Az Y generáció megtartása: A gyorsabb győz, nem a megértőbb

Az Y generációs témával az a legnagyobb baj, hogy mindenki azt hiszi, ha egyszer körbejárta a témát, megtette az alapvető működési változtatásokat (utódlástervezés, rugalmasság, visszajelzés, egyéni felelősség), akkor készen is van, "az Y generáció kezelése" topic kipipálva.

Na most ezzel két gondom is van, az egyik, amiről már többször írtam, hogy a lufi túl van fújva. Nem akkora a generációs kérdés, mint ahányan próbálnak élni belőle. Másik, hogy az Y generáció nincsen készen, bármennyire is fáj ez a méretes egónknak.

Mit jelent ez neked, cégvezetőnek? Azt, hogy neked nem az a dolgod, hogy a végtelenül lassan változó, begyepesedett munkafolyamataiddal lekövesd az Y generáció igényeit, hanem az, hogy megtanulj cégként gyorsabban felnőni, mint mi. 

 

Hadd fejtsem ki mindkettőt kicsit részletesebben:

 

1. Miért csinálunk nagyobb kérdést az Y generációból, mint amekkora?

Mert rendszeresen összekeverjük, hogy mi a generációs kérdés, és mi az életkori sajátosság. Ugyan mutass már nekem egyetlen 23 évest a földkerekségen, aki nem szeretne csocsózni a munkahelyén? Csakhogy a már megszokott példánál maradjak. A Veterán, a Baby Boomer, az X generáció 23 évese ugyanúgy szeretett volna.

Az Y generációban nem az a különleges, hogy szeretne csocsózni a munkahelyén. Az a csodálatos, hogy mi voltunk az elsők, akik annyira végtelenül különlegesnek, egyedinek és értékesnek gondoljuk magunkat, hogy ezt el merjük mondani.

Mi vagyunk az elsők, akiknek az egója akkorára duzzadt, hogy már 23 évesen azt gondoljuk, hogy nincs az a munkahely, aminek ne lenne kutya kötelessége minden igényünket biztosítani cserébe, hogy csodálatos intellektusunkkal gazdagítsuk a cégét. 

És erre mit csináltak a munkahelyek? Évekig döbbenten figyelték, hogy jönnek az újabb és újabb nagypofájú gyerekek kifele az egyetemről és mind ingyen müzlit kérnek és csocsóasztalt. Majd továbbállnak, jön az újabb és az is azt akarja. Nézték ezt 8-10 évig, majd rájöttek, hogy más nincs. Minthogy régen is és ma is, nem meglepő módon, fiatal munkavállalókkal duzzasztották fel az állományukat, ezért összedugták a fejüket és rendeltek müzlit és csocsóasztalt. Mert ezek voltak azok a konkrétumok, amiket egyébként a mi, remekül kommunikáló generációnk megnevezett. Tök jó, köszi, van egy rossz hírem.

34 éves vagyok, Y generációs. Van két gyerekem, tele van a házam játékokkal, nem szeretnék csocsóasztalt a munkahelyemre. Müzlit se, mert tele van cukorral. És mert el tudom dönteni egyedül, mit reggelizzek és mikor.

Figyi, és 23 évesen tényleg örültem volna neki, ha lett volna, de már nem. Mert közben eltelt 10 év. Nem a fiatalok minden idióta kitalálmányát kell megvalósítani, hanem észrevenni, hogy melyek azok az igények, amik velünk fognak maradni. Nem megértőnek kell lenni velünk, hanem okosnak. Okosnak és gyorsnak.

És ezzel ugorhatunk is a második pontra.

 

csocso1.jpg

 

2. Cégként hogyan tudsz gyorsabban felnőni, mint az Y generáció?

Ahhoz, hogy engem, vagy bármelyik társamat megtartsd, arra kell tudnod reagálni, ami a generációs sajátosságom, tehát velem marad. Az életkorira nem kell. Megteheted, de nem biztos, hogy jól teszed. Maradjunk a csocsóasztalnál. 

Vettél nekem egy csocsóasztalt, tíz év késéssel tetted, de nem vagyok hálátlan, valahol mélyen, még örülök is neki. Megköszönni mondjuk nem fogom, mert tiltja az egóm, meg a tény, hogy ez nekem járt. 

Azóta középvezető lettem és mit csinálok, küzdök a fiatalabb Y generációval és a Z-vel. És figyelj, rohadtul idegesít, hogy csocsóznak. Akkor csocsóznak, mikor más dolguk lenne, és fogalmam sincs, hogy mit kellene velük csinálnom.

És a legrosszabb, hogy te sem tudod. Akkor sem, ha puffogó X generációs vagy, vagy méltatlanul fejet vakaró Baby Boomer avagy Veterán. Mert amikor te kerültél életedben először vezetői pozícióba, még nem voltak csocsóasztalok a munkahelyen. Hiszen ezt mi harcoltuk ki magunknak.

Vállveregetés a generációnknak, szép munka. De hogy mit kellene csinálni a csocsózó Y-okkal és Z-kkel, na arról ötlete sincs senkinek. Hiszen nem azzal foglalkoztunk, hogy hogyan is kellene igazi vezetőt faragni ebből az irritáló, ködösen működő, hunglishul karattyoló, jobhopper generációból, hanem azzal, hogy hogy miket pakoljunk a 23 évesek irodájába, hogy azoknak ne tűnjön fel, hogy munkahelyen vannak.

d2c3d2cab04a771cc75f86a8e3bac279.jpg

És itt jön a következő rossz hír, azért feltűnik. Mert sok rosszat lehet mondani az Y generációra, de hogy itt bárki hülye lenne, az bizony téves elképzelés. Úgyhogy hiába a sok fitball, az ingyen kellogg's, a csocsóasztal, rájön ám mindenki, hogy mi van mögötte.

Megtartani meg akkor fogsz tudni minket, ha rájössz, hogy mit szeretnénk majd 40 évesen. Hogy mi az, ami velünk marad a mostani énünkből, és mi az, amit elhagyunk, ahogy szép lassan felnövünk. Amíg a korosztályos kérdésekre reagálsz, mellékvágányra kerülsz, sőt az is lehet, hogy több kárt okozol, mint hasznot.

23 évesen szeretnék ingyen reggelit, konditermet, rugalmas munkaidőt, fizetetlen szabadságot, társasjátékos csütörtök délutánokat, hétvégi csapatépítést.

33 évesen szeretnék konditermet, rugalmas munkaidőt, home office-t, kényelmes széket, keyboardot, dokkolót, hétvégi tankolást. És szeretném ha segítenél rájönni, mit csináljak a csocsózó Z generációval.

43 évesen szeretnék konditermet, rugalmas munkaidőt, home office-t, kényelmes széket, keyboardot, dokkolót, hétvégi tankolást, külön monitort, olvasószemüveget. Gondolom. De nem tudom biztosra, majd megmondom akkor.

Mit kell akkor tegyél, hogy megtartsd az Y-okat?

Gyorsabb kell legyél, mint mi. Meg kell értened, hogyan működünk, és megelőznöd minket. Nem 7-8 évvel később reagálni arra, amit a 23 éves énünk szeretett volna. Mert már nem létezik.

És a félreértések elkerülése végett, az E/1 személy csak egy stilisztikai húzás, általánosítok, blablabla. De neked is azt kell tenned, ha szeretnéd megérteni egy generáció mozgatórugóit. És főleg megjósolni a működését. Mert akkor fogsz tudni majd olyan céget építeni, ami a 40 éves énemet (is) vonzza. Annak viszont ma kell nekiállni.

Vagy tegnap kellett volna.

 

FACEBOOK, INSTA. A csocsóasztalt úgysem mered használni, igazán ráérsz bekövetni.

 

képek: https://petrakoncz.wordpress.com/, http://www.history.com/