Lépj be csodaországba!

Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:

például:

  • mindenkinek szeretni és értékelni kell minket a környezetünkben;
  • bizonyos feladatokat meg kell tudnunk oldani, a fontos helyzetekben helyt kell állnunk;
  • az embereknek rendesen és tisztelettudóan kell velünk bánni, mert ha nem, akkor megvetendőek.

Ugye már sejtitek, hogy y-os coachként miért ezek a kedvenceim. Igen, ezek és ehhez hasonló követelések sokunkban jelen vannak, és ha olykor nem teljesül a követelés, akkor kedvünk lenne „kivégezni egy túszt”.

Hogy is működnek ezek az irracionális hiedelmek?

Történik velünk valami, és azt a valamit rettenetesen túlreagáljuk. Ellis és a viselkedésterápia követői ezt sokkal tudományosabban tálalják, de lényeg ez. (Ha Te mégis nyitott vagy a hosszabb, de még emészthető verzióra: http://www.dartmouth.edu/~eap/abcstress2.pdf )

Mi a baj a dogmákkal?

...ha egy időnként ocsmány mégis igen szórakoztató film is készült ilyen címmel?

A dogmák olyan „igazságok”, amelyeket túl nagy tekintély övez és ezért nem szabad megkérdőjelezni őket. Az a baj a dogmákkal, mint az előítéletekkel: félrevezetnek. A belülről jövő dogmák (irracionális hiedelmek), ugyan úgy, mint ha egy szervezetből, egy baráti körből, családból, vagy akár egy blog bejegyzésből vesszük őket.

És most mit csináljak ezzel?

 

Igen egyszerű, lépj be csodaországba: kérdőjelezd meg a közösséged, munkahelyed és a saját dogmáidat!

Kérdezd meg a beosztottadat, hogy mit gondol egy fontos, céget érintő kérdésről. (Ha tőle kérdezek, biztosan inkompetensnek tart majd, és a fejemre nő!!!)

Tedd fel a kérdést a főnöködnek, hogy mit lát a személyes fejlődésed szempontjából fontosnak. (Na ne, hogy meghallgassak egy hegyibeszédet, amikor pont neki kéne fejlődnie?)

Kérdezd meg magad, hogy múltkor, amikor nagyon kiakasztott valami, tulajdonképpen mi is történt. Mi volt a reakciódból az, ami a helyzetnek szólt, és mi az, ami valami teljesen másnak. (De akkor kiderülhet, hogy túlreagáltam a dolgot!)

A lényeg, hogy ahhoz, hogy a valósággal minél szorosabb kapcsolatban legyél, arra reagálj, azt éld meg ami tényleg van, őszintén és nyitottan kell megfogalmaznod a jó kérdéseket. Ha ez nem megy könnyen, vagy egyáltalán nem megy, akkor nem szégyen segítséget kérni!

Ja és még valami, azért kell törekedni arra, hogy tisztán láss, mert csak így oldhatsz meg problémákat, érhetsz el tartósan célokat!

Addig is amíg várod, hogy visszaírjunk az első találkozóra való jelentkezésedre, kövess minket a facebookon.

 

Képek: http://retronom.hu; http://amerikaiplan.blog.hu