A sikeres szabadúszó csak egy dologban különbözik a sikeres munkavállalótól

 

startup.jpg

Szabadúszó, startupper, vállalkozó

Van egyfajta rózsaszín köd, ami körüllengi mostanság ezeket a munkavállalási formákat - az első kettőt legalábbis. Ugyanis a vállalkozóról sajnos még mindig a sötétített ablakú mercire és az öltönyös bűnözőre asszociálunk legtöbben. Ezt Pistyur Veronika (Bridge Budapest, Vállalható vállalkozás) is megerősítette a hétvégi Freelancer Festival-on. Innen szép nyerni! Kell is minden olyan kezdeményezés, ami ezt a sztereotípiát megváltoztatja, és a mai magyar fiatalok számára vonzóvá, elérhetővé, transzparenssé teszi a vállalkozói vagy éppen a szabadúszó létet. 

De hogyan lesz valakiből freelancer? És mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen?

A kérdésfeltevés helyes, ugyanis a szombati rendezvényen egy olyan emberrel sem találkoztam, aki úgy mesélte volna el a történetét, hogy egyik reggel úgy ébredt: "Most pedig szabadúszó akarok lenni!" Olyan ez, mint amikor a sikeres vezérigazgatót megkérdezed, hogyan sikerült ide eljutnia ennyire fiatalon, mire ő azt mondja: "Szerencsém volt, így alakult." El kell keserítsek mindenkit. Nem a szerencsén múlik. Vagy nem csak azon. De akkor min?

img_1559.JPG

A panelbeszélgetéseket hallgatva az első gondolatom bevallom nekem is az volt, hogy "Hát persze, neki könnyű - van 125.000 követője a Youtubeon!" (Most szólna közbe Magyarósi Csaba, hogy a szám már nem aktuális, mert valószínűleg mára már 130.000...) Igen, neki könnyű: A kislánya szerint az apukájának nemes egyszerűséggel az a munkája, hogy eszik. Olyan kérdésekkel keresik meg ismeretlen emberek emailen, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy engem is elvigyen valaki ingyen utazni? Mindannyian szívesen nézzük, olvassuk az Egy nap a városban blogot a reggeli kávé mellett, vagy ha hétvégi programot keresünk. És talán irigykedünk is Csabára, hiszen ő csak eszik és utazgat. Hogy mi kell ehhez? Kilincselni az Indexnél egyetemistaként nulla újságírói tapasztalattal. Egyszer, kétszer, sokszor. Válaszolgatni a trollok kritikáira zöldfülű bloggerként, hiszen nyilván olyan tartalmat szeretnénk gyártani, ami mindenkinek tetszik. Lelkesedni akkor is, ha rajtad kívül senki nem érti, hogy miért csinálod tulajdonképpen ezt az egészet. Hogy aztán "10 év szívás után" (idézet magától Csabától - a szerk.) csillogó szemű wannabe vloggerek téged kérdezzenek meg arról, milyen érzés abból élni, amit szeretsz.

Akkor érdemes csinálni, ha tuti, hogy ezt akarod. Mert így fogsz tudni lelkesedni, motivált maradni akkor is, ha nem jön egyik napról a másikra a siker, fény, csillogás. Az elején bizony neked kell a leglelkesebbnek lenni, helyetted senki nem lesz az!

 Dr. Barcza Zsófia, aki ma már sikeres vállalkozást vezet egy első hallásra elég szűknek látszó piacon orvosi szakszövegíróként, egyenesen a szerelem szót használta, amikor arról beszélt, miért hagyta ott az orvosi pályát a szabadúszó létért. Angolul mindenki tud - mondták neki, de őt csak nem hagyta nyugodni az az érzés, hogy az egyetem negyedik éve után mindent megkapott, amiért ide jött. Őt az a rengeteg információ, a gyógyszerek működése, a betegségek tünetei, a tudomány érdekelte. Adott magának még 1-2 évet, hiszen orvosnak lenni mégiscsak hivatás, azt nem szokás csak úgy otthagyni! De aztán meghozta a döntést. Kislányos lelkesedéssel mesél arról a pillanatról, amikor a szakfordító vizsgán egy orvosi szöveg blattolása (hosszabb szöveg összefoglalása egy olvasás után idegen nyelven - ne érezd magad rosszul, én sem tudtam) közben olyan flow-élményben volt része, hogy egyértelművé vált számára: Nekem ezzel kell foglalkoznom! Kedvenc mondásom Zsófitól rácáfol egy startupper-közhiedelemre is, miszerint csak akkor lehetsz sikeres, ha feltalálod a spanyol viaszt. Ő erre azt mondja,

ha átlagon felül konzisztensen csinálsz valamit, az éppen elég ahhoz, hogy a saját szakterületeden sikeres legyél.

Ez például nála azt jelenti, hogy képes 20-szor is visszaküldeni egy szakszöveget a kollégáinak, ha még mindig nem érzi, hogy olyan, mintha anyanyelvű írta volna.

Lukács Péter (alias Lucas), a Digital Natives egyik alapítója megrendelői oldalról is összefoglalta, mitől lesz valaki Superlancer, azaz a legjobb a szabadúszók között. Az ő előadásából a legnagyobb tanulság számomra az őszinteség és a láthatóság volt. Igenis vissza lehet mondani egy megrendelést arra hivatkozva, hogy kaptál egy másikat, ami szakmailag nagyobb kihívás. Mert ettől leszel hiteles. Nem attól, hogy nem veszed föl a telefont, vagy csúszkálsz a határidőkkel. A láthatóságot pedig azt hiszem, nem kell magyarázni. Lehetsz te a legcsodálatosabb IT fejlesztő, ha senki nem ismer, vagy nem tudnak megtalálni egy egyszerű Google kereséssel, akkor sajna nem kopogtatnak be csak úgy az ügyfelek az utcáról.

super.jpg

Állítom, hogy az eddigiek ugyanúgy igazak arra a bizonyos vezérigazgatóra is, vagy éppen egy sikeres vállalati szakértőre. Nem hiszed? Tudod, van az a kollégád, aki minden projektre elsőként jelentkezik (lelkesedés); olyan csillogó szemmel beszél a szakmájáról, mintha legalábbis a rák ellenszerén dolgozna (alázat); folyton visszajelzést kér ha kell, ha nem (önreflexió); akkor is elmegy egy konferenciára vagy egy érdekes tréningre, ha nem a cég fizeti (folyamatos tanulás); és nem átallja kinyilvánítani, hogy ő bizony egyszer vezető lesz, bár még csak 26 éves (tudatosság). Na, ő lesz az, akinek 2 év múlva elege lesz abból, hogy minden ötletét évekbe telik megvalósítani, és a végére arra sem fog senki emlékezni, miért kezdtük el. Nem fogja érteni, miért nem ugyanolyan lelkes mindenki, mint ő, miért nem léphet előre a ranglétrán, holott már megmutatta rátermettségét - de sajnos nem tudott 2 év alatt 10-et öregedni, bármennyire is szeretett volna. (Nem.) Ő fog egyik nap ezzel a gondolattal ébredni: "Márpedig ezt lehet jobban csinálni, és én tudom is, hogyan!" Megszületett a szabadúszó, voilá! 

Mi ez a kis plusz, ami nincs meg mindenkiben, ami miatt a legtöbbünk mégis inkább marad a fenekén és vár? Kockázatvállalás, vállalkozó szellem, vakmerőség, bátorság. Ki hogy nevezi.

És ha már meghozod a döntést, a dolgok elintézik magukat - mondja Barcza Zsófi. És persze ez sem fekete vagy  fehér: mindenkinek a története kicsit más, ki munkavállalóból, ki már egyetem mellett, ki kényszerből, ki lelkesedésből, ki a főállás mellett, ki mindent hátrahagyva indul el ezen az úton. Ami biztos, hogy egyre többen vannak/vagyunk Magyarországon, és az is tuti, hogy hallotok még rólunk!

img_1560.JPG

 

Te is egy furcsa gondolattal ébredtél ma, de még nem tudod hogyan indulj el? Például ebben egy coach tud segíteni. Ismerkedj velünk Facebookon, Instán vagy a honlapunkon, az még nem kötelez semmire!

Képek innen: http://www.digitalhungary.hu/uploads/articles/30/2952/lead_600x338.jpg, http://now.howstuffworks.com/2016/09/12/psychologists-superman-disguise-would-work, és a szervezőktől