Ne céget válassz, hanem főnököt!

Óvodaválasztás kapcsán az egyetlen dolog, amire minden gyakorló szülő felhívja a figyelmet, ne óvodát válassz, hanem óvónénit.

maxresdefault.jpg

Iskolaválasztás kapcsán az egyetlen dolog, amire minden gyakorló szülő felhívja a figyelmet, hogy ne iskolát válasz, hanem tanítónénit. 

Munkahelyválasztás kapcsán az egyetlen dolog, amire minden gyakorló munkavállaló felhívja a figyelmet, hogy céget válasszunk. De miért? Miért céget, miért nem főnököt?

Mert a főnök elmegy, a cég meg marad. És még? 

És mert... És mert, igazából más nincs, de ez elég. 

Szerintem nem elég.

A főnököd lesz az, aki a mindennapjaidat, a munkavégzésedet, a teljesítményedet közvetlenül befolyásolja. Ami meghatározza a benti hangulatodat, sőt az otthoni hangulatodat is.

Sőt, ha az otthoni hangulatodat is, akkor igazából már rögtön a barátnőd/feleséged hangulatát is. Akkor ezen már érdemes lehet elgondolkozni. 

kindergarten-cop-2-dolph-lundgren.jpg

Ugyanez persze vica versa is igaz, egy végtelen pocsék céget is sokáig rózsaszín mikroködben tud tartani egy szuper közvetlen vezető. De egy rossz főnök sokkal hamarabb ki fog készíteni, mint egy rossz cég azt teheti valaha is, szóval ez utóbbin pörögnék én kevésbé (És igen, nincs rossz főnök, meg jó főnök se, olyan van, aki neked rossz, vagy neked jó.).

Ezért nem értem többek között azokat a cégeket, ahol milliókat dobnak ki employer brandingre valós vezetőfejlesztés nélkül. Teljesen felesleges pénzkidobás.

Kívűlről újrafestjük a házat, belül meg penészednek a szobák.

Emlékszem megboldogult egyetemista koromban velünk is kitöltettek olyan kérdőíveket, amelyekben fel kellett sorolnunk olyan cégeket, ahol szívesen dolgoznánk. Egyetemista mi alapján dönt, hol adtak pendrive-ot a golyóstoll helyett, az állásbörzén. Ez 15 éve volt egyébként, de nem sok minden változott. 

Persze közben jött egy munkaerőhiány is, ami csak a megjelenő cégek számát növelte, de más valós, érdemi változás nem történt. Sem az egyetemista fejekben, sem az állásbörzéken. De, talán kevesebb a grafológus, több a coach. :) 

Ha ma lennék egyetemista - és lenne pendrive-om - nem mennék ki.

És pont azért nem, mert nem kapnék valós benyomást róla, hogy hol fogok dolgozni. Ahogy gyakran a csoportos kiválasztások is úgy zajlanak le, hogy a közvetlen vezetőt el sem hívják, mert nem ér rá, mert nincs kedve, mert majd a HR elintézi. Aminek eredményeképpen aztán sokan úgy kezdenek el dolgozni egy cégnél, hogy jobb esetben egy AC elején és végén találkoztak 5-5 percre a leendő közvetlen vezetőjükkel. 

Aztán csodálkoznak, hogy nem tudnak együtt dolgozni, hogy nincs kémia. A főnök is persze, de őt zavarja kevésbé, neki legalább embere lett és nem kell több AC-re járnia.

De a munkavállalót annál inkább. Mert nem főnököt választott, hanem céget. Nem az alapján döntött, hogy kinek szeretne dolgozni, hanem hogy hol. Nem az alapján mérlegelt, hogy kitől szeretne tanulni, hanem hogy milyen körülmények között. 

2014-04-08_bat_assessment_center_2187.jpg

Márpedig ahogy a matekórákból sem fogsz semmire sem emlékezni 20 év múlva, csak a tanárra, ugyanígy lesz a munkáddal is.

Úgyhogy úgy elmenni dolgozni, hogy le sem ültél beszélni azzal, akitől majd a munkádat, az előmeneteled, a tanulásodat, a fejlesztésedet, a jövődet várod - meggondolatlanság. Főleg, ha olyan szakmád van, amiből tényleg hiány is van ma itthon. Ha tényleg van választási lehetőséged, éljél vele.

De ne fizetést válassz, ne céges kocsit, ne "Minden Idők Legcsodálatosabb Munkáltatója 2017."-t, ne névjegykártya- és ne honlapdesignt.

Válassz főnököt.

 

Ha túl későn szóltam, itt találhatsz coachot.

Grafológust nem, azok nem mondanak igazat, nekem is megmondták anno, hogy vagy matematikus leszek, vagy tánctanár, aztán mellé mindkettő. :) Jössz facebookra?

 

képek: www.old.gsom.spbu.ru, http://www.nationofchange.org, turnagaintimes.com