A vadlovak hazája: Andorra

Már másfél hónapja adós vagyok az andorra-i útibeszámolónkkal. A francia Languedoc-Roussilon végigjárása után, szűk két óra autózással meg is érkeztünk a varázslatos Andorrába.

Igazán becsületesen fel szoktam készülni az utazásainkra, hogy ki ne hagyjunk semmi izgalmas, különleges helyet, ezért ennek a miniállamnak is alaposan utánaolvastam. És magyarul annyit találtam csak (még az egyébként általam abszolút imádott travellina is lehúzta), hogy Andorra la Vella, a főváros katasztrofális, és Andorrában nincs semmi. Szerencsére nem hittem el.

connect-with-nature_img_slider.jpg

Tovább kutakodtam, és ha nem is magyarul, de egyre több és több biztató leírást találtam, úgyhogy úgy döntöttem, három napot megér az ország. 

Igazam volt. Még úgy is, hogy a két kislány (3, 5) miatt azért óriási túrákra nem tudtunk menni, de kezdjük az elején. A franciák felől érkeztünk ugye az országba, a kanyargós út ahogy egyre feljebb és feljebb vezetett, a táj úgy változott. Estére sűrűsödő köd, szemerkélő eső és 6 fok várt minket a hegyekben. 

Canillo-ban szálltunk meg, innen jártuk be a Budapest méretű ország minden zegét-zugát. Azt kell, hogy mondjam, megérte. A főváros semmi különös tényleg, egy apró óvárost körbevevő pléh áruházak tömkelege. Én nem vagyok egy külföldön vásárolgatós típus (értsd: a 18 napos útjaink során 1 boltban tölthetünk kb. 1.5 órát, a többi élelmiszer vagy piac:) ), de itt azért tényleg érdemes körülnézni.

Mivel az ország (haha) egyszerre sí-, sport- és adóparadicsom, így tényleg nehéz ellenállni a kísértésnek. Ugyanazt a sífelszerelést árulják nyilván, mint bárhol másutt a világon, de ami itthon 100, Ausztriában ha tudod már hol keresd, 80, az itt mondjuk 45. És ez nemcsak a sí- és sportcuccokra értendő, nyilván azok a legolcsóbbak, de a ruházat, az élelmiszer, az éttermek, mind magyar árakon vannak, ami különösen Franciaország után felüdülés.

andorra-1.jpg

A fővárosban ezen kívül amit még érdemes, az az evés, fantasztikus francia-katalán hibrid konyhát visznek, lényegesen olcsóbban, mint a környező országokban. 

Mivel a társhercegség (Macron és a katalán püspök a két hivatalos uralkodó, tényleg jópofa kis ország ez:) ) mindössze 460 km2, így most eltekintenék attól, hogy egyesével soroljam fel a kedvenc falvainkat. Beülsz az autódba az egyik oldalán, majd négy keksszel később felriadsz a másikon. Ha közben el nem csapsz pár kecskét, marhát vagy lovat.

A levegőt harapni lehet, a viharkabátodra szükség lesz, mert azért 2-3000 méteres hegyekben kirándulsz, de szikrázóan süt a Nap, a hegyek tetejét pedig örök hó borítja.

Közben persze mindenütt pazar kilátásban lesz részed, bárhol megállhatsz és tehetsz egy-két-négyszáz hegyi túrát. Teheted mindezt mountain bike-kal (amire annyira rá vannak épülve, hogy a sífelvonók oldalán nyáron bicajokat szállítanak), lábon, szamáron, lovon, ahogy szeretnéd. Minden csodálatosan tiszta, nincs egyetlen nem odaillő épület az országban, minden olyan, mintha papíron tervezték volna. Ami egyébként igaz, az is megvan szabva, hogy pontosan milyen kőből építkezhetsz, lesz itt rend, tényleg. 

meritxell-sanctuary.jpg

Leszámítva a fővárost persze, ahol a tízemeletes plázák kiábrándítóak tényleg, dehát fordulj esetleg hátat és már el is feledkezhetsz róla. És egyébként a fővárosban is találsz olyat majd, ami elszórakoztat, tudniillik, valami megfoghatatlan ötlettől vezérelve minden egyes körforgalmat olyanra terveztek, hogy ha gyerekekkel utazol, el sem tudod őket hagyni. Az egyiken óriás szőkőkút, a másikon másfél méteres lilakaspós díszcserjék, a harmadikon olyan modern szobrok, hogy a negyedik kör után sem tudod eldönteni, hogy mit ábrázolnak.

Az egész ország olyan, mintha Svájcot és Franciaországot egybegyúrták volna, aztán elharmadolják az árakat és betesznek még egy kis katalán csibészséget. Szeretnivaló, tényleg. 

Két nap bóklászás és kirándulás után összepakoltuk a famíliát és továbbálltunk a Pireneusok másik oldalára, a napfényes Katalóniába. Folytatása következik.