Egy rendes blogger hagyja csak szépen, hadd lopják a tartalmát!

Ez a blogunk másfél évének 222. saját bejegyzése. A tartalmat mi magunk állítjuk elő. Ez alatt az idő alatt nem tudom megszámolni, hogy hány médiumon jelentek meg a cikkeink úgy, hogy nem adtunk rá engedélyt. Mentségünkre szolgáljon, hogy nem is kértek. Aki kért, annak adtunk mind.

Csak decemberben három (3!) ilyen sztorink volt. 

Volt, hogy simán ellopták.

Volt, hogy simán ellopták egy részét.

Volt, hogy simán ellopták az egészet, de szépen belinkelték, hogy innen.

Nemrég, négy évesen elloptam a Korompayéktól egy legóembert. Amikor apukám - hazafele a vendégségből - rájött, én is gyorsan kiböktem, honnan loptam.

Azt sejtettem, ha elmondom kitől loptam, kevesebb időt kell majd a sarokban töltenem. Tévedtem. Azt mondta, ez most már nem segít. Vissza kellett vigyem és bocsánatot kérnem. Uhh. Borzalmas volt.

10892114.jpg

A rossz hír, hogy a lecke maradt, az sem számít, ha ellopsz mindent és utána elmondod kitől loptad.

Legyen az cikk, vagy legóember (sapkás volt, SAPKÁS, 1986-ban!). A jelenleg érvényben levő szerzői jogok alapján így is tilos. És ha már itt tartunk, azt sem árt tudni, hogy a plágiumperek elbírálása sem csak szoftverrel zajlik.

Tudod írhatom azt is, hogy: 

Csakmint csordástűz lobog tél előtti éjeken,

Távoli tüzelés, óceáni simaságon:

Holmi Ringlós arca úgy dereng fel nékem

Majd egy tucat év messzeségben.

Ezt bizony a szoftver nem dobja ki, hisz alig van egyezés. De te attól még - ha jártál iskolába - tudod, hogy ez a Toldi. És én egy aljas tolvaj lennék - ha nem évült volna el a szerzői joga régen a költőnek.

Szóval volt, hogy csak "inspirálódtak" kicsit, mint egyszeri Y generációs a Toldiból, de csak épp annyira, hogy teljes szófordulatok, félmondatok, néha egész bekezdések azért benne maradtak az írásokban.

Na, így már papíron is sok helyen hírünket vitték volna a világban - természetesen, ha sikerült volna feltüntetni a blogot, neadjaég a szerzőt - csak hát nem sikerült.

Lopott jónevű gazdasági hetilap, lopott kevésbé jónevű gazdasági hetilap, lopott vaskos havi elit kiadvány, lopott blog, lopott másik blog, lopott magánblog, lopott céges blog.

Szerveztek a cikkeinkből konferenciát, még a címét is egy cikkünk adta. Nem voltunk a résztvevők között, persze ez lehet véletlen is, édesanyám is sokat panaszkodik, hogy gyakran vagyok foglalt, gondolom nem értek el.

Sokaknak jeleztük, sokaknak nem. Egy HBO Terápiát újra lehetne forgatni a reakciókból. Bár, aki lopott négyévesen legóembert, az pontosan tudja, mi játszódik le ilyenkor egy emberben. Kb. ugyanaz történt, bár ha jól emlékszem, a tesójára még senki sem próbálta fogni. 

Perelni nem pereltünk soha, nem is fogunk. Bár nem lenne egy utolsó passzív jövedelem. Annyit kértünk, mondják meg, kitől loptak, tegyenek egy linket. Mennyivel vajszívűbb lettem, mint apukám volt, látod.

Sokan visszajeleztek, sokan elnézést kértek, sokan intézkedtek, sokan legalább utólag belinkeltek. És sokan nem. A kedvencem az még az egyik nyári eset volt. Letagadta, elmagyarázta, hogy miért NEM lopott - majd belinkelte két cikkünket is, és végül munkát ajánlott. Biztos, ami biztos. 

De a legérdekesebb nem is ez volt, hanem a külső reakciók.

Amikor először megosztották velem ismerősök a saját facebook falamon, hogy épp tőlem lopott cikket olvasgatnak - megjelölés nélkül - egy blogon, többen jelezték nekem jóindulatúan privátban, hogy ezt azért inkább vegyem le. Nehogy bajom essen. Nehogy megharagudjanak rám.

Szerintük nekem kellene levennem. A saját falamról.

Én, akiTŐL loptak. Igen, meg hát szegény kis enyveskezűt azért csak nem kellene megszégyeníteni.

A legtöbben azt javasolták egyébként, örüljek neki. Az úttörőket másolják, ez valójában bók. Hát nem tudom.*

Aztán olyan is volt, aki nekem támadt. Hogy miért vagyok ilyen alantas jószág, hogy egy zárt blogger csoportban nyilvánosan feldobom a kérdést, hogy ők mit tennének a helyemben (zárt csoportban, nyilvánosan - ezt sem én mondtam.)

Hogy miért kell ezt így kezelni, miért nem mondom én neki közvetlenül, hogy ugyan, tegye már meg, hogy nem lopkod unos-untalan mindenkitől mindent. Túlzok egyébként, mindent nem, tőlünk csak három cikket lopott el, és egyet még át is írt!

Szóval egyszer és mindenkorra, nem, nem fogok bocsánatot kérni, mert jelzem BÁRMILYEN FÓRUMON, BÁRKINEK, BÁRHOGYAN, hogy lopsz tőlünk.

És nem fogom magam rosszul érezni, érezd magad te rosszul, te loptál, nem én. Amikor én loptam, rosszul éreztem magam, hidd el, tudom hogy vagy (piros siltes sapkája volt. duplo létére, ezt írtam már? és vissza kellett adnom!).

És ha legközelebb meglátom, hogy fizetés nélkül hajtasz el a benzinkútról, nem fogok rászólni az utánad ordító kutasra se, hogy "Csendesebben, bátyám!! Nem kell mindenkinek tudnia, hogy lopott szegény!".

 

Ha szoktad lopni az írásainkat, gyere, kövess facebookon, akkor gyorsabban látod, miket írunk.

Ha meg nem, akkor gyere, mert téged még szívesen is látunk!!! :)

 

*Legyek boldog. Jó. Majd próbálom az érzéseimet definálni. Robert de Niro-nál hitelesebben biztos nem fog sikerülni. :)

 

A cikk másodközlése csak előzetes, írásbeli engedéllyel lehetséges, ha tetszik, oszd meg simán facebookon. Idézhető maximum egy bekezdés - kattintható forrásmegjelöléssel. Köszönjük.

 

a kép, amitől most is gyorsabban ver a szívem: https://acimg.auctivacommerce.com