Az Y generáció nagy baja: képtelenek vagyunk a flow-ra?

Csíkszentmihályi professzortól tudjuk, hogy a flow élmények teszik olyanná az életünket, amelyről álmodunk. A flow, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán saját magáért (Csíkszentmihályi, Flow - az áramlat).

Ez az, amit keresünk magánéletben, hobbiban, munkahelyen egyaránt. A magánélet és a hobbi nem volt, és talán soha nem is lesz témánk, úgyhogy maradjunk a munkánál.

Szóval hogy kerül flow a munkába?

És ki a felelős érte?

Mondanám, hogy a munkáltató, de gyanítom, ez nem állná meg a helyét. Mert inkább hiszem, és látjuk, hogy mi vagyunk felelősek a flow élményért a munkában, mint a munkáltatónk.

Vagy inkább annak hiányáért. És hiába ugrálunk állásról állásra, se itt, se ott nem találjuk meg azt, amit tudva, vagy tudat alatt, de keresünk. A flow-t. De miért nem?

599915_10151345831799033_1233708225_n.jpg

Mert magunkat kötjük gúzsba. Mert az újabb és újabb pozícióinktól reméljük a választ a kérdésre ahelyett, hogy végiggondolnánk egyszer, de akkor alaposan, hogy képesek lehetünk-e egyáltalán valaha arra, hogy elérjük a flow-t a munkánkban.

Persze lehet, hogy a flow elérésének 8 pontjából van olyan, amiért a munkáltatónk felelős. De vajon hány?

Szóval mi is ez a 8 pont, és hogy oszlik meg a felelősség közöttünk és a cégünk között? Mit tehetek meg én, és mit a munkáltatóm?

Nézzük sorra a flow feltételeit Dr. Buzády Zoltán engedélyével és megfogalmazását használva a pontokhoz:

1. Legyenek világos céljaid. 

Van ilyenünk? Tudjuk, miért dolgozunk hétfő délelőtt, és miért csütörtök délután? Hozzátéve, hogy Csíkszentmihályi professzor szerint EGYETLEN cél legyen - például egyetlen konkrét sakkparti megnyerése, nem több. 

Sokszor nem, persze hogy nem. És ez nem is feltétlen a cégek hibája. Gyakran tapasztaljuk, hogy a papírra vetett, elvileg parádésen lebontott és megtervezett célok sem rögzülnek az Y generációs fejekben. Legtöbbször, mert egyszerűen nem értjük. Hogy miért nem kérdezünk, az jogos kérdés (e-g-o). Azért, mert előbb esünk az apátia zónába és tesszük a felmondásunkat a főnökünk asztalára, minthogy azon kezdjünk el kutakodni, vajon mennyire vagyunk felelősek MI azért, hogy fogalmunk sincs a napi céljainkról. Hiába kaptunk róla még papírt is akár, amit kitűzhetünk a falunkra.

2. Kapj azonnali visszajelzést. 

Azonnali visszajelzés. Kapj azonnali visszajelzést. És kérj. Ha nem kapsz, kérj megint. Teszem hozzá, nem feltétlen a főnöködtől. Bármennyire is elvárod a szervezetedtől a folyamatos visszajelzést, azonnali visszajelzést SOHA nem fogsz kapni felülről.

Építsd, építtesd ki úgy a saját munkafolyamataidat, hogy abba be legyen építve a visszajelzés. A feedback arra, hogy jó-e az irány, ahova haladsz. Ennél nem kell, sőt nem is szabad, hogy sokkal részletesebb legyen, hiszen az már nem lesz azonnali. Megoldható ez abban a munkakörben, ahol dolgozol? Ez a feedback nem kell részletesebb legyen, mint a falmászónak az ezredmásodpercenkénti visszacsatolása arról, hogy még fenn van a falon.

3. A nehézségek legyenek egyensúlyban a készségeiddel. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.

Meglepő módon, ez szokott a legkisebb gondot okozni. Ha nem elég a feladat, amit kapsz, menj, és kérj még. Kérj nehezebbet, kérj többet. Tapasztalataink szerint ezzel tényleg nincs gond. A fogadtatással már annál inkább. Van egy jól begyepesedett és teljesen hibás kép a munkavállalókról (például itt) amely szerint a munkavállaló több fizetést szeretne, minél kevesebb munkával. Nyilván létezik ilyen is, de ma már egyáltalán nem ez a jellemző.

Senki nem mondta, hogy keveset akarnánk dolgozni, csak azt, hogy értelmesen.

Rengeteg ügyfelünknél látjuk, hogy úgy lépnek előre, hogy a kevesebb kihívást, vagy az unalmat újabb, és újabb feladatokkal oldják meg maguknak. Aminek gyakran egyenes következménye az előléptetés. Ma már nem gáz ötöst hazavinni szorgalmiból.

4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.

Na, ez az. Ez nem megy. Nem megy. Neked se, nekem se. Nagyon izgalmas volt látni a reakcióitokat, amikor a Forest nevű applikációról írtunk, ami arra jó, hogy gyengébb akaratú Y-okat segítse a detox-ban - és letiltsa a telefonról érkező ingereket. Először a szokvány "Jesszus, csak nem arra is applikációt használtok, hogy ne használjatok applikációt?!"-visszajelzések érkeztek meg.

De, aha. Arra is.

Aztán egyre több és több komment és üzenet érkezett, hogy köszönöm. Ez működik. Ha rákényszerítem magam, hogy ne nyúljak fél percenként máshova, egy idő után tényleg sikerül. És már nem kell az app sem. De nehéz? Nagyon. Megy a munkahelyen? Meg tudod csinálni? Tudsz úgy belefeledkezni a munkádba, hogy nem nézed meg az insta dm-et, nem engeded be a kopogó titkárnőt az ajtódon, nem veszed fel a vezetékest, nem válaszolsz a high priority emailre? 

Nem tudsz, dehogy tudsz. Gyakran ajtód sincs. Nemhogy be mernéd csukni. 

5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.

Ahhoz, hogy erre képes legyél, látnod kell, hogy pontosan mit csinálsz. Ha van olyan szerencséd, hogy a munkád megengedi, hogy legalább egy kisebb folyamatot, de end-to-end átláss, talán menni fog. Ha nincs, esélyed sincs. Ahhoz, hogy lásd, hogy mi a munkád eredménye, értened kell az egészet. Általában nem is csak a sajátodat, hanem a melletted ülőét is. Hiszen ahhoz, hogy képes legyél a csőlátásra, fel kell fognod, hogy hol van a csöved, hogy melyik cső a tied. 

6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legyen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.

Magyarán kell az a bizonyos felhatalmazás. Tudsz és mersz dönteni. Tudod, hogy miben dönthetsz egyedül és miben nem, milyen hatással leszel ezekkel másokra. Aztán kell bizalom persze, rengeteg. Felfele, lefele, oldalra, mindenfele. Bízom benne, hogy a szervezetem kommunikációja tiszta volt, bízom benne, hogy tényleg jól tudom, hogy miben dönthetek. Bízom benne, hogy ha rosszul döntök, sem fog megállni a világ, mert arra is van jogosítványom, hogy rosszul döntsek. Hiszen én döntök.

Mindezt teszem olyan szinten, hogy az automatikus legyen. Hiszen a flow egyik jellemzője, hogy nem lehet tudatosan elérni. De meg lehet teremteni azt a környezetet, ahol elérhetővé válik.

7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.

Kirekesztesz minden önkritikát. Önbizalom. Sok. Nem látszat, nem máz, valódi. Nincs kétely, tudom, hogy a feladat nehéz, de azt is, hogy meg tudom oldani, egyedül, most, én. Ez a másik pont, a 3. mellett, ami legalább nem rendszerszinten hiányzik belőlünk, meg 2018 munkahelyeinek 98%-ból.

8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő a te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat.

Ühüm igen. Lelassulhat, meg felgyorsulhat, meg meg is állhat. Ez igaz a flow-ra, de tegye fel a kezét az az átlag munkavállaló, aki képes erre a munkahelyén?

Ha kis szervezetben dolgozol, akkor például azért nem, mert nincs meg az a privát szférád, ahol ennyire elengedhetnéd az agyadat, hiszen túl közel vagy a munkatársaidhoz lelki, szellemi és fizikai értelemben is. Ha viszont nagyban, akkor olyan mennyiségű meetinggel van telenyomva a naptárad, hogy alapból nem is találsz olyan fél napot, ahol ezt megengedhetnéd magadnak.

Mert óráról órára élsz. Mert az utolsó percig ki van számolva az ebédidőd is - ha van. Mert, ha megcsúszol egy feladattal, lekésed a következő meetinged. Vagy mert nincs irodád, vagy mert gyakran még fix asztalod sincs, vagy mert tilos a fülhallgató (2018, Magyarország!!!).

Erre lehet megoldás egyébként a flow-kész nap beiktatása. A nap, mikor nem vagy hajlandó meetingre menni. A nap, mikor legalább 8-10 órának elengedheted a kezét, és leülhetsz helyette dolgozni. Akár otthon, akár benn, ahol megteheted. Így legalább az esélyt megadod magadnak, hogy elkapjon az érzet, hogy tényleg bele tudj merülni a melódba. 

Szóval ez az a 8 pont, amelyről felismerheted, hogy flowban vagy. És ez lenne az az állapot, amit időről időre el kellene tudnod érni ahhoz, hogy igazán a helyeden legyél a munkában is. 

Melyikért felelsz te? Igen. Az elsőért, a másodikért, a harmadikért, a negyedikért, az ötödikért, a hatodikért, a hetedikért és a nyolcadikért is. És melyikért teszel minden nap? 

Na igen.

Elvétve még találunk párat, ami néha eszünkbe jut, de az, hogy egy 4-es teljesüljön ("Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.") bárhol, de főként egy munkahelyen, legtöbbünknek vágyálom.

Mert nem így szocializálódtunk se mi, se a munkakörülményeink meghatározói.

Aminek következtében a többi, erre ráépülő pont is sérül. Úgyhogy a flow elmarad. Ha pedig elmarad a flow, zuhanunk lejjebb és lejjebb a kívánt zónából. Csíkszentmihályi professzor a könyvében használ egy szuper ábrát, amire ránézve, némi önismerettel könnyen be tudjuk satírozni, melyik az a zóna, ahol huzamosabb ideig tartózkodva, bizony távozunk egy munkahelyről.

 

imadom.png

Az eddigi pár ezer óra Y generációs tapasztalataink alapján a kérdéses zónák ezek itt fenn.

Hogy a halvány pipa elég-e arra, hogy távozz, az már nagyon változó. De a többiből bizony, a lakáshitelen túl, más nem tart vissza. Ha meg túl fiatal vagy még a lakáshitelhez, a te ábrád ki se nagyon látszik a sok pipából.

Habitusunknak, családi állapotunknak, neadjaég, generációs sajátosságainknak megfelelően más és más zónában, de frissítjük linkedin profilunkat, regisztrálunk profession-re, és távozunk.

Hogy aztán megérkezzünk egy másik munkahely, hasonló zónájába. 

Ahelyett, hogy megpróbálnánk tenni érte, hogy a 8 pont megvalósítására képesek legyünk - bármi áron. Bárhol. Mert ezeknek az elérése, azoknak a körülményeknek a megismerése, tudatosítása, aztán megteremtése, a mi dolgunk. A flow meg majd jön utána.

De csak utána.

 

FACEBOOK? INSTA? FLOW-T NE REMÉLJ TŐLÜK, DE MI ÖRÜLÜNK NEKED. FACEBOOKON TE LESZEL A 4001.-IK! :)

 

A cikk megjelent az Üzlet és Pszichológia 2018. február-márciusi számában. Vegyétek, olvassátok, tartalmazza többek között az interjút Dr. Buzády Zoltánnal, akinek ennek a cikknek a lektorálását is nagyon köszönjük!

képek: idén is a fantasztikus Bán Sarolta.