Köszi, és mit szól ehhez édesanyád?

Nekünk, nárcisztikus Y-onoknak a munkahelyi létezéshez úgy kell a visszajelzés, mint halnak a víz. Ha megkapjuk élünk, mint hal a vízben. Ha nem, csak nézünk, mint hal a szatyorban.

És hogy honnan várjuk a visszajelzést, hát persze, hogy a vezetőnktől. Ha rendszeresen ad, akkor az jó, ha pozitív megerősítéseket is ad, az nagyon jó.

És Te szoktál visszajelzéseket adni a kollégáidnak, ne adj isten a főnöködnek?

A HR KOMM Award best practice konferenciáján töltöttem a keddi napomat. Érdemes volt. Sokan voltak a hallgatók, és sok volt a jó HR projekt.

Már rögtön az első előadás betalált. A Progressive reklámügynökség kreatív igazgatója számolt be egy sikeres projektjükről, amit úgy hívnak, hogy LAZAC. A név csak egy szervezeten belüli projekt esetében működhet, mert ha dr. Buzási Bence kreatív igazgató nem magyarázza el, hogy a laza arcból képződött a név, akkor csak az árral szemben úszó piros húsú hal lebegne a szemem előtt. (Igaz, hogy így is.)

De a lényeg nem a halszagú név, hanem az, ami mögötte van. A Progressivenél, ami egyébként egy 50 fős cég, felismerték, hogy a jutalmazás nem csak a vezetők privilégiuma. Kialakítottak egy olyan közösségteremtő jutalmazási rendszert, ahol minden dolgozónak havonta legalább 3 köszönömöt – „ikrákat” (no komment) - ki kell osztania valamelyik kollégának. Ezeket a köszönömöket személyesen, és indoklással kell odaadni, ahogy egy vezető ad visszajelzést a beosztottaknak. Egy online rendszerben vezetik, hogy ki kitől és miért kapott ikrát. Az ikrákat aztán be lehet váltani ajándékokra, amihez egy külön katalógust alakítottak ki. Az egész nagyon szépen ki van dolgozva. Az ötlet zseniális és jól rámutat arra a tényre, hogy jellemzően csak fentről várjuk az elismerést, észre sem véve, hogy mi is rengeteg építő, megerősítő elismerést adhatunk a velünk egy szinten dolgozóknak és kaphatunk is tőlük.

buzasi_bence.JPGdr. Buzási Bence kreatív igazgató, Progressive reklámügynökség (Fotó: Egry Tamás)

A LAZAC nagyon jól működik a szervezetben mert nem megszokott, nincs cél elvárás, nincs verseny, nem pénzről szól (nem váltható át pénzre), nincs hierarchia, nem a teljesítményt díjazza. A vezetők azért szeretik, mert segíti őket a munkatársak megismerésében, a csapatintegritás detektálásában és mert magától működik. Persze csak akkor, ha nem helyettesíti a vezetői visszajelzéseket.

Mi más kell egy jól működő közösséghez, a jó közérzethez? Még sok minden, de amire nem is gondoltam, az a General Electric-nél megvalósított projektből vált nyilvánvalóvá.

 

...és mit szól ehhez édesanyád?

 

Sok multis ügyfelem panaszkodott már arra, hogy a családjában nem is tudják, hogy valójában mivel is telnek a munkanapjai. Olyan nehéz elmagyarázni, annyira nehezen köthető hétköznapi dolgokhoz, hogy inkább föladja. Az ügyfelem is, a család is. Aztán marad valami primitív címke. Főleg az IT szektor van kitéve ennek az izolációnak. Van, aki a párjának is nehezen tudja elmagyarázni, mit is csinált egy nap, nemhogy a szüleinek. Pedig mind emberek vagyunk, szükségünk van a megértő hátországra, a napi élménymegosztásra a szeretteinkkel. Mivel 15 évet töltöttem el a területfejlesztési piacon, én is tudom milyen az, amikor csak zavarodottan pislognak rád. Nem mindenki képes olyan hosszan kettős életet élni, mint Pókember.

ge_szulok.JPGSzőke Eszter, Senior Director, Grayling Hungary (Fotó: Egry Tamás)

Épp erre érzett rá a GRAYLING ügynökség, amikor megszervezte a General Electricknél a Szülők napját. Ezen a programon GE-s dolgozók szülei a cég irodájában megismerhették a digitális technika és az ipari termelés metszetére fókuszáló mai GE-t. Megnézhették, hogy pontosan hol dolgozik a gyerekük, mit csinál a napközben és főleg, hogy miért csinálja. És miért a szülők? Mint az a projektet bemutató Szőke Esztertől megtudtuk, a Linkedin felmérése alapján a szülők 70%-a büszke a gyerekére és annak első munkahelyére, de csak háromból egy szülő érti, hogy mivel foglalkozik a gyereke.

És a szülők 45%-a nem emlékszik arra, hogy mikor mondta utoljára a gyerekének, hogy büszke rá.

Talán van összefüggés a két eredmény között. És, hogy miért jó ez a dolgozónak?

Nem tudom, nem dolgozom a GE-nél, de talán azért mert bár van akinek ez nehéz, és talán kényelmetlen is, mégis mindenki vágyik arra, hogy a szüleivel élő, tartalmas kapcsolata legyen felnőtt korában is. Sőt azt is szeretnénk, ha a szüleink tudnák, hogy miért lehetnek ránk büszkék. Peter Parkernek is könnyebb lett volna, ha May néni, már az elején tudja mivel tölti unokaöccse az éjszakákat.

Ha te mégis Pókemberként akarod követni a bűnelkövetőket, akkor kövess minket is itt, facebookon és instán!