Olaszország legközelebbi csücske, az ezerféle zöld Friuli

Egyszer megpróbáltam megszámolni és arra jutottam, hogy úgy 30x lehettem eddig életemben Olaszországban, megnézve több, mint 250 olasz várost és számtalan régiót. De megunni még nem sikerült, szerintem lehet, hogy sosem fog. Imádom.

32336722_10156249078012159_8715885573107089408_o.jpg

Ezúttal egy hetet töltöttünk Olaszország egyik legkevésbé ismert, és hozzánk legközelebb fekvő régiójában, Friuli-Venezia Giuiliában. 

Ha magyar autóba ül, két utat választ, vagy elmegy Velencéig a parton (kihagyva ezzel többek között a gyönyörű Triesztet és a hangulatos Muggiát), vagy átszeli a Dolomitok lábát és meg sem áll Bellunoig vagy a Garda-tóig. Kihagyva ezzel a teljes Friuli régiót.

32287918_10156249079267159_1153966629063753728_o.jpg

Úgyhogy hagyjuk most a két órás dugókat és menjünk csak odáig, amíg a többiek csak tankolni állítják le a motort, és töltsünk egy teljes hetet a zöld ezerféle árnyalatában pompázó Friuliban. A szlovénok és az osztrákok közelsége kilométerről kilométerre változtatja a falvak arculatát. Goriziát nem tudnád megkülönböztetni Ljubljana szívétől, Trevisot pedig bárhol lehajíthatnád Ausztriában is. Szokás szerint a személyes kedvencek jönnek majd, nem az összes látnivaló.

32267067_10156249079502159_428324761873940480_o.jpg

Szállásnak mi egy "Albergo Diffuso"-t választottunk San Roccoban, ami a helyiek elnevezése, és annyit takar, hogy a JóIsten háta mögött van, egész biztosan nem egy felkapott városban (nem mintha lenne ilyen egyáltalán a régióban), a ház maga eredeti helyi építészet, belülről meg felújítják, rendbe rakják. Lélegzetelállító kilátás és egyetlen szamár* futópajtásnak a reggeli sporthoz, dupla terasz és olcsóbb árak, mint Siófokon. A tengerpart csak egy óra kocsival, úgyhogy aki nyáron érkezik, annak Gradot javaslom, amely tavasszal is megér egy kellemes sétát.

 

Udine

Udine egy Pécs méretű, egészen gyönyörű városka, nagy parkkal (benne a lányaim legnagyobb örömére stájer fesztivál, rántott hússal!), rengeteg palazzoval és templommal, hangulatos árkádokkal, velencei építészettel, fekete-fehér kockás terekkel, római kutakkal.

32260475_10156249078317159_5454558081658650624_o_1.jpg

Lago di Barcis

A mesterséges tó, a Friuli Dolomitok egyik legszebb alkotása. Olyan színe van, amelyhez hasonlót sem láttam még eddig sehol. A tavat körbeautózva vagy bicajozva találunk parkolókat, ahonnan feltúrázhatunk az erdőbe és megnézhetjük a kilátópontok egyikéről is a kristálytiszta, elképesztően zöld vizet, ahol ha tehetünk pattanjunk kajakba és élvezzük a belsejéről azt a csendet, amely az egész tájon uralkodik.

32324219_10156249077927159_3503574453080555520_o.jpg

Gorizia

Gorizia a szlovén-olasz határon fekszik, a szlovén része, Nova Gorizia teljesen kihagyható, de az olasz rész nagyon szép. Ha nem tudnánk, hogy Olaszországban vagyunk, nem hinnénk el. A monarchia hatása olyan erős, hogy az utcák jobban hajaznak Bécsre, mint Velencére. Egyetlen árulkodó jel talán a színes spaletta lehet, amely az összes házon megtalálható egész Friuliban, ahogy itt is. De mellette itt már megjelennek a kovácsoltvas erkélyek, az örök négyemeletes házak, a kétoldali járdák. Turistáktól nem kell tartsunk, a teljesen véletlen kiválasztott trattoriában 32 centis pizzatányéron hozták a 8 EUR-os lasagnét és ketten ettük meg, szeretni fogjuk a helyet. 

1200px-piazza_vittoria_gorizia.jpg

San Daniele del Friuli

Már Veneto tartomány bejárásánál kinéztem, de akkor nem sikerült útba ejteni, most viszont eljutottunk és egyszerűen szuper. Az olaszok egyik leghíresebb prosciutto-ja a san daniele, amely lágyabb és kevésbé karakteres, mint a pármai, vagy akár a spanyol jamon iberico, még vékonyabbra is szeletelik, majd környéki sajtokkal és grissinivel fogyasztják. Csodálatos. Mindezt egy teljesen helyi, igazi "megállt az élet és nem is akar elindulni" jellegű helyen kóstolhatjuk meg és a rengeteg sonkabolt, prosciutteria és kisebb sonka üzembe még el is látogathatunk, ha mélyebben vagyunk kiváncsiak a készítés módjára. 

32387274_10156249077457159_1908882284673499136_o.jpg

Cividale del Friuli

Megint egy gyönyörű példa az itteni hibrid építészetre. Ha csak a házat nézed, lehetnél Sopronban is, de aztán észreveszed, hogy mintha letiltották volna az erkélyeket, ahogy Friuli szívében szinte mindenütt, cserébe felkerültek a faspaletták az ablakokra. Az utcákon macskakő, hiányoznak a velencei árkádok, de a kutak azért ott vannak a terek közepén. Nagyon hangulatos város, az Ördög hídján keresztül megközelíthető belváros szintén 1.5-2 óra alatt nagyon kényelmesen bebarangolható. 

32313488_10156249078282159_4312019218108252160_o.jpg

 

Erto e Casso

Erto e Casso két kisváros, ahol a madár sem jár. A vajonti gát katasztrófájának eredményeképpen a környéken jópár falu maradt így. A rosszul megépített gát és a problémák eltusolása miatt az itt épített tározóba 1963. október 9-én kevesebb mint egyetlen perc alatt 260 millió köbméter hegy csúszott 110 km/órás sebességgel, a benne levő 50 millió köbméter vizet pedig kinyomva a helyéről egy 250 méter magas hullám elpusztított mindent, amit talált. Több, mint 2000 ember halt meg azon az éjszakán, 350 család minden tagja elhunyt a szerencsétlenségben. A gát ma is áll és látogatható, a környéken pedig tehetünk egy sétát azokban a gyönyörű, és tragikus falvakban, amelyek azóta sem heverték ki, és talán soha nem is fogják, a világ egyik legnagyobb gátkatasztrófáját.

Venzone

Útban Tarvisio és az olasz-osztrák határ felé álljunk meg Venzonében és töltsünk ott egy kellemes másfél órát. A várost a hetvenes években porig zúzta egy földrengés, majd pár hónappal később egy utórengés, úgyhogy egyetlen templom maradványai állnak. A többit viszont a helyi lakosok kőről kőre, teljesen újjáépítették, minden egyes házat. Tavaly Olaszország legszebb városa lett (ezt a címet kapta meg pár évvel korábban a szicíliai Gangi is, amiről már írtam és remélem nem hiába és látogatjátok becsülettel :) ), nem véletlen.

32337210_10156249078787159_2548182883873325056_o.jpg

 

KÖVESS MINKET FACEBOOKON, PÜNKÖSDRE 5000-EN SZERETNÉNK LENNI!

 

*már utaltam rá, hogy nem minősülök az állatok legnagyobb szakértőjének, értsd fogalmam sincs melyik a lánykacsa, nem izgat hányat csap percenként a kolibri a szárnyaival, és nem tudom melyik a bakkecske. Egy ezzel kapcsolatos vitánkat hallva férjemmel, 3 éves kislányom így definiálta a futócimborámat: "Anya, reggel, amikor megsimogattam, még szamár volt." :)