Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

Mi hiányozzon az előadásodból?

A hogyan prezentáljunk? téma tengernyi szakirodalmat felölel, amelyet nem is szabad nélkülöznöd, ha előadásra készülsz. Hogy igaz-e a mondás, miszerint Steve Jobs 1000 órát készült egy előadására, ezt nem tudom.

heres-how-much-steve-jobs-used-to-obsess-over-presentations.jpg

Az viszont tény, hogy ebbe az 1000 órába a nadrágszíj kiválasztása nem fért bele hogy a felkészülést nem úszhatod meg, legyél bármilyen rutinos, profi előadó. Ezt teheted egyedül, szerezhetsz magad mellé speaker coach-ot, annak függvényében, hogy mekkora a tétje számodra az adott konferenciának, céges prezentációnak. Akárhogy készülsz is fel azonban, 3 dolgot ki kell hagynod az előadásodból. 

1. A manír.

A mesterkéltség, a maníros beszéd a legprofibb előadást is teljesen tönkre teheti. Ismerek előadókat, akiknek már az orrtartásából látszik, most az előadó módjuk van bekapcsolva. Ne csináld. Persze ezt könnyű mondani, és annál nehezebb megszabadulni tőle - főként, hogy legtöbbször akkor kezdesz mesterkéltté válni az előadásaid alatt, mikor már eleget gyakoroltál ahhoz, hogy kezdj magabiztossá válni, mikor kezd kialakulni a rutin. 

Legkönnyebben úgy érheted el, hogy modorosságodtól megszabadulj, hogy visszanézed az előadásaidat. Akár tetszik, akár nem.

Egyébként nem fog, őrülten nehéz visszanézni magad, főleg az első pár alkalommal. Általában pont azért, mert nem vagy elégedett magaddal, de hogy lennél, ha egyszer olyan mesterkéltnek látod magad - pont, amilyen vagy a színpadon. Ebből lehet viszont a legtöbbet tanulni, úgyhogy mindenképp érdemes élni a lehetőséggel. Ha még nincs rólad felvétel, kérd meg egy barátodat, hogy vegyen fel, vagy mondd el otthon az előadásod a kamerának. 

2. A porszívó.

Ebből találkozni a legtöbbel, így a konferenciaszezon kellős közepén. Akár céget képviselsz, akár magadat, a porszívóügynökök idejének leáldozott. Mutasd be magadat másfél percben, aztán lépj tovább és fejezd be az értékesítést. Ne az legyen a célod, hogy minél több ügyfeled legyen az előadás végére, hanem, hogy minél több ember gondolja azt, hogy nálad nagyobb szakértője a témádnak, nincs.

ugynok.jpg

Ha a szakértelmedről meg tudod őket győzni, a problémájukkal hozzád fognak fordulni.

De ne sales prezentációt tarts, akkor se, ha a céged fizetett azért, hogy ott legyél. Nincs ember a világon, aki ne utálná az ilyen prezentációkat, tartsd magad a prezentációkészítés alapjaihoz, szedd le a felesleges logókat, és a terméked helyett foglalkozz a közönséggel. Meg fogják hálálni.

3. A tánc

A leggyakoribb hiba, szintén a profi előadók között. Mikor elkezdesz fellazulni, megszoktad a színpadot, a reflektorfényt, és elkezded használni a teret.

De rosszul.

Billegsz egyik lábadról a másikra, folyamatosan mozogsz, előre-hátra lépdelsz, mint Bruce Welch és Hank Marvin minden számának 20. másodpercétől:

Borzalmasan idegesítő ezt nézni. Tényleg. Ha magassarkú is van rajtad, még rosszabb. Nagyon nehéz leszokni róla egyébként, nem is mindig sikerül kihagyni és rengeteget kell gyakorolni, hogyan ne csináld. De a legegyszerűbb megint ugyanaz a megoldás, nézd vissza magad és figyeld meg, mit csinálsz. Ha máshogy nem meg, kérj meg valakit, hogy adjon konkrét visszajelzést a mozgásodra.

Ha folyamatosan himbálod magad, nem tudsz mit kezdeni a tagjaiddal, úgy érzed néha, hogy nyolc karod van, mint egy polipnak, tudod miről beszélek.

Ami segíteni fog, hogy tudatosan vagy jelen a színpadon, hogy annyit gyakorolsz, hogy már halálra unod magad, de önkritikusan egy idő után felismered majd a táncot is, kihallod magad, mikor megint feljön a porszívó képe és észreveszed, hogy mikor jön elő megint az a bizonyos hanghordozás, az a mesterkéltség, amitől mindenkinek feláll a szőr a hátán. Ha a tied is, már jó nyomon jársz.

 

Speaker coach-ot találsz magadnak itt, vagy gyere facebookra, hátha még írunk ilyesmiről.

 

képek. http://antreakademia.hu/, youtube.com

2017\11\07 PottokJudit komment

A szakmai rendezvények ötparancsolata

Az őszi időszak a nyár elmúlása fölötti búsulás és a sütőtökös kaják túltolása mellett a rengeteg konferenciáról is szól - pontosabban konferenciák, meetupok, szakmai reggelik, workshopok, és újabban fesztiválok is. Legfrissebb élményünk a TEDxLibertyBridgeWomen, ahol Dorka társalapítóként, én pedig önkéntesként vettem részt, így kicsit a kulisszák mögül is megfigyelhettük, mitől lesz igazán jó egy ilyen rendezvény. Volt egy másik esemény is október végén, ami szintén közel áll a szívünkhöz, az enyémhez HR-esként különösen, de persze így sem lennék önmagam, ha a beszámolóm pusztán a HR Fest elmeséléséből és méltatásából állna. 

Sokkal izgalmasabb, hogy résztvevői szemmel mitől tud egy szakmai rendezvény igazán ütős lenni, és vajon az alábbi 5 pontból melyiket hogyan hozta a HR Fest?

hrfest.JPG

 1. Kezdjük az alapoknál

Lehet akármilyen magasztos célod és üzeneted, hívhatod a világ legjobb előadóit, ha nincs egy jól felépített honlapod, nem tudsz 3 kattintással jegyet venni, vagy a résztvevők nem férnek el a teremben, az már elég ahhoz, hogy néhányan rossz szájízzel távozzanak. Szerencsére a HR Fest esetén nem érzékeltem ilyesmit - a helyszínválasztás (Akvárium) tökéletes a "fesztivál-érzés" megalapozásához, hiszen mint tudjuk, ez nem egy konferencia. A beléptetés és regisztráció gördülékeny, van ruhatár, a tágas előtér a könyöklőkkel és az előre bekészített pogácsás tálakkal pedig az első perctől remek lehetőséget ad a networkingre. Bombera Kriszta és Batiz András szuper házigazdák, a technika egy percre sem billegett, és a csúszásokat, programváltozásokat is rugalmasan kezelték a szervezők. Rendezvényszervezésből ötös! És persze mondhatnánk, hogy ez az alap, de sajnos nem minden hasonló eseményen tapasztalható ez a profizmus. 

2. Előzzön meg a híred

Tavaly óta ezt hallgatom minden HR-es ismerősömtől, akik 2016-ban ott voltak. Mennyire sajnálhatom, hogy kihagytam, milyen hangulatos, izgalmas, újszerű volt. Nem is volt kérdés idén, hogy ott a helyem! Nagyon kíváncsi voltam, és nagy várakozásokkal érkeztem a helyszínre, a legtöbb pedig be is jött. Nem azt mondom, hogy rengeteg újdonságot hallottam, hiszen szerencsére képben vagyok a munkaerőpiaci kihívásokkal, trendekkel (nomeg ott voltam áprilisban a Future work festivalon is :) - de szerintem egy ilyen rendezvénynek nem is feltétlenül ez a fő célja. Sokkal inkább az inspiráló gondolatok, az egymástól tanulás, a közös gondolkodás - és ezekre sok lehetőséget adott a program. Nem csak plenáris előadásokon, hanem kisebb workshopokon is részt lehetett venni, de mivel ezek párhuzamosan zajlottak, jól meg kellett gondolni, hová ül be az ember. 

3. Legyél más, mint a többiek

Kezdjük ott, hogy fesztivál. Szerintem már ezzel megnyerték az én korosztályomat, meg a fiatalabbakat, sőt az idősebbek közül is azokat, akiknek elegük van a feszengős, feketeblézeres névjegykártyaosztogatós konferenciákból. Önmagában persze ez még kevés ahhoz, hogy az első 5 percnél tovább ott is maradjak, tartalmilag is tudni kell valami mást adni.

Tetszett, hogy nem csak a "szokásos" világmegváltó gondolatok köszöntek vissza a plenáris előadásokban, hanem például Veres Rita az AON Hewitt cégvezetője pont ezeket az elcsépelt lózungokat kezdte el feszegetni - hogyan éljünk hirtelen a fene nagy felhatalmazással, ha hosszú évtizedek óta arra neveltük magunkat, hogy a szabályok és a hierarchia a kulcsa egy jól működő cégnek? Az is nagyon kellett, hogy ne csak mesterséges intelligenciáról, employer brandingről, munkavállalói élményről, vagy a hiányszakmákról essen szó, hanem arról is, hogy milyen makroökonómiai trendek befolyásolják emellett Magyarországot. Engem elgondolkodtatott például, hogy kis országként elég jó helyen szereplünk a Globális Innovációs Indexünk alapján az európai rangsorban (ami azt jelenti, hogy az innovációs képességeink megvannak), viszont egyrészt nem költünk eleget K+F-re, másrészt nem tudjuk kihasználni a meglévő egyéb képességeinket sem. Olyanok vagyunk, mint egy tehetséges diák, aki bukdácsol. Oszkó Péter szerint ezek alapján a HR legfőbb kihívása a tehetségek felkutatása helyett a tehetségek megtartása, sőt még inkább a meglévő munkavállalók képességeinek minél jobb - jó értelemben vett - kihasználása. 

op_hrfest.jpg

De mondhatnám akár a Watson gyakorlati alkalmazásait bemutató előadást, vagy a World of Work Moonshot ötletverseny nyerteseinek szekcióját is, mint újszerű, nem (csak) HR-es tartalom. Szerintem szuper lenne, ha egy alapvetően HR-eseknek szóló rendezvényen egyre több nem HR-es előadó jelenne meg, hiszen - legyünk kicsit önkritikusak - magunkban hajlamosak vagyunk nagyon okosak és innovatívak lenni, és megveregetni a saját vállunkat, mutogatni egymásnak, hogy ki milyen ügyes... Az igazi visszajelzés viszont szakmán kívülről, cégvezetőktől, munkavállalóktól jön! Mégiscsak a HR van az üzletért és nem fordítva. Ebben is jó arányt hoz a HR Fest, sőt az én ízlésemnek akár még több nem HR-es előadó is elférne.

4. Ne igyál bort, ha vizet prédikálsz

Elég hiteltelen lett volna, ha a robotikáról és a jövő trendjeiről szóló rendezvényen mondjuk papíros kérdőíven kellett volna véleményt mondani. Az menő volt viszont, hogy a helyszínen ki lehetett próbálni akár videóinterjúztatást is, és azonnali visszajelzést is lehetett adni a rendezvényről robotok segítségével. Pár év múlva lehet, hogy nem is kell elmenni az Akváriumba, hanem csal fölveszünk egy VR szemüveget, és részt veszünk egy egész napos eseményen?

Az is teljesen oké, hogy ha ez nem egy feszengős konferencia, akkor akár az előadások közben is lehet mászkálni: ha az egyik szekció mégse olyan amilyenre számítottam, akkor átmegyek a másikba. Viszont ha már fesztivál, akkor érdemes elgondolkodni a hetijegy-napijegy analógiáján az egész napos-fél napos jegy kombón, hiszen a reggel 9-től este 6-ig tartó program bőven ad erre lehetőséget.

robohrfest.jpg

5. A kevesebb több

Ha egy kritikus pontot kell kiemelnem a rendezvényből, ez lenne az. Rengeteg téma, rengeteg előadó, plenáris, workshopos, kipróbálós, reggel 9-től este 6-ig, majd aztán még az AON Hewitt Legjobb Munkahely felmérésének díjátadója is. Nem szépítem, szerintem sok ez egy napra. És bár az utolsó előadó is ugyanolyan lelkesen szerepelt, mintha nem csak kb. 10-en lettünk volna az egyébként nem tudom hány száz fő befogadóképességű nagyteremben, lehet, hogy valamelyik ujjunkba bele kellene harapni jövőre. Egy fő témára felfűzve, kicsit koncentráltabban és talán kevesebb plenáris előadással - cserébe több kisebb workshoppal, interaktív programmal - meggyőződésem, hogy ugyanilyen profi és színvonalas rendezvényt lehet csinálni. Arról nem beszélve, hogy sajnos a nagy számok törvénye alapján minél több előadó, annál nagyobb az esély, hogy becsúszik egy-két kevésbé jól összerakott, vagy kevésbé érdekesen elmondott prezi.

Összességében nekem minden észrevételemmel együtt is 10-ből 8-as a HR Fest, és tuti, hogy jövőre is ott leszek!

Nézd meg a plenáris előadásokat az esemény FB oldalán

Super early bird jegyeket itt tudsz venni 2018-ra

 

 Fotók: AtteKovacs Photography a rendezvény hivatalos FB oldaláról

A céges blog sikerének 3 pontja

Amikor marketingről beszélünk, az első kifogások között mindig az hangzik el, nekem erre nincs pénzem. Pedig létezik egy olyan marketingeszköz, ami teljesen ingyen van, ráadásul az egyik leghatékonyabb mind közül. Ugyanúgy tudja használni a startup, a multi, a kkv és a szabadúszó. És nem kell hozzá az égadta világon semmi.

Ez a blog.

Például ez a blog. Másfél éve létezik a cégünk, ez alatt 200 blogbejegyzést írtunk, és több, mint egy évig egyetlen forintot sem költöttünk más marketingeszközre. Márpedig a cég létezik, nő, dolgozunk, egyre gyorsabban telik a jövő évi naptárunk is, úgyhogy egyértelműen látszik, a blog, mint műfaj, megállja a helyét. Akár magában is.

blog-cia-france-home.jpg

De mi kell ehhez, mitől lesz működőképes egy olyan eszköz, amit egyébként lépten-nyomon használnak, mégis 100-ből 99 elhalálozik, mielőtt érdemi sikert érne el. A statisztika persze pontatlan, ha random elkezdesz céges blogokat nézegetni, rájössz, hogy ennél jóval magasabb lehet az arány, rengeteg cég oldalán találsz blog fület, ahova a 2012-es húsvéti nyúl hozta az utolsó bejegyzést.

Szóval mi kell ahhoz, hogy egy PR blog sikeres legyen?

 

1. SZEGMENTÁLÁS

Ha nem tudod kihez beszélsz, vesztettél. Ez az első pont, amiről kkv szektorban különösen nehéz meggyőzni bárkit is, egy ügyvéd jóbarátommal szoktunk ezen rengeteget vitázni. Ha mindenki a célcsoportod, senkit nem fogsz eltalálni. Sokan félnek tőle, hogy beszűkítsék magukat, hiszen ők mindenhez, mindenkihez értenek, ha leszűkítik a saját mozgásterüket, potenciális ügyfeleket veszhetnek el.

chocolatecake.jpg

Mi üzleti coachinggal, tréninggel foglalkozunk például, Y generáció a célcsoportunk, nekik írunk, hozzájuk szólunk. És ugyanúgy megtalálnak minden más generációból is, tartottunk úgy 160 fős tréninget, hogy a résztvevők egy tizede sem jött a célcsoportból.

Szóval azzal, hogy szegmentálsz, a saját dolgodat könnyíted csak meg. Nyugodtan dolgozhatsz úgy, ahogy az neked a legkényelmesebb, aztán ha a söréted elkezd szórni, és így az eltalált csoport mérete elkezd nőni, reagálsz az igényekre. De azzal, hogy egyetlen, jól körülhatárolt célcsoportod van, neked lesz könnyebb a dolgod, mert lehet, hogy csak egy icipici, de mégis lesz olyan terület, amihez te és csak te értesz. Elégedj meg egy szelettel, ne fald fel az egész tortát.

 

2. EGYEDI STÍLUS

És egy csipet provokáció. A tapasztalat az, hogy ahhoz, hogy megszólíts bárkit, hogy kihallják a hangod az óriási zajból, ami körülvesz minket, néha sarkosan kell fogalmazz. Szintén megkönnyíted a saját dolgodat, ha ez még önazonos is, így nemes egyszerűséggel gyorsabban fogsz tudni írni. Ha kkv vagy szabadúszó vagy, ha olyan terméked van, ahol veled is találkozik az ügyfél, akkor ez az a pont, amit akkor sem adhatsz ki, ha már van rá pénzed. A te nyelveden nem beszél senki.

980x490-mick-jagger-cover-43-jpg-72f2464f.jpg

Ez az a pont egyébként, amit a legnehezebb megvalósítani. Egyrészt ha a gimiben nem tanultad meg az alapokat, nincs megfelelő szókincsed, vagy stílusod, akkor először azon kell dolgozz, és csak utána tudsz nekiállni a blognak. Másrészt mert nem mindig könnyű ráérezni, hogy mi a sarkosság annak a szintje, ami még pont nem húzza ki teljesen a gyufát annál, aki nem ért egyet veled, de pont eléggé betalál annál, aki a te véleményéden van.

Mindenesetre nagyon mellé nem lőhetsz, nem kell, hogy mindenki szeressen, ha ez a célod, ne írj blogot, mert nem fogják olvasni.

Nagyon sok cikket olvasni, ami úgy kezdődik, hogy a szerző ezerszer bocsánatot kér, mert van véleménye, aztán leírja a véleményét, de olyan óvatossággal körbejárva, hogy alig lehet kiolvasni a sorok közül. Majd a végén elnézést kér megint a létezéséért, a véleményéért és jelzi, hogy nem biztos, hogy igaza van.

Ez teljesen felesleges, fárasztó írni és olvasni is. Ez egy blog, nem fogják a végén leosztályozni, a te véleményed akkor is a te véleményed, ha hülyeség. Ha ezt gondolod, vállald fel, különben sosem találsz magad mellé követőket, mert lusták kihámozni a túlpuhított írásaidból, hogy te hova is mész tulajdonképpen.

 

3. KÖVETKEZETESSÉG

Úgy értem rengeteg munka. Egyik cikk után a másik, aztán a harmadik. Lehet, hogy az első 50-nek alig lesz konverziója, a tartalomgyártás lassú és körülményes folyamat. Viszont megéri, behozza majd egyszer, csak nem szabad feladd, mielőtt megszokják, hogy létezel. Becslések szerint 50 millió blog létezik a világon, ez a szám ne legyen elég ahhoz, hogy elriasszon, hogy legyen tied a +1-edik, de legyen elég magas ahhoz, hogy elhidd, megéri.

article-0-165ccb8a000005dc-601_634x420.jpg

Heti 1-2 blogbejegyzés alá ne engedd és semmiképpen se árulj szappant a bloggal, akkor sem ha szappanboltod van. Legyél szappanszakértő, akinél, ha kérik, még az is lehet, hogy van egy-két szappan. 

 

Nekünk is van szappanboltunk egyébként, most hogy kérded. Körbenézel?

 

kép: dailymail.co.uk, esquire.co.uk, aol.co.ok

Címkék: blog how to pr blog

TEDxWomen belülről

Tegnap lezajlott az első TEDxLibertyBridgeWomen Budapesten, a Hatszín Teátrumban. Társalapítóként vehettem részt a folyamatban, így hadd írjam le, milyen volt a backstage-ből a rendezvény, amely ezentúl minden év november 2-án megrendezésre kerül majd. 

img_5086.jpg

A TED márkaereje megdöbbentő, ez biztos. Ez megkönnyítette, ugyanakkor jelentősen meg is nehezítette a dolgunkat. Hiszen könnyebb a kommunikáció, már a névről tudni fogják a résztvevők, hogy körülbelül mire számíthatnak.

Másrészt viszont egy TED-en senki, értsd SENKI nem tudja, hogy valójában mire számíthat.

Mert nincs semmi és senki, aki garantálni tudja neked, hogy ott és akkor létrejön az a bizonyos hangulat, az a bizonyos libabőr, amiért csinálod.

Bite Barus nyáron hívott fel, hogy ezt fundálták ki Szabados Andival, lenne-e kedvem beszállni, akkor még csak a nevünk volt meg, TEDxLibertyBridgeWomen. Persze nem kérdés. Szabó Vikivel, aki nemcsak a saját, hanem az esemény nevét is adta az eseményhez:) és Tóth Mary-vel öten alkottuk az ötösfogatot, az alapítógárdát, akik köré aztán még rengetegen felsorakoztak. Ráadásul mindezt önkéntesen, hiszen a TED egy nonprofit rendezvény, az összes bevételedet visszaforgatod magába az eseménybe, ahogy ezt tettük mi is. 

Azt tudtuk, hogy olyan nőket szeretnénk a színpadon látni, akik mindannyiunknak példaképül szolgálhatnak, mindannyian ötleteltünk a neveken, témákon, majd Andi és Barus koordinálása mentén összeállt a program.

Az előadókat profi coach-ok készítették fel, az alapítótagokon túl a felkészítésekben Nagy Judit és Németh Zoli is mellénk állt. A 12 perces előadások szépen lassan álltak össze, formálódtak. Közben a ConceptFlow segítségével Szabó Vikivel elkezdtünk dolgozni a tegnapon, magán a rendezvényen. Oláh Evelin Orsi segített a social media kommunikációban, Németh Flóra a sajtókapcsolatok kiépítésében. Tóth Mary összefogta az önkéntes segítőinket, akiknek köszönhetően ez a tegnapi nap, olyan lett, amilyennek megálmodtuk. 

img_4996.jpg

A TED márkaerejének köszönhetően szponzorként mellénk állt a MorganStanley, a Richter, a Procter & Gamble, az Oroszlános Borvendéglő, a Márton Birtok, az Accenture, a Butlers, a Móra Kiadó.

Három hónap és eszméletlen mennyiségű egyeztetés, szervezés, alakítás eredményeképpen aztán eljött a tegnap.

Színhelyünk a Hatszín Teátrum volt, Gálvölgyi Dorkáék színháza a Jókai utcában. Az a színház, akik úgy fogadtak minket, mintha mi is minden este velük játszanánk.

November 2-án kora délután kezdődött a rendezvényünk, de az egyensálas önkénteseink - Vízaknai Erzsébet, Pottok Judit, Gallen Rita, Bús Borbála, Lakner Szilvia, Kéri Barbara, Imre Kornélia, Köles Mihály, Magdu Anita, Kozma Tímea, Földes Kata, Toro Niki, Zenisek Andrea, Csatári Alexandra, Szabó Katalin - már reggel 8h-kor hajtogatták a papírokat és ragasztották a székek aljára, hogy Pásztor Anna éneklése majd olyan lehessen a végén, amilyennek lennie kell. Szabadságon, önkéntesen. Köles Misinek, fotósunknak hála a munka minden egyes fázisa megörökítésre került.

img_5131.jpg

Helyükre kerültek a résztvevőknek szánt ajándékzsákok (hány oldalon nyomjuk, szövet vagy latex, kell hozzá dupla nyomóforma?:) ), amelyekre Soós Andi rajzolt nekünk olyan Szabadság-hídat, amilyet szerettünk volna. Hogy legyen saját hídunk is. A zsákokban az ajándékok mellett már ott lapult a programfüzet, amelyet Vadon Zsolt tervezett meg még szebbre, mint reméltük.

Az előtérben a Mártogatós építgette a ládáit az állófogadáshoz, az Oroszlános Tállya borokat készített az orchideák mellé, közben az öltözőkben az érkezett előadókat és az alapítókat sminkelte Noszvai Anna és Friedrich Fanni. Ekkor még nem tudtuk egyértelműen eldönteni, az előadók, vagy mi vagyunk idegesebbek. 

img_5204.jpg

8-14h-ig lépésről lépésre, fokozódó feszültség és tempó mellett szépen összeállt minden kis mozaikkocka. Befutott Laci, az IT-sunk, felkerültek a színpadra a monitorok, bekerült a tolmácskabin, helyére került a Painturcity festőállványa, hogy a szünetben se unatkozzunk. Befutott a Chez Dodo 180 darab macaronja, amit a megálmodó Szalai Dóri beszéde után úgy kapkodtak el a résztvevők, hogy mire mi leértünk a backstage-ből, már csak az egységesen üdvözült "mmm" hangokat hallgathattuk :).

20 perccel a tervezett 14:07-es kezdés előttre (mert a színházi 7 perc intézménye a színháznak márpedig jár!:) ) minden készen állt, és kinyithattuk a kapukat.

A következő 7 óra nekünk úgy telt el, mintha még az is a 7 perc része lenne. Szabados Andi és Bite Barbara voltak a házigazdák, ők léptek először színpadra, majd Soós Andi gyönyörű, erre az alkalomra készített videója után rögtön hallottunk egy zseniálisan felépített 3 percest Kupa Julcsi, slammertől, majd érkezett is a tervek szerint az első előadónk, Füzesséry Anikó. Anikó volt az, aki rögtön a nyitásnál megteremtette azt a légkört, amelyet elképzeltünk november 2-án. Végtelen csend, izgalom és eszméletlen figyelem övezte minden szavát, amelyet az első vastaps követett. 

img_5335.jpg

Anikó után új utakra eveztünk és dr. Kóspál Ágnestől tudhattuk meg, mit is csinál egy csillagász. Ágnes szavait elképesztő képek festették alá, képek arról a munkáról, amelyet ő végez Hawaii-tól Chile-ig. Tanár, tudós, majd dúla következett a sorban, az a Békés Emőke, aki nevetőkönnyeket csalt a nézők szemébe, mikor elképzeltük, hogy masszírozta szülés levezetés közben a doktornő hátát, az anya helyett. Marozsán Erika gitárral kísért csodálatos éneke, majd szavai zárták a szekciót.

A kávé után jött az amerikai közvetítés, amely minden TEDxWomen rendezvénynek egyformán kötelező része a világ összes városában, ahol megrendezésre kerül. A szekció nagyszerű kinti előadóit szinkrontolmácsok fordították, majd a közvetítést megint egy élő adással zártuk.

Azt gondoltuk, a szünet előtti tökéletes zárás lesz Szalai Dóri előadása - és nem tévedtünk. A lány, aki úgy tud beszélni a macaronokról, ahogy senki, de a bizonyítékok, hogy nem csak beszélni tud róla, már ott sorakoztak az ajtók mögött, hogy a szünetet azzal tudjuk kezdeni.

Eszméletlen volt mind Dóri - akit rögtön az előadása után lekapcsolt Szűcs Gergely egy gyors facebook live-re - mind a macaronjai, amiért most már én is el fogok zarándokolni a Sas utcába, hogy megkóstoljak egyet élőben is. 

img_5376.jpg

Az utolsó szekciót Csángó Dani kezdte. Róla megint csak szuperlatívuszokban. Nem azért, mert férfi, de talán azért is. Nem csak emberként, előadóként is olyat tud, amit kevesek. Olyan természetesen van jelen a színpadon, hogy őt hallgatva nincs tér, nincs idő. Vágni lehetett a csendet.

Szavait olyan vastaps kísérte, mint talán senkiét idáig, de nyilván egyetlen férfi előadóként a 90%-ban női közönség előtt ez nem is volt kérdés :).

img_5164.jpg

Dani után felugrott Kupa Julcsi a színpadra a második 3 percesével, ami talán még nagyobb sikert aratott, mint az előző #szépvoltJulcsi, majd jött Horváth Dorka, a BOOKR Kids vezetője,megálmodója, akit az először akadozó microportja sem zökkentett ki profizmusából, és aki olyan lenyűgöző természetességgel mesélte el a színpadon, hogy amit ők megálmodtak, az jövőre az oktatás része lesz, mintha ez tényleg bárkivel megeshetne.

img_5597.jpg

Dorkát Hitka Viki követte, aki a saját történetével, elképesztően érzékletesen festette le, hogyan lehet és kell az elvárásoktól elszakadnunk, a saját köveinket megismernünk, körbejárnunk, elfogadnunk. Mert így vagyunk jók.

img_5654_1.jpg

És így jó Pásztor Anna is, az utolsó előadónk, aki filmje, zenéi, eszméletlen népszerűsége, sikerei után is azt mondta, miről másról mesélhetne, mint az ő pásztorannaságáról, hiszen ő csak ehhez ért. De szerencsére ahhoz nagyon, amit rögtön a tökéletes beszéde után öccsével, Samuval be is mutatott.

23314326_10214404252811330_236678133_o.jpg

Amihez feljöttünk mind a színpadra, akik azért dolgoztunk már hónapok óta, hogy ez az nap így megtörténhessen velünk. Itt kerültek elő a papírok, a Márti dalának szövegeivel, amire tartom, hogy sokunknak nincs semmi szüksége, hiszen tudjuk fejből. Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni, még az unokáknak... 

Jövőre ugyanitt, Veletek!

 

képek: Köles Mihály

Ha banánnal fizetsz, majmot kapsz

Tudom, hogy mi vagyunk az egyik szószólója annak, hogy a fizetésen kívül ezer más és más eszköz van, amivel életben - és jóllétben - tudod tartani a munkavállalódat. Azonban azt, hogy a pénz nem elégséges, de szükséges feltétele annak, hogy embert találj a piacon, talán nem tőlem hallod először.

maxresdefault_2.jpg

Nem idén kezdődött a munkaerőhiány. Ahhoz sem kell különösen erős közgazdász vénával rendelkezni, hogy végiggondold, ha hiány van valamiből, annak fel fog menni az ára. Igaz?

Szóval most munkaerőhiány van, aztán megindul(t) a bérpiacon az emelkedés, aztán bérinfláció lesz, ami majd pénzpiaci inflációhoz vezet, megindul a kamat is ésatöbbi. Valahol nagyon mélyről talán még a görbéket is elő tudnám vadászni hozzá az agyam egy alig használt részlegéből, de ha elmúltál 25 éves, akkor anélkül is megérted.

Na és mi történik azzal a céggel, aki a munkaerőhiány kialakulásának kezdetén tartja magát ahhoz a több, mint elavult politikájához, hogy "márpedig én a bérsáv alsó harmadát célzom meg"?

Nem arról beszélek, mikor egy cég nem tud többet fizetni az embereinek. Hanem arról, amikor nem akar.

Az fog vele történni, hogy nem fog találni embert. A fenti nem túl összetett összefüggés okán.

Akkor sem, ha egyébként az összes pénzét képzés/fejlesztésre, üzleti coachingra, tréningre, masszázsfotelre költi.

Akkor sem, ha a világ legjobb arcait húzza be középvezetőnek (nem mintha ezzel a bérpolitikával sikerülne neki).

Akkor sem, ha minden mást teljesít, amit a full mindegy milyen generációs  munkavállalói szükségleteiről megtanult.

Mert igaz, hogy a pénz egy bizonyos határon túl nem motivál, az is igaz, hogy ha már felmondott, csak fizetésemeléssel 6 hónapnál tovább nem fogod tudni visszatartani az emberedet.

screen-shot-2013-03-26-at-1_09_25-pm-1.jpg

De az is az, hogy ha nem veszed észre, hogy a tudatosan alacsonyan tartott bérek idejének leáldozott, vagy hogy ha még mindig hat évvel ezelőtti bérpiaci felmérésekre alapozod a fizetéseket, akkor bizony paradox módon a világ minden pénzét el fogod költeni. 

2a65d00c40dd02ab2bdde7ca26c5c9d0.jpg

Csak nem bérre, hanem munkaerőfelvételre. Ami azért jó, mert a fejvadászok gazdagodnak meg rajtad, ahelyett, hogy a munkavállalóid tennék ugyanezt - veled.

De ha ez a célod, hajrá. Csak ne felejts el előtte egy saját kis fejvadászcéget inkubálni, hogy legalább azt elmondhasd, hogy naaagy multi létedre milyen innovatív a gondolkodásod. :)

FACEBOOKRA ÁTNÉZEL? 4000-EN LESZÜNK NEMSOKÁRA, KÖZTÜK VAGY?

 

képek: businessinsider.com, youtube.com, és hát persze, hogy még mindig Bán Sarolta.

Az őszi repülős utazások 6+3 aranyszabálya

Közeleg az őszi szünet, a nyár végével meg amúgy is meredek zuhanásba kezdtek a repülőjegyárak, úgyhogy mielőtt megnyitnád a síszezont, itt az ideje a maradék szabijaid ellövésének. Karácsonykor úgysem dolgozik senki, két ünnep között a legnagyobb buli az irodában aludni pénzért, így arra sem kell tartalékolj, nyomás tehát külföldre. De hova? 

Az őszi utazások legnagyobb és elsőszámú segítője minden térképpel és repjegykereső szolgáltatóval ellentétben, a holidayweather.com.

dsc04826.JPG
Ennek az oldalnak az alapos és végeláthatatlan böngészésével fogod elérni, hogy mindenki azt hihesse majd rólad, te vagy a világ legnagyobb mázlistája, mert ahova te mész, ott sosem esik az eső (jaja, tudom, miről beszélek:) ).

Mert hogy itt bizony minden valamirevaló városra megtalálod, hogy mennyi a havi átlag csapadékmennyiség. És hiába lógtál valszám helyett a büfében, azt csak ki tudod matekozni, hogy ha A városban az átlag csapadék egy hónapban 120 mm, B-ben meg 30 mm, akkor bizony akárhogy is számoljuk, 4x több esélyed van rá, hogy rommá ázol A-ban, mint B-ben.

dsc08477_1.JPG

És innen fogsz rájönni, hogy hiába van mondjuk Malaga délebbre, mint Alicante, mégis 2.5-szer annyit fog esni az eső. Úgyhogy oda ne menjél.

Szóval hogy tervezzünk őszre utazást?

dsc04735_1.JPG

1. Végignyálazod a fapadossal elérhető úticélokat és megnézed azt a tíz-tizenötöt, ami neked szimpatikus helyre repül.

2. A szimpatikus helyeken megnézed megfelel-e az időjárás az általad elvártaknak (mi például kisgyerekekkel repülünk, én ezért vagyok ilyen haklis az esőre, de ki mit szeret).

11141282_10153460805032159_312473811275199994_n.jpg

3. Megnézed, hogy mennyiért tudnál odarepülni. Először választasz dátumot és utána árat, ne repülj hétvégén, hosszú hétvégén, csak inkognitó módban keress és mindig nézd meg telefonról is az árakat.

4. Számold ki, hogy milyen csomagot és hogy érdemes foglalnod, nálunk például a legolcsóbbra mindig úgy hozza ki, hogy ha két külön foglalásban foglalunk négyen.

5. Ha az öreg kontinensen maradsz, biztos nem fogsz egész nap a homokban feküdni, úgyhogy foglalj időben autót (Spanyolország, középkategóriás autó, december, egy teljes hét, 30-40 EUR!!!), legjobbak az economycarrentals.com, az arguscarhire.com és az autoberlesonline.com. 

Ezt írtam már korábban, de ismétlés a tudás anyja: ha egész biztos bérelsz kocsit egy évben, és lehet, hogy szumma sok napot is, akkor érdemes a sok kisebb helyett, éves biztosítást kötnöd a tényre, hogy autót bérelsz, sokkal-sokkal olcsóbb lesz a vége, mintha a kölcsönzőknél akarnád kifizetni ezeket is.

Például itt: Icarhireinsurance.com csinálhatsz ilyet, mi Norvégiában meghúztuk a kocsit (a többesszám csak udvariassági formula, nem én voltam!:) ), és két hónapos átfutással, de fizettek, mint a katonatiszt, szóval működik és nem megy rá a gatyád az aktuális autókölcsönző pofátlanul felárazott biztosításaira.

17017_10153621106422159_5992614286682752791_n.jpg

6. És végül foglalj szállást. Szokás szerint airbnb.com, homeaway.com, vagy kicsit drágábban booking.com a nyerők, de tessék alkudni. Pofátlanul. Értsd, ha egész hétre el tudsz menni, a fele alatt ne is ajánlj összeget, úgysem tudja kiadni a lakását, boldog lesz, hogy talál valakit.

+1 Akárhova is mész, előtte rendesen nézz utána, hogy milyen helyi ünnepek vannak, a legjobb bulikat ezeken a fiestákon, parádékon, fest-eken, vagy ki hogy hívja lehet kifogni. 

+2 Ha gyerekkel repülsz, a wizzair-en babakocsi helyett feladhatod a gyerekülést is (a 2+ éves gyerekre is!), ezzel további tízezreket spórolsz a bérlésnél.

+3 Ha van némi pénzügyi felelősségtudatod (ha nincs, olvasd Ildi blogját becsülettel!), akkor operálj wizzair hitelkártyákkal nyugodtan, ha nem követsz el egyetlen hitelkártyákkal kapcsolatos baklövést sem, akkor ingyen fogsz repülni a pontjaiddal. Pont úgy, ahogy mi tesszük a famíliával.

11234998_10153610975532159_4865973360704677195_o.jpg

A képek sajátok, és mind-mind ősszel készültek. Hajrá!

 

HA NINCS TÖBB SZABID ÉS VÉGIG FOGOD DOLGOZNI AZ ŐSZT, DOBD FEL VELÜNK.

A vadlovak hazája: Andorra

Már másfél hónapja adós vagyok az andorra-i útibeszámolónkkal. A francia Languedoc-Roussilon végigjárása után, szűk két óra autózással meg is érkeztünk a varázslatos Andorrába.

Igazán becsületesen fel szoktam készülni az utazásainkra, hogy ki ne hagyjunk semmi izgalmas, különleges helyet, ezért ennek a miniállamnak is alaposan utánaolvastam. És magyarul annyit találtam csak (még az egyébként általam abszolút imádott travellina is lehúzta), hogy Andorra la Vella, a főváros katasztrofális, és Andorrában nincs semmi. Szerencsére nem hittem el.

connect-with-nature_img_slider.jpg

Tovább kutakodtam, és ha nem is magyarul, de egyre több és több biztató leírást találtam, úgyhogy úgy döntöttem, három napot megér az ország. 

Igazam volt. Még úgy is, hogy a két kislány (3, 5) miatt azért óriási túrákra nem tudtunk menni, de kezdjük az elején. A franciák felől érkeztünk ugye az országba, a kanyargós út ahogy egyre feljebb és feljebb vezetett, a táj úgy változott. Estére sűrűsödő köd, szemerkélő eső és 6 fok várt minket a hegyekben. 

Canillo-ban szálltunk meg, innen jártuk be a Budapest méretű ország minden zegét-zugát. Azt kell, hogy mondjam, megérte. A főváros semmi különös tényleg, egy apró óvárost körbevevő pléh áruházak tömkelege. Én nem vagyok egy külföldön vásárolgatós típus (értsd: a 18 napos útjaink során 1 boltban tölthetünk kb. 1.5 órát, a többi élelmiszer vagy piac:) ), de itt azért tényleg érdemes körülnézni.

Mivel az ország (haha) egyszerre sí-, sport- és adóparadicsom, így tényleg nehéz ellenállni a kísértésnek. Ugyanazt a sífelszerelést árulják nyilván, mint bárhol másutt a világon, de ami itthon 100, Ausztriában ha tudod már hol keresd, 80, az itt mondjuk 45. És ez nemcsak a sí- és sportcuccokra értendő, nyilván azok a legolcsóbbak, de a ruházat, az élelmiszer, az éttermek, mind magyar árakon vannak, ami különösen Franciaország után felüdülés.

andorra-1.jpg

A fővárosban ezen kívül amit még érdemes, az az evés, fantasztikus francia-katalán hibrid konyhát visznek, lényegesen olcsóbban, mint a környező országokban. 

Mivel a társhercegség (Macron és a katalán püspök a két hivatalos uralkodó, tényleg jópofa kis ország ez:) ) mindössze 460 km2, így most eltekintenék attól, hogy egyesével soroljam fel a kedvenc falvainkat. Beülsz az autódba az egyik oldalán, majd négy keksszel később felriadsz a másikon. Ha közben el nem csapsz pár kecskét, marhát vagy lovat.

A levegőt harapni lehet, a viharkabátodra szükség lesz, mert azért 2-3000 méteres hegyekben kirándulsz, de szikrázóan süt a Nap, a hegyek tetejét pedig örök hó borítja.

Közben persze mindenütt pazar kilátásban lesz részed, bárhol megállhatsz és tehetsz egy-két-négyszáz hegyi túrát. Teheted mindezt mountain bike-kal (amire annyira rá vannak épülve, hogy a sífelvonók oldalán nyáron bicajokat szállítanak), lábon, szamáron, lovon, ahogy szeretnéd. Minden csodálatosan tiszta, nincs egyetlen nem odaillő épület az országban, minden olyan, mintha papíron tervezték volna. Ami egyébként igaz, az is megvan szabva, hogy pontosan milyen kőből építkezhetsz, lesz itt rend, tényleg. 

meritxell-sanctuary.jpg

Leszámítva a fővárost persze, ahol a tízemeletes plázák kiábrándítóak tényleg, dehát fordulj esetleg hátat és már el is feledkezhetsz róla. És egyébként a fővárosban is találsz olyat majd, ami elszórakoztat, tudniillik, valami megfoghatatlan ötlettől vezérelve minden egyes körforgalmat olyanra terveztek, hogy ha gyerekekkel utazol, el sem tudod őket hagyni. Az egyiken óriás szőkőkút, a másikon másfél méteres lilakaspós díszcserjék, a harmadikon olyan modern szobrok, hogy a negyedik kör után sem tudod eldönteni, hogy mit ábrázolnak.

Az egész ország olyan, mintha Svájcot és Franciaországot egybegyúrták volna, aztán elharmadolják az árakat és betesznek még egy kis katalán csibészséget. Szeretnivaló, tényleg. 

Két nap bóklászás és kirándulás után összepakoltuk a famíliát és továbbálltunk a Pireneusok másik oldalára, a napfényes Katalóniába. Folytatása következik.

A vezetői önismeret hátulütői

Ahogy egyre több és több cégnél dívik a tréning, a vezetőfejlesztés, lassan nincs olyan multis vezető már, akinek ne lenne tele a polca, a saját magáról készült értékelésekkel.

Kaptunk 360-at, ahol megmondták a többiek, hogy milyenek vagyunk a munkahelyen. Milyen vezető, milyen beosztott, milyen munkatárs.

Kaptunk DISC-et, ami alapján megtudtuk, hogy milyen személyiségek vagyunk, mennyire vagyunk kékek, pirosak, zöldek, sárgák.

performan-1398181272.jpg

Felmérték az IQ-nkat és az EQ-nkat, megtanultuk, mik az erősségeink és a mik a gyengéink.

A bibi az, hogy ezeket eredeti szándékuk szerint nem azért töltették ki velünk, hogy aztán kockás flaneltakaróként bújjunk alájuk.

"Tudod, én zöld vagyok." 

"Tudod, én konfliktuskerülő vagyok, mindig is az voltam, ezért hazudok a szemébe az emberemnek, a főnökömnek, a munkatársamnak, megtennéd, hogy te adsz visszajelzést neki, neked az olyan jól megy."

"Tudod, én nem vagyok empatikus, sosem voltam, negyven éves vagyok, ezen már nem fogok tudni változtatni."

"Tudod, én megtanultam elfogadni magam."

Kár volt.

És félreértés ne essék, nem a tesztekkel van a baj.

A baj azzal van, hogy emellett kapunk egy olyan képet a társadalomtól, amely azt sugallja,hogy a legfontosabb, hogy fogadjuk el magunkat, szeressük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ebből pedig - különösen a fiatal vezetőknél - aztán rengeteg félreértés származik.

Mert ez a kettő így, nem fér össze. Az, hogy elfogadod, hogy te mondjuk lilás-türkiz típusú ember vagy, ezért neked sosem fog menni, hogy ne taposs át másokon, ilyen nincs. A tesztet nem azért kaptad, hogy belenézz és lásd, hogy zöld a szemed.

eye-color-green-1200x630.jpg

Ha zöld a szemed, fogadd el. Ha zöld a személyiséged, ne fogadd el. Így, egy az egyben, ne. És ne is takarózz vele, hogy amiatt nem megy valami, mert te elfogadtad magad, és zöld vagy. Nehogy már. 

Nem azért kapod a teszteket, hogy alájuk feküdj téli álmot aludni, azért kapod, hogy láss olyan dolgokat magadról, amelyeket eddig nem vettél észre. Hogy tudatosítsd, hogy most milyen van. Hogy tudatosítsd, hogy miért lesz nehezebb bizonyos dologban fejlődj, mint másban.

Rengeteg egyéni ügyféllel dolgoztam üzleti coachingban, akik már túl voltak ezeken a teszteken. És egészen őszintén, nehezebb velük utána haladni, mint azzal, aki szűzen érkezik. Mert az egyiknek még a takarót is le kell vennie magáról, a másik meg csak simán felkel az ágyból, és halad. 

fddca262a8b21c04cf1312dc4cc8ccb5--bed-lights-night-lights.jpg

És nem, nincs bajom a professzionális személyiségtesztekkel (bár nem használom őket, de a Y2Y-on belül is van, aki igen, és nem is zárkózom el tőle, hogy fogom még, ha szükségesnek látom). De a profi személyiségtesztek amatőr felhasználásával, totális félreértésével, és a vezetői önelfogadás ezen szintjével, annál több. 

FACEBOOKON SZOKTÁL LÓGNI? HA SÁRGA VAGY, BIZTOS:)

 

képek:http://i1.allaboutvision.com, performangroup.hu és ÚGYIS TUDOD MÁR KíVÜLRŐL, DE BÁN SAROLTA.

2017\10\12 nzsofiy2y komment

Felmondás: kivársz vagy elébe mész?

Komfort játékosok és Kalandorok

Balogh Péter pár hete írt #startupcoelho -ja a felmondásokról igazán "betalált nálam", és ahogy a kommentekből látom, a LinkedIn közösségnek is volt bőven hozzáfűzni valója. Nem csoda, hiszen a szervezeti játszmák egy fontos terepére, a "menni vagy maradni" kérdéskörére világított rá.

Az említett postban feszegetett kérdések: Hogy lehet, hogy örülünk, annak, ha valaki elment a cégtől? Miért nem váltunk meg tőle még időben? Miért nem lehet ezt megbeszélni?

Nézzük meg hogy fest ez a két csapat esetén? Kalandorok vs Komfort játékosok.

Komfort játékos nem szívesen mozdul, és nagyon örül, ha kialakította a kellően tágas komfortzónáját. Lehet ő késő X, vagy olyan Y, aki inkább X-ként működik. Mindegy. Akár Y is lehet. Nem teljesít kiemelkedően, de nem is lehet azt mondani, hogy rossz munkát végez. Ő kapja az év végi értékeléskor a fejlesztendő, esetleg a „jó ember- jó helyen” aktuális megfogalmazását. Mármint pár évig, eztán jön valami, ami miatt ez már nem elég.

1444717112323712841.jpg

És vannak a Kalandorok, akiknek a munka az önkifejezés egyik eszköze, beleteszik szívüket-lelküket, nagy lángon égnek munkavállalóként is. Sikereket érnek el és persze nagyokat is csalódnak. Vagy épp különleges tudással rendelkeznek, ritka szemléletet hoznak be a céghez - olyat, ami máshol is nagyon értékes. Általában negyedéves rendszerességgel gondolkodnak el, hogy vajon jó helyen vannak-e. Lehet Y, vagy kora X, vagy Y-ként viselkedő X. Mindegy! 

A társasjátékban természetesen még sok más szereplő is lehet, ám most csak velük foglalkozunk.

Menni vagy maradni?

globetrotter.jpgA Kalandorok elvesztése nem cél, a megtartásuk (lenne) a cél, és itt szokott sok cég elbukni. De az is lehet, hogy épp elég az az 1,5-2 év, amit ott tölt a cégnél, hiszen színt visz a a kultúrába, új megközelítéseket hoz be, formál a csapaton. Közben pedig feszeget is olyan dolgokat, amit eddig "így szoktunk csinálni".

A Kalandor és a Komfort játékos között jó eséllyel azért feszültségek is alakulnak hol lassabban, hol gyorsabban. Hiszen alapvetően más a választott életstratégiájuk, a feladatokra érkező reakciójuk, a munka intenzitása. 

Itt most nem feltétlenül beszélek a munka minőségéről. Hiszen a prezit megcsinálják mindketten, a kimutatás is megvan, az alapvető tudásuk jó esetben nem tér el feltétlenül. A fő különbség az a bizonyos titokzatos "drive".

Menni kéne, de még maradok

Gyakran elhangzó mondatok a Komfort-játékostól:

  • Megpróbáljuk körüljárni a témát! – szigorúan királyi többesben, a felelősséget nem annyira vállalva.
  • …Á, azt nem lehet, már próbáltuk két éve is. És miért nem, mi derült ki a kiértékelésből? Ja, azt nem csináltuk meg… Ugyanis az idő kicsit összefolyik, jön egyik év a másik után, kimaradnak az értékelések, mert olyan jó kis meleg kuckó ez a munkahely.
  • ..Aha, ez érdekes....Ilyen visszajelzést még nem kaptam soha az eddigi vezetőimtől… Mindezt a hatodik, most már direkt iránymutatást is tartalmazó, kissé már türelmetlen vezetői visszajelzésre, aminek a lényege az, hogy ez így nem elég és nagyon nem örülök annak, hogy nem építed be a korábban megfogalmazott javaslataimat, nem kérdezel, nem tanulsz. Ezzel megerősítve abban, hogy a jelenlegi elvárásoknak így sajnos nem felelsz meg. Kaptál bizalmat, lehet, hogy egy másik vezetőnél mások voltak az elvárások, de a világ változott, és ha nem akarsz lépést tartani, akkor egy ponton el fogunk válni egymástól.

Hősünk azonban kivár, hátha majd ez is elmúlik, de a vezetője már nem bízik benne, sőt tudja, hogy nem fog megfelelni az új elvárásoknak. 

....és igen, ebben a helyzetben örül(ne) a cég, ha más lehetőséget talál(na) emberünk.

Felhívom a figyelmet arra, hogy itt nem gyors kirúgásról van szó, hanem (többszöri jó vagy rossz kimozdítási kísérlet után beállt) patthelyzetről.

Kinek jó ez a játszma? 

Senkinek. Ha középszerűen muzsikál, jól tudja, hogy nem hozza ki magából a legtöbbet… már neki sem jó, közben a cégnek sem jó ez. Mindenki őrlődik  - a vezető, kollégák, HR, és a család, barátok is jó ideje hallgatják már ezt a nihilt.

Senkinek nem jó, de bízik abban a több hónapnyi pénzben (aka. végkielégítés), ami… ami valójában nem jár neki, hiszen a Munka törvénykönyve (és adott esetben a Kollektív szerződés) pontosan megmondja, mennyi az annyi és mikor jár jogosan.

De mindenki tudja, hogy eltekintve jópár elképesztő rémtörténettől, a cégek jelentős része meg akar állapodni.

Békében szeretne elválni, nem akar nyomozósat játszani, nem akarja a teljesítményértékelési rendszerben dokumentált herce-hurcával kifárasztani a munkavállalót és magát. Mert nem jó ez senkinek, a cégnek sem. Ezért valószínűleg lehet velük egyeztetni.

Tehát igenis örül a cég akkor, ha a „lelassult” komfort játékos cégen kívül keres és talál magának új lehetőséget, meg is éri ez nekik, reális mértékben ez még egy közös megállapodás is lehet. 

De velem ki fognak …szúrni…

Fel lehet állítani azt a kényszerképzetet, hogy „engem ki akarnak készíteni”, boszorkányüldözés zajlik ellenem. És lehet bátran elébe menni az áldozat szerepnek, elkerülni azt.

Lehet korrekt módon egyeztetni, vagy elfogadni, hogy nem, ez nem az a játék, amiből "jól lehúzod a céget", hanem felállsz inkább te magad és egy megfelelőbb lehetőséget választasz magadnak. 

Lehet önvizsgálatot, önértékelést tartani és értelmezni a visszajelzéseket. Vagy a visszajelzések hiányát. Napirenden tartani a saját fejlődésedet.

Meghallani, ha végképp nem passzolsz össze a vezetőddel és keresni, találni, elnyerni olyan lehetőséget, amiben jól érzed magad és jobban tudsz majd teljesíteni.

(Ismét jelzem, hogy ha a céged valóban inkorrekt, sőt esetleg jogsértő módon járna el veled szemben, akkor természetesen ezt ne hagyd!)

Mindenkinek Kalandorrá kell válnia?

Nem. Egyáltalán nem. 

Azt érdemes megfontolni, hogy a fűtött/hűtött iroda, a minden hónapban időben érkező fizetés, a kollégákkal közösen töltött idő (fejlődési lehetőségek) nem magától értetődő dolgok. Önmagában ezekért érdemes fair játékot játszani, azt pedig passzív, netán passzív-agresszív állapotban, kivárásra játszva, nehéz.

Ezekért nem hálásnak kell lenni, ez alap.

De a cég, amikor téged választott, akkor a tenni akarásodat is választotta, a benned rejlő lehetőségeket. És teljesen rendben van, ha az érzed, az itt most elmúlt.

Should I stay or should I go? 

should_i_stay.png

Mit tanultál meg az utóbbi 2 évben? Mennyire értékeled magad a piacon? Hol vagy te a szakmádban?

Hiszem, hogy egyik cég sem vágyik a középszerű munkavállalókra és senkinek nem jó középszerűnek lenni, vagy annak érezni magát. Épp ezért az egyéni tenni akarás, a saját belső motiváció, az önmagad iránt érzett felelősség legyen az, amiért te nap-mint-nap kilépsz a komfortzónádból és teszel - bármilyen közhelyesen is hangzik - magadért, első sorban.

Ez esetben nincs az a HR-es vagy vezető, aki örülne annak, hogy máshova mész. Ugye más játék ez így?

Ha szeretnél felkészülni az előtted álló kihívásokra, keress meg minket ITT

2017\10\07 nzsofiy2y komment

LinkedIn etika, avagy ezt mindenképp tedd meg magadért

Egy kollégám szerint a LinkedIn kicsit olyan, mint egy online bordélyház, ahol nyilván mindenki kicsit megfuttatja magát. Egyrészt nem tudok ezzel vitatkozni, másrészt szerintem mindennel együtt fantasztikus dolog. HR-esként nekem nagyon hasznos felület, álláskeresőként kiváló lehetőség a szakmai (tágabb) hálózat fenntartására, recruiterekkel való összekapcsolódásra.

6811de7273683c181487128764058b7a--business-professional-business-tips.jpg

Apró technikai megoldásokkal pedig eredményesen turbózhatod az álláskeresési lehetőségeidet. 

Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a relevanciája megkérdőjelezhetetlen.

Ezekre figyelj, ha kedves a (szakmai) életed:

1. Frissítsd!

Adj magadra annyit, hogy félévente legalább ránézel a profilodra. Egy kicsit mindig csiszolhatsz rajta, kiegészítheted s a félév szakmai történéseit is megjelenítheted.

A profilod nem online CV de nem is egy pozíció felsorolás. Pár érthető, mégis érdekes dolog minden munkakörödből az, ami felkelti az érdeklődést és segít (!) rád találni,

2. Ne nagyítsd fel!

Ha team coordinátor a munkaköröd, akkor ne nevezd magad department managernek. Vagy ha egy kisebb területi egységet vezetsz, akkor sem biztos, hogy a regional vagy country manager a helyes megnevezés. És ha épp elkezdtél dolgozni első projekteden, akkor még légy türelmes picit, míg project managernek nevezed magad.

Nem nyersz vele, mert nem ettől fognak nyílni az ajtók, csak időhúzás a recruiterek felé. Ja, és kamu - de ez már egy etikai kérdés.  

A cégen belüli megnevezések valóban bonyolultak lehetnek, belső viszonyokat tükröznek. De azért bízz annyira magadban, hogy nem a megnevezésed az egyetlen, amivel pályázol egy pozícióra. A megnevezésed legyen közérthető, hacsak nem vagy valóban "evangelist". :)

buzzword_cloud.jpg

3. Ne felejtsd ott magad!

Sok olyan felhasználót látok, aki már akár 4 vagy több éve nem frissítette a profilját, hanem a korábbi munkaköre van itt. Vagy kezeld aktívan a profilodat, vagy inkább töröld magad.

Ha véget ért a közös történetetek, akkor egy bizonyos gyász időszak után érdemes a LinkedIn profilodon is jelezni ezt.  Miért? Lásd a következő pontot: 

+1 Csakis az igazat

Etikai kérdés, hogy ha már nem töltesz be egy pozíciót, akkor meddig hagyod a profilodon az adott megnevezést. Lehetsz elégedetlen az aktuális új munkakörrel, de ha már más tölti be a korábbi munkakörödet, akkor nem etikus, sőt (khmm..szándékosan?) félrevezető is lehet, ha megmarad az a megnevezés. Nem ér ez ennyit. Ha nagyon nem tetszik,  válts - ha pedig kihívó az új, akkor miért nem mutatod meg? 

Hihetetlen, de mégis ide kell írni:

Profil kép! 

Miért van az, hogy még mindig vannak csőtopos, deszkás pólós, baseball sapkás, partyképből kivágott arcképek? Ne. Egyszerűen csak ne.

Ezek az alapok. Aztán a "summary" rész, az ajánlások, a civil aktivitás, képzettség, publikációk, egyéb nyalánkságok már tényleg csak ezek után jöjjenek. Erről majd egy következő postban. 

Itt találsz egy hasznos cikket arról, hogy tudod hatékonyabban használni a profilodat

Itt pedig egy jó Forbes cikk arról, mi legyen a profilodban

profil_tippek.jpg

 

HA PEDIG MÁR 100-AS A LINKEDIN PROFILOD, DE MÉG MINDIG NINCS OLYAN ÁLLÁSOD, AMILYET SZERETNÉL, KARRIERTANÁCSADÁST IS TALÁLSZ ITT.

Képek innen, innen  és innen.