Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

4 tuti tipp amivel kicselezheted a fapados légitársaságokat

A rettegett poggyász méret-ellenőrző keretek ideje ugyan lejárt, mégis kevesen utazunk igazán felhőtlenül, hiszen válogatott módszerekkel keserítik meg az életünket az olcsósított légitársaságok már a felszállást megelőzően. Szerencsére a rendszer hackelhető, szóval nincs kifogás: irány nyaralni!

wow-air-offers-cheap-roundtrip-to-europe-for-only-300-afct.jpg
1.Vedd meg időben! A megfelelő időben.

Az egyik legproblémásabb kérdés a fapados járatoknál, hogy mikor érkezik el az idő a jegyvásárlásra. Nem csak reklámfogás, tényleg léteznek 5-6000 Ft-os jegyek európai viszonylatban, viszont ha emberi léptékkel nézzük, akkor 1 hónappal korábban találod ki úgyis, mikor utaznál.

Ehhez mérten pedig egy biztos trükk létezik: vásárolj az indulást megelőző 20-30 napban.

Ebben az intervallumban könnyen találhatsz korrekt árakat több alkalommal is. Bónusz tipp: péntektől egészen vasárnapig szigorúan tilos bármilyen repülőjegyet vásárolni, ilyenkor ugyanis a hétvégi utazási kedv miatt a légitársaságok árai drasztikusan megnőnek. Tudom, nehéz lesz hétvégén ellenállni a csábításnak, de akár 5-10 ezres nagyságrendben spórolhatsz.


2. Barátod a Google


A Google nem is olyan régen élesítette -majd pimpelte ki- az utazni vágyók egyik legjobb barátját, a Google Flights-t. Sajnos, jelenleg még app változata nem létezik, de ingyenes, és Calendar integrációja is van. Egyszerűen válaszd ki egyenként az összes lehetséges időpontot az utazásodhoz, majd keresd meg a választott légitársaságot és állíts be email-es figyelőt a kis csúszkával közvetlenül. Ez a hasznos szolgáltatás napi 1x elküldi neked az általad figyelt jegyek árát, amennyiben történik bármilyen változás a paraméterekben. Bónusz tipp: érdemes napi 2x manuálisan is csekkolni a díjakat, hiszen esetenként napközben is változnak.

legroom-for-google-flights-search-results.png

3. Székfoglalós játék

Az első külföldi kiruccanásaimnál én is mániákusan rohantam becsekkolni amint ingyenesnek jelezte a rendszer. Azóta tudom: tipikus amatőrként viselkedtem. Ha megteheted, az utazás előtti napon legkorábban a kora esti órákban foglalj helyet, mert elsőként a „nyomorgószékeket” szórja szét fapados barátunk.Ezzel garantálja ugyanis, hogy marad hely azoknak a szegény utasoknak, akikkel jól kiszúrt a gonosz algoritmus.

A szabályzat szerint ugyan átültethetnek az ablaktól ha előkerül egy szabadnapos pilóta, de ilyennel még nem találkoztam. Bónusz infó: akár az is lehet, hogy még így is középre kapod a helyed. Ne ijedj meg, simán előfordulhat, hogy az egész sor üres lesz és víg mosollyal huppanhatsz át az ablakhoz.

 

4. Viszlát Priority, hello józan paraszti ész

Utolsó tippnek hagytam azt a szolgáltatást, amiért elképesztően sokan hajlandóak fizetni, holott általában nincs igazi haszna. Ha fontos tárgyalásra igyekszel, esetleg nagy értékű, de kisméretű tárgyat vinnél a kézipoggyászodban, akkor persze megéri kifizetni azt a pár ezret, minden más esetben viszont felesleges.

shutterstock_210042967-970x546.jpg

A biztos trükk: próbálj meg minél később beállni a végső ellenőrző sorba és az utolsók között feltenni a bőröndöt a repülő melletti kis kocsira, így leszálláskor a feladott poggyászokat követően biztosan a tiéd lesz az első ami kigurul a szalagon.

Ezt a négy tippet követve szinte biztosan kimaxolhatod repülőutad valós értékét, ugyanakkor nem akarlak elszomorítani, de napi 5-10 percet biztosan el fog venni az életedből az adatok elemzése és értékelése. Ha ennyi belefér amikor úgyis csak az Instát pörgetnéd az irodában, akkor vágj bele, és utazz még egyszer ezen a nyáron a spórolt pénzből.

 

Köszönjük a tippeket és a cikket kedves Olvasónknak, Rozitának.

Papp Viktorina Rozita elektronikus zeneszerző, amatőr párbajtőröző, civilben egy mobil marketing ügynökség munkáját segíti projektmenedzserként.

 

Rozita facebookon írt nekünk, hogy szívesen megosztja tapasztalatait, ha van bármi tipped még, ide várjuk! És nem csak utazással ám, azért nagyrészt mi is dolgozunk. :)

A megfelelő juttatások az embereid bosszantására

A május a tréning/coaching piacon maga a halál, így van egy olyan furcsa hatás, hogy akkor van az ember fejében a legtöbb kavargó gondolat, mikor a legkevesebb ideje van írni. Így van ez velünk is, és persze most követem el épp azt a hibát, hogy rávilágítok a saját gyengeségünkre (miszerint, hogy harmadannyit sem írunk, mint szeretnénk) ahelyett, hogy belekezdenék a mondanivalómba.

Csak az elmúlt négy hétben 21 cégnél fordultunk meg, az executive coachingtól kezdve a szimpla kávén át ezerféle benyomást szerezve ezekről.

Azt találtuk - és most őszintén kérem az összes ezzel foglalkozó külső-belső szakértő tanácsadót/havert/olvasót, hogy olvasson tovább, mert nem velük van a gond -, hogy semmi, de semmi tudatosság nincs abban, amilyen szolgáltatásokkal a cégek kényeztetik az embereiket.

food-cakes-and-sweet-various_sweets1.jpg

Ha lenne erre energiánk (és majd remélem a nyáron végre a fű sem fog nőni, és akkor lesz) indítanánk egy kutatást, ami korrelációt keresne az extra juttatások és az ott dolgozók elégedettsége között. Szuper kutatás lenne, mert végre nemcsak a módszertan lenne megkérdőjelezhető, hanem az eredménye is, a nagy semmi.

Biztos, hogy nincs. Mondom ezt úgy, hogy nem a juttatásokkal van bajom.

Hanem azt látom, hogy azok sorrendje fontosabb, mint maguk a juttatások. So what. 

Hát annyi, hogy ha fizetés nélkül adsz éves konditermi bérletet, több kárt okozol, mint hasznot. Mert semmi mást nem fogsz vele elérni, mint ha a férjednek viszed haza a mákos rétest, vacsora helyett. 

Ergo ne adjunk bérletet?

De adjunk. De akkor adjunk, ha ezt szeretnék, komolyan. Amihez meg kell kérdezni, ami idő, és pénz, és még több pénz. Viszont kevesebb, mint amit a fluktuációra költesz (bár tudom, hogy van annyi eszed, hogy nem mutattatod ki külön), ha ez vigasztal, és annál is kevesebb, mint amit feleslegesen juttatásra költesz. Nem azért, mert a juttatás felesleges, hanem azért, mert nem fogsz vele elérni semmit, amíg nem állnak a munkavállalóid azon a szinten, hogy örüljenek neki. Amíg nincsenek meg az alapok. 

Ha ilyesmit áruló HR tanácsadó lennék - ami nem vagyok - már biztos lenne készen egy gyönyörű színes-szagos piramisom, ami a juttatások sorrendjére tesz javaslatot. Szigorú kikötésekkel, amik teljesítése teszi lehetővé, hogy az adott szervezet feljebb másszon a piramison. Srácok, csináljatok egyet kérlek és roadshow-zzatok vele.

Mert nemcsak a munkavállalónak vannak szükségleti szintjei, hanem a szervezetnek is. Amit át kell gondolni, fel kell mérni, meg kell vizsgálni, mielőtt random juttatásokat vásárolunk csak azért, mert az utca másik oldalán is van ilyen nekik. Tesszük mindezt úgy, hogy a szervezeti önismeretünk vakfoltja nagyobb, mint az ingyen feszített tükrű a munkavállalóinknak.

3288-new-2017-kettering-swimming-pool-gal.jpg

Borzalmasan rossz érzés látni, tapasztalni, hallgatni, azt a rengeteg elégedetlen munkavállalót, akinek az alap szükségleteit felejtjük el kielégíteni, cserébe meg elhalmozzuk extrákkal. Vacsorát nem főzünk neki, de desszert van.

Éhen fog halni. És a medencéd is üres lesz, hiába fizeted.

Ráadásul úgy fog elmenni, hogy még te is rég elaltattad a lelkiismeretedet, hiszen te még mákos rétest is adtál. De fizetést nem.

Vagy törődést.

Vagy feedbacket.

Vagy perspektívát.

 

A hálátlanja meg utálja a mákot.

 

Ha szeretnél velünk dolgozni ősszel, most szólj, mert nyáron kikapcsolunk mindent. A klímát is. -> info@y2ycoaching.hu

 

képek: groceries.asda.com, leisurepools.com

A mindfulness nem káros, és nem is értelmetlen

Péntek 13. amúgy is baljóslatú napján, "Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is?" címmel megjelent az indexen egy cikk, amely laikusként is rengeteg ponton támadhatónak tűnt.

Megkértük ezért a téma két hazai szaktekintélyét, Horváth Ágnest és Dr. Márky Ádámot, hogy véleményezzék a cikket.

Horváth Ágnes, az Oxfordi Egyetem MBCT (Mindfulness-Based Cognitive Therapy) képzésén végzett mindfulness szakértő szerint a cikk tele van csúsztatásokkal, amelyből a három legfontosabb a következő: 

"Bullshit1: A fogalommagyarázat

Aki a mindfulnesst definiálni akarja, annak nincs könnyű dolga. Az értelmező szótárak és a Wiki definícióit előrángatni azért veszélyes, mert egy olyan dolgot kell szavakkal leírni, ami tapasztalati, azaz élmény alapú. Ki tudná egészen pontosan, sőt, szakszerűen leírni, mi az a lovaglás? Vagy hogy mi az a csellózás? Minden gyakorlati jellegű tevékenység olyan, hogy lehet ugyan definiálni, szavakkal leírni, de minek? Élményeket, érzéseket, egy gyakorlati cselekvést nagyon nehéz szavakkal megragadni.

Van egy közös pont a csellózásban, a lovaglásban és a mindfulness gyakorlásában: rengeteget lehet róla írni, de csak akkor tudod meg, mi az, ha csinálod. Egy kizárólag gyakorlatban végezhető cselekvést leírni: mission impossible.

mindfulness-spiegazione-definizione.jpg

Bullshit2: A módszertan

Mivel valóban van több olyan mindfulness-kutatás is, mely erősen megkérdőjelezhető, a Wisconsini Egyetem kontemplatív idegtudományért felelős dékánja, Richard Davidson megpróbálta a lehetetlent: átnyálazni az összes vonatkozó kutatást és kimazsolázni belőle azokat a kutatásokat, amelyek tudományos szempontból is megállják a helyüket.

Davidson szerint a mindfulnessnek három pozitív előnye egyértelműen van:

1, A mindfulness valóban fejleszti a figyelmet. A figyelem, azaz a kognitív kontroll fejlődésével nemcsak jobban tudunk fókuszálni, hanem a negatív gondolatok figyelmen kívül hagyásában, ezáltal a belső, mentális stressz leküzdésében is kiemelkedően fontos szerepe van.

2, „A mindfulness gyakorlásának második pozitív hatása abban érhető tetten, hogy az ember nyugodtabbá válik.” – írja Davidson.

3, „A mindfulnesst alkalmazók körében figyelemre méltóan sok fiziológiai rendellenesség visszaszorulása is megfigyelhető, az egyszerű idegességtől a magas vérnyomáson át egészen a krónikus fájdalomig.” – írja maga a nagynevű mindfulness- és érzelmi intelligencia-kutató, Daniel Goleman.

Bullshit3: A mindfulness felszínre hozza a traumákat

Nagy érdeklődéssel olvastam Claire esetét, akit a szerző példaként hoz arra, hogy miként erősíti fel a meditáció gyakorlása a poszttraumás emlékeket.

trauma-570x350.jpg

Egyetértek a szerzővel abban, hogy nagyon fontos a mindfulness trénerek megfelelő szakmai felkészültsége.

Azonban Claire-t nem egy mindfulness oktató, hanem a cég küldte egy intenzív, csöndes elvonulásra. Egy ilyen elvonulás még egy egészséges embernek is megterhelő. Claire sajnálatos megborulásában nem a mindfulnesst, mint módszert tenném felelőssé.

Az eltemetett, nem feldolgozott gyerekkori traumák teljesen spontán, egy zeneszám, egy illat vagy egy film hatására is váratlanul felszínre törhetnek.

Az átélt élményekért azonban sem a mindfulness, mint módszer, sem a tréner nem felelős."

 

Dr. Márky Ádám, orvos, mindfulness-kutató, a téma másik hazai szakértője a cikk etikai megkérdőjelezhetőségét is aláhúzza:

"Egy metaanalízis alapján, mely egy aspektusát vizsgálja a mindfulness ennél jóval szerteágazóbb hatásainak, azt állítani, hogy a módszer nem hatékony és így a tudatosság gyakorlása helyett tévénézésre buzdítani az embereket nem etikus egy olyan országban, ahol minden második ember szív és érrendszeri betegségben hal meg, egy olyan országban, ahol a felnőtt férfiak több mint fele elhízott, egy olyan országban, ahol minimum 200.000 ember gyógyszerfüggő, egy olyan országban, ahol az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek kritikátlanul kezelik a médiából érkező információt.

ad347805-a0f7-499b-b31eaa92561837d6.jpg

A mindfulness nem csodaszer, nem egy hatóanyag, viszont egy remek lehetőség ahhoz, hogy elkezdjük gyakorolni a felnőtt viselkedés azon aspektusát, hogy nekünk kell tennünk a boldogságunkért, egészségünkért, boldogulásunkért. Két végén égetjük testünk erőforrásainak gyertyáját, majd kikapcsolásképp a tévé előtt bedobunk két sört, majd amikor betegek leszünk, akkor maximum annyit változtatunk, hogy elkezdünk gyógyszert szedni.

A világon éppen ezért sok kormány nagy erőfeszítéssel próbálja a mindfulnesst és minden más megelőzésen alapuló módszer minél szélesebb körben való elterjesztését, mert enélkül az egészségügy fenntarthatatlan.

Egyre hosszabban élünk, egyre kevesebbet törődve saját egészségünkkel így egyre több krónikus betegséggel bajlódunk, melyek miatt egyre többször vesszük igénybe az egészségügyi ellátást.

A végeredmény: a medscape 2017-es kiégés kérdőíve alapján az Egyesült Államokban az orvosok 42%-a ki van égve a munkateher miatt. Mindez egy olyan országban, ahol az orvos a legjobban kereső foglalkozás.

Tehát az amerikai eü dolgozók soha nem találkoznak azzal az egzisztenciális szorongással, amiben a magyar kollégáik minden nap élnek. Képzeljük el, hogy nálunk hágy százalék lehet kiégve. Ez viszont visszahat arra, hogy milyen ellátást kapunk, ha megbetegszünk márpedig megbetegszünk, mert az egészségünkről való gondolkodásunk mellőzi a tudatosságot.

Szerencsére már arra is van metaanalízis, hogy milyen jó az, ha egészségügyi dolgozók gyakorolják a mindfulnesst azért, hogy kicsit kevesebb stresszt éljenek meg.

 

Horváth Ágnes kapcsolódik Dr. Márky Ádám szavaihoz a stresszkezelés kapcsán:

"Alvástrénerként és mindfulness oktatóként nap mint nap tapasztalom, hogy a legtöbb embernek nincs egy hatékony, bármikor alkalmazható stresszkezelő technikája. A legtöbb embernek fogalma sincs, hogyan engedjen el problémákat, mit kezdjen a zavaró, negatív gondolatokkal, amik napközben vagy éjszaka rátörnek. Sokan közülünk nehezen tudják letenni az aggódást. Általános jelenség az, hogy pörgünk és nehezen tudunk kikapcsolni, pihenni.

Az állandó feladatvégzésből és rohanásból a saját jól-létünk érdekében meg kell tanulnunk kiszállni. A mentális betegségek nagy része abból ered, hogy szinte sohasem csendesedünk el, nincs kapcsolatunk önmagunkkal, az érzéseinkkel, a valódi vágyainkkal.

A meditácó az én értelmezésemben egy check-in önmagunkba. Az a 10-20 perc naponta, amit nem tévézéssel, hanem meditációval töltünk, valójában egy ajándék. Ajándék önmagunktól – önmagunknak."

A véleményeket végigolvasva az eredeti cikk címében megfogalmazott kérdésre remélem már egyértelmű a válasz - csak sajnos maga a kérdés is helytelen.

Mert a mindfulness se nem káros, se nem értelmetlen.

Köszönjük szakértőinknek, Horváth Ágnesnek és Dr. Márky Ádámnak a közreműködést, bármilyen további kérdés esetén keressétek őket is bizalommal, és Ádám szavait idézve, kezeljétek kritikával a médiából érkező információt.

Minket is!:)

 

képek: pinterest.com, gettyimages.com

Sosem leszel jó vezető.

Vezetői tréningek igénylésekor sokszor szembejön az a tévhit, miszerint ha a leendő Steve Jobsunk végigmegy az összes létező modulon, amit összerakunk neki, akkor ő bizony egyszercsak kész lesz. 

Ő lesz a jó vezető. 

Van egy rossz hírünk. Sosem leszel jó vezető. Így végleg, biztos nem. 

A vezetés nem olyan, mint a biciklizés, valaki vagy tud, vagy nem tud.

A vezetés egy kapcsolat, se több, se kevesebb.

29f33c6f76259731f9bcbae33315843c.jpg

Mint ahogy az esküvőd után sem mondhatod, hogy neked most már biztos jó a házasságod. Továbbmegyek, a széthullás utáni párterápia után sem fogod azt mondani, kész vagytok, most már tutira megjavítottatok mindent, ez már egy jó házasság. 

Az, hogy egy csapatot, vagy egy beosztottadat, legyen az alkalmazott, vagy projekttag (ld. matrózszemléletű vezetés:) ) hogyan tudsz vezetni attól - és csak attól - függ, hogy milyen az adott emberrel, csapattal a kapcsolatod.

És talán azzal sem állítok különösebben nagy újdonságot, hogy a csapattal mint olyannal sincs külön kapcsolatod, tekintve, hogy nem létezik. Ahogy a kisebbik lányom szokott fogalmazni: "fogalomra gondoltam Anya, olyan tárgyra, ami nem létezik." A csapat ilyen tárgy, magyarán a csapatodat sem fogod tudni másként vezetni, mint minden egyes elemével kialakított kapcsolaton keresztül.

Ha pedig 600 embered van (őszinte részvétem), akkor ott 527 embered rólad - és a vezetői tevékenységedről - kialakított véleményét az fogja meghatározni, milyen a kapcsolatod azzal a 73-al, akivel már valóban sikerült érdemben értekezned.

Ergo?

Ergo, nem leszel jó vezető.

Meg rossz sem egyébként, ezt a jó hírt már magadtól is kilogikáztad. Mindig éppen annyira vagy jó vezető, amennyiféle emberrel leszel képes olyan kapcsolatot kialakítani, amelynek a keretrendszerében úgy tudtok mindketten működni, ahogy az neki, neked - és reméljük a szervezetednek is, megfelelő.

És igen, lehet, hogy van olyan embertípus (csak hogy legyen mibe belekötni, hiszen mi is az embertípus ugyanmár, ilyen sem létezik - és tényleg nem.), akit annyira rühellsz, hogy egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni. Na, ott van fejlődési lehetőség igen, attól mondhatod, érezheted és tudhatod magad jobb vezetőnek, ha egyre több és több ilyennel megtanulsz együtt élni. Vezetőként is.

Vezetni a lógóst, aki mindig csak ígérget. Vezetni a lufit, aki kívülről selymesen csillogó unikornisos luftballon, belül meg üres, mint egy elsős füzete szeptember 2-án. Vezetni a csapattagothátbaszúróst, a páfránymögülrádugrósmindigmindentmegcsinálokot, a semmivelsemmegelégedőt, a mindenúgyjóahogyvanhagyjálbéként, és a többit.

De ettől nem leszel jó vezető. 

Mert ez nem egy olyan skill, amit elsajátítasz és utána működni fog. Hanem egy olyan, amiről tanulsz, olvasol, aztán dolgozol magadon, és utána még többet dolgozol magadon, és néha rosszabb lesz, néha jobb lesz. Először megtanulsz például delegálni, ami a legtöbb friss vezetőnek nehézséget szokott okozni, aztán mikor ötvenedszerre szúrnak el valamit az embereid, elkezdesz megint mindent magad csinálni.

Magad uram, ha szolgád nincs van.

Aztán mindent megcsinálsz, még annál is többet és ki is égtél, és fel is álltál a kiégésből és megint megtanulsz delegálni. Mert már tudod, hogy jobb kicsit elszúrva, mint sehogy. Közben jó vezető voltál? Ugyanmár. Voltál jobb, rosszabb, megint jobb. Aztán leszel megint rosszabb. 

De "jó vezető", leader a boss helyett, vagy a menedzser helyett, ahogy az a töménytelen bullshit ábra mutatja, na olyan sose leszel. 

bullshit.png

Lesz olyan embered, aki szerint te vagy a világ legjobb főnöke. Ha jól csinálod a dolgodat, egyre több és több ilyen lesz. De ehhez minden áldott nap dolgoznod kell azon a kapcsolaton, ami köztetek van, és amit úgy hívnak, vezetés. 

És nem, hiába tréningeled magadat, hiába jársz évekig a világ legjobb coachaihoz, vezetőfejlesztőihez, bárkihez, akkor sem tudhatod előre, hogy mikor kapsz megint egy új típust abból a 7.6 milliárdból, akivel tipped sincs, mit tudnál kezdeni. Akinek nem leszel jó főnöke. Nem azért, mert lógós, mert lufi, mert hátbaszúrós, mert elégedetlenkedő, mert statusquofan. Hanem azért, mert hozzá még nem értesz.

Még nem. 

GYERE FACEBOOKRA, PÜNKÖSDRE MEGLESZÜNK ÖTEZREN!

 

kép: pinterest.com, saját.

Adatvezérelt megoldások jellemzik a HR szakma jövőjét

Sűrű lesz az idei tavaszunk, többek között Budapesten vehetünk részt az első nemzetközi ICF - Hogan coaching konferencián, az Akvárium Klubban. A temérdek workshop, előadás között lesz lehetőség bepillantani az adatvezérelt HR megoldások közé is, amelytől végre megkaphatjuk a választ arra a teljesen érvényes kérdésre, hol és pontosan hogyan fog megtérülni az a befektetés, amit a céged szervezetfejlesztésre fordít.

A jó vezetéssel rendelkező cégek akár tizenháromszor képesek felülmúlni gyengébb vezetőségű vetélytársaikat, és háromszor nagyobb eséllyel tartják meg a legtehetségesebb munkavállalóikat. Ez csak egy a számos kutatási eredmény közül, amely bizonyítja, a humánerőforrás-menedzsment jövőjét az adatalapú elemzések
határozhatják meg.

A sikeres vállalatok munkáját már számos HR-analitikai eszköz segíti - a Fortune 500 cégek 80 százaléka már nemcsak a kiválasztás, hanem a coaching, szervezetfejlesztés, tehetséggondozás és csapatépítés területén is alkalmazza őket. A big data által támogatott legújabb eszközök segítségével pedig már konkrétan megválaszolhatóvá válik, hogy hányszorosan térülnek meg a HR-analítikára és szervezetfejlesztésre elköltött összegek.

Future of Coaching in Organisations
A big data és a HR-analitika már lehetővé teszi az egyre pontosabb előrejelzéseket a jelentkezők és alkalmazottak múltbéli viselkedése alapján, több millió munkavállalón végzett több ezer kutatás eredményei révén, a világ összes iparágából. Ezek folyamatos fejlődése mozdítja előre a HR-menedzsment és a coaching innovációit is: a teljesítménymenedzsment és a motiváció már kéz a kézben jár a folyamatos munkavállalói visszacsatolást lehetővé tevő interaktív szoftverek, applikációk és egyéb online analitikai eszközök segítségével.

A HR világát is egyre erősebben átható gamification pedig tovább segíti ezeknek az eszközöknek a terjedését, és egyben további adatok, visszacsatolások küldését a cégek és a fejlesztők számára.

Az analitikai eszközök alapjaiban formálják át a coaching világát is, mely egyre nagyobb szerephez jut a szervezetfejlesztésben. Bár a coachingba fektetett erőforrások megtérülése még viszonylag összetett és absztrakt fogalom, annak haszna az International Coach Federation legújabb kutatása szerint az elkövetkezendő 1-2 évben jelentősen mérhetőbbé válik. A vezetők és döntéshozók rendelkezésére olyan innovatív coaching eszközök állnak,
mint a kockázatok és lehetőségek felmérését támogató Implications Wheel, vagy a fejlesztés tervezését elősegítő Hogan Coaching Report.

Rostislav Benák, az Assessment Systems International elnöke hangsúlyozza, hogy a coaching mérhetőségét és komplexitását egyéni és szervezeti szinten is számos tényező befolyásolja - például “viszonylag új fogalom a coacholhatóság előzetes felmérésének támogatása.

Adatok támasztják alá, hogy bizonyos embereket nagyon nehéz (vagy egyenesen lehetetlen) coacholni - mint ahogy vannak, akik képtelenek munkaviszonyt vagy kapcsolatot létesíteni. Ezek előzetes feltérképezése megkímélheti a coachokat a gyötrő kudarcélménytől, a vállalatot pedig a fölösleges kiadásoktól egy lehetetlen eset hiábavaló fejlesztési kísérleteire”.

Benák egyike a Budapesten április 19-20- án megrendezésre kerülő Future of Coaching in Organisations című nemzetközi konferencia előadóinak. Az International Coach Federation, a világ legnagyobb coach szervezete, és a Hogan Assessments, a legnagyobb személyiségteszt-fejlesztő vállalat együttműködésében szervezett esemény a fenti trendeket és a legújabb technikákat és eszközöket helyezi fókuszba. A HR-technológián, digitalizáción
és a szervezetfejlesztés jövőjén belül többek között az iparág legújabb lehetőségeibe, vagy a coaching célközönségének mélyebb megértésébe avatnak be a szakma nemzetközi szakemberei.


Az International Coach Federation (ICF) a világ legnagyobb coach szervezete. 70 ország 140 tagozatából több mint 30.000 tagja van, melyből 24.000 felett van azok száma, akik rendelkeznek nemzetközi minősítéssel. Az ICF arra törekszik, hogy építse, támogassa és megőrizze a coaching szakma integritását, programjai és követelményrendszere segítségével. Szakmai követelményrendszere és etikai kódexe a coaching iparág legelterjedtebb mércéjévé vált, ahogy ez alapján dolgozunk mi is.

Az ICF célja a szakma előbbre jutásának, fejlődésének biztosítása magas szintű szakmai követelmények, független és egységes akkreditációs rendszer és az egész világot átfogó, akkreditált coach-hálózat kiépítése útján.


A Hogan Assessments alapítói, Dr. Joyce és Robert Hogan évtizedeket töltöttek tudományos kutatással, hogy elsőként mutathassák ki a személyiség hatását a szervezeti hatékonyságra. 1987- ben történt megalapításával a Hogan az elsők között intézményesítette a személyiségmérő eszközök használatát a munkahelyi teljesítmény növelésében. A cég neve mára összefonódott a világ egyik legismertebb munkaalkalmassági és vezetői képességeket mérő személyiségtesztjével, 56 országban vannak aktívan jelen szakmai termékeikkel, mellyel napjainkban a Fortune 500 cégek több mint felét kiszolgálják.


További információ, előadók: http://coachfederationevents.com/

Ha kételkedsz tehát a coaching, szervezetfejlesztés megtérülésében, gyere el és nézd meg a saját szemeddel a legfrissebb eredményeket. Mi ott leszünk, hiszen csapatunkból ketten is az ICF Hungary elnökségi tagjai. 

2018\03\14 PottokJudit komment

Hogyan bújjunk a coaching szemléletű vezetés mögé

A csapból is az folyik, hogy akkor leszel jó vezető, ha coaching szemléletű vagy.

Mert bizony ezeknek a páfránylelkű fiataloknak már nem arra van szükségük, hogy megmondják nekik, merre van az előre, hanem arra, hogy locsolgassák őket. 

Kérdésekkel, fejlesztéssel, óvatosan. Mondják meg ők, mit szeretnének, a vezető pedig örüljön, ha 1-2 évnél tovább nála maradnak, hiszen mint tudjuk, nem állást hagynak ott, hanem főnököt.

kecske.jpg

Van némi bökkenő ezzel: a vezető ugyanis nem coach.

Távolról sem.

  • Először is

A vezetőnek bizony erős érdekeltsége van abban, hogy a beosztottja hogyan dolgozik. Igen, akár anyagi érdeke is fűződik hozzá - vajon mennyi lesz az én bónuszom ha a csapatom alulteljesít? Kapok-e én elismerést, ha kollektíven bénázunk? Ugye, hogy nem. A vezető felelősséget vállal nem csak a saját, hanem a csapata teljesítményéért is, innentől kezdve az a tiszta támogató szerep nem állhat fenn, amit a coach az ügyfelével meg tud teremteni. Ettől még nem leszel zsarnok, bevallhatod. Oké, köszi, menjünk tovább!

  • Másodszor

Kedvenc vezetőtársamat idézve "a vezető igenis akarhatja, hogy az embere ilyen vagy olyan legyen". Igaza van. Vannak folyamatok, amiket működtetni kell szabályok mentén. Vannak célok, amiket el kell érni, határidők, amiket be kell tartani, emberek, akikkel tudni kell együttműködni. És igen, van helye az ötletelésnek, szabály megkérdőjelezésnek, hibázásnak is. Azt talán ezzel együtt is kimondhatjuk, hogy a mindennapi munka során akad bőven muníció arra, hogy lássuk, vajon azon az úton halad-e a munkatársunk, ami számunkra vezetőként elfogadható. Életszerű itt a teljesen nyitott "hogy szól ez a helyzet rólad" kérdés? Hát, nem hinném. Ha úgy látom nem oké valami, tudni kell visszajelezni. (Megjegyzem akkor is, amikor azt látom, hogy szuperül működnek a dolgok. Just sayin') És ez rögtön átvezet minket a következő pontra...

  • Harmadszor

Visszajelzés. Többször megénekeltük már a blogon is, hogyan lehet jól és kevésbé jól csinálni. Mivel ismétlés a tudás atyja (vagy anyja ;) ) hadd írjam le százezredjére:

A vezetőnek dolga visszajelzést adni. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha unják. Akkor is, ha ő is unja.

A coachnak viszont kifejezetten nem szerencsés megerősíteni, minősíteni az ügyfél megoldásait, hiszen ebből könnyen kialakulhat egy jó kis szülő-gyerek játszma, ahol az ügyfél mindent azért tesz, hogy meglegyen a várva várt dicséret.

wd.jpg

  • Negyedszer

És most jön a vezetői szerep legszebb része (nem). A számonkérés. A coachinggal ellentétben nekem bizony van egy saját agendám, amikor leülök a a kollégámmal beszélgetni, tudom, mit várok tőle, és van egy más rálátásom is a csapatra. Ezért akkor működöm felelősen, ha tanácsot és iránymutatást is adok. És ez nem jelenti, hogy nem érdekel az ő mondanivalója. Csupán azt jelenti, hogy ha nem fogalmazom meg az elvárásokat vele szemben, és abban azután nem vagyok következetes, akkor mindketten csak gondoljuk, hogy a másik mit szeretne - nincs valós beszélgetés.deadline.jpg

 

Természetesen coachként és vezetőként is úgy gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor kell és érdemes coaching eszközöket alkalmazni. Ilyen például a célkitűzések közös megfogalmazása, a munkatársak karrierútjáról, motivációiról való beszélgetés, az egyéni fejlesztés.

Azt ellenben coachként és vezetőként is kikérem magamnak, ha valaki a saját bizonytalanságát vagy a beleállás teljes hiányát úgy próbálja eladni, hogy ő most éppen "felhatalmazza a kollégáit".

 Pont.

Ha sikerült összezavarjalak a vezetői működéseddel kapcsolatban, itt találsz még néhány coachot akivel dolgozhatsz magadon. Ha kikéred magadnak ezt az egészet, akkor is kövess Facebookon, hátha egyszer írunk olyat is, ami betalál ;)

 

 

 

 képek a Pixabay.com-ról, mém a Stackward.com-ról

 

  

Hogyan altasd el a közönséged 5 lépésben?

Hazai és nemzetközi szinten is számos nagy mestere létezik az álomba ringató előadásoknak. Ők azok az előadók, akik a legmerészebb trükköket alkalmazzák. Képesek a levegőtlen teremnél, vagy éppen az ebéd utáni kajakómánál is intenzívebb álmosító hatást gyakorolni rád. Az ő eszköztárukból mutatok be most 5 biztos módszert.

 

 Chandler Sleeping GIF, FRIENDS

1. HA NINCS ROKKA, VÁLTS MONOTON SZÓRA! - beszélj monoton hangon, egy tempóban - 

Lefekvés előtt édesanyám sokszor mondott meséket nekünk. Mi pedig annyira élveztük, hogy mindig újabbat és újabbat követeltünk. Egy idő után azonban rájött, hogyan úszhatja meg a „légyszi, csak még egy mesét” kérését. Elkezdett lassan, kimért, monoton hangon beszélni.

Nem volt már hirtelen felkiáltás, dörmögés, cincogás, vagy éppen suttogás. Mi pedig pár perc múltán már álomba is zuhantunk. Aljas, de működő szülői stratégia.

Igaz a csipkerózsikás rokkánál rövidebb hatású, de rokkája nem lehet mindeniknek, ráadásul ez a tantermekben, konferencia termekben és meetingszobákban is működik.

csipkerozsika608x403.png

Ha a fészkelődés, a hirtelen bólintó fejek, összerándulások jeleit látod, akkor jó úton haladsz az altatásban. Ilyenkor a közönséged elalvás elleni tusáját meg ne törd némi hangoskodással, szünettel, váltott beszédtempóval, a lényeg kihangsúlyozásával, lelassítással, mert a végén még felébredne.

2. HIPNÓZIS SZEMKONTAKTUS NÉLKÜL! - kerüld a közönség tekintetét!

A hipnotizőrökkel ellentétben a profi „altató-előadó” nem kér a közönség tekintetéből. Ő szuggerálás nélkül altat el. A legutóbbi tudományos konferencián, ahol jártam 6 előadó ismét sikeresen igazolta ezeket a módszereket.

De mi a baj a szemkontaktussal? Hogy figyelmet kér. Az összekapcsolódó tekintetek erősítik előadó és hallgató között a kapcsolatot és óhatatlanul azt az érzést keltik, hogy ez itt és neki szól. Figyelnie kell. A szemkontaktus elkerülésére azonban számos bizonyítottan jól működő módszer van. Nézhetsz pár méterrel a közönséged fölé, vagy éppen bámulhatod a cipőd orrát. Gondolkozás közben fölnézhetsz kicsit balra, vagy éppen jobbra- szigorúan attól függően válassz irányt, hogy épp emléket idézel fel vagy elképzelsz valami újat. Félig hátat fordítva felolvashatod a kivetített prezentációd tartalmát, sőt, ha a legbiztosabb megoldást keresed, akkor egyesen lapról olvasd fel az egész előadásod. Az előző lépéssel kombinálva szem nem marad nyitva.

3. AMI NEM BAROKK, AZ NYÚLFAROK! - Használj véget nem érő körmondatokat!

A barokk körmondat alkalmazása az összezavarás és altatás remek eszköze. Minél hosszabb a mondatod, annál nagyobb a garancia arra, hogy már nem fognak emlékezni a mondandód elejére és ezáltal már az sem fog realizálódni a közönségedben, hogy mit is akartál mondani, mert közben a le nem vitt hangsúly, az egymásra torlódó gondolatok újabb és újabb irányba terelik a mondandódat és ellehetetlenítik azt, hogy a töltelékszavak és felesleges gondolatok közepette kiszűrjék az egyértelmű, tiszta üzenetedet és dekódolják azt. 

Ha az előző mondatban elvesztél, vagy éppen végig sem olvastad, vagy kétszer is el kellett olvasnod, akkor magad is megtapasztalhattad, milyen hatása van a körmondatoknak.

4. STEAK KÖRET NÉLKÜL! - Adatokat és tényeket közölj!

Neked is mondták már, hogy hagyd a felesleges rizsát? A sztorizgatás, a poénkodás, a verbális tűzijáték a színpadon csak felesleges bohóckodás.

373befa4c4fd4066d2faf22100567303.jpg

A komoly üzleti információkat nem szabad elbagatellizálni, álcázni. Konkrétnak és direktnek kell lennünk. A puszta tényeket és adatokat közöljük. Még akkor is, ha ez egy idő után unalmas. A lényeg azon legyen, amit mondunk. Még akkor is, ha a közönség csak arra emlékszik, ahogyan mondjuk. És az érzésre, amit kiváltunk.

Az alvásközeli fázis elérésére nincsenek jó hatással a személyes történetek, a humoros hasonlatok, a képiség eszközeit használó párhuzamok.

Ezek tudományosan bizonyított, hogy fokozzák a hallgatóság figyelmét, ráadásul veszélyesen hosszan raktározódhatnak el  az emlékezetben. Kerüljük őket.

5. MŰANYAGPALACKOK AZ ÓCEÁNBAN! - A kivetített prezentációd töltsd meg rengeteg szöveggel!

 

Semmiképpen se használj a vetítés során heves érzelmi reakciót kiváltó képeket, a gondolatoddal rezonáló humoros asszociációkat, izgalmas vizuális illusztrációt, mert erősen figyelemfelkeltő hatásuk lehet. Szóval se kutya, se gyerek. Próbálj egy betűtípussal, 10-12-es betűmérettel legalább 250 szót felírni a diára. Fehér háttér, fekete betű. Ennyi. Ja és jó sok bulletpoint. Persze a céges logókat, dátumot hagyd csak rajta, szépen megtölti az üres sarkokat is.

58fedc241400001f00a9ba05.jpeg

Egy ilyen dia elolvasása legalább 2 percnyi figyelmet igényelne, ezért az olvasók azután a 3 másodperc után, amit általában egy dia felmérésére szánnak, észlelik az óriási betűtömeget, visszatérnek elkalandozott gondolataikhoz.

Ha minden dia a harmónia és egységesség jegyében pont ugyanolyan, akkor elég az első diát észlelniük, és ha betartod az előző szabályokat is, akkor se a diákra, se rád nem fognak emlékezni. . Ebben kiemelten jók vagyunk. A legutóbbi HR konferencián 9-ből 6 előadó alkalmazta a töménytelen sok szöveg technikáját.

+1 A SZíNPADON MEG NE MOCCANJ!

 

Most már te is birtokában lehetsz az altatás technikájának.

Ha a fentiek már mennek, mint a karikacsapás, akkor itt az ideje, hogy magasabb szintre lépj, és 1 legyél abból az 1000 hazai előadóból, akinek nem alszanak majd az előadásán. Ehhez az Impact Lab átfogó prezentációs képzésére itt tudsz jelentkezni!

 

A cikk szerzője: Szijártó Adrienn, partnerünk, az Impact Lab egyik vezető trénere.

 

képek: https://i0.wp.com/, https://img.huffingtonpost.com, clever.com

2018\03\06 nzsofiy2y komment

Virág helyett… mondjuk rugalmas munkaidőt?

Nőnapi agymenés                                           

Nem hiszek a szememnek! Visszarepültünk (az általam csak gyerekként megélt) '80-as évekbe?

A legnagyobb magyar HR-es portálon fut egy hirdetés, szép arcú fiatal nő örül a csokornak, és nagy buborékkal emlékeztet az ünnep közeledtére, nehogy megfeledkezz a nemes gesztusról:

Virággal köszöntsük Kolléganőinket! Nőnap március 8.

viraggal_koszsontsuk_kolleganoinket_2.jpg

Ha ez egy poén, akkor zseniális! 

Mint kiderült, nagybani virágpiac reklám....

Szóval a virágosok szempontjából érthető némileg, hogy a bevétel maximalizálásra törekedve egy "szokatlan" helyen is promózzák magukat, illetve az aznap amúgy túlárazott, sok szempontból felesleges virágvásárlást. 

De ez nem poén, ezt valaki nagyon végiggondolta és arra jutott: ez az! ez a tökéletes ötlet! 

Szentelnék pár szót a képnek, miután kifüstölögtem magam:

Abszolút helyénvaló módon a „kolléganő” szóról a képszerkesztő vagy kreatív szakértő egy ejtett vállú, szakadt nadrágos, de legalább szemüveges nőt tett a képre, a nagy csokor mellé. Szép, mosolyog, udvariasan el is pirul. Comme il faut. Még véletlenül sem egy power woman, egy csapat, egy vezető – nem, hanem ő a kolléganő. Ja bocs, Kolléganő! Aki láthatóan egy étteremben örül a virágnak, nem a munkahelyén a meeting előtt. Vagy az ABC-ben a műszak végén.

Komolyan, még mindig itt tartunk? A munkahelyen kényelmetlenkedünk a virággal?

Mert persze, ha a családban szokás ünnepelni, akkor csak tessék! De egy munkahelyen ma már elmúlt a nőnapozós időszak. Szerintem.  

Tisztázzunk pár dolgot:

  1. Úgy gondolom, a munkahelyen (és az élet más területein) férfiak és nők közti megkülönböztetésnek nincs helye. Ezen a téren nem állunk jól, folyamatosan tenni kell a tényleges egyenlőség érdekében. Büszkén vállalom, hogy feminista vagyok. Nem harcos, de ambiciózus feminista. Ugye tudjuk, mit jelent a feminizmus? Például azt, hogy támogatom a nemek közti társadalmi, politikai és gazdasági egyenlőséget.  Itt nagyon jól összefoglalták férfiak, mit is jelent ez és nagyon elszomorít, hogy még mindig sok valódi egyenlőségre vágyó nő kezdi úgy a sorait, hogy „én aztán nem vagyok feminista, de…”.
  2. A (Nemzetközi) Nőnap eredete: „ A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért.” (Forrás itt)  Ma is aktuális az eredeti üzenet, nem a szocialista, elferdített, konyakmeggyes-celofános szekfűs verzió.
  3. Még mindig van olyan cég, ahol a főnök azzal kedveskedik a hölgyeknek, hogy a nagy tárgyalóban leülteti őket az asztal köré és ezen a napon ő szolgálja ki őket. Kávé, tea, pogi.Na meg egy jó cuppanós puszi a virág mellé. Csudajó. Ugye érezhető a megbecsülés?

 

Tehát! A legnagyobb HR-es portál jól tenné, ha egy übermenő kampánnyal folytatná a rugalmas munkaidő, egyenlő fizetés, több bölcsődei férőhely, vagy általában a #meetoo hullámon tovább haladva egy (munkahelyi) erőszak ellenes határozott fellépéssel. Meglátjuk...

És akkor azért beszéljünk erről, sőt szülessenek mémek, cikkek Nőnap kapcsán:

1_5.jpg

Vagy még inkább:

2.jpg

 

 

+1 Nem a legfontosabb, de önös érdekből azért fontosnak találom leszögezni: imádok virágot kapni vagy venni. Most pl. ezek e a kókadozó tulipánok vannak itt az asztalomon. Azt is nagyon szeretem, ha gondolnak rám és meglepnek egy kedves csokorral. Értékelem a gesztust, alkalom nélkül leginkább.

 tulip.jpg

 

Boldogságos Nőnapot mindenkinek!

 

HA TE IS RUGALMAS MUNKAIDŐT, HOME OFFICET, VAGY CSAK ÉRTELMES MUNKÁT SZERETNÉL NŐNAPRA, GYERE SEGíTS NEKÜNK RENDET RAKNI A HAZAI MUNKAERŐPIACON. MERT NŐNAP IDE VAGY ODA, IRGALMATLAN A KUPLERÁJ. 

A coaching szakma vagy nem szakma?

Mióta hivatásos coachként dolgozunk, nap, mint nap szembesülünk vele, hogy munkánk legnehezebb része nem a coaching.

Hanem annak a megértetése, hogy a coaching egy szakma. Egy szakma, amelyet jóval kevesebben ismernek, mint ahányan gyakorolnak.

A coach nem az, aki leül veled szemben és elkezd kérdezgetni. Van olyan coaching ülés, ahol egyetlen kérdés sem hangzik el.

A coach nem életvezetési tanácsadó, nem motivációs előadó, nem terapeuta, nem guru. Egy szakma, amelyhez járul képesítés, vannak szintjei, amelyeket meg lehet - meg kell ugorni. Ha business coachingról beszélünk e mellé, akkor a szakma kitanulása mellé kell még valid, élő, üzleti tapasztalat. Sok.

Sajnos nem egy, és nem két év fog még eltelni, de egyszer mi is el fogunk jutni arra a fejlettségi szintre, mint mondjuk Kanada, ahonnan megkerestek még nyáron, hogy vegyek részt egy 7 fős csapat felépítésében.

Átbeszéltük, hogy ki az a 7 szerepkör, akire szükség lesz. Mikor 6 szerepet már átrágtunk, még mindig nem tudtam, mit szeretnének, én mégis miként vegyek részt. Meglepetésemre kiderült, hogy business coachként.

Ahogy a 35 éve Kanadában dolgozó üzletember fogalmazott: "A 7. pedig, akire szükségünk lesz, egy business coach. Nem fogok egy 7 fős csapat összerakásának nekiállni coach nélkül." 

Hát így.

Gyanítom, elég idős leszek, mire mi eljutunk erre a szintre itthon. A legnagyobb gond viszont az, hogy még a szakmabeliek (és nem a szakmában dolgozó nem szakmabeliek:) ) sem mind fogadják el, hogy 

a coaching egy szakma. És egy kvalifikált coachnak NEM egy kvalifikált coach a konkurenciája.

Van olyan tréning/coaching konferencia, ahova a "konkurens trénerek és coachok" dupla áron mehetnek be, mint a többiek. Jól hallottad.

kids-fighting.jpg

Hallottál te már olyanról, hogy a fodrászok szakmai kiállítására a fodrász drágábban mehet be, mint a kutyakiképző? Vagy egy Pulmonológiai Konferenciára kétszer olyan drágán mehet be a pulmonológus, mint a vesespecialista? 

Tényleg itt tartunk?

Itt, igen. Mert a coaching egy olyan szakma, amiről úgy tűnik, még a szakmabeliek SEM hiszik el, hogy az. Nem a szakmabeliek ellen kellene küzdeni, hanem azok ellen, akik szakmabelieknek állítják be magukat, de nem azok. Ha őket sikerülne kiszorítani a piacról, csökkenne a rossz tapasztalatok száma, emelkedhetne a szakmánk megbecsültsége. És elkezdene végre itthon is drasztikusan nőni azoknak a száma, akik szintén úgy gondolják, hogy a coaching szerves részét kell képezze egy szervezet működésének. Mert coachokkal dolgoznának, nem akárkivel, aki coachként adta el magát nekik, és hiszik emiatt, hogy a coaching marhaság.

Mert nem lennének folyamatosan rossz tapasztalatai, mint nekünk, mikor festő érkezett előszobát burkolni, de erre csak akkor derült fény, mikor belevágott a csempevágóval a saját lábába.

De azóta se gondolom, hogy a burkolás emiatt marhaság lenne, max. azt, hogy nem kellene a festőknek burkolni járnia.

1_4.jpg

Nem az kellene, hogy legyen a cél, hogy ki tud több HR vezetőt beszorítani egy aulába úgy, hogy ahhoz ne férjen hozzá másik coach. Hanem az, hogy egységesen magas színvonalon tudjunk coaching szolgáltatást nyújtani. 

Majd ha így teszünk, és elhisszük végre magunkról, hogy szakma vagyunk, akkor fogják elhinni rólunk is. Amikor egymást próbáljuk kiszorítani és magunk sem hisszük el, hogy közösen kellene építkeznünk, addig nagyon rossz nyomon járunk.

Ha elérjük végre, hogy EGYÜTT működjünk, ne egymás ellen, na majd akkor fog nőni a közös tortánk. 

Ha ezt elértük, akkor már nem lesz kérdés, hogy ki a képesített, gyakorló coach, és ki, aki csak állítja magáról. Ezzel jelentősen nőne a coachokat igénybe vevő szervezetek száma, és így nőne a piac.

A te piacod is. A te tortád is.

 

HA VALÓBAN KÉPZETT COACHOT SZERETNÉL, PÉLDÁUL ITT TALÁLHATSZ JÓ PÁR TUCATOT.

 

cuki gyerekek innen: http://ak4.picdn.net, https://www.dreamstime.com/

Mi fogjuk eltemetni a coaching szemléletű vezetést

Alig pár éve, hogy tudjuk mit jelent, egy kezünkön sem tudjuk megszámolni, hányat ismerünk, aki jól is csinálja, és már temetni akarjuk? Ez komoly?

Igen. Persze, le fog még folyni pár liter víz a Dunán (főként, ha figyelembe vesszük, milyen mennyiségű fagyott halmazállapotú vízkészlet leselkedik ránk az Alpokban, igaz Anyuci? :) ), mire kiderül, igazam van-e.

De fogadhatunk.

Filozofálunk robotokról, spekulálunk eltűnő szakmákról, megszűnő munkahelyekről. Töprengünk, kalkulálunk és cikkezünk róla, hogyan fogunk átállni mind projektszerű működésre. Hogy a munkahelyek a jelenlegi formájukban meg fognak szűnni. Hogy a szabadúszók száma milyen drasztikusan nő majd (tudtátok, hogy az ausztráloknál már most is 5 munkavállalóból 1 freelancer?).

image_2.jpg

Lassan két éve, hogy elkezdtem kikacsintgatni erre a piacra, és csak fél éve múlt, hogy teljesen szabadúszóként dolgozom. Remélem még sokáig. Az első, és legnagyobb megdöbbenést az okozta számomra, mikor rájöttem, milyen sokan élnek így. Élünk így. Wow.

A másodikat, mikor az leesett, a szabadúszók a legritkább esetben úsznak szabadon. Hiszen a legtöbbjük nem önállóan dolgozik, hanem bedolgozik egy projektbe. Egy olyan projektbe, ahol van vezetője.

Van vezetője, de fizetése nincs. Pénzt kap persze, ha kész van. Ha jól szerződött, talán akkor is, ha nincs. Ha rosszul szerződött, talán így se, úgy se.

Van vezetője, de munkahelye nincs. Talán van egy iroda, ahova beülhet, ha akar. Talán a földgolyó másik oldalán, mint ahol épp dolgozik tartózkodik. 

bn-hq884_0329cn_j_20150330175808.jpg

És persze nem egy projektje van. Kettő, három, akármennyi. Amennyi szerinte belefér az életébe. És melyiket fogja preferálni? Tipp?

a) amelyik jobban fizet

b) amelyik jobban érdekli

c) amelyik vezetője jobban rugdossa

a) b) c) valamelyikét, függően a habitusától. A helyzet viszont az, hogy a hazánkban már kutatásnak is beillő 113 (prímszám vagy nem, gyorsan válaszolj!) ismerősöm, és a saját kollegáim példáján azt látom, hogy a szabadúszók legtöbbje egyszerűen a b), c) válaszok között ugrál. Azon dolgozik, ami a legjobban érdekli, majd ha nagyon rugdossák, átmegy a c)-re, aztán vissza a b)-re. 

Ez már magyarázza is, miért látok ennyi szabadúszó projektvezetőt meghasonulni önmagával. Mert a jól bevált, széttréningezett, magasan szocializált, coaching szemléletű vezetők elhagyják a multik biztonságos kikötőit, és már a vizen veszik észre, hogy az eddig bevált vezetési módszereik az első zátonyig se viszik el a hajójukat.

us_navy_030422-n-3228g-001_a_deck_seaman_aboard_the_guided_missile_frigate_uss_crommelin_ffg_37_takes_up_slack_on_a_mooring_line_after_the_ship_s_return_home_from_a_six-month_deployment_in_the_naval_forces_southern_comm.jpg

Mert milyen matróz az, aki egyszerre három hajón szolgál? És hogy kellene őt rávenni arra, hogy az én hajómat ne vigye zátonyra, max a többit? És hogy kellene motiválnom valakit, aki akkor is kap pénzt, ha rosszul dolgozik, és akkor is, ha lassan? És hogy ha természetesen csakis a projektszerződéssel, akkor hogy kellene coaching szemléletű vezetőnek lenni, ha azt nem tudom máshogy értelmezni, mint ha előtte kötök egy 127 oldalas szerződést? És ha az emberem azt várja, hogy rugdossam, akkor miért mondta azt nekem 20 évig mindenki, hogy coaching szemléletű vezető legyek? És ha nem is az emberem, miért hívom úgy, hogy az emberem? És ha nem az emberem, hogy kellene bárhogy rávegyem, hogy dolgozzon? És hogy kellene segítenem abban, hogy hogyan dolgozzon, ha sose látom?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések ezrei jönnek szembe, ügyfél fejéből, a sajátomból, a kollegáiméból. De választ nem hallok.

Pedig ezeken kellene gondolkoznunk. Ahelyett, hogy multik pénzéből multik vezetőit képezzük coaching szemléletű vezetővé, hogy majd legyen mit újragondolniuk, ha elhagyják a kikötőiket, és belevágnak abba a létformába, ami 50 év múlva alapvető lesz mindannyiunknak. 

Szóval mi lesz, ha eltemettük a coaching szemléletű vezetést?

Matrózszemléletű vezetés, nyilván.

:)

Itt egy rakat matróz, gyere hajózz velünk. 

 

képek: https://upload.wikimedia.org, marinelink.com, youtube.com