Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

Kuba Y generációs szemmel

Valahol tinédzser korom körül fogalmazódott meg bennem az a vágy, hogy megismerjem a Karib-tenger egyik ikonikus szigetét, Kubát. Azóta egyfajta mániává, szenvedéllyé vált a kubai kultúra iránti vonzalmam, ami egészen őszig csak egy be nem teljesített bakancslistás tétel volt a listámon.

Ősszel egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy akár mennyire is logikátlan és ésszerűtlen költekezés, de befizetünk egy szervezett kubai körutazásra. Persze kaptunk utána hideget-meleget a környezetünktől: Miért kell ennyit költeni utazásra? Miért nem gyűjtünk inkább kocsira, házra, családalapításra, ahogy a többi normális Y generációs kortársunk teszi? Sajnos csak kevesen értették meg, hogy ha az álmaid vezérelnek, akkor teszel kívülről logikátlannak tűnő dolgokat, ami a boldogságodat szolgálja.

És aki nem akar hosszú útibeszámolót olvasni, annak gyorsan lespoilerezem a cikkem: egy életre szóló élmény volt Kuba.

Aki pedig egy kicsit részletesebben szeretne erről az autentikus karibi országról olvasni, annak itt az összefoglalónk.

img_20171028_103147.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Trinidad 

Kuba nem éppen egy tipikus Y generációs uticél. Egyrészt a tengerentúli utak közül is a drágábbak közé tartozik, másrészt ha nem vagy kifejezetten retró- vagy latin mániás, vagy nincsenek mélyről jövő kötődéseid az egykori szocializmussal, akkor valószínűleg perifériára kerül Kuba, amikor utat választasz. Ennek tudatában készültünk mi is, így nem ért minket meglepetés azzal, hogy utazócsoportunkban messze mi voltunk a legfiatalabb. Az átlag életkor pedig valahol 50 felett lehetett.

Bár egy sor előadást, tréninget, csoportos- és egyéni coachingot szoktunk tartani generációk munkahelyi együttműködése kapcsán, de rá kellett döbbennem, hogy ha ebben a témában akarunk igazán fejlődni, akkor a szervezett kubai körutazás a legjobb terep.

Még be sem léptünk Kubába, de már jött az első felismerésem: a szabad határátlépés az Európai Unióban kellően elkényelmesített, így mikor szembe találtuk magunkat a diktatúra határőreivel, korábban nem tapasztalt érzések uralkodtak el rajtam. Amit eddig csak szüleim és nagyszüleim elmeséléséből hallottam a határátkelés hangulatáról, az ott helyben megelevenedett nekünk. Az sem segített túlságosan, hogy a Jasper nevem eléggé amerikaiul cseng (őket meg annyira nem kedvelik a kubai hatóságok).

img_20171025_161307.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Borbély üzlet Santiago de Cubaban 

Nagy körutazáson voltunk, melynek keretében bejártuk a sziget fontosabb helyeit. Szivaroztunk Kuba legnagyobb dohányültetvényén a Vinales Völgyben, voltunk rumkóstolón a Havanna Club-nál, salsáztunk a helyiek kedvenc szórakozóhelyén Santiago de Cuba-ban. Összehasonlítottuk a fővárost- a vidék Kubájával, a természetközeli falukat a turista paradicsommal. Sok mindent láttunk Kubából de 12 nap csak a felszín megtapasztalásához volt elég.

Ami viszont magyar szemmel néha egészen különleges volt, az a boldog nyomor, amiben a helyiek (főleg vidéken) éltek.

Nem egyszerű az élet Kubában, de a boldogság és a remény még a legnagyobb katasztrófák és nehézségek idején sem hagyja el az ott élőket. Az öröm, mint egyfajta kulturális védjegy (egy kubaikum) van jelen a helyiekben. Pedig van ám bőven dolog, ami megnehezíti a kubai mindennapokat. A hiánygazdaságból és az amerikai kereskedelmi embargóból eredő alapvető élelmiszerek nélkülözése, a mindent átható korrupció, vagy a közlekedés, ami meg egy kész katasztrófa.

 

img_20171031_183817.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Naplemente Varaderon

 

És ha már itt tartunk fontos megemlíteni az autókat. Az országban be van tiltva a gépjárművek szabad kereskedelme. Az utakon futó járművek 80 %-ka állami tulajdonban van, és napi díj ellenében bérelhetik az állampolgárok. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy az 50-es évekből megmaradt old-timer autók pöfögnek az utakon, és az autószerelés nagyobb piac, mint a kereskedelem. Azonban van egy törvény, miszerint a kettős állampolgárok jogosultak 2 autó behozatalára. Így tett a kubai utazási irodánk egyik magyar származású munkatársa is. László, aki közel 20 éve költözött Kubába, elmondása alapján éppen az ottlétünk ideje alatt kötötte meg élete üzletét. Merthogy itthon vett egy másfél millió forint körüli autót, amit kivitt és 11 millióért tudott eladni. Ilyen, amikor a kereslet nagyobb, mint a kínálat.    

Utazásunk utolsó 3 napját Varaderon töltöttük, ami az egyik legnépszerűbb turista központja Kubának. Fehérhomokos tengerpart és all-inclusive szállodák sorakoznak egy 18 kilométer hosszú földnyelven.

Összességében, Kuba egy fantasztikus hely, ahol megállt az idő. Mi azt kaptuk, amit vártunk.

Ha fehérhomokos tengerparti semmittevésre vágysz, akkor nem Kuba lesz a legjobb választás.

Ellenben ha felpezsdül a véred a latin ritmusokra, ha ellenállhatatlan vágyat érzel egy kis időutazásra, a 60-as, 70-es évekbe, akkor Kuba a megfelelő úticél. A mi utazásunkkal egy álmunk vált valóra, olyan jó volt, hogy biztosan visszamegyünk. :)   

Az üzleti blogolás 5+1 pontja

Nagyon jól esik látni, hogy egy-egy ütősre sikerült cikkünkre rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Hogy meg tudjuk fogni a lényeget, hogy le merjük írni azt, és ahogy az a fejünkben van.

A héten még olyat is kaptam, hogy a hazai üzleti szférában egyedülálló, amit csinálunk, senki ilyen nyíltan, szókimondóan, és nem utolsó sorban, szórakoztatóan nem kommunikál, mint mi (persze lehet, hogy csak alkudni akartak az árainkból, de ettől még kedves :) ).

Köszönjük!

Persze a bókok mellé sokszor megérkezik az a soha meg nem unható, "könnyű neked".

Könnyű neked, mert tudsz írni.

Könnyű neked, mert olyan gyorsan gépelsz, ahogy gondolkozol (vagy lassan gondolkodom, ezt nem tudhatod).

Könnyű neked, mert arról írsz, amit a nap többi részében csinálsz.

Könnyű neked, mert 15 éve írsz nyilvánosan.

Namost, ha nem arról akarsz írni, amit a nap többi részében csinálsz, akkor inkább ne vigyél üzleti blogot. Mert ha nem értesz a témához, nem fogsz tudni jól írni, akárhogy igyekszel.

Hogy 15 éve írok, az igaz. Bár gyanítom, hogy az egyetem alatt (pénzért, hah!) írt online likőrszótárat sokan nem olvasták. Én viszont azóta tudom, hogy mi a Créme de Cassis, vagy hogy hogy kell inni a Calvadost*, a keresett pénzből meg megmásztam a Magas-Atlaszt. Úgyhogy megérte. De többen vannak a csapatban, akiknek ez az első blogjuk. És van, akinek élete kb. nyolcadik cikkéből lett HVG Extra nyomtatásban, igaz, Juci?:)

A rossz hír, hogy kevesen vannak a világon, akik csak úgy maguktól tudnak írni. A jó, hogy ez egy tanulható műfaj. Úgyhogy ha arra adod a fejedet, hogy blogírásból akarsz - akár közvetett módon, mint mi - megélni, muszáj lesz megtanulnod írni előtte.

Épp belefutottam egy eszmecserébe Linkedinen, amiben azt fejtegették, hogy miért szaladnak jobban a pár soros megjegyzések, mint a szakmai cikkek, amiket oda írnak. Többek szerint azért, mert az emberek megteltek a rengeteg cikkel, bloggal, nincs kedvük olvasni.

Szerintem meg van.

Csak olyan elképesztő mennyiségű igénytelen szövegbe lehet belefutni, hogy az olvasás egyre kockázatosabb műfaj lesz. Pont azért, mert szabadon bárki, bármit publikálhat. Aminek az az eredménye, hogy végtelen mennyiségű elgépeléssel, helyesírási hibával, vagy egyszerűen csak pocsék szöveggel lehet találkozni, még a legnagyobb hírportálokon, legfelkapottabb blogokon is. Viszont ha te üzleti blogot akarsz vinni, ezt nem engedheted meg magadnak.

Hiszen pont azért blogolsz, hogy téged megismerjenek, ezzel bizalmat építs, és veled akarjanak dolgozni. Miért akarnának veled dolgozni, ha összefüggéstelenül beszélsz, és tele van a munkád logikai bukfencekkel, vagy neadjaég helyesírási hibákkal. (Miért, te hogy írnád a neadjaeget?:) )

Ha elfogadod az álláspontom, és úgy döntesz, hogy megéri megtanulnod írni, mert igenis ez ma is az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy kitűnj a tömegből, menj végig a következő pontokon.

1. Tanuld meg a profiktól

Írást lehet tanulni, van rá 1 napos tréningtől kezdve több hónapos képzés is. Persze nem leszel egyetlen nap végére J.K. Rowling, viszont az alapokat el tudod rendesen sajátítani. Kapsz egy keretrendszert, amit aztán majd többek közt rengeteg gyakorlással, el tudsz mélyíteni.

Tetszik vagy sem, az írás egy szakma, amelyhez ugyanúgy érteni kell, mint bármi máshoz, nem szégyen segítséget kérni.

2. Tanulj passzívan

A facebookon rengeteg csoportot találsz, a bloggerektől kezdve a könyvmarketingig minden csoportba szépen beléphetsz és csak figyelsz. Nagyon sok olyan cikket, problémát, kérdést vetnek fel, amelyik téged is érinthet. Tök mindegy, hogy nincs könyved, soha nem is lesz, ha nem tanulod meg, hogy csinálják a többiek.

Nekem például sokszor okozott gondot az ihlethiány. Míg a több ezer "hogyan blogolj" cikk egyikéből le nem esett, hogy a blogírás és az előadás műfaja nem kell, hogy lényegesen különbözzön egymástól.

Ha van egyetlen velős gondolatod, arra rá tudsz írni egy cikket, és rá tudsz építeni egy 15 perces TED speech-et.

Nyilván printben ez már nem ilyen egyszerű, de a blogolásnak éppen az a lényege, hogy nem kell húsz oldalas szakcikket írj.

3. Gyakorolj tudatosan

A gyakorlás nemcsak azt jelenti, hogy írjál, aztán majd lesz valami. Hanem nehezítsd a saját terepedet. Írjál időre, írjál megadott témában, írjál megadott hosszúságot.

Még egyetem alatt ezt sokat csináltuk párban is. Felváltva adtunk egymásnak témát, hosszt, időt, célcsoportot, hajrá. 2000 szó, egyetemistáknak, dohányzás ellen, 45 perc alatt. Nyilván nem lesz bármennyi időd ezzel foglalkozni - hacsak nem vagy te is egyetemista :) - de amennyit csak lehet, bele kell fektess. És nem, nem kell ehhez bölcsésznek lenni.

4. Szerkessz kíméletlenül

Hacsak nem újságba írsz, a szerkesztést is meg kell tanuld. Ami megint egy külön szakma, aminek vannak szabályai. Ehhez is találsz rengeteg szakirodalmat persze. Ha többen blogoltok - mint mi - akkor csináld cserélgetve, ha te írsz, szerkesszen a másik, és fordítva. Így egyrészt mindenki megtanul szerkeszteni, másrészt mindig idegen szöveget szerkesztesz, amit sokkal könnyebb, mint a sajátodat.

quote-twain-cross-out-wrong-words1.png

A kíméletlenül meg azt jelenti, hogy használd a backspace-t, amennyit csak tudod. Hulljanak a felesleges kötőszavak, a cirádák, közhelyek, modorosságok. 

5. Hagyd érni

Ha kész a szöveg, még véletlenül se élesítsd. Hagyd érni legalább egy, de akár több napot is. Minden olvasásnál ki fog még esni belőle egy-egy szó. Nekem meg beleesik egy-két vessző, dehát mindenkinek más okoz nehézséget - nekem a vesszők és a három soros mondatok tördelése.

+1 Add oda a tesódnak

Legyen egy kritikusod, aki minden szavadba beleköt, kíméletlenül javít, lektorál, kötözködik. És még köszönetet is vár érte. Köszi Sári!:)

 

Ha eszed ágában sincs megtanulni írni, inkább olvasol, gyere facebookra, ott majd ellátunk olvasnivalóval doszt.

 

*Igen, a C betűvel kezdődő likőröket ismerem, mert az volt az én dolgom. De például a latin műveltségem sem kevésbé hiányos, mégis egész jól elboldogulok vele. Amicus Plato, magis amica veritas.

 

képek: youtube.com, http://stuffwriterslike.com

Címkék: blog how-to

Egy rendes blogger hagyja csak szépen, hadd lopják a tartalmát!

Ez a blogunk másfél évének 222. saját bejegyzése. A tartalmat mi magunk állítjuk elő. Ez alatt az idő alatt nem tudom megszámolni, hogy hány médiumon jelentek meg a cikkeink úgy, hogy nem adtunk rá engedélyt. Mentségünkre szolgáljon, hogy nem is kértek. Aki kért, annak adtunk mind.

Csak decemberben három (3!) ilyen sztorink volt. 

Volt, hogy simán ellopták.

Volt, hogy simán ellopták egy részét.

Volt, hogy simán ellopták az egészet, de szépen belinkelték, hogy innen.

Nemrég, négy évesen elloptam a Korompayéktól egy legóembert. Amikor apukám - hazafele a vendégségből - rájött, én is gyorsan kiböktem, honnan loptam.

Azt sejtettem, ha elmondom kitől loptam, kevesebb időt kell majd a sarokban töltenem. Tévedtem. Azt mondta, ez most már nem segít. Vissza kellett vigyem és bocsánatot kérnem. Uhh. Borzalmas volt.

10892114.jpg

A rossz hír, hogy a lecke maradt, az sem számít, ha ellopsz mindent és utána elmondod kitől loptad.

Legyen az cikk, vagy legóember (sapkás volt, SAPKÁS, 1986-ban!). A jelenleg érvényben levő szerzői jogok alapján így is tilos. És ha már itt tartunk, azt sem árt tudni, hogy a plágiumperek elbírálása sem csak szoftverrel zajlik.

Tudod írhatom azt is, hogy: 

Csakmint csordástűz lobog tél előtti éjeken,

Távoli tüzelés, óceáni simaságon:

Holmi Ringlós arca úgy dereng fel nékem

Majd egy tucat év messzeségben.

Ezt bizony a szoftver nem dobja ki, hisz alig van egyezés. De te attól még - ha jártál iskolába - tudod, hogy ez a Toldi. És én egy aljas tolvaj lennék - ha nem évült volna el a szerzői joga régen a költőnek.

Szóval volt, hogy csak "inspirálódtak" kicsit, mint egyszeri Y generációs a Toldiból, de csak épp annyira, hogy teljes szófordulatok, félmondatok, néha egész bekezdések azért benne maradtak az írásokban.

Na, így már papíron is sok helyen hírünket vitték volna a világban - természetesen, ha sikerült volna feltüntetni a blogot, neadjaég a szerzőt - csak hát nem sikerült.

Lopott jónevű gazdasági hetilap, lopott kevésbé jónevű gazdasági hetilap, lopott vaskos havi elit kiadvány, lopott blog, lopott másik blog, lopott magánblog, lopott céges blog.

Szerveztek a cikkeinkből konferenciát, még a címét is egy cikkünk adta. Nem voltunk a résztvevők között, persze ez lehet véletlen is, édesanyám is sokat panaszkodik, hogy gyakran vagyok foglalt, gondolom nem értek el.

Sokaknak jeleztük, sokaknak nem. Egy HBO Terápiát újra lehetne forgatni a reakciókból. Bár, aki lopott négyévesen legóembert, az pontosan tudja, mi játszódik le ilyenkor egy emberben. Kb. ugyanaz történt, bár ha jól emlékszem, a tesójára még senki sem próbálta fogni. 

Perelni nem pereltünk soha, nem is fogunk. Bár nem lenne egy utolsó passzív jövedelem. Annyit kértünk, mondják meg, kitől loptak, tegyenek egy linket. Mennyivel vajszívűbb lettem, mint apukám volt, látod.

Sokan visszajeleztek, sokan elnézést kértek, sokan intézkedtek, sokan legalább utólag belinkeltek. És sokan nem. A kedvencem az még az egyik nyári eset volt. Letagadta, elmagyarázta, hogy miért NEM lopott - majd belinkelte két cikkünket is, és végül munkát ajánlott. Biztos, ami biztos. 

De a legérdekesebb nem is ez volt, hanem a külső reakciók.

Amikor először megosztották velem ismerősök a saját facebook falamon, hogy épp tőlem lopott cikket olvasgatnak - megjelölés nélkül - egy blogon, többen jelezték nekem jóindulatúan privátban, hogy ezt azért inkább vegyem le. Nehogy bajom essen. Nehogy megharagudjanak rám.

Szerintük nekem kellene levennem. A saját falamról.

Én, akiTŐL loptak. Igen, meg hát szegény kis enyveskezűt azért csak nem kellene megszégyeníteni.

A legtöbben azt javasolták egyébként, örüljek neki. Az úttörőket másolják, ez valójában bók. Hát nem tudom.*

Aztán olyan is volt, aki nekem támadt. Hogy miért vagyok ilyen alantas jószág, hogy egy zárt blogger csoportban nyilvánosan feldobom a kérdést, hogy ők mit tennének a helyemben (zárt csoportban, nyilvánosan - ezt sem én mondtam.)

Hogy miért kell ezt így kezelni, miért nem mondom én neki közvetlenül, hogy ugyan, tegye már meg, hogy nem lopkod unos-untalan mindenkitől mindent. Túlzok egyébként, mindent nem, tőlünk csak három cikket lopott el, és egyet még át is írt!

Szóval egyszer és mindenkorra, nem, nem fogok bocsánatot kérni, mert jelzem BÁRMILYEN FÓRUMON, BÁRKINEK, BÁRHOGYAN, hogy lopsz tőlünk.

És nem fogom magam rosszul érezni, érezd magad te rosszul, te loptál, nem én. Amikor én loptam, rosszul éreztem magam, hidd el, tudom hogy vagy (piros siltes sapkája volt. duplo létére, ezt írtam már? és vissza kellett adnom!).

És ha legközelebb meglátom, hogy fizetés nélkül hajtasz el a benzinkútról, nem fogok rászólni az utánad ordító kutasra se, hogy "Csendesebben, bátyám!! Nem kell mindenkinek tudnia, hogy lopott szegény!".

 

Ha szoktad lopni az írásainkat, gyere, kövess facebookon, akkor gyorsabban látod, miket írunk.

Ha meg nem, akkor gyere, mert téged még szívesen is látunk!!! :)

 

*Legyek boldog. Jó. Majd próbálom az érzéseimet definálni. Robert de Niro-nál hitelesebben biztos nem fog sikerülni. :)

 

A cikk másodközlése csak előzetes, írásbeli engedéllyel lehetséges, ha tetszik, oszd meg simán facebookon. Idézhető maximum egy bekezdés - kattintható forrásmegjelöléssel. Köszönjük.

 

a kép, amitől most is gyorsabban ver a szívem: https://acimg.auctivacommerce.com

Vállalkozóból vállalkozás

A decemberi céges hajrá helyett sikerült egy masszív betegséggel kanapéra kényszeríteni magamat, így viszont legalább kiolvastam azt a 8 könyvet, ami még a polcomon várakozott idénre. Köztük Gál Kristóf, Vállalkozóból vállalkozás című könyvét, amit nagyon vártam már.

Kristófot régóta követem a neten, nagyon hasznos csoportot visz, jókat ír, a cége, a Klikkmarketing blogja pedig abszolút must have olvasnivaló, úgyhogy mindenképp érdemes figyelni rájuk.

unnamed_2.jpg

Nem voltam maradéktalanul elégedett, bevallom őszintén. A könyvvel kapcsolatosan a legnagyobb bajom egyébként nem is magával a könyvvel van. Hanem a tördelőszerkesztővel, vagy akárhogy is hívják :).

Egyrészt 6500 HUF (viszont pénzvisszafizetési garanciával, úgyhogy ha nem tetszik, tessék visszaküldeni!), amiért cserébe már az ember egy masszívabb olvasnivalót vár. Illetve nem az ember, hanem én. Tény, hogy ebben a szállítás is benne van.

Másrészt, ahogy elkezded olvasni, rájössz, hogy itt egy ügyes szerkesztő bizony mindent megtett azért, hogy ez az írás könyv méretűre sikeredjen.

És ez egy kis rossz szájízt ad neki - attól teljesen függetlenül - hogy a könyv egyébként szerintem kifejezetten jó.

Amiket ír, igazak, saját bőrén tapasztaltak, mindenképp érdemes rá hallgatni. Stílusa élőbeszédközeli, néha egész impulzív írás hangulata van, gördülékeny, olvasmányos. Biztos vagyok benne, hogy tapasztaltabb vállalkozónak is mondhat valami újat, mint ahogy ha valaki tanult (vagy "hallgatott":) ) vállalkozásfejlesztést az egyetemen, akkor is biztos, hogy előhív majd olyan emlékeket, amelyek már réges-régen feledésbe borultak.

Érdemes valószínűleg évente párszor elővenni, mert egy helyen, szépen csokorba rakva találod meg azokat az alapelveket, amik egy kisvállalkozás működéséhez kellenek. Szóval hasznosnak, hasznos.

Csak - és ezért mondtam, hogy nincsen kész - mindezt nagyon röviden teszi. Át van gondolva, mindenről ír, és sztorikkal is tarkítja, de annyira keveset, és annyira nagy vonalakban, amely azt a hatást kelti, mintha direkt tartogatná egy jó részét a fejében levő tudásnak. És ha egy éven belül megjelenik a folytatás, akkor majd mondom, hogy "én megmondtam".

Merthogy Kristóf még sokkal jobb, mint a könyve.

Olyan margókkal készült a könyv, olyan sortávval, olyan tördeléssel, hogy az az olvasóban azt az érzetet kelti, mintha ebből a kéziratból még olyan 50.000 szó hiányozna. Minimum.

Meghozta délután a futár, beleolvastam, megfőztük a vacsorát, letettem a gyerekeket aludni, és további két óra múlva végeztem vele.

Nem olvasok lassan, az igaz, ahogy az is, hogy ez a könyv rövid. Illetve, ahogy paradox módon saját magát is hirdeti: ez nem egy könyv.

unnamed_3.jpg

Úgyhogy várom a folytatást. Egyre jobban. Ami azt mutatja, hogy Kristóf marketingszakembernek nagyon ügyes, és végülis ezért követjük. :) 

Itt tudod megvenni, talán még karácsonyra pont odaér.

 

FACEBOOKON KÖVETSZ MINKET? MÉG BEPÓTOLHATOD.

képek: galkristof.net

Jelöltélmény - nekem?!

Avagy ki interjúztat kit.

Jelöltélmény, vagy candidate experience - talán 2-3 éve gyűrűzött be a hazai köztudatba. Meglepő módon ez a kifejezés pont azt takarja, amit jelent. Hogyan lehet a munkavállaló, a JELÖLT nálunk, a kiválasztási folyamatban szerzett tapasztalatait, élményszinten tartani.

Erre most már létezik jelöltélmény szakértő, képzés, workshop, mit tudom én még micsoda. Ahol azokon túl, hogy az alapvető udvariassági rigmusokat a szádba szajkózzák (például, hogy írjál szerencsétlennek egy két soros levelet, ha mégsem akarod felvenni), megérted, hogy mik azok a dolgok, amiknek egy jelöltnek a kiválasztási folyamatot élménnyé varázsolják.

Csakhogy.

Nem én - a potenciális munkavállaló - vagyok a jelölt. Ez megvan? Tényleg nem. A jelölt a cég.

Van egy családtagom (idősebb, a neme is más, és a tesóm is, már nem olyan sokból lehet választani), aki ezt már évekkel ezelőtt megmondta, azóta is mindig eszembe jut, ha interjúról beszélgetünk. Pont annyira HR-es egyébként, mint én, csak ő informatikus, én meg logisztikus. Mindegy.

hunting-1024x512.jpg

Még 2008-ban történt, egy jónevű FMCG cégnél, SAP projektmenedzserként tevékenykedtem egy olyan modulban, amit nagyon kevesen használtak akkor még itthon. Levadászott egy fejvadász, elmentem meghallgatni. Előtte felhívtam tesómat és megkérdeztem, hogy szerinte mit vegyek fel (25 évesen ez teljesen valid kérdés :) ), mert kicsit izgulok, két éve nem voltam interjún.

Mire totálisan megdöbbent és azt válaszolta: "Te??? Öltözzön fel ő!"

És annyira igaza volt. Akkor nem a munkaerő számított ritkaságnak, hanem a munkaerő, aki ért valamihez, amihez a többi nem. Ma viszont már ez rég nem így van.

Úgyhogy a jelöltélménnyel az az aprócska gond, hogy nem a munkaerő a jelölt. Hanem a cég. Ergo az összes létező candidate experience elgondolás totálisan inverzen működik valójában.

Nem arra kell törekedni, hogy a jelölt jó élményt kapjon. Hanem, hogy TE jól érezd magad.  Te, a munkáltató.

Ha eleget beszélgetsz rendszeresen interjúzni járó fiatalokkal (jó, vagy chatelj velük, nekem mindegy), rájössz, hogy olyan döntési faktorok dolgoznak a fejükben egy-egy interjú után, minthogy:

- fura volt a két HR-es csaj, alig beszéltek egymással

- a leendő közvetlen vezetőm ott volt, de elment délben, és láttam, hogy az AC előtt mutatkozik be a HR-esnek

- figyeltem őket ebéd közben, egyetlen percet nem beszélgettek egymással.

Bár annyira már nem vagyok fiatal sajnos, de tökéletesen megértem őket. Az ő fejükben a jelöltélmény így néz ki:

Te, mint munkáltató elmész egy interjúra. A munkavállaló kipipálja a kis checklistáját az igényeivel, aztán megnézi, hogy olyan csapat látszatát kelted-e, ahol ő jól fogja magát érezni, vagy sem.

És ha nem, nem fog elmenni hozzád.

tsp1644.jpg

Mert a pimasz kis job-hoppereknek azon túl, hogy elhamarkodott döntéseket hoznak, van egy másik különösen bosszantó tulajdonságuk is. Hogy folyton interjúra járnak. Ha elmegy hozzád interjúra reggel 10h-re, és nem tetszel neki, akkor elmegy a 12h-esre is. És ha ott úgy tűnik, hogy egy csapatba érkezik, oda fog menni, ez ennyire egyszerű, tényleg.

És ha nem jön el a 12h-esre (és egyébként nem is telefonál, mert gyerekszobája sem volt, de ez már másik kérdés), akkor azért nem jön el, mert téged már meg sem fog nézni. Hiszen kiválasztotta a maga jelöltjét, a 10 órást.

Ergo ahelyett, hogy azon morfondírozol, hogy bruttó 400-ért vagy 650-ért kellene-e felvenned még egy candidate experience expertet a HR igazgató alá, tekerj egy óriásit légyszíves a nézőpontodon. 

És gondold végig, hogy azok az emberek, akiket gyakran full random odaküldesz, hogy interjúzzanak, ismerik-e egymást? Tudnak-e együtt dolgozni? Csapatnak látszanak-e? Te akarnál-e velük élni hátralevő éveid minimum 40%-ban? 

És ha mindegyikre igen a válasz, nézd meg, hogy felöltöztek-e rendesen... :)

 

NYOMÁS FACEBOOKRA!:)

 

képek: http://slaskietrendy.pl, https://es.123rf.com

 

 

A cikk másodközlése csak előzetes, írásbeli engedéllyel lehetséges. Idézhető maximum egy bekezdés - kattintható forrásmegjelöléssel. Köszönjük.

A terv nem arra való, hogy megvalósítsuk!

Év végén, új évkor mérlegelünk, határozunk, megfogadunk, bizakodunk. Jobb esetben még le is ülünk, és a fogadalmaink mellé előveszünk egy papírt vagy egy Excel-táblát, és ötletelni, tervezni kezdünk. Mit csináljak? Hogy csináljam? Mindegy, hogy 10 kg fogyás, egy új feleség, egy új lakás, egy másik autó, egy jobb munkahely, egy csillogóbb pozíció a cél.

7198687s6l4ycl.jpg

Tervezünk, tervezünk, majd vérmérsékletünktől függően, ki gyorsabban, ki lassabban, sutba vágjuk a papírt, a táblázatot, a bármit, és visszazuhanunk a hétköznapi pörgésbe. Ahogy megyünk előre az évben, a terv napról napra homályosabb lesz, míg végül elvész az „Egyéb” mappa mélyén, és soha elő sem kerül többé. Egészen a következő újévig, amikor is újabb fogadalmakkal, újabb tervekkel, újabb hatalmas levegővételekkel nekiállhatunk megint megváltani a világot.

Amikor pedig rájövünk, hogy tökéletes terveink hetedik éve vesznek el maradandó nyom nélkül, feladjuk. Ilyenkor jönnek azok a tévhitek, hogy a tervezésnek vagy akár a hozzá tartozó újévi fogadalmaknak semmi értelme, hisz úgysem tudja őket senki megtartani.

Csakhogy ez sajnos szemenszedett hazugság. Egy terv nem lesz rossz attól, hogy nem sikerül véghezvinni.

A közhiedelemmel ellentétben a terv nem arra való, hogy megvalósítsuk. A terv arra való, hogy legyen min változtatni.

Igen, a terveket nem kell megvalósítani. Meg lehet, de nem kell. A tervezésnek az a lényege, a szépsége, az íze, hogy nincs biztosan jó terv. Nincs végleges terv. Nincs tökéletes terv.
Olyan terv van, amely az adott pillanatban, az adott nézőpontból a legjobb. Ezt pedig, főként ha saját magunknak tervezünk, kutya kötelességünk össze is rakni. Magunkért. Akkor is, ha sosem vesszük elő később.

artlimited_img466840.jpg

Ha leülsz január 2-án, és becsülettel végiggondolod, hogy mit szeretnél elérni például a munkádban idén, biztos vagyok benne, hogy a legjobb tervet fogod összerakni. Egészen másnap délelőttig, amíg ki nem derül, hogy az egész részlegedet kicsapják Malajziába húsz nap múlva.

És kártyavárként dől össze a szépen felépített karrierterved.

Tehát felesleges volt tervezni? Dehogy. Minél többet tervezünk, annál többször és több szempontból világítunk meg egy adott helyzetet. Annál magabiztosabban és pontosabban tudjuk felmérni, hogy az adott helyzetben mik az alternatíváink, hogyan következnek egymás után a teendőink, mi az aznapi legjobb terv, hogy elérjük a célunkat. Tehát egyre gyorsabban és egyre jobb döntéseket fogunk tudni meghozni.

Mert a tervezés kényszerít rá, hogy átvilágítsuk magunkat, a karrierutunkat, a házasságunkat, az életmódunkat, bármit, amin változtatni akarunk. Azzal, hogy átgondoljuk, átrágjuk magunkat, majd összerakunk egy tökéletesnek látszó tervet, persze nem lesz tökéletes terv a kezünkben.

Mert tökéletes terv nincsen.

De tervről tervre realistábbak leszünk, biztosabban fogjuk látni a céljainkat, pontosabban fogjuk tudni megbecsülni az ösvények minőségét, amelyek odavezetnek. Ha pedig döntési helyzetbe kerülünk, gyorsabban és jobban fogunk dönteni. És ez a cél, nem az, hogy megvalósítsuk a tervet.

cat-and-manatee_1.jpg
Továbbmegyek, ha a január másodikai tervedet te egy az egyben meg tudod valósítani december 31-ére, akkor nem volt jó a terved. Mert nem tetted elég magasra a lécet.

Egy tervet kétféleképpen lehet elszúrni:

1. Ha egyértelműen irreális.
2. Ha egyértelműen reális.

Ahhoz, hogy reális eredményeket tudjunk elérni, először meg kell tanulni irreálisan tervezni – ez könnyen szokott menni, szakirodalom is van hozzá rengeteg. Öt kiló fogyás öt nap alatt, vagy hogyan legyünk milliárdosok év végére és társaik. Ha irreálisan tervezni már tudunk, akkor meg kell tanulni reálisan tervezni. Ez már nehezebb, mert jó adag önismeretre is szükség lesz hozzá, hogy felmérjük, a jelenlegi kitartásunkkal, helyzetünkben, képességeinkkel mi az a terv, amely tényleg reális.

És ha ez is megvan, meg kell tanulni, meg kell tapasztalni, hol van a reális tervek felső vége.

Hol van az a kis határterület, amely már tűhegyen billeg a realitás és az irrealitás között. Na, ott készül a jó terv.
És nem baj, ha néha lebukfencezik a tervünk a tűhegyről, és egy-két dolgot nem sikerült belőle véghezvinni. Nem életünk utolsó évét tervezzük.

Ha nincs benne irreális részlet, nem billegett eléggé.

Akkor még tudjuk feljebb tenni azt a lécet.Ha feltettük olyan magasra, ahogy csak bírtuk, és átugrottuk, győztünk. Mehet magasabbra, jöhetnek a következő kísérletek. Ha leverjük, semmivel sem vagyunk hátrébb, mint ha fel sem tettük volna.

saroltabanrockingpegasus.jpg

Akkor tervezzünk? Igen. Mindig, mindent. Mindent, amit jelentősen több idő végrehajtani, mint megtervezni. Gyakoroljunk, amilyen gyakran csak tudunk. Csak el ne higgyük, hogy készen vagyunk. Egy terv sosem lehet kész. Maximum idejétmúlt, mert már megvalósítottuk, vagy mert már elmúlt az az időablak, amelyben véghez lehetett volna vinni. Ha meg már készen vagyunk azzal, amit terveztünk, teljesen mindegy, milyen volt a terv. Változtatni már nem tudunk rajta. Aki kitalálta a feltételes múltidőt, bolond volt, az egészen biztos.

Tény, hogy a terveknél szomorúbb sorsa nem sok mindennek van a világon. Mert minden terv a kukában végzi. A jó is, meg a rossz is.

De terv nélkül szaladni a vakvilágba? Az luxus. Luxus, aminek egyenes eredménye a mókuskerék, a fásultság, az unalom, az érzet, amelyet hajlamosak vagyunk rögtön kiégésnek definiálni. Mindegy is, hogy hívjuk, tervek nélkül tény, hogy nem fogjuk magunkat jól érezni. Ha nem tervezünk, nincs mihez viszonyítsunk, beleveszünk a hétköznapokba, és olyan ütemben tekerjük tovább a naptárunkat, hogy még kitölteni sincs időnk.

De nincs értelme tervet gyártani, mert te is mondtad, hogy rögtön borulhat minden, egy csomó faktort nem is ismerek egyáltalán.

Persze, csakhogy nem a terv gyártása a lényeg, hiszen most bizonyítottam be, hogy azok úgyis a szemétbe kerülnek. Nem a tervből tanulunk, hanem a tervezésből, azáltal tudunk majd tudatosabban, magabiztosabban menni valamerre. Azáltal tudjuk azonnal eldönteni, hogy hogyan kell reagálnunk azokra a külső körülményekre, amelyeket nem ismerünk.

Mert lehetünk a világ legjobb tervezője, akkor sem lesz belőlünk Nostradamus. Azt viszont el tudjuk érni, hogy olyan jól tervezzünk, hogy már teljesen spontánul menjen. Lehetünk annyira megfontoltak, tudatosak, előrelátók és magabiztosak, hogy már spontán tudjuk megtenni azt, amihez pár évvel korábban tervre lett volna szükségünk.De ehhez gyakorolni kell, sokat.

Mert a tervezés nem feladat, nem is szakma, hanem látásmód. Nem lehet elsajátítani könyvekből, nem lehet oktatni. Technikákat ellesni, azt lehet. De attól még nem lesz a miénk a látásmód, ahhoz nekünk is változnunk kell, az meg megint gyakorlás, próbálkozás, sikeres és sikertelen tervek milliói.

Már ahhoz is iszonyatos rutin kell, hogy el tudjuk dönteni, hogy egy terv jó volt-e egyáltalán, miután megvalósítottuk. De hát kész van, megcsináltam, persze, hogy jó volt, igaz? Nem. Attól még, hogy sikerült megvalósítani, nem biztos, hogy sikerült megtalálni a határainkat. Lehet, hogy alacsonyra tettük a lécet, úgy meg persze, hogy átugorjuk.

Viszont cserébe azért, mert a tervünk nem lehet tökéletes soha, attól sem kell félnünk, hogy elrontjuk. Mert egy botrányosan rossz terv is lényegesen jobb, mint egy nem létező. Egy rossz tervbe is energiát kell tenni, le kell venni a napi rutin szemellenzőjét, és körbe kell nézni. És ezzel már előrébb leszünk.


Tervezzünk, amilyen pontosan csak tudunk, csiszoljuk folyamatosan a terveinket, és ha borul az egész, alkalmazkodjunk, és tervezzük át megint. Hogy fárasztó? Hogy unalmas? Hogy nem vagy régi GPS, aki csak azt mondogatja: újratervezés, újratervezés, újratervezés?

De az vagy. Mindannyian azok vagyunk.

 

Hűséges olvasóink pontosan tudják, hogy a képek nagyrésze Sarolta Bán, a leghűségesebbek azt is felismerik már, hogy melyikek. Ha bármit kérhetnék a Jézuskától, legalább 8 fotóját választanám magamnak. De a többi is jó, https://www.artlimited.net-ről.

A meggyőzés forradalma

Tavasszal annyira hanyatt vágott a rég várt Tervezd meg az életed! c. design thinking könyv elolvasása, hogy csak nemrég döbbentem rá, hogy azóta egyetlen egy könyvajánlót sem írtam. Pedig nem kellene hagynom, hogy egy tömény bullshit maradandó károkat okozzon az érdeklődésemben, de ezek szerint mégis ez történt.

Mindenesetre most végre sikerült valami olyat találnom, ami szakkönyv létére elérte azt a szintet, hogy nincs kedved aludni menni, annyira kiváncsi vagy, hogy mi lesz a következő lépés.

Robert B. Cialdini új könyvéről van szó. Az Előhatás, a meggyőzés forradalma című kötetben benne van minden, amit a viselkedéspszichológiáról egy vállalkozónak tudni érdemes. És nem, nem arról szól, hogy hogyan lehet átverni vele embereket és arról sem, hogyan tegyünk az autógumi szórólapra pucér nőt (Marketing mesterfokon, Magyarország, 2017). 

Hanem bepillantást kapunk abba, mi mindent befolyásolhat egy embernél az a pár másodperc, perc, nap, amivel egy döntéshez előkészül. Anélkül, hogy tudna róla.

img_20171201_232014_966.jpg

Rengeteg példával, leírással, statisztikával, kísérlettel mutatja meg, hogy hogyan vezessünk fel és hogyan ne egy döntést, hogyan építsünk úgy kapcsolatot, hogy az gyümölcsöző legyen a mindennapokban. Nem porszívóügynököket próbál képezni, hanem azt mutatja meg - adott esetben 2-3 éves gyerekeken is bizonyított kísérletekkel - hogy mi minden szól bele egy döntésünkbe, amiről fogalmunk sincs. És utólag sem tudjuk megmondani. 

robert-cialdini.jpg

Megtudjuk mit ad egy közös szülőváros, mit tesz egy közös cselekvés, mi a hatása egy jól felépített folyamatnak. Vagy akár azt is, mit tesz egy írásunkkal az, amilyen környezetben az születik.

És ezzel iparágtól és pozíciónktól teljesen függetlenül kerülhetünk közelebb céljainkhoz, és érthetjük meg az emberek viselkedését.

Hiszen nem kell sales-esnek lenni ahhoz, hogy eladjunk valamit, mert ha nem a vevőt akarjuk meggyőzni, akkor a férjünket, ha nem a férjünket, akkor a gyerekünket, ha már azt sem, akkor a tanító nénit. A zöldségest, a bárkit. Nap, mint nap választás elé állítunk embereket, és ha tudjuk, hogy mivel mit tudunk elérni, kivédhetjük azt is, hogy hibás előhatásokkal esetleg pont magunk ellen dolgozzunk.

És nem utolsó sorban felismerhetjük, ha minket próbálnak befolyásolni.

Mert a mesterműből kiderül az is, hogyan reagálunk tudat alatt és hogyan reagáluk akkor, ha bármilyen eszköz segítségével a tudatába kerülünk az adott előhatásnak.

Választékos nyelvezet, remek fordítás, talán egyetlen negatívum: néha kicsit több tördelés, felsorolás, összefoglalás segítette volna a megértést. De így legalább elolvashatjuk még egyszer. Karácsonyi ajándéknak megvásárolhatod a Libriben,és ha már ott jársz, megrendelheted magadnak is Cialdini előző könyvét, mert egész biztos az lesz a következő a listámon.

KÖNYVAJÁNLÓÉRT, MUNKAVÁLLALÓI, VEZETŐI VISELKEDÉSÉRT, SZERVEZETI KULTÚRÁÉRT, ÉS CSAK MERT HISZEL BENNE, HOGY LÉTEZIK OLYAN MUNKAHELY, AHONNAN NINCS KEDVED HAZAMENNI, GYERE VELÜNK.

 

képek: http://www.famouspsychologists.org, libri.hu

A korlátozott racionalitás követelménye a vezetésben

A gyűlölt mikromenedzserek mozgatórugói

Herbert Simon Nobel-díjat kapott többek között azért, mert először mutatott rá, hogy a döntéshozók az első lehetséges alternatívával megelégednek, amely közelebb viszi őket a végső céljukhoz.

coin-flip-hrms-performance-reviews.jpg

A döntés meghozása után várható haszon maximalizalása helyett, egyszerűsítik a döntéshozatalt azzal, hogy kielégítő megoldást keresnek, elfogadják az "elég jó"-t. A fogalmat satisficing néven keresztelte el a mester, amely a satisfy és a suffice szavakból áll össze, magyarán egyszerre kielégítő és elegendő.

Executive coachingban*, ha egy vállalat vezetőjét coacholod, a legritkább esetben jön elő a téma. Hiszen rutinból dönt, soha nem is állt neki elemezni a döntési mechanizmusát - miért is tenné.

Ellenben, amint lejjebb mész egy szervezetben, és elkezdesz középvezetőkkel, csapat- és osztályvezetőkkel is dolgozni, folyamatosan ennek a kérdésnek a különböző aspektusai bukkannak fel. Csak a forma, ahogy emlegetni szoktuk, az nem a közgazdaságtani vonatkozás, hanem ennek a valós, emberi megnyilvánulása a szervezetben: A mikromenedzser.

keyhole06.jpg

A mikromenedzser az, akit mindenki gyűlöl. Mert átnyúl a fejed felett, mert beleüti az orrát mindenbe, mert az élő fába is beleköt, mert minden lépésedet figyeli. És miért csinálja ezt?

Mert nem olvasta Herbert Simon értekezéseit. Vagy nem érdekli. Vagy az ő korlátozott racionalitása nem úgy működik, mint a tied. 

Ha rendelkezésre áll egy döntéshez 5 perc és 5 információ, akkor az egyik vezető:

- 5 perc alatt dönt az 5 információból.

A másik:

- úgy dönt, hogy ez az idő/információ kevés, és kér még 2 percet, hogy kerítsen 2 plusz információt.

Míg a harmadik:

- addig és addig kutatja még a további és további információkat, közelítve ezzel a hagyományosan racionális döntés optimális információ mennyiségéhez, amíg csak lehet.

Amíg csak lehet, azaz amíg csak engedik a külső körülmények. És amíg ezzel végleg őrületbe - vagy a munkaerőpiacra - kergeti az embereit.

És miért csinálja ezt?

Mert nem tudja magáról, hogy ezt csinálja. Honnan tudná. Ő is korlátozottan racionális megoldásra törekszik, mint te, ő is a satisficing, a kielégítően jó megoldást keresi. Csak az ő satisficing szintje nem ott van, mint a tied.

Az ő kielégítően jó megoldása sokkal magasabban van. Sokkal közelebb ahhoz a soha el nem érhető, optimális állapothoz, ahol a tökéletes döntés, a tökéletes megoldás megszületik.

És ezért nyúl bele az excel tábláidba, ezért javítja ki harmincadszorra a leveledet, a prezentációdat, a BÁRMIT.

Akkor is, amikor szerinted már réges rég tökéletes.

Akkor is, ha ezzel plusz időt, és ezáltal költséget terhel a szervezetre.

Akkor is, ha gyakran ez a mechanizmusa több kárt okoz, mint HA ROSSZ DÖNTÉST HOZNA, avagy hagyná, hogy rossz megoldás szülessen.

worst-boss-ever.jpg

Mert dolgoztat téged, és magát, minél többször, és minél feleslegesebben (amit ő nyilván nem lát, hiszen neki még nem érted el a kielégítően jó szintjét!), a vállalat annál több pénzét szórva kifele az ablakon. A hasznossági görbén pedig nyilván már alig mozdultok közben, hiszen közel jártatok már az első megoldásnál is a maximumhoz. De hadd ne rajzolgassak görbéket, szerintem érted így is.

Szóval mi ezzel a gond?

Egyrészt, hogy az ilyen vezetők borzalmasan drágák a szervezetnek. Rengeteg munkaórát dobnak ki az ablakon, miközben arányaiban jóval kevesebb hasznot hoznak a túloptimalizált döntéseikkel.

Másrészt gond persze az is, hogy ilyen vezető alatt dolgozni elviselhetetlen, és ha megpróbáltad megváltoztatni, és sikertelen voltál, akkor a tény, hogy el fogsz menni a vezető alól - és legtöbbször a cégtől - megint egy csomó költséget ró a vállalatra.

"Okay, tegyük fel, hogy igazad van, akkor most én vezetek egy vállalatot és fogalmam sincs, hogy hány ilyen vezető van a szervezetemben, és hány ilyen vezető szórja kifele a pénzem, de mit tudok ezzel tenni?"

Megvárod a következő cikket a témában, és átjössz addig facebookra, le ne maradj valamiről. :)

*Executive coachingban - hahaha. Az executive coaching, mint olyan, nem létezik. A coaching az coaching. Úgyhogy, ha executive coaching címén többet próbálnak rólad legombolni, kérlek ne hagyd magad. Attól lesz valaki executive coach, hogy partnernek érzi MAGÁT veled, ezért leül az íróasztal túloldalára. De ezért nem te kell többet fizess. Szerintem. :)

képek: https://media.licdn.com, linkedin.com, https://medium.com

2017\12\01 nzsofiy2y komment

Állást hirdetsz?

Pár tipp, hogy végre ne a '90-es évek hirdetésit olvassuk az állásportálokon

A HRPWR „Közösségi média a HR szolgálatában" című konferencián tartott Varga Balázs (Profession.hu) egy rövid előadást álláshirdetések aktualitásairól. Ezt alapul véve, íme egy pár tipp, mire figyelj KKV-ként, multiként, cégként, vállalkozásként, vezetőként, HR-esként, ha állást hirdetsz

now_hiring.jpg

Mielőtt elkezdenéd megfogalmazni a hirdetést:

Az álláskeresők 40%-a  megszakítja a jelentkezést, ha hosszú időt (több, mint 5 perc) vesz igénybe a kitöltés és ha nem megfelelő a user experience (UX) a mobilon.

Ez lehet, hogy szubjektív, de mondd,

...mikor nézted meg utoljára a karrieroldalatokat mobilról?

Akkor gyerünk!

 

Hogy ne késsünk le egy jelöltről?

10 nap alatt elkel egy jó jelölt - 28 napos hirdetési ciklus alatt ez 3x megismétlődhet. Pláne akkor, ha nem kommunikálsz folyamatosan! Azt hiszem, a legtöbb esetben még van ehetőség egyszerűsíteni a kiválasztási folyamaton. Nálatok is? 

A szakadék, ami elválasztja a 90-es éveket napjainktól - a vizuális megjelenés, avagy hogy néz ki a hirdetésed

Kérlek, kérlek ne használj Word figurákat, dolgos emberkéket, szaladó pont-pont-vesszőcske alakot.Szánj pénzt esetleg  egy közös fotózásra a kollégákkal, vagy vegyél/keress jó stock fotót, vagy inkább csak a logot használd. (alább pár aktuális álláshirdetés példa, döntsd el, hogy vajon jók-e)

_g_flaubert.jpg

A lényegi kérdések, amiket válaszolj meg a hirdetésedben – hihetetlen, de még mindig nem értjük, hogy ennyire egyszerű a dolog:

Hol fogok dolgozni? Cég megnevezése és a pontos helyszín is elengedhetetlen. Tudom, persze vannak a korai, vagy titkos keresések, de egyre kevésbé bízhatsz abban, hogy jó jelentkezők bólintanak rá egy ismeretlen lehetőségre. Az idő is többet ér ennél, az információhiány ma már egész másfajta bénultság érzést generál, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt. Tényleg, tudod mit írnak rólatok a glassdoor.com-on, vagy a munkatarsaim.hu-n?

Mennyiért?  Ha megosztasz béradatot is, akkor 22%-kal többen jelentkeznek a hirdetésre, akiknek ráadásul az elvárásaik is tisztábbak. Versenyképes juttatási csomag? Mondd, ez mit jelent? Melyik versenyben, mire képes ez a csomag? Rendben, ez szenzitív információ, akkor ne írd bele feltétlenül a hirdetésbe. De kérlek, ne hívj el senkit interjúra addig, míg nem beszéltél vele a juttatási csomagról. Tiszteld a saját időd és a jelentkező idejét is ennyire. 

Mikor? Hány órában, mennyire rugalmasan fogok dolgozni? Most ódát zenghetnék a rugalmas munkavégzéshez, de ezt egy másik postban már megtettem a részmunkaidő irányából és nagyon sokszor írunk nektek a fix keretek feloldásának szépségeiről itt a blogon.

Mit fogok csinálni? Feladatok, ami által megértem, hogy nálatok ez a pozíció pontosan mit jelent. El kell döntenem, mennyire tetszik nekem, mennyire tudom elképzelni magam nálatok. Ne fáradj 6-10 dologgal (pl. Erzsi néninek nyomtatva kell vinni a táblázatot, mert így szoktuk). 5 fő feladat valószínűleg lefedi a munka lényegét, a többit majd megbeszélitek személyesen, vagy a skype-interjún.

Mit vártok tőlem? Tényleg, mit kell hoznom a tapasztalataim szintjén? Meg kell értenem, hogy érdemes-e megpróbálnom egyáltalán, megéri-e jelentkeznem hozzátok. Itt is igaz, maximum 5 dolog elég lesz.

 

Nagy a zaj!

A hirdetéssel színesek, vonzók (akarnak lenni) - érdemes a kevesebb több elvét és aminőségi hirdetéseket előtérbe helyezni, hogy ne kidobott pénz és idő legyen számotokra.

Ha elég jó nálad dolgozni, akkor pedig nyugodtan bízz a  belső ajánlásokban, akár van körülötte csillli-villi rendszer, akár csak egy köszönömöt kap a kolléga, ha jó embert ajánl.  

thank_you.jpg

 

Közönjük a HRPWR meghívását a "Közösségi média a HR szolgálatában" című konferenciára. A konferenciáról itt írtunk korábban.

img_5693_1.JPG

 

2017\11\29 nzsofiy2y komment

Mit tesz a közösségi média a HR-ért?

... vagyis azért, hogy te és a cégek egymásra találjatok?

kozossegi-media-az-allaskereses-es-kinalat-vilagaban.jpg

A nemrég indult HRPWR konferenciáján jártunk múlt kedden, ahol a közösségi média aktualitásait, HR-t érintő újdonságait jártuk körbe rövid, informatív előadásokkal. 

A helyszín maga is említésre méltó, mivel a Premier Kultcafé integrált munkahely, ahol fogyatékossággal élők is dolgoznak és azon kevés helyek egyike, ami valóban akadálymentes. 

premier_kultcafe.jpg

Közösségi média a HR szolgálatában - a cím alapján én olyan előadásokra számítottam, ahol a megoldások és a konkrét szervezeti felhasználók (HR-esek, vezetők, munkavállalók és közösségi médiával dolgozó szolgáltatók) is jelen lesznek, hogy a tapasztalatokról beszéljenek. Ehhez képest sok rövid, (nálunk) új megoldásra, kutatásra, trendre hívták fel a figyelmünket az előadók.

Szemezgetek nektek a sok elhangzott témából, aztán bővebb tartalom is jön majd pár bejegyzésben.

Take away a konferenciáról: 

  • Employer branding jelene-jövője: a storytelling.  Arról beszélni, ami van, megmutatni valamit a mindennapokból, ami kellően érdekes ahhoz, hogy vágyjon oda egy potenciális munkavállaló. És érdekes ahhoz is, hogy a már meglévő munkavállalóknak is újat, de hiteleset mutasson. 
  • Ha van közösségi felületed, akkor folyamatosan kell a tartalmat generálnod és troll-készültségben kell élned - nem újdonság, de nem árt 100x is ismételni.
  • Számomra Dr. Ujhelyi Adrienn pszichológus előadása volt az egyik legérdekesebb a nap folyamán, hiszen a Facebook profilok kiválasztásban betöltött szerepéről beszélt.

Ez egy olyan városi legenda, de biztos mindenkinek van olyan HR-es ismerőse, aki meg szokta nézni a jelentkezők Facebook profilját, pláne, ha az interjú után az illető még be is jelöli őt. (....)

Az előadó által hivatkozott közelmúltbeli kutatások alapján elmondható, hogy egész jók az eredmények a FB profil alapján illetve az interjúsorozat alapján történő beválásban – azaz meglehetősen igazi arcunkat mutatjuk a közösségi médiában. (Big Five személyiségelméletre alapozó kutatások).

Ennek a ténynek a másik olvasata, - amit én teszek hozzá -, hogy a kiválasztási döntések így is elég szubjektívek, ezért nem meglepő, hogy ha egy profil alapján dönthetnénk, akkor hasonló következtetésre jutnánk.

Önarckép a közösségi média tükrében?

Próbáld meg az https://applymagicsauce.com/ oldalt. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek! :)

  • Dr Rátkai Ildiko HR szakjogász arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy az érkező adatvédelmi változások miatt a közösségi média profilok gyakorlatilag (hivatalosan) nem használhatók fel toborzás, során (Uniós Általános Adatvédelmi Rendelet  - GDPR bevezetését követően szigorodnak ezek a szabályok)
  • Pári Zsolt a LinkedIn keresésekkel kapcsolatban tartott egy rendkívül informatív előadást – köszönet a sok tippért! Olvasd el egy régebbi postunkat itt és a borongós őszi estéken rakd rendbe a profilodat! Hol-mikor-mit csináltál, ismerősök, szakmai kapcsolatok frissítése.

Fontos tény, amit már kutatások is alátámasztanak, hogy az állásportálokat ebéd után böngésszük. Hiába, egy jó ebéd életre szóló döntésekhez vezethet – ezt a kantinoknak és a végre a munkáltatóknak is célszerű volna tudomásul venniük.

post_lunch_1.jpeg

  • A hirdetések nagy részében a vágyakozás és élvezet szavai jelennek meg – a valóságban mennyire igaz ez? De jó is volna, ha a munkavállalók amúgy szintén ezeket a szavakat használnák, ha rólad (főnök, kollégák) vagy rólatok (munkahely, kollégák) mesélnek a haveroknak!

Egy kis részlet Employer Branding témákról  hiszen erről már mi is írtunk nektek sokszor, például itt vagy itt. 

Petrányi-Széll András, a PS: Provocative PR ügynökség tulajdonosa erős kezdéssel jelezte, hogy negatív véleménye van az Employer Brandingről... Valóban, ha csak juttatási, vagy interior designként fogjuk fel, akkor nem ér túl sokat, ugyanakkor drága dolog. Mert hát verseny van a munkavállalókért és azok a fránya elcsábítható munkavállalók, akiket el akarnak csábítani majd utána máshova is elcsábulnak... 

A brandépítés, CSR szerepvállalás irányából közelített az előadásban - hiszen ma már nem elég egy imázsfilm, vagy sok hangzatos cikk, kell az is, hogy legyen egy jó történet. Jó példaként az NNG saját garázs-storyját hozta az előadó.

Az NNG belső valóságshowjáról (innovacios reality) szóló összefoglaló spot egy valós esetet mutat be. 2 hét alatt 734-en látták, döntsd el, mennyire átütő ez külső pozicionálásban. 

 

Ezúton is köszönjük a meghívást a HRPWR csapatának, valamint az inspiráló előadásokat!

A cikkben szereplő képek innen és  innen származnak.