Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

2017\08\21 nzsofiy2y komment

Két dologból sohasem elég: tárgyalóból és WC-ből

...napjaink mindennapi bosszúságai a jövő munkahelye felé

 

tipikus_meeting_room.jpg

Ez egy átlagos magyarországi tárgyaló. Most mi a gond? Van benne körasztal, ki is lehet vetíteni a prezidet, talán még légkondi is van. Hogy nem túl inspiráló? Ugyan már...

A Moonshot konferencia felé haladva (bővebben itt olvashatsz erről) időzzünk el egy kicsit a mai irodai munkakörnyezet egy kulcsfontosságú kérdésénél:  tágyalók, vagy meeting roomok témájánál.

Modernkori helyhiány

Megvan az a helyzet, hogy nyitogatsz be  az ajtókon 10.02-kor hátha valamelyik kicsi, levegőtlen, hangulattalan tárgyaló esetleg szabad? Miért nem foglaltál már 24 órával előtte? Mert az élet úgy hozta, hogy véletlenül, előre nem tervezett módon egy olyan személyes interakciód lenne, aminek minősége jelentősen javulna, ha lenne 4 fal, ahol nyugodtan beszélhetsz a kollégáddal. Csak ennyi…

Vagy összeszervezted a logisztikai vezető, a külföldi ügyfél, a más országban lévő társosztályok minden létező érintettjét, annak rendje és módja szerint úgy jó negyed órával a confcall előtt elkezdenéd bepötyögni a 48 számból álló számot. De hopp, nem foglaltál tárgyalót, hogy ezt nyugodt körülmények között megtehesd! Öreg hiba…

Van 30 perced az ebédre de mind a 6 hely foglalt a konyhában – azon a szinten, ahol amúgy hetvenen dolgoztok.

És a kedvesen zavarba ejtő összetalálkozások a mosdó előterében – miért is lenne mondjuk 5 mosdó 50 nőre, akik egy szinten dolgoznak? Feleslegesen kihasználatlan terület!

First world problem mindegyik a javából és valójában nem ezen múlik a munkahelyi jólétünk és jóllétünk. Vagy mégis egy kicsit?

open-plan-office-space.jpg 

Budapesten több 10.000 m2-nyi irodaterület van és  - eltekintve a főigazgatói és osztályvezetői irodákat rejtő labirintusoktól - megkockáztatom, hogy  ezek legalább 60%-a open office. Ha van erre pontos adatod, kommentben írd ide mindenképp!

Egy nagy térben dolgozunk, hogy az együttműködésnek ne legyen gátja, megéljük az együvé tartozást és a személyes kapcsolatok épülése révén az üzleti eredmények is javuljanak…

De most félre a páthosszal és  az iróniával - én igazán az open office híve vagyok. És a tárgyalóké, meeting roomoké, kis csendes zugoké, vagy épp a home office-é és a kávézóban dolgozásé.

Ugyanis hello, egymás nélkül ezek nem mennek!

Ne gondoljuk, hogy az open office mai találmány, nézzétek csak meg ezt az 50-es években készült képeket: ilyen az irodai környezet egy bérszámfejtő, adminisztrációs,  vagy épp kódoló csapatnál.

 1950_iroda.jpg

Itt szó sincs az együttműködésről, illetve a siló működés lebontásáról. A modern irodák kialakításának szándéka szerint olyan térré kéne válniuk, ahol adottak a feltételek a kisebb és nagyobb csoportok működéséhez. Nem a falakra gondolok, hanem a lehetőségekre – vagy épp ennek hiányára.

A rugalmas munkavégzési lehetőségek terjednek, ez magával hozza azt a jelenséget is, hogy ha végre mind együtt vagyunk az irodában, akkor együtt szeretnénk dolgozni egy témán – ezt pedig célszerű egy erre megfelelő helyen tenni.

Még ha új, akkor sem? 

Ez a hatodik irodaház, ahol dolgozom, ha a külföldi helyszíneket nem számlom, és a tárgyaló kérdés mindenhol megoldatlan volt.  

A kedvencem egy olyan 6 emeletes irodaház, ahova egy évvel azelőtt költözött a cég, mielőtt náluk kezdtem volna. Nekik épült, az ő igényeikre szabták. Az első szinten volt összesen  három tárgyaló, de egyik sem akkora, hogy a teljes csapat(ok) beférjenek. És ez a szint volt a legjobban eleresztve tárgyalók tekintetében. Az egyik emeleten a projektor vezetéke 2 méterről lógott le az asztalra, mert a hosszabbító odáig ért, ott tudták bedugni.

Jobb híján rendszeresen tartottunk megbeszélést a menzán egy műanyagpoharas kávé mellett a kollégákkal, ha egyeztetnünk kellett. Laptop, papírok és minden ott előttünk - szigorúan bizalmas megoldás.

Mondjuk ugyanitt hangzott el az is, hogy „azért nincs pohár, mert mi minden pénzt a munkavállalókra költünk”. Azóta sem tudom, hogy vicc volt-e, de reménykedem benne.  

Mi elég és meddig? 

Távol állunk attól, hogy  a  szuper cafeteria vagy a csocsó megléte/hiánya legyen a munkakörnyezet tekintetében a fő kérdés.  Sajnos nagyon gyakori, hogy  alkalmatlan térben szükséges munkát végezni és persze kihozni belőle a legjobbat. Egy ideig ez megy is.

Elég az, hogy van iroda, asztal, gép az embernek, tessék dolgozni? Nem.

Elég, hogy  van egy kép a falon? Nem.

Tudom, drága egy négyzetméter és végül is így is megvan a kötelező egy főre jutó tér… de ez a szemlélet már 20 éve sem volt kifizetődő.

Megváltozott a munkavégzésünk, más igényeink vannak? Ez nem csak Y kérdés, az utánunk jövő Z generációra ez hatványozottan igaz lesz. Úgyhogy itt az ideje ezzel is számolni, ha irodát keres a céged, vagy azon gondolkodik, hogy középtávon mire költse a szűkös forrásokat. 

meteting2.jpg

És persze ha nem működik az irodai lét, nem érzed magad ott kényelmesen, akkor még nem fogsz elrohanni azonnal egy másik munkahelyre. De nem is fogsz azon pörögni, hogy tudnál minél több jó ötletet megvalósítani.

Ti hogy vagytok ezzel?

Küldj egy képet kommentben, ha szereted az irodád!

És ha nem csak az irodáddal vannak problémáid, akkor szívesen gondolkodunk veled, hogy megtaláld a neked való munkahelyet!

 

képek innen: saját; http://blogs.adobe.com/adobelife/files/2013/06/Open-plan-office-space; https://www.meetingsbooker.com/images/venues/Headspace-26.jpg

A delegálás akadálya: a maximalizmusod

Rengeteget dolgozunk együtt fiatal vezetőkkel, olyanokkal, akiket frissen neveztek ki csapatuk élére. Azért őket, mert ők voltak a legjobbak. Nyilván nem a legjobb vezetők, hanem a legjobb szakemberek.

sphe-karate_kid_1984-full-image_gallerybackground-en-us-1484348611778_ri_sx940.jpg

Itt teszem hozzá, azok aránya, akik ennek örülnek, egy hajszállal sem magasabb, mint azoké, akik nem. A tévhitekkel ellentétben ugyanis nem akar minden Y generációs vezető lenni. Valamiért a szervezetek és a vezetők egy része viszont úgy tűnik, hajlamos egyszerűen nem meghallani ezt. Vagy azért, mert az ifjú titán nem meri mondani, mert tart tőle, hogy repül is nyomban. Vagy azért, mert mondja, de véleményét kishitűségnek, önbizalomhiánynak deklarálják.

Mindenesetre akár örül a friss vezető annak, hogy kinevezték, akár nem, a kinevezését követő egy-két hónapon belül először szembesül vele, hogy delegálni egyáltalán nem olyan kézenfekvő, mint eddig hitte. Ilyenkor az első miértekre adott válaszok mindig arra vonatkoznak, hogy de nincs kinek. De nem tudja más megcsinálni. De nem tudja más úgy megcsinálni.

Persze hogy nem. Hiszen ha nem te lennél a legjobb, nem téged neveztek volna ki.

Van egy öreg mondás (biztos kínai): ha a tanítvány nem szárnyalja túl mesterét, nem volt elég jó a mester.

Mégis nagyon kevesen vannak, akiknek ezt az elvet tényleg sikerül magukévá tenniük, pedig sokat segíthet, főleg a vezetővé válás első pár évében.

employee-rewards.jpg

Ezek a titánok bekerülnek egy szervezetbe, ahol a versenyszférában egész hamar megtanulják, hogy ha előre akarsz jutni, bizony teperni kell. Akár húsz-hatvan fős teamekben dolgoznak, olyan mérőszámokkal, amelyek rövid idő alatt egyértelművé teszik, ki lóg Snapchaten egész nap és ki az, aki valóban dolgozik a gépe mögött. Majd a legjobbakat (bízzunk benne) pár éven belül kinevezik, és kapnak maguk alá egy ugyanakkora csapatot.

 

Egy csapatot, ahol az összes többi nem olyan jó, mint ő. És elvárják tőle, hogy ne végezzen operatív munkát, hanem csináltassa meg a többiekkel.

Hogy lehet ezt úgy megtenni, hogy ne csökkenjen az a teljesítmény, amit ő eddig elvárt magától? Sehogy. Hiszen ő már nem azon dolgozik, a többi pedig - azonnal - nyilván nem fog ugyanolyan minőségű munkát végezni.

Ergo, mit csinál az új vezető? Azon túl, hogy ismerkedik cége túlburjánzó meeting kultúrájával, és próbál nem elveszni a diplomácia útvesztőiben? Kétszáz százalékos erőfeszítéssel megpróbálja tökéletesíteni azt, amit a többiek csinálnak. Hogy elérje azt a sztenderdet, amit ő megszabott magának. És nyilván nem fog neki sikerülni. Rögtön nem.

És ekkor a friss vezetők buzgó halmaza kettéválik.

34k-emails-unread.jpg

Az egyik csoport hamar rájön, hogy a napi 300 emailjét nem tudja mind végigolvasni, ha az összes átkozott kis csatolmányt végigböngészi, így hátrébb lép egyet, archivál párszáz vörösödő emailt és elkezd megbarátkozni a gondolattal, hogy a cége nem fog megszűnni, ha valaki valamit elszámolt.

Elkezdi élvezni, hogy nem kell neki kiszámolni mindent, nem kell neki ellenőrizni mindent. És igen, lesznek hibák. És neki elég azzal foglalkoznia, hogy segítse a többieket a keretrendszer kialakításában, amelyben ezek majd egyre ritkulnak. Talán egyszer el is tűnnek. Ha meg nem, majd tartja a hátát.

Megteheti. És sokkal könnyebben meg is teszi annál, aki nem tarthatja. Nem teheti, mert a második csoportba tartozó vezetők oszlopos tagjaként, kétrét görnyedve bogarássza a kis képleteket, hogy megelőzzön minden apró-cseprő kis bakit. Mert hiszi, hogy csak tökéletes munka mehet ki a kezéből. Az osztálya kezéből. Hisz ő az osztály. 

1_1.jpg

De nem ő az.

És az osztálya sokkal kevesebbet hibázna, ha nem félne napról napra jobban a nagyítójától. De ezt nincs ideje észrevenni, hiszen még mindig kétrét görnyedve bogarássza minden betűjét a több száz emailjének. Mert hiszi, hogy ezzel majd eléri, hogy az egész osztály milliméterre pontosan hozza az ő saját sztenderdjét. 

És közben nem veszi észre, hogy az osztálya már rég nem csak a sztenderdjétől távolodik.

Hanem tőle is.

HA A MÁSODIK CSOPORTBA TARTOZOL, HAT PROFI COACHBÓL VÁLASZTHATSZ ITT.

 

képek: https://ak2.picdn.net, https://www.123rf.com

Ezt tanulhatod magadról vitorlázás során – Business & Sailing 2. rész

Alázatot akarsz tanulni? Menj el vitorlázni! Amikor kinn vagyunk a nyílt vízen, olyan mintha egy teljesen más világba csöppennénk. Csak te vagy és a természet, egy olyan kontextusban, ahol tisztelet nélkül hamar elvérzel. A nyílt víz olykor nagyon kemény hely, ezért a racionalitás, a hideg fej felértékelődik, a meggondolatlan szenvedélyesség pedig könnyen bajba sodor.

Magammal kapcsolatos legnagyobb tanulásaim mind a vízhez kötődnek. A vízen megszerzett tanulságok sok esetben az üzleti életbe is átültethetők, ezért arra gondoltunk, hogy Business & Sailing címen indítunk egy új sorozatot, ahol izgalmas példákon keresztül igyekszünk párhuzamot vonni a vitorlázás és az üzleti élet között. Előző részünkben a krízishelyzetek kialakulásáról írtunk, most pedig azt vizsgáljuk, hogy melyek azok az emberi készségek, melyeket tréningbüdzsé híján akár egy vitorlás hajón is fejleszthetünk. 

Határozottság

Inkább dönts gyorsan rosszul, minthogy tétlenül hagyd, hogy sodorjanak az események – szoktam mondani kezdő vitorlázó tanítványaimnak. Bár sok esetben nagyon jó kikapcsolódás, amikor csak süttetjük a hasunkat valahol a Balaton közepén, mikor menetben van a hajó, döntések hosszú sorát kell meghoznunk.

Amikor intenzíven fúj a szél és vitorlás hajónk egy kérdéses szituációba kerül, az egyik legrosszabb, amit tehetünk, ha határozatlanok vagyunk. Egy rossz döntést követően még van lehetőségünk korrigálni, helyrehozni, sőt még tanulhatunk is belőle. Azonban „a tétlenség büntet”, ugyanis sok esetben az idéz elő balesetet, hogy a hajós lassan mérlegeli a döntései kimenetelét. 

img_20170621_183351.jpg 

Kompromisszum

Amennyiben nem magányosan vitorlázol, jó eséllyel el kell kezdened alkalmazkodni a hajón lévő többi társadhoz. A Deluxe Sailing Teammel szoktunk hosszabb vitorlás túrákat is szervezni, és ilyenkor izgalmas megfigyelni, hogyan változnak a résztvevők a vitorlás út során tapasztalt összezártságtól.

Egy 10-12 fős társaság esetén az első napon még mindenki próbálja a munkahelyén vagy nagyobb közösségben megszokott személyét nyújtani. Ahogy telik az idő, egyre gyakoribbak a kisebb-nagyobb súrlódások, majd kb. a 4. naptól már előkerül a résztvevők kendőzetlen személyisége.

Ez pedig mindenkinek megedzi a kompromisszumkészségét. Kapitányként nem csak a biztonságról kell gondoskodnom, de ügyelnem kell arra is, hogy mindenki jól érezze magát. Ennek kapcsán az egyik legfontosabb dolog, hogy pontosan képben legyek az utasaim igényeivel és azzal, hogy a különböző igényeket hogyan lehet összehangolni. 

img_20170706_201845.jpg

Kommunikáció

Megmosolyogtató mikor a szélcsendes nyugalomban az éppen kikötő hajón sakálként üvölt a kapitány a teljesen amatőr (először hajózó) legénységével. Ez a lehető legnagyobb baklövés, amit kapitányként elkövethet az ember a legénységével szemben.

Elég gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a bizonytalanságából és türelmetlenségéből eredő frusztrációját a kapitány a legénység tagjain vezeti le, ezzel földbe tiporva a csapat legalapvetőbb motivációját is. A vitorlázás során nagyon jól fejleszthető a legénységgel való kommunikáció. Az utasításokkal szemben a kérések, a vasfegyelemmel szemben a jó hangulat csodákra képes.

Az analógia pedig üzleti életben is hasonló.

Folytatása következik...

 

SAJÁT MAGAD FEJLESZTÉSÉHEZ COACHOT TALÁLSZ ITT, DE GÁBORHOZ MÁR CSAK SZEPTEMBERRE TUDSZ BEJELENTKEZNI, ADDIG BOSSZANTÓAN KEVESET VAN SZÁRAZFÖLDÖN.

HA A DELUXE-SZAL SZERETNÉTEK VITORLÁZNI, HIVATKOZZ A Y2Y-RA, CSAK KAPSZ VALAMI KEDVEZMÉNYT :) 

Kép: Zsiga Fruzsina, Jasper Gábor (Kékszalag 2017.)

Budapesten a TEDxWomen!!!

Idén november 2-án, TEDxLibertyBridgeWomen néven kerül megrendezésre végre Budapesten a TEDxWomen, amivel kapcsolatban beszélgettünk a két ötletgazdával, Szabados Andreával és Bite Barbarával.

dec-2012-tedxwomen_1.jpg

TEDxLibertyBridgeWomen: Hidak. Mit takar a hidak, miről fogunk hallani?

A TEDxWomen licensz jogának megszerzésével és megtartásával küldetésünk, hogy a TED szellemiségével és eseményeinek megvalósításával, olyan mozgalmat erősítsünk és segítsünk, ahol a különböző for profit, non profit és mindennemű női szervezetek és szigetszerűen aktív mozgalmak összetalálkoznak, egymást erősítve támogatják mindazon nőket Magyarországon, akik a 21. századi, európai szellemiségben gondolkodnak és élnek. Így jelen lesznek a különböző szervezeteken, üzleti világon túl, a művészet, a tudomány területéről is előadók.

Sok helyen látni TEDx rendezvényt, miben lesz egyedülálló a novemberi 2-ai? A dátum már fix?

A dátum már fix, hiszen a TEDxWomen rendezvényei a világ összes pontján adott időpontban kerülnek megtartásra. Ez az egyetlen hazai TEDxWomen, úgyhogy az egyetlen idei lehetőség, hogy ezen a fórumon a hangunkat hallassuk.

Lehet még jelentkezni, kiket vártok előadónak? 

Mivel a TED szellemisége, a gondolatok terjesztésével létrehozott egy nagyon erős márkát is, így hisszük, hogy az itthoni női szervezetek, mozgalmak és neves egyének szívesen csatlakoznak, jönnek előadónak, így idén a rövid szervezési idő miatt meghívással kérjük fel az előadókat. Az előadók listája még nem végleges, úgyhogy ettől függetlenül örömmel és nyitottan várjuk a jelentkezőket. A rendezvényt terveink szerint minden évben meg fogjuk rendezni, úgyhogy akinek most az első, szűkebb körű TEDxWomen-re nem jut lehetőség bejutni, se csüggedjen, jövőre ugyanitt!!

Miért lett pont a Szabadság-híd a rendezvényetek névadója?

A TED számos dolgot megszab a névválasztást illetően. A Valyo mozgalom, a szabadság, a női lét jelképe mind-mind arra inspiráltak minket, hogy mikor Szabó Viki társalapítóként csatlakozott hozzánk, és felvetette a nevet, nem volt kérdés tovább, hogy mi lesz a TEDxWomen hazai elnevezése.

szabadsag-hid-piknik-css-82-1280x853.jpg

Hogy jött az ötlet, és hogyhogy nem volt eddig itthon nőknek szánt TEDx?

Volt 2 évig 2012-ben és 2013-ban már TEDxWomen. 2013-ban volt szerencsém előadni is rajta (Bite Barbara). Aztán sajnos megszakadt, a szervezők nem kívántak további rendezvényeket létre hozni.

Ezért a régi rendezvénytől teljesen függetlenül úgy döntöttünk, idéntől megalapítjuk a TEDxLibertyBridgeWoment, és minden év november 2-án Budapesten is lehetőséget adunk a hazai női társadalom megmozdulásának.

Hány résztvevőre számítotok idén és hányan szervezitek?

A TED ezt is szigorúan megszabja. Első évben csak un. kis TEDx eseményt szervezhetünk, ami max. 100 fős lehet, ezért az idei rendezvény még nagyon szűkkörű lesz. Ez a nézőknek persze előny, hiszen így sokkal közelebb kerülhetnek az előadókhoz, jobban élhetnek a networking kínálta lehetőségekkel.

tedxwomen-tan-le.jpg

Az alapító projekt team 5 fős: Bite Barbara, Szabados Andrea, Szabó Viktória, Tóth Annamária és Nagy-Józsa Dorottya, és további 5 fő támogatja a csapatot alprojektek mentén szakértelmükkel. Már most több, mint 10 önkéntes is jelentkezett, akiket várunk még, főleg az esemény előtti 2 hét szervezésében, és a lebonyolítás napján, illetve az utómunkákban is nagy szeretettel. A rendezvény nonprofit, a befolyt jegyárakból fedezzük az eseménnyel kapcsolatos költségeket.

Szóval lesz folytatás?

Persze, azért kezdtük el, hogy legyen folytatás! Szeretnénk és célunk is 5 éven belül a nagy TEDx szervezése is. Amikor már több száz résztvevővel együtt örülhetünk és ünnepelhetjük, hogy a itthon is ÉLŐ a TEDxWomen és ahol a küldetésünk valóra válik.

Hol lehet jelentkezni, akár előadónak, akár nézőnek?

Előadónak jelentkezni a tedxlibertybridgewomen@gmail.com címen, a fenti előadói elgondolás szerint is érdemes jelentkezni. Akár idén, akár jövőre, de a jelentkezések valóra válhatnak. Nézőnek pedig a hamarosan elkészülő weboldalon, illetve a Facebook eseménynél lehet majd jelentkezni. Addig érdemes követni a Facebook és Insta oldalunkat, ahol az eseménnyel kapcsolatos összes infót, előadókat, minden fontos tartalmat közzéteszünk.

 

HA A SZÁZ SZERENCSÉS KÖZÖTT SZERETNÉL LENNI, AKI OTT LESZ AZ ELSŐ TEDxWomenLibertyBridge-EN, NE FELEJTS EL FELIRATKOZNI AZ EVENTRE!!!

képek: https://tedconfblog.files.wordpress.com/, https://www.lokal.hu

A háttérkép, amiről sosem tudtad, hol van: a Monte Sibillini

Umbria-Marche körutunk következő része Olaszország közepébe vezetett, a gyakorlatilag csak siklóernyősök által látogatott Monte Sibillini-be.

20245943_10155458362817159_631261913363993782_n.jpg

Ez az a táj, amit csak háttérképeken ismertél eddig, a nyár közepén vadvirágokkal borított, lélegzetelállító mezők, a lencséjéről híres (haha:) ), apró Castelluccio, az ezeréves templomokkal dicsekvő, parányi hegyi falvak közé a helyieken kívül nem sok turista jut el.

20375864_10155458362567159_5380238534573425649_n.jpg

Pedig nincs messze tőlünk, és olyan vidéket ismerhetünk meg, amelyet egy darabig nem fogunk elfelejteni.

20294476_10155458362562159_2698663694283520825_n.jpg

Mivel mi két aprósággal mentünk, így az egész napos túrák helyett csak autós kirándulások és pár órás séták fértek bele, de a hely természetesen nem szenved hiányt csodálatos túraútvonalakban sem.

Tavaly ősszel földrengés pusztított ezen a vidéken, úgyhogy Umbria közepe és Marche egy része erősen sérült, többek között azok a városkák is, ahol mi nyáron jártunk, így a képek egy része sajnos abban a formában, ahogy itt, már most sem látható.

De a hegyek, a táj, a vadvirágok persze a régiek, úgyhogy ez ne riasszon el senkit attól, hogy felkeresse. 

34574862.jpg

A környéken pár apró városkát találunk, a kihalt és gyönyörű Preci-t, ahol véletlen még a templom is nyitva volt (Olaszországban, tényleg vidéken, elvétve találunk nyitva bármit, de legtöbbször a templomhoz legközelebbi Bar-ban azért tudunk kulcsot vagy tájékoztatást szerezni, mikor nyitnák ki nekünk.), Castellucio-t, amely tényleg olyan híres lencséjéről, hogy zsákszámra viszik innen az idetérő busszal (!) érkezők.

46725982.jpg

Visso-t, amely az egész hegy túraközpontja, nagyon hangulatos belvárossal, gyönyörű kilátással és tizenhat fajta lencsével a kisboltban. Apró örömök.

20375774_10155458362832159_7580829574185248917_n.jpg

A kisboltról jut eszembe, aki ilyenféle istenhátamögötti helyen lakik, mindenképp kutasson a kisboltok mélyhűtőjében. Itt is, de másutt is egész Olaszországban, a legjobb kajákat itt találjuk. A házi készítésű lasagne (4 embernyi adag, 4 euro!), maszek kis címkével lehet, hogy nem sok ÁNTSZ ellenőrzésen menne át, de cserébe igazi házi olasz ízeket kapunk, egy éttermi ásványvíz áráért.  

Három napot töltöttünk a hegyekben, majd ismét autóba pattantunk és átértünk a keleti partra, Marche tartományba, ahol szállásul a Riviera del Conero-n fekvő Numana-t választottuk.

Folytatása következik. 

Az ismeretlen Umbria

Aki lelkes követője a sok meló-meló-meló témákat megszakító útleírásainknak (és a visszajelzések alapján egyre többen vagytok ilyenek, köszönjük!!:) ), azoknak nem újdonság, hogy rajongok Olaszországért. Soha nem éltem külföldön egy napot sem, mégis egy teljes évre közelít már az az idő, amit Itália különböző tájain töltöttem egyedül, a férjemmel, vagy most már a lányaimmal közösen. 

umbria2.jpg

Egyik kedvencünk a tavalyi, három hetes, családi Umbria-Monte Sibillini-Marche körutunk volt, amelynek első része a turisták által méltánytalanul hanyagolt Umbria.

perugia-acquedotto.jpg

Umbriát általában az sorolja hátrébb az olasz úticélok listáján, hogy az egyetlen olyan tartomány, amelynek nincsen tengerpartja, hiszen az ország szívében fekszik.

Ez igaz, és pont ez teszi lélegzetelállítóvá. Minden zöld, a tőle északabbra húzódó, gyönyörű, de botrányosan tömött Toscana-hoz hasonlatos dombvidékek, a páratlan szépségű Monte Sibillini (aminek egy külön posztot fogok szentelni, mert igazán megérdemli), és az igazi, hamisítatlan olasz vidéki hangulat azonnal elkapja az utazót.

Mi Rómába repültünk a wizzair-rel és onnan indultunk bérelt autóval, rövid másfél óra autózás után már meg is érkezünk a forró nyár közepén is csodálatosan zöld Umbriába. Tömegközlekedés ellenjavallt a környéken, de persze nagyobb gyerekekkel vagy azok nélkül itthonról kocsival sem egy vészes távolság.

fbe45_13-das-mais-belas-aldeias-medievais-da-italia-11.jpg

Nyáron nagyon meleg van a környékén (szerintem pont jó, a férjem szerint víz nélkül elviselhetetlen, a kislányoknál meg van az a granita mennyiség, amikor nincs melegük:) ), 35-40 fok, úgyhogy mi a fürdés esélye miatt agriturismo-ban laktunk. Tavaly nyáron éjszakánként 60 EUR-ért kaptuk meg az apartmant (alkudjál, alkudjál, ez Olaszország, nem bólintunk semmire és megpróbálunk olaszul írni legalább pár szót, az mindig segít:) ), Perugia tartomány közepén egy hatalmas, csodálatos telek, fantasztikus úszómedencével, egy öreg kőházzal, benne négy darab, makulátlan tisztaságú apartman, mindegyik saját terasszal, úgyhogy ott tartózkodásunk alatt legalább egyszer volt valaki rajtunk kívül is a medencében.

1818597_orig.jpg

A környékre egy hetet érdemes rászánni. Egyrészt mert túl meleg van ahhoz, hogy egy nap több városkát is megnézz, másrész, mert ahhoz, hogy átérezd a környék ritmusát, nem érdemes rohanni. Bár nincsenek délen, a sziesztát azért még komolyan veszik, délután 1h-től 4h-ig semmit nem fogsz nyitva találni, az "időeltolódás" pedig minimum 2 óra, magyarán az órájuk ugyanannyit mutat, de este 9h előtt nem találsz nyitott éttermet, és ha nem akarod, hogy kinézzenek, érdemes inkább 10h körül kezdeni az estédet.

Nálunk őrült szerencsére a gyerekek általában fél nap alatt alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, de az az igazság, hogy ezt az időjárást máshogy nem is érdemes kezelni. Kinek van kedve este 7h-kor, tűző napsütésben és 41 fokban vacsorázni.

És akkor jöjjenek a kedvencek:

Bevagna

Bevagna-ra nincsenek szavak. Valószínűleg hozzátett az élményhez, hogy ott jártunkkor gyakorlatilag egyedül sétáltunk a forró falak között. Az 5000 lakosú falucska, elnézést - város, olyan egyedi hangulatot áraszt, mint egyetle másik település sem a környéken. Nyitva maximum egy fagyizót fogunk találni, más intézmény nem nagyon üzemel, de ez bőven elég arra, hogy pár órát eltöltsünk a hatalmas leanderek és az ezeréves utcák között. 

Gubbio

Bevallom olyan műveletlen vagyok, hogy mikor édesanyám először említette, ha Umbriában járunk, ki ne hagyjuk Gubbiot, csak döbbenten néztem, hisz sosem hallottam a városkáról. Mint kiderült persze, Gubbio azért volt csak ismerős szüleim számára, mert ott forgatták a Don Matteo-t. No, hát ennél azért többet tud a város. XIII. XIV. századi templomok, dóm, nemesi palota és egy szuper kis felvonó, ami tériszonyosok feleségének egészen szórakoztató élmény :) Egy akkora kis - nyitott - kalicka, amibe 100kg felett már be sem férsz és már mehetsz is a hegytetőre, persze pazar kilátással és kápolnával. 

Perugia

Az olaszoknál már egész megszokottnak mondható palazzo, dóm, katedrális, harangtorony, és pár XIII. századi templom mellett itt még találunk majd 40.000 egyetemistát is, plussz egy umbriai jazzfesztiválba is sikerült belebotlani, úgyhogy így szumma Perugia-ról (is) csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. Eszméletlen hangulata van a városnak, egy teljes napot érdemes rászánni.

Assisi

Assisi Szent Ferenc szülővárosa majd 20 éve a Világörökség része. Az 1200-as években épült, lenyűgöző bazilika és kolostor rengeteg zarándokot vonz a világ minden tájáról. Toscana közelsége ezt az egy várost teszi egy picit turistásabbá, mind a többit, de ennek ellenére gyönyörű, és a képek a tanuim rá, hogy tömegre azért itt sem kell számítani.

A fenti kedvenceken túl persze rengeteg látnivaló van a környéken, Spello, Foligno, Montefalco, és a többi kisváros mind-mind gyönyörű, a tenger messzesége pedig biztosítja számunkra azt a nyugalmat, amelyet Olaszország kevés részén találunk meg.

Egy hét umbriai csavargás után összecuccoltunk és áttettük székhelyünket Vissoba, a páratlan Monte Sibillini egyik túraközpontjába. Folytatása következik.

 

SZERETNÉNK 3000-EN LENNI FACEBOOKON AUGUSZTUS VÉGÉRE, SEGíTESZ?

Mit csinálj, ha céged haváriába került – Business & Sailing 1. rész

Már kölyök korom óta a fél életemet a vízen töltöttem egy vitorláshajón. A vitorlázás számomra egy olyan elemi kapcsolatot jelent a természettel, mely semmi máshoz nem fogható. A hajós pusztán egy apró porszem a természet erőivel szemben, ahol a vitorláshajó jelenti az egyetlen biztos pontot a víz közepén.

Tapasztalataim szerint több olyan alapvető emberi készség is van, amely kiemelten fontos a vitorlázásban és az üzleti életben egyaránt. Ezt az analógiát tovább gondolva, tanulságos párhuzamot lehet vonni üzleti szervezetek életében előforduló helyzetek és egy vitorláshajón kialakuló helyzetek között.

Éppen ezért Business & Sailing címen egy új sorozatot indítunk, melyben igyekszünk érdekes példákkal szolgálni, hogy mit lehet tanulni a hajózásból, ami az üzleti életben is hasznos lehet.

 

Egy krízishelyzet kialakulása

A hajós szakzsargonban haváriának szoktuk nevezni azokat a helyzeteket, amikor kikerül a kapitány irányítása alól a hajó. Ekkor a hajóvezető már nem kontrollálja a hajón történő eseményeket, ezért veszélyhelyzet alakul ki. Ennek következménye olykor jelentéktelen, de esetenként akár életveszélyes is lehet.

 

havaria.jpg

Egy ideje már foglalkoztat, hogy milyen események mentén történik a havária. Ennek kapcsán azt figyeltem meg, hogy sosem egy tényező okozza a problémát – ugyanis azt a legénység segítségével többé-kevésbé egyszerűen vagy gyorsan meg tudjuk oldani.

Egyik Kékszalag vitorlásverseny alkalmával történt meg, hogy az éjszakai órákban egy hatalmas erejű vihar csapott le a versenyzőkre – akik között mi is ott voltunk. A nyílt víz életveszélyes volt: süvített a szél, tarajosodtak a hullámok, ráadásul korom sötét volt. Ez az időjárási körülmény már önmagában veszélyes volt, azonban egy tapasztalt hajós kontroll alatt tudja tartani a hajót, ugyanis csökkenti a vitorlák felületét, így stabilizálva a hajó dőlését. Amennyiben ez elmarad, viharos szélben annyira megdől a hajó, hogy irányíthatatlanná válik, ráadásul megnő annak a kockázata, hogy elszakad a vitorla, eltörik az árboc, vagy vízbe esik valaki a hajóról.

A badacsonyi hegy közelébe érve lecsapott ránk ez a hatalmas erejű szél, ezért úgy döntöttem, beljebb tekerünk az orrvitorlán, így csökkentve a felületet. A havária akkor lépett fel, amikor a vitorla betekerésére használt kötél elszakadt, a betekert vitorlát pedig kipörgette a szél. A vitorla megfeszítéséhez szükséges kötél rögzítve volt, ami azt eredményezte, hogy vitorlánk a teljes felületén szelet fogott. A következő pillanatban pedig a hajónk tehetetlenül elfeküdt a vízen.

Az említett események önmagukban nem jelentettek volna krízis helyzetet. A havária akkor alakult ki, amikor ezek a tényezők együttálltak. Külön-külön könnyen megoldható, elhárítható problémáról volt szó, de együttesen már menthetetlen krízishelyzettel találtuk szembe magunkat.

Ahogy egy szervezeti krízisben, úgy a vitorlás haváriáknál is mindig az emberi tényező, ami eszkalálja a helyzetet.

Különböző biztonsági intézkedésekkel, protokollokkal persze csökkenthető egy krízis kialakulása, mégis érdemes a fókuszt inkább arra helyezni, hogy ha már fellépett a helyzet, minél hamarabb visszaszerezzük az irányítást a „hajónk felett”. 

KÖVESS FACEBOOKON, FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

 

Kép: sailingforals.com

Az Y generációs munkavállaló szükségletei

Blogunk 150. bejegyzéséhez érkeztünk. Sokat töprengtem rajta, mi lenne a legmegfelelőbb jubileum, és mi másra is jutottam volna, mint egy ábrára.

Ezúttal nem infografika, hanem még egy annál is egyszerűbb kis négyzet, amelybe belezsúfoltuk az elmúlt másfél év összes munkáját, a több mint 1000 óra, hazai Y generációssal való beszélgetést.

sarolta-ban-20.jpg

Mielőtt bárki messzemenő következtetésekre jutna, hadd tegyem hozzá, nem gondolom, hogy ez így magában jó, vagy nem jó. Nem gondolom, hogy bárkit előrevisz ha pocskondiáz egy generációt, (neadjisten egy korosztályt helyette) mert attól gyanítom, még nem fog megváltozni senki.

Az viszont nem árt, ha igenis tisztában vagyunk az igényeikkel - az igényeinkkel.

Tehát az ábra: 

maslow_for_geny.jpg

A régi jó Maslow-piramishoz nyúltunk, talán ez még ma is a legismertebb szükségleti modell. Bár mintha az rémlene ködös közgázos tanulmányaimból, hogy Maslow maga sosem használta a piramis alakot, mégis ez talán a legegyszerűbben értelmezhető. Alul tehát a must have, majd felfele sorban a szükségleti szintek.

Lássuk tehát alulról felfele az Y generációs munkavállaló szükségleteit:

1. Közösségi média használat, rugalmas munkavégzés, távmunka

Bármilyen megdöbbentő, de legtöbbeteknél ez az a minimum, ami alatt nem fogadnak el új állást.

Félreértés ne essék, az az Y generációs, aki mondjuk építőiparban dolgozik (helló Tamás!:) ), pontosan tudja, hogy semmi keresnivalója a rugalmas munkavégzés környékén, nem arról van tehát szó, hogy bárki irracionális elképzelésekkel rendelkezne.

Ahol viszont lehet, kivitelezhető, ott maximálisan elvárják. Ahogy a saját telefonhasználatot, a kvóta nélküli internethozzáférést.

milennials.jpg

2. Egyéni felelősség, jól mérhető saját eredmények, lebontott vállalati célok

Főleg az utolsó pont a megmosolyogtató sokaknál, de van nekünk is ügyfelünk, ahol fél évente a vezér az összes projektmenedzserrel face-to-face leül, hogy átbeszéljék: az ő projektje miként és hogyan kapcsolódik a céges célkitűzésekhez. Persze ehhez nem árt, ha vannak céges célkitűzések is :)

Nem fogom megint szájbarágni, sokszor és sokat írtunk már róla, legösszeszedettebben talán itt.

3. Folyamatos visszajelzés, csapat, coaching szemléletű vezető, mentor

A csapat azért került ide, mert legtöbbeteknél ugyanúgy elvárás a csapaton belüli visszajelzés, a transzparens, hibázást nem elítélő cégkultúra. Éves és havi teljesítményértékelés, heti zártkörű csapat és főnökkel való megbeszélések ÉS nyitott ajtó policy. 

interrupting-open-door-office-750x410.jpg

4. Jövőkép, céldátumok, transzparens utódlás

Sok állásváltást kísérünk és elég szórakoztató fixen a próbaidő lejárta előtt megkapni az emailjeiteket: "minden okay, tök jó minden, de nem tudom még mikor és mi várható itt. Azon filózom, vajon meddig érdemes még itt maradni."

Van akinél ez a lépcső egész alulra csúszik, mégis az a tapasztalatunk, hogy legtöbbeteknek az, hogy olyan munkát végez, aminek látja az eredményét és tudja, hogy mitől lesz ettől más a cégnek, fontosabb, mint az, hogy hány éven belül lesz középvezető.

5. Önfejlesztés

És ha minden jó, és ott szeretnétek maradni (amit meglepően gyorsan eldöntötök és meglepően ritkán gondoljátok újra), akkor mindenkinél előjön azonnal, hogy szuper a munkám, tök jó a főnököm, elképesztő a kilátás az ablakból és szeretek reggel a többiekkel reggelizni a tetőteraszon, DE mikor tanulhatok. Az csak nekünk érdekes egyébként, hogy coaching igénnyel is szinte mindig legfelül vagy legalul találkozunk. 

Igen, a csocsóasztal nincs benne. Ahogy a brutál irodakülső vagy az employee experience sem. A hazai tapasztalat az, hogy ez mind csak hab a tortán.

Ha a piramis felső csúcsán tudjuk tartani a munkavállalót, akkor enélkül is ott marad. Ha ez nem megy, mert a szervezetünk még nincs azon a szinten, hogy a szükségleteit hosszú távon ki tudjuk (vagy ki akarjuk!) elégíteni, úgy ezekkel nyerhetünk még valamennyit. Heteket, hónapokat. Éveket nem.

Én Y generációs vagyok egyébként, és a saját piramisom nem teljesen így nézne ki. Gondolom a tied sem. De nagy különbségek azért nincsenek benne.

 

HA ÖREG Y GENERÁCIÓS VAGY, FACEBOOK

HA FIATAL Y VAGY Z, INSTA

HA MEG A CÉGEDHEZ HAT PROFI COACHOT SZERETNÉL, HOGY SEGíTSENEK, HA AZ EMBEREID LEGALUL VAGY LEGFELÜL ÉRZIK MAGUKAT, ITT TALÁLSZ MINKET.

 

képek: Sarolta Bán, az ábra saját, és a béna stockfotók: http://blog.bridgebetween.com, http://www.businessenglishhq.com

 

Death Valley, a Halál Völgye

Lubics Szilvi múlt heti ultrafutása (le a kalappal, gratulálunk!!!) kapcsán sok cikket lehetett olvasni mindenütt a Badwater-medencéről és a Halál völgyéről, magáról a Death Valley Nemzeti Parkról.

badwater-basin-4.jpg

Egy dologról nem volt szó sehol - hiszen futó szemmel utolsó utáni szempont - hogy ez a völgy Földünk egyik legszebb, legkülönlegesebb helyszíne.

221.jpg

Úgyhogy ne csak arról jegyezzük meg, hogy eszméletlen meleg van - mert az van, hanem arról is, hogy ha egyszer a sors Las Vegas környékére vet minket, akkor eszünkbe se jusson a merevrészeg turisták között, a világ egyik leggagyibb városában bóklászni, hanem béreljünk egy kocsit, tegyünk bele pár gallon vizet és két óra autózás után már nem lesz más dolgunk, csak inni, inni, és gyönyörködni a csodában.

2008 táján jártunk arra, egy California-Arizona-Nevada túrát téve a férjemmel. A három hét alatt bejártuk a vidék legszebb részeit, és elképesztő élményekben volt részünk, amelyek közül azóta is kiemelkedik Death Valley.

death-valley-sand-dunes.jpg

Az USA legnagyobb nemzeti parkja (14000 km2!!!) és a Föld egyik legszárazabb, legforróbb területe. Évi 50mm az átlag csapadék, ehhez nem volt szerencsénk, 47C volt árnyékban reggel 8h-kor, mikor odaértünk. De a látvány kárpótol mindenért. 

A látogatóközpont fele haladva messziről egy golfautót vettünk észre, ami annyira szürreális volt ebben a közegben, hogy nehéz leírni megdöbbenésünket. A golfautó nem tévedt el, a nemzeti park közepén egy öntözött golfpálya fekszik, ami a fentebb leírt hőmérséklet viszonyok tükrében több, mint érdekes ötlet. De láthatólag megéri, lehet, hogy California évek óta szenved a vízhiánytól, de ez a Death Valley-t még nem zavarja. 

6a00d8341c91bb53ef0134839672ff970c-pi.jpg

A völgyet azért hívják egyébként a Halál Völgyének, mert anno a kaliforniai aranyásók egy része itt próbált meg eljutni Sacramentoba. A szekérnyomok egy része még ma is kivehető a parkban - a hely történetét bemutató kis (klímázott!!!:) ) kiállítás szerint. A wikipédia úgy ismeri a történetet, hogy:

death4.jpg

Az első fehérek a kaliforniai aranyláz idején érkeztek. 1849 októberében egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800 km-es kerülőt. Az első akadályoknál többségük visszafordult, de 20 szekér továbbhaladt. Két hónapig bolyongtak hegyeken és sivatagokon át, mire Death Valley-be értek. A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehet átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez is jutottak, szekereiket pedig felhasználták tűzifának, hogy a húst megsüthessék.

Gyalogszerrel indultak tovább és végül a Walkers Passon át sikerült kijutniuk. Nem tudták, de útjuk legnehezebb része a Mojave sivatagon még hátra volt. Egyikőjük elmenőfélben még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” (Viszlát, Halál-völgy!) szavakkal búcsúzott a völgytől. A név azonnal megragadt, annak ellenére, hogy a csapatból csak egy idős ember halt meg, aki már a völgybe érkezéskor is haldoklott.

death-valley-4.jpg

Hogy hány ember veszett végül oda, ezt nem lehet tudni persze, de az USA-ban megszokott figyelmeztető feliratok emlékeztetnek rá, hogy sajnos pár évente még ma is történik haláleset a parkban, utoljára tavaly ősszel. Az elképesztő viszonyok, a térerő részleges vagy akár teljes hiánya nem teszik a világ legbiztonságosabb helyévé.

Ez nem azt jelenti persze, hogy hétköznapi utazónak bármitől kellene tartania, de fejenként 2 gallon vizet megittunk azért a nap folyamán. A hőség ellenére tölts itt egy napot, mert a változó fények (a naplemente, atyaég) folyamatosan festik át a sziklákat, nem érdemes pár óra után hidegebb környékre távozni.

A Badwater medence az Államok legmélyebb része, egy parlamentnyivel tengerszint alatt húzódik. Ottjártunkkor alig volt víz benne, de elvileg a benne levő források miatt ki nem szárad. A medencétől nem messze a legszebb kilátás a Dante's Peakről van, állítólag akár 100 km-re is el lehet látni, nem mértük. :)

A Badwater-en és a Dante's Peak-en kívűl lesz részünk olyan homokdűnékben, mintha a Szaharában lennénk, megnézhetjük az Ördög Golfpályáját és kukoricását (itt mindent az ördögről neveztek el, nem túl eredeti), előbbi sima göröngyös talajnak néz ki, de közelről látszik, hogy az a göröngy bizony só. 

dantesview1.jpg

Ha végeztünk a kaktuszokkal (elnézést a növényértőktől a pongyola megfogalmazásért), a Badwaterrel, a Dante's Peak-kel és a "golfpályát" is végigbóklásztuk, akkor üljünk kocsiba és autózzunk végig a Golden Canyon-on (néha ellenőrizzük azért a hűtővizet), egy élő szimulátorban lesz részünk.

kaleidoscope-canyon-death-valley-first-view-3.jpg

Ha Californiában van dolgod, ne hagyd ki a parkot, életre szóló élményben lesz részed.

Az egyetlen hely a világon, ahol igaz a mondás, járt utat járatlanért... :)

 

INSTA? A DEATH VALLEYBE IDÉN MÁR NEM MEGYÜNK, DE AZÉRT VAN MÉG PÁR JÓ ÖTLET A TARSOLYBAN, ADDIG SEM KELL DOLGOZNOD :)

 

képek: http://mygoodplanet.com, http://blog.parrikar.com, wikipedia.com, saját

Ha igazán nálunk akarna dolgozni...

Utaltam rá múltkor, hogy van két "kedvenc" HR policym, amit ha sikerülne egy életre elfelejteni, már kevesebb emberfelvétellel kapcsolatos sírást és kevesebb ablakon kidobott milliót könyvelhetnének el a cégek.

Az egyik volt a "ha egyszer felmondott, ide többet nem jön.",

a másik pedig a "ha így viselkedik, nem is akar igazán nálunk dolgozni".

poppy_meldrum.jpg

Ahogy leírtam meg is jelent a lelki szemeim előtt a duzzogó, orrfelhúzott (de szép jelző) interjúztató arca.

Ha nem válaszol azonnal az emailre, nem akar nálunk dolgozni.

Ha kér 10% emelést a bérajánlatunkra nem akar nálunk dolgozni.

Ha nem tudja megoldani, hogy délelőtt 11h-re jöjjön hozzánk interjúzni, nem akar nálunk dolgozni.

Ha kér egy hét gondolkodási időt, mielőtt válaszolna az ajánlatunkra, nem akar nálunk dolgozni.

Ha nem fogadja ez az opel astrát, mert aurist szeretne, nem akar nálunk dolgozni.

Ha mezítláb húz cipőt júliusban, férfi létére, és még nyakkendőt sem kötött, nem akar nálunk dolgozni.

Ha nem tud júliusban kezdeni, mert Fuerteventurán szörfözik, nem akar nálunk dolgozni.

Ha...

Soroljam még? Aki életében interjúztatott már egy tíznél többször (nem, nem vagyok HR-es, és igen, interjúztattam már, és igen hallgattam végig nem egyszer a fenti litániát), pontosan tudja miről beszélek.

Ezeknek az időknek vége van.

Leendő munkavállalódnak a tiéden kívül még hat ajánlata van az inboxában. A veled versenyző cégek olyan jutattási csomagokat alkalmaznak, hogy exceltáblákban hasonlítgatja az ajánlataikat. 

Nem azért, mert nem akar nálad dolgozni.

Hanem mert szeretne jól dönteni. Mert nem tudja melyik jól csengő ajánlatból mennyi az igaz. Mert ezerrel nyomoz, kutat, hogy megtudja az ismerőseitől és az ismerősei ismerőseitől, hogy abból a cukros mázból, amit a cégedre kentél, mi az igaz és mi nem. 

És sikerülni fog neki. És feltehetőleg jól fog dönteni. Ha pedig rosszul dönt, úgyis meggondolja magát, és ugrik is kifele. Mert tényleg nem érdekli, mit fogsz gondolni róla, hogy huszonhét éves létére annyi munkahelye volt, hogy három oldalas a cv-je. De miért ne tenné, ha egyszer _tényleg_ kapkodnak érte.

Ráadásul tudod mi jár még a fejében, mikor hat napja nem válaszoltál az emailjére, kaphat-e korlátlan telefont vagy tényleg limitálni kell havi 5000 HUF-ban?

Ha nem válaszol az emailemre, biztos nem is akarja igazán, hogy nála dolgozzak.

 tumblr_m97yv7v6yh1qjssn7o1_500.jpg

 

FACEBOOKON KÖVETSZ? MÁR 2500-AN VAGYUNK :)

NEM ÉRDEKEL A FACEBOOK, NORMÁLIS MUNKAHELYET SZERETNÉK, PROFI COACHOT ADJATOK.


a két Lady Meldrum innen: https://68.media.tumblr.com