Business coaching Y-októl Y-oknak

Y2Y

Mi köze a coping fogalmának a struccokhoz?

A coping a stresszel való megküzdés folyamatait takarja. A strucc meg téged. 

A coping stratégia tehát az, amibe beletörik a bicskánk, amikor 6 hónap után felmondunk. Például. Még sosem mondtam fel 6 hónap után (de 4 után már igen), úgyhogy a többesszám persze megint csak stilisztikai eszköz.

Szóval miért vagyunk képtelenek megbírkózni a stresszel, miért vagyunk képtelenek rendesen feldolgozni a minket ért ingereket? Egyrészt, mert túl sok ér, persze, de ez a része nem érdekel, mert ezen nem tudunk változtatni. Vagy nem akarunk.

269870_allati_hazugsagok.jpg

Másrészt viszont, mert nem hagyunk neki időt.

Vegyünk egy egyszerű példát, amely nem volt olyan messze, hogy ne emlékeznénk rá még élesen.

Kiskamaszként éjjel-nappal a telefonon lógsz. Vezetékesen, mert más még nincs. Megjön a havi számla, édesapád magából kikelve ront a szobába és elkobozza a telefonkagylót, egy hónapig nem telefonálsz, mert ezt a számlát ő aztán még egyszer nem fizeti ki. Távozik kagylóstul (true story!:) ), rád csapódik a szobád ajtaja. Mi történik?

contactus-hero-960x500.jpg

Először dührohamot kapsz, hogy mekkora szemétség, már telefonálni sem telefonálhatsz. Hiszen nem te tehetsz róla, hogy drága a köcsög Matáv. Dühöngsz még hatvan percet, aztán elkezdesz gondolkodni, mit tudnál tenni? Felméred a lehetőségeket:

a) Veszel egy új telefonkagylót a Keravillban. Nem jó, rájön, a számla megint magas lesz, nem megoldás.

b) Kifizeted a számlát szó nélkül. Nem jó, nincs ennyi zsebpénzed, és amúgy is korizni akartál belőle menni hétvégén.

c) Rákened a tesódra. Nem jó, apádat nem fogja érdekelni ki csinálta, telefonálni meg senki sem fog.

d) Kikéred a részletezett telefonszámlát, megnézed mikor a legolcsóbb, ezentúl akkor telefonálsz, most meg kifizeted a részedet és visszakönyörgöd a kagylót azzal, hogy mostantól is te fizeted a sajátodat. 

A d) működőképesnek tűnik és amúgy is megéheztél, abbahagyod a duzzogást, kijössz a szobádból és vázolod a megoldást, majd alkut kötsz.

Mi történt ezalatt? Megküzdtél egy téged ért stressz faktorral. Egyedül, a saját fejed segítségével. Órákat dühöngtél a szobádban és ezalatt ÁTÉLTED, ami történt veled. Magadban tartottad, emésztetted, feldolgoztad.

Na ez az, ami teljesen hiányzik ma. Soha, semmivel nem küzdesz meg egyedül, a saját fejed segítségével.

Mert nem éled meg az élményt, nem éled át a negatív ingereket, hanem azonnal átengeded magadon. Ha pszichológus lennék, keresnék erre egy szakszót, de nem keresek, mert nem vagyok pszichológus, a coping is véletlen akadt meg a fejemben egyszer.

De hívjuk ahogy akarjuk, kimarad a megélés, a magadban tartás, az emésztés a rendszerből.

És ezáltal képtelen leszel a coping stratégiák megfelelő alkalmazására, hiszen nem tudsz megküzdeni a stresszel, mert be sem engeded. 

Azonnal telefonálsz, viberezel, snapchatezel, facebookozol, whatsuppozol, twittelsz róla, vagy ki tudja még milyen felületen, de kiadod magadból. Nem éled át. Nem emészted, nem hagyod, hogy munkálkodjon benned. És ártasz ezzel? Rengeteget. Magadnak. 

Mi történik akkor, mikor egy egész generáció él úgy, hogy képtelen a stressz belső kezelésére? Képtelen magában gondolkodni, és utána dönteni. Hiszen digitális bennszülött, online él. Nem online IS él, hanem online él. Tehát nincs egyedül, sosem. Mert fél a magánytól, mert képtelen egyedül élni, képtelen egyedül lenni a fejével. 

Mi lesz ebből?

ostrich.jpg

Strucctanya. A strucc homokba dugja a fejét, hogy ne vegye észre a külső ingereket.

Mi ennél okosabbak vagyunk, hiszen le sem kell már hajolnunk. Egyenes nyakkal, egyik fülönkön be, ujjunkon meg már ki is a világhálóra. Csak a fejünkben ne maradjon.

Egyenes nyakú strucc generáció. Így persze nem csoda, hogy nincs kitartásunk semmihez, hogy mindig menekülőre fogjuk, hogy munkahelyről munkahelyre, országról országra rohanunk. Ahelyett, hogy bemennénk a szobánkba néha és hagynánk, hogy ránk csapják az ajtót. Mert akkor gondolkodnunk kellene. Egyedül.

 

Ha te is strucc vagy, és nem is vagy elégedett struccléteddel, segíts magadon.

 

képek: https://irp-cdn.multiscreensite.com, http://diginomica.com

Egyébként egy kedves coachtárs szerint állítólag a struccok nem is dugják homokba a fejüket egyáltalán, de ez minket még ne zavarjon a szemléletes ábrázolásban :).  

2017\02\17 PottokJudit komment

Nem az vagy, amit teszel

deak-ferenc-metro-interior-budapest.jpg

Utazol a metrón. Hatalmas tömeg. Jön a Deák tér. Leszállnál, de senki nem mozdul az utadból.

a.) Morogva és lökdösődve átverekszel a tömegen, leszállsz, csukódik az ajtó, a metró megy tovább, te mész a dolgodra.

b.) "Elnézést, félreállna? Le szeretnék szállni. Köszönöm." Emberek jobbra-balra, te leszállsz, csukódik az ajtó, a metró megy tovább, te mész a dolgodra.

Melyik verzió szeretnél lenni? Szóval hogyan is pontosíthatjuk a jó öreg közhelyünket?

Nem csak az vagy, amit teszel. Az vagy, ahogyan teszed.

Nézzünk Téged, mint fiatal ambíciózus vezetőt. Kineveznek a csapat élére. Lelkes vagy és motivált, örömmel veted bele magadat a feladatokba. Igyekszel megmutatni, hogy megérdemelten kaptad a kinevezést. Sokszor túlórázol, a csapatodat is hajtod, de elmagyarázod nekik, hogy ez most fontos. Meg az is. Meg amaz is. Eltelik fél év, jönnek a számok, sikerülnek a projektek, a főnöködtől jön a vállveregetés.

És hogy van a csapatod?

Öööö. Nem értem a kérdést..mondod te. Különben nem is nagyon volt időd foglalkozni velük, mert hajtottál ezerrel, amúgy meg felnőtt emberek - mindenki azért kapja a fizetését, hogy dolgozzon, nem? Most, hogy belegondolsz, nem igazán kérdezted meg őket a munkájukról, a projektről, vagy úgy általában bármiről. Kiadtad a feladatokat, számon kérted amikor közeledett a határidő, és jártál a meetingekre a prezentációkkal, amiket ők készítettek.

Elérted az üzleti célokat, de vajon egy év múlva is lohol majd melletted/mögötted a csapatod?

download.jpg

Itt jön újra a dolgok hogyan-ja. Nem mindegy ugyanis. Lehet, hogy nem pont ugyanúgy fog megvalósulni az a nagyon fontos projekt, vagy csúsztatni kell kicsit az igazgatói prezentáció dátumán. Viszont ha közben az emberek is érdekelnek, nem csak a feladat, akkor lényegesen könnyebb lesz a következő bazifontos munka során is rájuk támaszkodnod. Az Y generációs sajátosságokat és azt, hogy ők milyen vezetői viselkedést hálálnak meg leginkább, csak azért nem fejtem ki megint, mert már a könyöködön jön ki. (Ha nem, olvasd el ezt és ezt is.) 

Amikor vezetővé válsz, a cél önmagában már nem lehet cél. Hülyén hangzik, lehet. De gondolj csak bele, neked mennyire el tudta rontani a napodat egy jól irányzott fél mondat a főnöködtől annak idején! És most te teszed ugyanazt.

Zimbardo professzor híres stanfordi börtönkísérlete óta tudjuk, hogy alapvetően jóindulatú emberekből is ki lehet hozni a legrosszabbat, csak az ehhez ideális körülmények kellenek hozzá. Azt már kevesebben tudják, hogy ugyancsak ő kezdett el azzal foglalkozni, hogyan lehet a közönyös emberekből megfelelő ingerekkel kihozni a legjobbat. Mert ki lehet.

 

Ha először magadból szeretnéd kihozni a legtöbbet, gyere a honlapunkra és válassz coachot!

FACEBOOKON KÖVETSZ MÁR MINKET? VAGY INSTÁN?

kép innen: http://yomadic.com/budapest-metro-communist-architecture/, https://static1.squarespace.com

Európa legtisztább levegőjű régiója: A Costa Blanca

Szinte hihetetlen, de a világ legtisztább levegőjű vidékeinek egyike mindössze 2 óra repülőútra van Budapesttől. Costa Blanca, vagy a Fehér Part, Spanyolország egyik legszebb vidéke, Zárkózz Ki rovatunk következő szereplője.

A 200 km hosszú tengerpart elképesztően változatos vidéket határol el a kristálytiszta víztől. Costa Blancán minden megtalálható, ami egy tökéletes nyaralás kelléke lehet, zseniális klíma, csodálatos növényzet, változatos tengerpartok, hangulatos városkák és az utánozhatatlan spanyol temperamentum.


Másfél éve két hetet volt szerencsénk eltölteni ezen a fantasztikus vidéken. Egy babával, egy tipegővel, egy bérelt autóval, egy férjjel és rengeteg churros-sal felszerelve bejártuk a vidéket. A temérdek szebbnél szebb városka közül a következő pár, - az objektivitást teljesen nélkülözve - személyes kedvenceim.

Turisták tömegétől egyébként Benidormot és Torremolinost leszámítva nem kell tartani, pár kilométerre a parttól pedig még hagyományos, köztéren rendezett, helyi torreádor csapatokkal felszerelt bikaviadalba is botlottunk. Úgyhogy még sokat fizetni sem kell a szórakozásért. 

A Wizzair (akiket még mindig nem kerestem meg szponzorációért, de most már megteszem lassan tényleg) repül Alicante-be, a régió fővárosába, ahonnan könnyen bejárható az egész partszakasz, nincsenek nagy távolságok. A vidék mikroklímája fantasztikus, a napi hőingadozás minimális, éjszaka sem nagyon megy le a hőmérséklet 30 fok alá, de nappal sem megy fel 35 fok fölé, eső minimális, télen is 15 fok a minimum hőmérséklet. Plusszban, a mázlistáknak. Levegője pedig az ipari létesítmények teljeskörű hiányának köszönhetően, egyike a világ legtisztábbjainak. Egy igazi oázis.

 

Altea

Mi Altea-t választottuk törzshelyünknek és innen fedeztük fel a környéket. A városka egészen egyedi hangulatot áraszt, forró, hófehér falak, macskakő, kavicsos tengerpart, meredek lejtők és hangulatos teraszokkal felszerelt sétálóutcák övezik a város tetején trónoló Parroquia Nuestra Senora del Consuelo-t. A spanyol életritmus ideális a hozzánk hasonló éjjeli baglyoknak, 20h körül egy-két angol árválkodik a teraszokon, majd 22h után szépen megtelik élettel (és spanyolokkal) a város, mindenki kiül vacsorázni és hajnali 1h-2h-ig szól az utcazene, hömpölyög a nép a kirakodóvásárokon. Fantasztikus hely. A fehér falak, a szürke sziklák, a folytonos napsütés és a pára olyan türkizzé varázsolja a tengert, hogy férfi legyen a talpán, aki elsőre eltalálja a színét.

dsc01855.JPG

Alicante

Alicante, a maga 300.000-es lakosságával nagyvárosnak számít a környéken, de kisvárosi báját meg tudta őrizni. A helyi egyetem közönsége teszi ki a város egytizedét, a fiatalok jelenléte érződik is, az Óvárosban bár, kocsma, bár, kocsma. A spanyoloknál megszokott hordós kiülős helyek, napközben is hangos és zsibongó kávéházak, rengeteg látnivaló és strand a város közepén. A hegy tetején csücsülő Castillo de Santa Barbara nyáron koncerteknek ad helyt, de a kilátás magában is eszméletlen. Felmenni lifttel tudunk egész a kikötőtől, lefele pedig egy könnyű esti séta keretében megcsodálhatjuk a tapas szülővárosát. 

dsc03028.JPG

Guadalest

A 220 fő lakosságú Guadalest városkája a Serra d' Aitana hegységben bújkál, már igen régóta. Az XVI. század elejéig iszlám rejtekhelyül szolgáló mór falu, híres San Jose Kastélya, valamint a La Alcozalba Erőd vonzza a turistákat, különösen a környéken levő (botrányos, zsúfolt, embertelen és kerülendő) Benidorm városából jönnek csapatostul buszok. Alkalmazzuk a szokásos trükköt, érkezzünk naplementére és csodáljuk meg a városkát és a látnivalókat magunkban.

dsc01951.JPG

Elche

Elche szintén szuper kis város, kastéllyal, templommal, toronnyal, kilátással, de ami igazán különlegessé teszi, az a potom 200.000 darab (!) pálmafa, amelyet még a punok ültettek. A liget Európa legnagyobb pálmaerdeje, igazi oázis, az UNESCO világörökség része.

11845167_10153460808532159_5619851856598138191_o.jpg

Villajoyosa

Villajoyosa egyszerűen szuper. Város alatt egyetlen mélygarázs, ott leteszed az autódat, majd felcipeled a homokozóvödröket és a gyerekeket és már meg is érkeztél egyszerre a belvárosba, és a tengerpartra. A város egészén végighúzódik a homokos strand, a falu összes háza más színű (állítólag, hogy a horgászok meg tudják jegyezni, hova kell hazamenniük, de nem találkoztunk horgásszal, úgyhogy ezt nem tudom igaz-e. :) ), és minden házikó alján kávézót találunk.

dsc01635.JPG

És még sorolhatnám a szebb és szebb városokat napestig, de talán ennyivel is meggyőztelek, érdemes tartalékolni azokat a szabikat és adni egy pár hetes esélyt a világ egyik legtisztább levegőjének. Vagy ha digitális nomád vagy, tedd át pár hónapra a laptopodat. Nem fogod megbánni.

 

HA TE IS MÁR A SZABID VÁROD, DOLGOZZ EGY KICSIT RAJTA, HOGYAN TUDNÁD JOBBAN ÉLVEZNI A HÉTKÖZNAPOKAT IS. 

 

FACEBOOKON ITT TALÁLSZ MINKET, INSTÁN MEG ITT.

A képek sajátok, és nincsenek rajtuk szűrők.

Forradalmi változások küszöbén a foglalkoztatás

Többet tanultak és fejlődtek, valamint boldogabbak és elégedettebbek a hazai független szakemberek, mióta a szabadúszó munkastílust választották – derül ki egy nemrégiben készült felmérésből. (Tény, hogy nincs magasan a léc. a szerk.)

freelance-india.jpg

A válaszadók az egyik legnagyobb hazai freelancer közösség, a Freelancers in Hungary meetup csoport tagjai. Több mint 80%-uk azzal is egyetért, hogy Magyarországon még nem igazán ismert és elismert ez a munkavállalói réteg, amely gazdasági szempontból sincs definiálva.

Pedig Európában és a tengerentúlon már felismerték a független munkaerő óriási jelentőségét a gazdasági és társadalmi fejlődésben. Erre hívja fel a figyelmet a 2017. március 11-én, szombaton, első alkalommal megrendezésre kerülő FREELANCER FESTIVAL (http://freelancerfestival.hu/). A reméljük izgalmas előadások mellett inspirációról is gondoskodtak a szervezők, interaktív beszélgetések keretében 12 hazai szakember meséli el vállalkozása történetet.

Az EFIP (European Forum of Independent Professionals) tavaly közzétett, az EU 28 országában végzett kutatása alapján 24%-kal nőtt a független szakemberek száma az Európai Unióban 2008-2015 között.

A közel 10 millió főt számláló munkavállalói réteg az EU egyébként kismértékben csökkenő munkaerőpiacának jelenleg 4%-át teszi ki. Képviselői jellemzően magasan képzettek és kiváló szakmai képességekkel rendelkeznek, így a szerepük a gazdasági fejlődésben megkérdőjelezhetetlen.

A független szakemberek számának gyors ütemű emelkedésére nem kell sokáig keresni a magyarázatot, könnyen belátható, hogy ez a jelenség természetes, és várhatóan forradalmi változásokat fog előidézni a foglalkoztatásban.

A függetlenség, önállóság, az ötleteink megvalósítása, a képességeink kibontakoztatása természetes emberi igények, amelyek a nagyszüleinkben is munkálkodtak, de lehetőségek híján a többség a meglévő rendszerekhez és keretekhez alkalmazkodott. A 21. század fénysebességgel változó világában azonban egyre erősebb ez az igény, párosulva egy tartalmasabb életre való vágyakozással és az aktív órák fölötti nagyobb fokú rendelkezéssel.

uk-freelancer-confidence-soars-despite-predicted-economic-downturn.jpg

A digitális technológiáknak hála, különösen a szellemi területen dolgozók számára, kitárult a világ, ma már könnyen megvalósítható a projekt alapú munkavégzés, választott helyen és időben. A kínálat mellett a kereslet is növekszik, egyre több vállalat szervezi ki projekt alapon bizonyos tevékenységeit, amelyet országhatártól függetlenül, rugalmas időbeosztásban lehet elvégezni. Emellett egyre nagyobb az igény a megfizethető, de színvonalas tanácsadások iránt, akár személyes témákban (coaching, készségfejlesztés, szépség, egészség), vagy üzleti vonalon (marketing, HR, pénzügy). Ez az iparág számos jól képzett, tapasztalattal rendelkező volt alkalmazottat vonz egy rugalmasabb, függetlenebb, várhatóan boldogabb karrierút felé.

Magyarországon egyelőre kevesebb szó esik arról, hogy a független szakemberek milyen mértékben fogják átalakítani a munka világát, de arra számos jel utal, hogy számuk hazánkban is növekszik. Erre utal többek között az úgynevezett coworking, vagy közösségi irodák megjelenése, amely főként kisvállalkozóknak és független szakembereknek nyújt rugalmas, testreszabott munkabázist. 2008 óta több mint 30 ilyen iroda nyílt Magyarországon, többek között a KAPTÁR, a FREELANCER FESTIVAL szakmai partnere, amely világszinten is bekerült a legjobb coworking irodák közé.

A szabadúszó egyéni vállalkozók kedvelt adózási formáját, a KATA-t választók száma is meredeken növekszik, 2016 év elején már 130.000 regisztrálttal, 2017 év végére pedig várhatóan közel 200.000 KATA-sal lesz színesebb a hazai vállalkozói paletta.

Erre a jelenségre hívja fel a figyelmet a 2017. március 11-én, szombaton, első alkalommal megrendezésre kerülő FREELANCER FESTIVAL, ahol a hazai független munkaerőpiac szereplői egy rendhagyó konferencia keretében osztják meg gondolataikat, tapasztalataikat a résztvevőkkel. Az egynapos rendezvény délelőttjén közösségi iroda alapítók, fiatal vállalkozókat és startupokat mentoráló szervezetek vezetői és modern gondolkodású szakemberek világítanak rá a hazai helyzetre, majd a délután során 12 független vállalkozó osztja meg történetét, sikereit és bukásait.

Részünkről Judittal egész biztos találkozhattok kint, beszámolóért gyertek vissza a fesztivál után!! Ha szabadúszáson töröd a fejed, itt kérhetsz segítséget az induláshoz. 

 

Hivatkozások:

 

EFIP/ Understanding Independent Professionals in the EU, 2015
http://www.efip.org/node/21 https://www.ipse.co.uk/sites/default/files/documents/research/Understanding-Independent-Professionals-in-the-EU-2015.pdf

Deskmag/ More than one million people will work in coworking spaces in 2017 http://www.deskmag.com/en/the-complete-2017-coworking-forecast-more-than-one-million-people-work-from-14000-coworking-spaces-s

Forbes/ How Businesses Must Adapt To Accommodate The Growing Freelance Workforce http://www.forbes.com/sites/under30network/2016/12/05/how-businesses-must-adapt-to-accommodate-the-growing-freelance-workforce/#13c7463342f5

Intuit Inc./ 43% of US workforce will work independently by 2020 http://investors.intuit.com/press-releases/press-release-details/2015/Intuit-Forecast-76-Million-People-in-On-Demand-Economy-by-2020/default.aspx

képek: http://d225fqn1pkg6mt.cloudfront.net/, https://www.truelancer.com

Ki hívhatja ma magát coachnak?

Bárki.

Bejegyzés vége. 1 szó, 6 karakter, szóköz nélkül. Nem döntene olvasottsági rekordot a blogon, de ettől még igaz.

A bloggerlét szabadsága, hogy a színtiszta igazságon túl, azt fűzök még hozzá a kérdéshez, amit csak szeretnék. 

Ma Magyarországon az hívhatja magát coachnak, aki csak akarja. A szakmának nincs saját TEÁOR száma, mint ilyen, nem létezik itthon. Ergó tényleg az hívja magát coachnak, aki csak akarja. És hívja is. Őszintén szólva, nekem nincs is bajom ezzel.

coach.jpg

Jósnak is az hívja magát, akinek akarja. Vagy kineziológusnak, vagy homeopatának.

Vagy szakácsnak. Utóbbiból ismertem olyat, aki tőlem kérdezte, hogy mit jelent az, hogy először dunsztolni kell a hagymát. Dinsztelni? Lehet, azt sem tudom mit jelent. Dunsztja sem volt róla (aaaahhh:)). Pedig étteremben főző, gyakorló szakács volt. 

A hülye nem az, aki végzettség nélkül visszaél a helyzetével, a hülye az, aki olyan szakácsnak eszi a főztjét, aki nem tudja megkülönböztetni a dunsztolást a dinszteléstől.

Attól viszont még, hogy a coaching nem teljes létjogosultságú szakma ma Magyarországon, attól még az EU-ban például az. És itthon is az lesz. Addig meg, aki képes magát eltartani coachingból coach végzettség nélkül, tegye. Hogy szélhámos-e az illető, vagy gazember, vagy csak talpraesett, ez nézőpont kérdése. A hagymát dinsztelő szakács is szakácsnak hívta magát, étteremben is főz, fizetnek is érte. 

Az már más kérdés, hogy kinek jut eszébe ezreket, tízezreket, hosszú távon akár százezreket kifizetni valakinek, akinek nem ellenőrizte le, hogy ennek az elkérésére van-e bármilyen jogosítványa.

Én biztos nem tenném. Bár sok pocsék fodrásznál is jártam már és egyiktől sem kérdeztem meg, hogy van-e bármiféle fodrász képesítése - úgyhogy lehet, hogy ez azért könnyelmű kijelentés részemről. 

Mindenesetre ha coachot akarsz magadnak fogadni, amit megtehetsz magadért, az a következő:

Van két coach világszervezet, a legnagyobb közülük az International Coach Federation, akik mellé mi is tettük a voksunkat. A másik a European Mentoring and Coaching Council. Mindkét szervezetnek van hazai tagozata, taglistával mindennel. Ha ezek között egyikben sem találod meg a coachodat, akkor megnézheted még a Magyarországi Coach-szervezetek Szövetségét, hátha az ott felsoroltak között nyomára bukkansz.

Ha ott sincs, akkor elkérheted tőle a papírjait, hogy hol végzett. Aztán ha megkaptad az iskola nevét, akkor rákereshetsz az iskolájára és rájöhetsz, hogy van-e bármiféle hihető akkreditációja, vagy besorolható-e valahova, ezek közül.

coach_iskola_sajat_honlappal_1.png

És ha ezt mind megtetted és még mindig nem akadtál nyomára, csak a fentihez hasonló mutatós bizonyítvánnyal lettél gazdagabb, akkor nyugodtan fizess neki, amennyit kér és látogasd rendszeresen.

Csak ne hidd, hogy coachhoz jársz.

 

HA IGAZI COACHOT SZERETNÉL, ITT TALÁLSZ DOSZT.

Egy generációt könnyebb megváltoztatnod, vagy a cégedet?

Hadd oszlassak el egy félreértést:

A "Megvan a válasz az Y generáció kérdésére!!!", és a hasonló szenzációhajhász cikkek nagyrésze azzal foglalkozik, mit kellene kezdeni a mai fiatalokkal, hogy azok jobban belesimuljanak a szervezetünkbe. 

Mi is kapunk olyan megkereséseket, ahol színtisztán kiderül, a kimondatlan feladat az lenne, hogy addig kell coacholni az Y generációst, míg be nem illeszkedik szépen, az eddig remekül működő szervezetbe.

Van egy rossz hírem.

Nem hordunk vésőt, kalapácsot, de még 100-as smirgli papírt sem. És nem fogunk senkit "arra" coacholni, hogy besimuljon egy szervezetbe. A coach nem azon dolgozik, hogy lenyesse, kapirgálja, farigcsálja a tégla kiálló végeit, míg végül a szép kis tégla besimul a száz éve felépített házba. 

Eszközeink vannak, szerszámaink nincsenek.

De nem ám.

720653347_fd59bbd48a_o.jpg

A coachok azon dolgoznak, hogy a szervezet legyen képes beilleszteni magába azokat a téglákat, amelyek nem egyformák. Még akkor sem, ha mind Y generációs, mind digitális bennszülött, mind lusta, vagy gyors, vagy gondoljon ki mit akar, az Y generáció legfontosabb jellemzőinek. Attól még, hogy vannak hasonlóságok, az egyedek nem ugyanazok, de ha mind ugyanazok lennének, sem biztos, hogy lehetne belőlük házat építeni.

A házat kell addig alakítani, formálni, csiszolni, míg lazán és rugalmasan képes lesz befogadni a téglákat. Legyen az bármelyik generáció, bármelyik életszakaszában.

Amíg képes lesz helyén kezelni a kiálló végeket, anélkül, hogy feltétlen le akarná azokat törni. 

Ráadásul a coachingnak van egy olyan - semmiképp sem elhanyagolandó - hatása, hogy megerősíti a munkavállalót. Magabiztosabbá, tudatosabbá teszi. Aminek eredményeképpen gyakran átmenetileg még tüskésebb, még szabálytalanabb lesz az a tégla, mint korábban volt. Mert keresi az új helyét a szervezetben. Ezt az átmeneti tüskeszaporodást aztán gyorsan átvészeli és talál egy új egyensúlyi pontot. Ahol magabiztosabb, határozottabb, de semmiképp sem simább. 

Mindezt vagy a szervezetében, vagy azon kívül. Vagy a pozíciójában, vagy azon kívül. 

Tehát, ha azon járna az eszed, hogy jó ötlet lenne felkérni egy halom Y generációs coachot, hogy segítsen ráncba szedni az Y generációs munkavállalóidat, el kell, hogy keserítselek. Nem jó ötlet. Egyrészt, mert egy coach, két coach, de még hat coach sem képes megváltoztatni egy generációt.

Másrészt, mert nem is akar. 

A legjobbat kihozni belőle, azt igen, az menni fog. De, hogy ez a legjobb passzol-e ahhoz a képhez, amit te lefestesz magadban az ideális munkavállalóról, azt nem tudjuk garantálni. És ha tudnánk, sem tennénk meg.

03-770x425.jpg

Nem lehet addig elemezni, méregetni, utálni, coacholni egy generációt, amíg egy másik lesz belőle. És nem lehet úgy megváltoztatni egy szervezetet, hogy random, téged valamiért irritáló embereknek belőle, fogadsz egy coachot.

Vagy ami még rosszabb, minden egyéb szervezetfejlesztési stratégia nélkül, felveszel egyet főállásban. Abban a hitben, hogy majd akkor lesz egy Benti Smirglid, akihez majd beküldöd a problémás kollégáidat egy kis csiszolásra.

Továbbmegyek, azt sem hiszem, hogy létezik olyan szervezet, amely - megfelelve a nyolcvanvalahányadik ipari forradalom elvárásainak - a legtrendibb HR stratégiákkal, coachokkal, mentorokkal, tanácsadókkal, Y generációs expertekkel, employer brandinggel felszerelt, gamifikált világában pingpongozva is, de vissza tudná állítani például azt a fluktuációs szintet, amelyet 30 éve sikerült elérnie.

Tehát, kár is rajta igyekezni. Azon kellene igyekezni, hogy hogy építsünk olyan csapatokat, olyan szervezetet, olyan házat, amelynek legkevésbé fáj, ha gyorsabban cserélődnek az emberei.

Nem azon, hogy hogy tudnánk befalazni az embereket a házba. 

 

FACEBOOKON KÖVETSZ? NE AGGÓDJ, NEM SORSOLUNK KI SEMMIT.

képek: http://odb.org/, http://www.archdaily.com.br/

2017\02\08 BHB komment

Nyerő stratégia a dzsungelharchoz

Avagy, hogyan szoktasd munkatársaidat az együttműködésre

Ugye Te is töltöttél már túl sok időt azon gondolkozva, vajon miért támadott be, szúrt hátba egy kollégád? Valószínűleg olyan lelki állapotban tetted mindezt, hogy ha nem ezen spekulálsz, akkor sem lettél volna képes értelmes munkavégzésre. Talán rendszeres, hogy az energiáid nagy része arra megy el, hogy belső harcokra készülsz, vagy azokat próbálod kiheverni. Ugye, erről nem szoktál beszélni, mert akkor kiderülne, hogy emberből vagy, és a magabiztos mosoly mögött valódi sérülések húzódnak.

r960-e06d3608be47f75db3187ade502500a4.jpg

Ha nem ismersz magadra, akkor vagy valamit nagyon jól csinálsz, vagy nem emberek között dolgozol, hanem egy elfelejtett északír világítótorony gondnokaként.

A nyerő stratégiát, amit a címben ígértem, nem adom könnyen, egy kicsit hátra kell érte dőlni és olvasni, de megéri. Igyekszem minél tömörebben.

a story

Albert W. Tucker 1951-ben írt egy cikket, egy általa Fogolydilemmaként elnevezett problémáról, amely a játékelmélet egy kedvenc gumicsontja lett. A problémát egy történeten keresztül fogalmazta meg, ami valami ehhez hasonló volt:

Két fickó közösen elkövet egy súlyos kibertámadást a szadai benzinkút facebook oldala ellen. A két manus vidáman furikázik Pomázon, a sebességkorlátozást durván túllépve. Lekapcsolják őket a rendőrök, akik már körözést adtak ki ellenük a kibertámadás miatt.

Mivel a rendőrség a kibertámadást nem tudja rájuk bizonyítani, a két fickónak külön-külön a következő ajánlatot teszik:

„Tudjuk, hogy a támadást együtt követtétek el, de ha beismerő vallomást teszel, és ezzel segítesz lezárni az ügyet, a gyorshajtást elfelejtjük és szabadon távozhatsz. Ebben az esetben a társad 10 év börtönt fog kapni. Persze ez az ajánlat csak akkor érvényes, ha a társad nem vall. Egyébként a te vallomásod nem ér sokat. Tehát, ha mindketten vallomást tesztek mindketten öt év börtönt kaptok.

Ha egyikőtök sem vall, akkor nem tudjuk bizonyítani a bűnösségeteket a szadai benzinkút facebook oldala ellen elkövetett, szörnyű kibertámadás ügyében, viszont a gyorshajtásért mindketten egy év börtönt kaptok. Ja, és a társadnak is ugyanezt az ajánlatot tettük.”

Tehát a dilemma: valljak, vagy ne valljak. Munkahelyi megközelítésben: versengjek, vagy kooperáljak.

jim_s_wall_of_pencils.png

a verseny

1979-be Robert Axelrod (aki egy amerikai politológus volt és nem tagja az Y generációnak) azzal a felvetéssel tett közzé egy versenyfelhívást, vajon kialakulhat-e kooperáció egy olyan világban, ahol mindenki csak a saját érdekeit tartja szem előtt. A versenyre közismert tudósokat hívott meg, akik korábban már publikáltak a fogolydilemmáról. A kiírásban olyan programokat várt a versenyzőktől, amelyek egymással körmérkőzésben 200 döntésből álló sorozatokat játszanak. Az a program nyer, amelyik a körmérkőzések végén összesítve a legkevesebb letöltendő börtönbüntetést kapja.

A felhívásra 14 különböző stratégiát játszó program érkezett, melyek között voltak rendkívül bonyolult és hosszú programok is.

Meglepetésre, a győztes stratégiát mégis a legrövidebb program hozta.

Anatol Rapoport (amerikai szociológus) programját Tit for Tat-nek nevezte el és pusztán ennyi volt az algoritmus lényege:

1. először mindig kooperálok

2. a következő körben úgy lépek, ahogy a partnerem az előző körben.

A verseny eredményét Axelrod elemezte, publikálta, majd pár évvel később újabb versenyfelhívást tett közzé. Izgalmas versenynek ígérkezett, mert mindenki ismerte a Tit for Tat stratégiáját. 8 országból 6 tudományág képviselői által, összesen 62 pályázat érkezett. Rapoport ismét a Tit for Tat-et küldte, változtatás nélkül.

És ez a primitív program megint rommá verte az összes többit.

 

Az eredmények elemzése során Axelrod azonosította a programok sikerre vezető „személyiségvonásait”, melyek egyszerre voltak meg a Tit for Tat-ben. A következőket találta:

  • barátságos (először mindig kooperál)
  • megbocsátó (hajlandó volt újra kooperálni, ha a partner a versengő stratégiáról visszatért a kooperációra)
  • provokálható (ha a partner verseng, akkor kész a versenyezni)
  • reakcióképes (a válaszadás a partner előző reakciójától függ)
  • kiismerhető (rövid, egyszerű program, ami egyszerű szabályokat következetesen alkalmaz)

Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy ez nem más, mint a szemet szemért, fogat fogért elv, és csak végtelen adok-kapok folyamatokat szül. Lehet, hogy nincs igazad.

A Tit for Tat ereje abban van, hogy barátságos. Rászoktatja partnereit egy, ugyan rövidtávon veszteséggel járó, de biztonságos stratégiára, ami hosszú távon a legjobb eredményt hozza mindkét fél számára. Megtanítja a környezetét arra, hogy vele érdemes kooperálni.

unicafe_hu-a-baratsag-004.jpg

 

Mielőtt elkezded alkalmazni a fenti stratégiát három dologra hívnám fel a figyelmet:

  • csak akkor működik, ha a kooperációt is következetesen viszonozzuk, nem csak a versengést; (Nem tudom, Te hogy vagy ezzel, de én hajlamos vagyok a sérelmeket intenzívebben megélni, mint az elszenvedett pozitív gesztusokat. Valahogy az természetes, ha normálisak velem a kollégáim. Na, erre kell odafigyelni! Nekem nem az a fő mondás, hogy "üss" vissza, hanem az, hogy "simogass" vissza!)
  • tisztán kell látni, hogy a partnerünktől valóban ütést kaptunk-e, vagy nem is történt semmi. Ne reagáld túl a dolgokat! Ne dőlj be az irracionális hiedelmeidnek!
  • nincs mindenki számára, minden helyzetben jól működő stratégia, a személyes megoldások megtalálását nem lehet megúszni. (Többek között erre való a coaching!)

 

árnyaljuk a képet

A fenti játékelméleti dilemmában a helyzet teljesen szimmetrikus. A partnerek ugyanúgy rászorulnak a kooperációra, és ugyanúgy fáj nekik a másik versengése. Ráadásul a döntések is teljesen egyértelmű üzenetet hordoznak, félreértésnek helye nincs.

De mint tudjuk, egy munkahely tele van alá és fölérendeltségi viszonyokkal, tehát adva van a következő bejegyzésem témája is!

Hogy le ne maradj a következő epizódról, kövess minket instán, facebookon, vagy érdeklődj a coachodnál

to be continued...

 

A méltán híres képet az officeból itt lehet megtalálni: http://theoffice.wikia.com/wiki/List_of_Jim's_pranks a nagyon happy embereket pedig itt találtam: http://www.unicafe.hu/korseta/a-baratsag. Dzsungelharcosok emitt: http://cdn2.newsok.biz/

Tényleg több visszajelzést vár el az Y generáció?

Rengeteg komment érkezett a visszajelzéses topicra múltkor. Egyrészt egy nagy marék IT-stól kaptam meg, hogy az ő szakmájuk igenis buksisimogatós (egy másik maréktól meg, hogy uramégmennyirenemaz!!), másrészt szintén sok komment érkezett arra vonatkozólag, hogy miért kell egyáltalán különbséget tenni az Y generációs és az X generációs között.

ricky-gervais-as-david-brent-and-a-new-receptionist.jpg

Hiszen utóbbi is gyűlöli, ha nem foglalkoznak a munkájával.

Igaz, elhiszem, hogy ő is gyűlöli, viszont az X generációs:

1. Idősebb

Eltartja a három gyerekét, volt már 40 főnöke, akiből 39 nem adott neki rendes visszajelzést, kiégett már multinál 14 órázva és rúgták már ki kis cégtől, mert rájött a mutyizásra.

Ergó kevésbé fog ugrálni, nyilván. És nem, mert másik generációban született, hanem mert húsz évvel korábban. És ennek megfelelően áll élettapasztalat, önismeret tekintetében.

2. X generációs

Arról viszont nem kevés felmérés áll rendelkezésre, hogy az Y generációsok jóval gyakrabban várnak el visszajelzést, mint az X-esek. Igen, mert olyanok, amilyenek, mert otthon mindennap megdícsérték őket, hogy tizenhét éves létükre milyen gyönyörűen elmosogattak egyedül. És mert aznapi elégedettségük úgy függ a posztolt fotókra érkezett like-ok számától, mint párezer éve az elejtett mammutoktól.

Egyébként mindegy is nekünk, hogy miért, lényeg, hogy gyakrabban várják el, ez biztos.

Viszont, ha gyakrabban vár visszajelzést, és könnyebben is pattog, mert elfelejtett családot alapítani, sőt talán még elköltözni is otthonról, akkor miért lenne egy és ugyanaz a munkáltató szemében? 

Az X generációs megvárja azt a karácsonyi bulit, hogy megérkezzen az idei első kötetlen beszélgetés a főnökkel. Az Y generációs meg nem várja meg, ennyi. Egy X főnökeként megteheted, hogy kockáztatsz, mert kitartó, mert be fog jönni hatvanadszorra is az irodádba, hogy hátha ráérsz aznap és hajlandó vagy végre beszélgetni vele fél órát.

Az Y meg nem fog. Mert duzzog, vagy mert órákkal ezelőtt hazament, hogy kivasaltassa az ingét anyukájával a délutáni interjújához*. És egyébként is, már kétszer megpróbálta, nem fogja harmadszor. 

457826051.jpg

Úgyhogy igenis van különbség a kettő között. 

Visszatérve a kutatásokra, ha beütöd a googlebe, fogsz találni a PWC-től kezdve a Harvardon át a frissdiplomas.hu-ig ezer darab felmérést a témában, külföldit is, hazait is.

De nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ezekből a felmérésekből - vagy kutatásokból, ahogy nagyvonalúan szokás őket hívni - lehetetlen külön választani, hogy melyek azok a tényezők, amiket a megkérdezettek korosztálya indokol, és melyek azok, amelyeket a generáció.

Tehát az, hogy az Y generáció körében végzett felmérések szerint a generációnk éhezik a visszajelzésre, az biztos.

De hogy ez húsz év múlva is így lesz-e, azt nem tudjuk. Pedig az fogja majd eldönteni valójában, van-e bármiféle különbség a generációk visszajelzés iránti igényében. 

De addigra már mindegy lesz, mert az Y generáció most fiatal, nem húsz év múlva lesz. És most nem sikerül megtartani minket.

Reméljük, az öreg Y-okat majd könnyebb lesz.

barbra-streisand-and-seth-rogen-as-mom-and-son-in-the-guilt-trip.jpg

*Ha azt hiszed ez valamiféle költői túlzás, szeretném figyelmedbe ajánlani azt a két történetet, amit múltkor a Vodafone SSC-nél osztottak meg velünk. Egyikben a leendő munkavállaló édesanyjával együtt érkezett az interjúra. Másikban pedig az életképes 23 éves jelölt szülője telefonált be az interjú után, hogy érdeklődjön, megnyerte-e a gyermeke a pályázott pozíciót.

Úgyhogy nem, nem költői túlzás. Bár az lenne.

 

FACEBOOKON KÖVETSZ, IGAZ? TÖK JÓ VISSZAJELZÉS LENNE A MUNKÁNKRA :)

képek: www.imdb.com/, http://www.aceshowbiz.com/, https://www.pexels.com

Ne írd le a Linkedin-t!

Írtam már korábban az insta előnyeiről, ha a kkv szektorban próbálsz érvényesülni, de kár lenne ott megállni. Ha kisvállalkozó, korai fázisú vállalkozó, vagy bármilyen fázisú vállalkozó vagy, és összeraktál egy honlapot, van hozzá egy facebook oldalad, esetleg egy instád is, épp itt az ideje, hogy regisztrálj Linkedinre. 

lensvelt-linkedin-office-amsterdam-8.jpg

Nem azért, mert jól fogod magad ott érezni, mint az instán. Nem fogod.

Azért sem, hogy jó legyen a hangulatod, amivel szintén próbáltalak a selfiek/kaják/fekete-fehér jégcsapok világába csábítani. Nem lesz.

Ugyanazokat a cikkeket fogod böngészni minden áldott nap. Mert a Linkedin malmai itthon bizony nagyon lassan őrölnek.

"Csak az idióták használják arra, amire a facebookot kell!"

,ahogy éleseszű bátyám fogalmazott pár éve, mikor regisztráltam. Akkor ezt arra értette, hogy nagyon kevesen törődnek azzal, hogy like-oljanak, megosszanak itt bármit. Azok nagyrésze is fejvadász. 

És ez ma is így van. Akkor mégis miért kellene használni?

Pont ezért. Mert kicsi a zaj.

Ergó, közepes minőségű munkával is fantasztikus eredményre lehet szert tenni. A cikkek 90%-a angol, 50%-a pedig a FB - Yahoo - Apple - Google - Coke - Tesla hatszög körül pörög.

Bármit mondott az elmúlt 10 évben bármelyik előzőleg felsorolt cég CEO-ja, abból írtak egy 2500 karakteres anekdotát, és az azóta pörög Linkedinen.

Nem hiszem, hogy van ma írni, olvasni tudó, aktív Linkedin regisztrációval rendelkező munkavállaló például, aki ne tudná álmából is felkeltve, mi nem lett a gyertyából.

igy7ujwi0jf29mam6fx0e3qwzumr5f9dom6x1tmakmu.jpg

Mert annyira lassan forognak az infók és annyira sokszor jön fel a hírfolyamban ugyanaz a kép, BusinessCoelho, cikk, bármi, hogy elég két naponta végigfutni rajta, láthatod, még mindig semmi sem történt. 

A hivatalos számok 700.000 körüli felhasználót mondanak hazánkban, hogy ez igaz vagy sem, nem tudom, de a lényeg neked, ugyanaz.

Ha online marketingben gondolkozol, nem éri meg elmenni mellette.

Mondok egy példát. A méltán híres infografikánk például a mai napon 37.000 megtekintésnél jár. Ez azt jelenti, hogy minimum minden 20. magyar felhasználó látta.

Úgy, hogy csak a saját, személyes profilomon tettem ki, nem költöttem rá pénzt, nem osztattam meg senkivel sehova. 

Az infografika szerintem nagyon csinos lett, a canva.com-nak köszönhetően dolgoztam vele legalább 25 percet, került 0 forintomba és tartalmazott egyetlen velős gondolatot.

És ez elég volt ahhoz, hogy 10 napja (!) pörgesse a blog és a honlapunk látogatottságát, és hogy All-Star státuszba kerüljön a Linkedin profilom. Amitől még feltehetőleg nem fogom ingyen kapni a száraz martinit a reptéri business lounge-ban, tehát nem tudom, igazából mit nyertem vele.

De ha a csillogó profillal nem is, a látogatókkal egész biztos nyertünk, még pedig potenciális új ügyfelet, követőt facebookra, stb.

Tehát megéri? Persze.

 

LINKEDINEN ITT VAGYUNK, INSTÁN ITT, FACEBOOKON ITT, A KANAPÉN ITT.

 

képek:

a szívmegállító idézet nyilván innen: https://www.linkedin.com/ ,

a giccses iroda pedig innen: https://www.lensvelt.nl/

2017\01\30 BHB komment

Lépj be csodaországba!

Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:

például:

  • mindenkinek szeretni és értékelni kell minket a környezetünkben;
  • bizonyos feladatokat meg kell tudnunk oldani, a fontos helyzetekben helyt kell állnunk;
  • az embereknek rendesen és tisztelettudóan kell velünk bánni, mert ha nem, akkor megvetendőek.

Ugye már sejtitek, hogy y-os coachként miért ezek a kedvenceim. Igen, ezek és ehhez hasonló követelések sokunkban jelen vannak, és ha olykor nem teljesül a követelés, akkor kedvünk lenne „kivégezni egy túszt”.

Hogy is működnek ezek az irracionális hiedelmek?

Történik velünk valami, és azt a valamit rettenetesen túlreagáljuk. Ellis és a viselkedésterápia követői ezt sokkal tudományosabban tálalják, de lényeg ez. (Ha Te mégis nyitott vagy a hosszabb, de még emészthető verzióra: http://www.dartmouth.edu/~eap/abcstress2.pdf )

Mi a baj a dogmákkal?

...ha egy időnként ocsmány mégis igen szórakoztató film is készült ilyen címmel?

A dogmák olyan „igazságok”, amelyeket túl nagy tekintély övez és ezért nem szabad megkérdőjelezni őket. Az a baj a dogmákkal, mint az előítéletekkel: félrevezetnek. A belülről jövő dogmák (irracionális hiedelmek), ugyan úgy, mint ha egy szervezetből, egy baráti körből, családból, vagy akár egy blog bejegyzésből vesszük őket.

És most mit csináljak ezzel?

 

Igen egyszerű, lépj be csodaországba: kérdőjelezd meg a közösséged, munkahelyed és a saját dogmáidat!

Kérdezd meg a beosztottadat, hogy mit gondol egy fontos, céget érintő kérdésről. (Ha tőle kérdezek, biztosan inkompetensnek tart majd, és a fejemre nő!!!)

Tedd fel a kérdést a főnöködnek, hogy mit lát a személyes fejlődésed szempontjából fontosnak. (Na ne, hogy meghallgassak egy hegyibeszédet, amikor pont neki kéne fejlődnie?)

Kérdezd meg magad, hogy múltkor, amikor nagyon kiakasztott valami, tulajdonképpen mi is történt. Mi volt a reakciódból az, ami a helyzetnek szólt, és mi az, ami valami teljesen másnak. (De akkor kiderülhet, hogy túlreagáltam a dolgot!)

A lényeg, hogy ahhoz, hogy a valósággal minél szorosabb kapcsolatban legyél, arra reagálj, azt éld meg ami tényleg van, őszintén és nyitottan kell megfogalmaznod a jó kérdéseket. Ha ez nem megy könnyen, vagy egyáltalán nem megy, akkor nem szégyen segítséget kérni!

Ja és még valami, azért kell törekedni arra, hogy tisztán láss, mert csak így oldhatsz meg problémákat, érhetsz el tartósan célokat!

Addig is amíg várod, hogy visszaírjunk az első találkozóra való jelentkezésedre, kövess minket a facebookon.

 

Képek: http://retronom.hu; http://amerikaiplan.blog.hu

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu