Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

2017\05\25 PottokJudit komment

Egy blogger levele 2037-ből

Délután három. Éppen itt az ideje, hogy megigyam a mai második kávémat. A biometrikus szenzoraim szerint is belefér, még pont fogok tőle aludni este.

Kellene írnom egy blogbejegyzést, hiszen mégiscsak olvasók tízezrei számítanak rá nap mint nap, és már tegnap is elblicceltem! Helyette viszont voltam egy meetupon, ahol több szabadúszó gondolkodóval együtt éppen a 3D nyomtatás etikai kérdéseiről beszélgettünk. Nekem például ízlik a szintetikus hamburger, de ha a nagymamámat kérdeznétek, inkább vesszenek a marhák, csak ne együnk műanyagot!

37649908.jpg

Anno, az első Future Work Festivalon még elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez lesz a természetes - de azt sem gondoltam volna, hogy a gyerekeimet már önvezető autók viszik suliba. Imádják pedig, mint ahogy az itthoni takarító robotokat is, és nem, a gépek nem gőzöltek be és nem támadtak rájuk miután öntudatra ébredtek.

Milyen áhítattal hallgattam a panelbeszélgetésben, hogy egy fiatal tervezőnek nem csak a funkcionalitás, hanem az esztétika is fontos - igenis legyen szép az a radiátor, ha már egész életemben melegíti a házamat!

jucifwf.jpg

A mai anyukák nem is értik mitől féltünk, amikor felbukkantak az első fiatalok, akik hivatásos e-sportolónak vallották magukat. Manapság szinte nagyobb esemény egy-egy online bajnokság döntője, mint az olimpia - és mind megtanultunk az online közösségekben élni! Aki akkor nem tudta megfogalmazni, mi a munkája pontosan, mert annyi minden érdekelte és annyi mindent csinált, az legjobb esetben is a "keresi magát" kategóriába esett. (És közben valójában azt gondolták róla, hogy munkakerülő, link, lusta.)

Ma meg hülyének néznek, ha csak egy munkahelyed van, ahová ráadásul minden nap bejársz.

Persze én könnyen beszélek innen a portugál tengerpartról, a virtuális irodámból. Most fél évig itt élünk a családommal, iszonyat olcsó utazni, és pont kifogtunk egy jó kis közösségi lakást is. Ha belegondolok, hogy huszonévesen még az albérlet.hu-n keresgéltem a kiadó lakásokat! Ma csak beírok egy-két paramétert a flatscannerbe és a világ bármely részén perceken belül megtalálom a nekem valót.

De ugyanez igaz a munkára is. Végre nem hiszik a cégek, hogy nekem kellene meggyőznöm őket, alkalmas vagyok a meghirdetett pozícióikra. A LinkedIn profilom és a személyes képességeim alapján naponta több száz ajánlatot kapok. De ez nem csak rám igaz: a mai fiatalok már inkább kitalálják, mivel szeretnének foglalkozni felnőttként, hiszen olyan gyorsan változik a világ, hogy közel sem minden szakma volt ismert már az ő gyerekkorukban.

laptop-work-beach-freelance.jpg

Régen féltünk ettől, ma kihasználjuk az előnyeit. Nem lexikális tudást tanítanak az iskolákban, hanem együttműködést és alkalmazkodókészséget, és ami a legfontosabb: nem hagyják elveszni a gyermeki kreativitást. És arra is régen rájöttünk, hogy nem a diplomák száma, hanem a valós tudás teremt hozzáadott értéket...

Kicsit nagyzolósnak hat így leírva, de tényleg átéltük a 4. ipari forradalmat. Az én gyerekkoromban még betárcsázós net és vonalas telefon volt, és örültem, hogy az első nyári fizetésemből tudtam venni egy mobilt, aminek egysoros kijelzőjén ment az sms-ezés. Na meg a "hárommásodpercezés" a'la Westel. Ma meg vigyáznom kell mire gondolok, miközben a fejemen van a Google szemüveg, hiszen a gondolat-üzenetek elküldése előtt csak egyszer kér jóváhagyást a kütyü!

Na és a robotok? Igen, mindenhol ott vannak. Itthon, az utcán, a közintézményekben, a munkahelyen.

Voltak nehéz időszakok, és sokan veszítették el a munkájukat - viszont végre eljutottunk oda, hogy a világ országai együtt kezdtek el gondolkodni a probléma megoldásán. És lett megoldás, lettek ingyenes átképző programok, világméretű felmérések arról, milyen szakmákra kell felkészíteni a jövő generációit, generációs minisztérium. A jövőkutatás és az exponenciális technológiák  megismerése az óvodától kezdve a tanmenet része. Végre tudatosan gondolkodunk!

Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: a gyerekeim már minimum 100 évig fognak élni.

Mert egészségesen táplálkoznak kiskoruktól fogva, mert sportolnak, mert szenvedélyből dolgoznak és nem végeznek nehéz fizikai munkát. Ők sem, és senki más sem. Az orvostudomány pedig messze fejlettebb, mint akár csak az én fiatalkoromban.

Túl rózsaszín, naiv, utópisztikus, hülyeség? Lehet. Én viszont inkább egy ilyen jövőt szeretnék elképzelni, nem Sarah Connorét...

 

 

Ha te még egyáltalán nem tudod elképzelni magadat 10 év múlva, segítünk! Addig is olvashatsz, láthatsz minket itt, itt és itt.

 

 

képek innen: Future Works Festival hivatalos; https://www.newscientist.com/, http://www.internetfestival.it/en/ttour/keep-calm-and-love-robots/,http://www.womenonbusiness.com

A Földközi-tenger második legnagyobb szigete: a türkiz Szardínia

Pár éve még gyerekek nélkül (najó, egy mínusz három hónapossal a hasamban) tettünk egy csodálatos körutazást, amit mindenkinek tudok javasolni, aki nem tart a hosszú autóutaktól. Három hétre indultunk, egy pár órás bledi és pisai kitérő után megnéztük Szardíniát, aztán Korzikát, majd a Cinque Terrét.

A beszámoló első része következik, a türkizkék Szardíniáról.

Szardíniára ma már megy fapados, úgyhogy ha nem akarunk annyit döcögni, akkor repülhetünk egyszerűen a mór beütésű Alghero-ba is. De ha nem tartunk az olasz autópályáktól, akkor válasszuk inkább az autós megoldást, olcsóbban fogunk kijönni, mert mint a legtöbb szigeten, Szardínián is méregdrága az autóbérlés. Korzikáról nem is beszélve, márpedig ha már eljöttünk idáig, mindkét szigetet érdemes bejárni.

Az ajánlott útvonal Budapest - Pisa (de csak a torony miatt, amúgy a városba kár benézni) - Livorno - Olbia, majd amerre csak gondoljuk. A komp elképesztő áron van Livorno-ból Olbiába, viszont ez csak akkor van így, ha a gyorsabb megoldást választjuk és a pár óra alatt odaérkezővel megyünk. Azonban van olyan verzió is, ami lassabban pöfög a tengeren, így az éjszakát a kompon tudjuk tölteni, és ezzel spórolunk egy szárd szállást, na így már nem is olyan vészes a helyzet. Ráadásul rosszabb éjszakát is el tudok képzelni, mint egy kompon a Tirrén-tenger közepén. 

Mi 5 napot töltöttünk a szigeten, ebbe Cala Gonone, Nuoro, Orgosolo, Porto Cervo, Sassari, Costa Smeralda, Castelsardo, Alghero, Bosa, pár Nuraghe és beach trail és a Neptun-barlang fért bele. Hadd maradjak jó szokásomnál és emeljem ki a kedvenceket ezekből. Ha több időd van, menj el délre is, én rengeteget olvastam előtte a szigetről és arra jutottam, hogy inkább teszek Korzikára párral több napot Dél-Szardínia rovására. Nem bántam meg a döntést, de erről majd a következő részben, Korzikánál:) 

Amit még tudni kell a szigetről, hogy kicsiknek tűnnek a távolságok, de autózni bizony kell, mert keskenyek és kanyargósak az útvonalak. Szardínia ideális túra és kerékpár útvonalakat is biztosít, de 6 hónapos terhesen én ezeket már kerültem. A beach trail nevezetű strandtúrákat viszont így sem szabad kihagyni, nagyon jópofa, hegyen-völgyön átvezető könnyű, közepesen nehéz gyalogutak kötnek össze olyan öblöket, ahol a madár sem jár. Bakancsot azért vigyünk magunkkal, nem egy papucsbarát övezet ez sem. 

Sziget révén kerüljük a főszezont, inkább áldozzuk be a fürdést, de cserébe élvezzük magunkban a látnivalókat. Mi májusban voltunk, ekkor még hideg volt a víz, de már nagyon jó idő kinn, úgyhogy napozni, megmártózni lehetett, cserébe turista minimális. Lonely Planet nélkül ne induljunk, életem legjobb pizzáját (beleértve Nápolyt is) Bosában ettem egy egy talponállóban, aminek a címe benn van a pótolhatatlan kötetben, nem lehet kihagyni.

 

Bosa

Hadd kezdjem a favorittal. Bosa elképesztően gyönyörű, olyan hangulata van, amelyet kevés olasz kisváros múl felül. Nem a tengerparton fekszik, hanem attól egy-két kilométerre, ami elég ahhoz, hogy szezonon kívül az a pár turista se jöjjön el, aki a szigeten nyaral. A Temo folyó völgyében terül el a városka, dimbes-dombos, a házak és a macskák színesek és kopottak, a svájci sapkás bácsik este héttől éjfélig kinn ülnek a házuk előtt, a minimális méretű parkokban látszólag száz éve zajlik háborítatlanul a sakk és a petanque. Bosában a tengeren kívül megvan minden, amitől Olaszországot imádni lehet. 

Alghero

Egy falat Spanyolország. Az 50.000-es kisváros 15-20%-a állítólag még mindig katalán, mindenesetre az egész jelleg, az érzet, ahogy sétálsz a városfalak között kiemel pár órára Olaszországból. Az óvárost övező ezer éves falak egy jellegzetes katalán városkát ölelnek. Az egyik leglátogatottabb városa Szardíniának, de ennek a városban bolyongva nem sok nyomát látjuk. Menjünk fel a tekergős Sulis-toronyba és vessünk egy pillantást Katalóniára:)

Orgosolo

Ez a város, mintha az északi Costa Smeralda vidék szöges ellentéte lenne. A hegyek között megbúvó sikátoros, romos, poros, falfestékekkel dekorált Orgosolo kívül esik az átlag turista útvonalán. Magyarul nem is sok mindent találunk róla, de ez még nem jogosít fel az elkerülésére. A 150-200, szociális és politikai túlfűtöttségről tanúskodó festménnyel borított házfal egészen egyedi hangulatot kölcsönöz a városnak. Inkább Szicília belsejére emlékeztet az atmoszféra, a luxusjachtok helyett golyónyomok, romos falak emlékeztetnek a város forradalmár lelkületére. Sztorijáról itt olvashatunk bővebbet

Neptun-barlang

Méretes pocakomra való tekintettel talán még többnek tűnt, de a 672 lépcsőfok nominálisan sem tűnik kevésnek. Márpedig ezt nem kerülhetjük el, ha le szeretnénk ereszkedni a barlanghoz. A cseppkőbarlangot vezetett túrán tekinthetjük meg, a termeket ellepő víz ezerszeresen tükrözi vissza a képződményeket, csodálatos látvány. 

5 nap Szardínia után északra indultunk, és szűk háromnegyed óra kompolás után már is érkeztünk Bonifacioba, Korzika egyik legszebb városába.

Folyt. köv. 

 

HA CSAK LÉGKONDIS KILÁTÁSAID VANNAK A NYÁRRA, ITT TALÁLSZ BUSINESS COACHOT. HA NINCS SZABIN.

A képek sajátok.

Az énmárka is lehet mellékvágány

Az elmúlt 10 évben nem volt 5 olyan egymást követő nap, hogy ne olvastunk volna valamit az énmárkáról. Személyes márka, personal branding, énmárka, hívjuk ahogy akarjuk, de megtanultuk, hogy e nélkül élni sem érdemes.

Nem is lehet egyébként, hiszen az énmárkánk akkor is épül, ha nem akarjuk, pont ahogy a munkáltatói márka teszi.

Vannak viszont olyan esetek, amikor az énmárka-építésre való túlzott törekvés kifejezetten félrevihet az eredeti céltól. Mikor valaki szabadúszásba kezd, és elkezdi egyéni vállalkozói karrierjét, legtöbbször ezzel kezdi.

download_1_1.jpg

Egyedül, vagy akár tanácsadó segítségével kiépít egy énmárkát.

Létrehozza a www.kovacsalajos.hu-t, kitalálja Kovács Alajost, mondjuk a pénzügyi tanácsadót. Ha jól csinálja, akkor ezzel csak formába önti, tudatosabbá teszi eddig is kész Kovács Alajos mivoltját. Kovács Alajos dolgozik, ismertebb, elismertebb, hitelesebb lesz. Napról napra erősebb és erősebb lesz az énmárkája, aminek közvetett eredményeképpen egyre több és több megkeresése lesz. 

Lassan, de biztosan, Kovács Alajos eljut egy pontra, ahol nem bírja tovább egyedül. Rájön, hogy bővülni szeretne, felvesz maga mellé még egy embert, hogy most már ketten együtt csinálják a kis pénzügyi tanácsadói vállalkozásukat.

És ekkor szembesül azzal, hogy saját magával rossz lóra tett. Mert a leadek Kovács Alajost keresik. Nem a Kovács Alajos Mellett Dolgozó Ember-t.

Úgyhogy mit csinál? Alapít egy másik vállalkozást, a KA Financial Solutions-t, és újra kezdi az egészet. Elkezd felépíteni egy kis márkát, teszi mindezt a nulláról. Hiszen a saját brandjét ehhez nem tudja felhasználni, Kovács Alajos kész van ugyan, de ez még nem mond el semmit a KA Financial Solutions-ről. 

Mit tehetett volna e helyett? Ha anno a KA Financial Solutions-el kezdi, és ugyanannyi időt és energiát beletesz az új brand felépítésébe, akkor a cégének a brandje átragad rá is.

steve-jobs-resigns-as-apple-ceo.jpg

A Facebook építette Zuckerberg márkáját, az Apple építette Steve Jobs márkáját, a Microsoft építette Bill Gates márkáját, a Prezi építette Halácsy márkáját. És nem fordítva. 

Ha építesz egy masszív, szerethető, bármilyen kicsi márkát is, az hozzád fog ragadni, és ezzel automatikusan épül a személyes márkád is. De ha építesz egy személyes márkát, abból még nem lesz céges márkád. Úgyhogy amikor bővülni szeretnél, kezdheted majd újra az egészet.

Tehát ha azon töröd a fejed, hogy kiugrasz a multiból, és szabadúszó karrierbe kezdesz, NE először azt találd ki, hogy hogy építsd fel a személyes márkádat.

Először találd ki, hogy mit szeretnél. És ha abban a mit-ben benne van a bővülés lehetősége, akkor menj mélyebbre és gondold végig, hogy a bővülésben biztos vagy-e annyira, akarod-e annyira, hogy az új céged oltárán akár a személyes márkádat is hajlandó vagy feláldozni.

Ha igen, akkor ne vesztegesd az idődet a www.kovacsalajos.hu-ra.

Kezdd rögtön a KA Financial Solutions-al és spóroltál magadnak egy évet.

 

HA A KA FINANCIAL SOLUTIONS-NEK NEM IS, DE NAGYON SOK MÁS CÉGNEK SEGíTETTÜNK MÁR FELNŐNI, TARTOZZ KÖZÉJÜK.

képek: http://cdn.osxdaily.com, https://pilbox.themuse.com

Mikor fejezzük már be az elkelt pozíciók meghirdetését?

Mikor fejezzük már be azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a közvetlen vezető nagyon is jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást?

Azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a HR-es is nagyon jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást. De az állást ki kell írni, mert úgy szól a HR policy ugye. Nem mindenütt hálisten, de nagyon sok helyen, köztük a legmammutabb multiknál, legtöbbször igen.

bad-interview.jpg

Nézzünk egy gyors körképet, kit érint egy ilyen folyamat. A vezető ki szeretne maga alá neveztetni egy csoportvezetőt, amire van egy embere, aki négy éve dolgozik az osztályon. Bízik benne, tudnak együtt dolgozni, fejleszti, tettek bele mindketten erőt, energiát, hogy az embere ott tartson, ahol most.

Egyeztet a HR-el, hogy mit szeretne, ahol felkérik, hogy annak rendje és módja szerint írja ki az álláshirdetést. Hiszen nem lehet "csak úgy" odaadni valakinek egy pozíciót, mert a vezetője azt szeretné.

Kiírják a hirdetést, kerek 7 naptári napra, majd attól függően, hogy hány jelentkező volt, esetleg tartanak még egy fake csoportos kiválasztást is, amit aztán megnyer az előre meghatározott jelölt. 

De mi a baj tulajdonképpen ezzel a hallgatólagosan elfogadott bundával?

Az, hogy az összes érintett rosszul jár a folyamatban, mint például:

1. A többi, cégen kívüli pályázó:

Reménykednek, CV-t írnak, pályáznak, esetleg még interjúznak is, megint reménykednek, elbuknak.

És a cég harmadik ilyen hirdetésénél már meg sem pályázzák.

Mert pontosan tudják, hogy esélyük sincsen, mert megszokják, hogy az XY International-nál kár bármit pályázni, mert ott 7 nap múlva eltűnnek a hirdetések, úgyhogy ezek nem is valósak.

És ilyen van. Sok van. A munkaerőpiacnak ugyanúgy van emlékezete, mint a szervezetnek. Aztán XY International csodálkozik, hogy a valós pozícióikat se pályázza meg a kutya sem. Ez is a munkaerőhiány, persze.

2. A többi cégen belüli pályázó:

Az osztályon, cégnél dolgozó összes többi pályázó is tudja, hogy a kiválasztást ki fogja megnyerni. De mivel úgy vannak szocializálva, hogy ne higgyék el, jelentkeznek ők is. A HR nagy bánatára, mert ha belülről is vannak jelentkezők, akkor nem ússzák meg a kiválasztást, míg ha csak kívülről, akkor nyugodtan vissza lehet írni mindenkinek, hogy ez alkalommal sajnos nem jutott be interjúra.

De belülről ilyet nem illik, tehát ekkor biztos jön a fenti AC, ami azért végképp praktikus, mert akkor a jelöltek, a vezető és a HR-es egy teljes munkanapja is rámegy plusszban a műbalhéra, ami már forintban is igencsak könnyen kimutatható károkat is okoz a szervezetnek.

A belső pályázók aztán csalódottan tudomásul veszik, hogy feleslegesen gürcöltek, úgyis a főnök kegyeltje lett a kiválasztott. Amivel így sikerült demotiváltabbá tenni őket, mint ha a reménykedés fázisa előtt jelentik be, hogy nem belőlük lesz a csoportvezető.

gty_job_fair_lpl_130404_wmain.jpg

3. A HR-es:

Aki becsülettel betartja az előírt folyamatot, ezzel egy csomó plussz munkát okozva magának és kollegáinak. Ráadásul az esetek többségében ő az, aki utána lehazudhatja a csillagot is az égről, hogy megfelelő módon tudassa mindenkivel, hogy mégis miért lett az kiválasztva, aki.

4. A leendő csoportvezető:

Aki tudja, hogy ő érdemli meg a pozíciót. Azt is tudja, hogy 4 éve gürcöl érte. Ha a vezetője kommunikálja neki, hogy ő fogja megnyerni (ami szintén gyakori eset), akkor a vezető ezzel hülyét csinál a HR-ből és közvetve magából a cégből is, akit remekül fémjeleznek kiváló folyamatai.

Ha nem kommunikálja neki, akkor meg joggal akad ki, hogy 4 éve tesz bele mindent, amit tud, mégis miért kellene őt egyként kezelni az összes többi jelentkezővel, aki aznap lépte át először a cég kapuját.

5. A vezető:

Aki a fake folyamat miatt, vagy a többi jelöltnek, vagy a saját emberének, vagy a HR-esnek - de valakinek mindenképpen hazudni fog. És egy-két-tizenkét munkaórája biztos rámegy a felesleges levélváltásokra, telefonálásokra, interjúkra és kiválasztásokra.

Amitől általában remekül érzi magát, hisz nincs az a vezető, aki ne szeretné magát zsinórokon rángatott pinocchio bábunak érezni.

6a0120a4f9a8ff970b01b7c6e8bcee970b-800wi.jpg

6. A cég:

Akinek a folyamat végére van egy rakat demotivált embere, egy csomó feleslegesen kidobott forintja, és ami a legrosszabb, egy felmérhetetlen hatással rendelkező nyoma a munkaerőpiacon. Az a nyom, amelynek az eredményét majd felnagyítva fogja visszakapni, mikor a jelölt nem jelentkezik hozzá.

Sem az, akit egyszer (feleslegesen) visszautasított. Sem az, aki kétszer már jelentkezett, de egyszer sem hívták be interjúra és sosem tudhatta meg, hogy nem is volt interjú, hiszen a pozíció már elkelt, amit meghirdettek. Sem az, akiknek az előző kettő elmesélte, hogy ő mindig hogy jár az XY International-al. 

Kihagytam valakit? 6 érintett, egy halom feleslegesen kidobott munkaóra és forint, és egy felmérhetetlen negatív pletyka cégen belül és kívül. Nem kellene felhagyni ezzel?

 

FACEBOOKON, INSTÁN KÖVETSZ MINKET? COACHOD VAN? ZSINÓROD?

 

képek: http://abcnews.go.com/, http://tinglefactor.typepad.com/, http://www.intellum.com

Mit tehet a munkerőpiac az oktatásért és mit az oktatás a munkerőpiacért?

Készségfejlesztés, rugalmasság, alázat, visszacsatolás – a III. Versenyképes Oktatás konferencia résztvevői ezeket a területeket fejlesztenék a versenyképes oktatás és munkaerőpiac érdekében.

A nemzetközi StarWars napon volt lehetőségem két legolvasottabb cikkünk (itt és itt) alapján, egy előadásban összefoglalni, melyek azok a pontok, amelyeket a vállalatok tehetnek-tehetnének azért, hogy megtartsák az Y generációt. (Azt az Y generációt, amelyet az összes tévhittel és hibás cikkel ellentétben nem kell kötőjellel írni :) ).

A most következő sajtóközlemény a konferencia alapján készült, benne azokkal a kutatási eredményekkel, amelyeknél nincsen ma elérhető frissebb és részletesebb kutatás az itthoni fiatalok igényeiről.

Köszönjük még egyszer a lehetőséget az Amcham Hungary-nek!

may4th_featured.jpg

2017. május 4. - Több mint 200 vállalati, kormányzati és oktatatási szakértő, illetve diák találkozott ma a III. Versenyképes Oktatás Konferencián az InterContinental Hotelben, hogy együtt tekintsék át a munkaerőpiac oktatási rendszerrel szembeni elvárásait, a fejlesztendő területeket és az egyes szereplők közötti együttműködés lehetőségeit.

Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) és a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) 2015-ben indította el az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) együttműködésével a Versenyképes Oktatás konferenciát, hogy párbeszédet alakítson ki a vállalatok, az oktatási intézmények és a kormányzat között, amely célja Magyarország hosszútávú munkaerő-piaci versenyképességének javítása. -ii_plenaris_kerekasztalbeszelgetes-_a_cegek_lehetosegei_a_fiatalok_eleresere_megtartasara.jpg

Az esemény szakmai hátterét három aktuális, fiatalok körében készült kutatás adta, melyek fő tapasztalait vitatták meg a résztvevők. Az Engame Akadémia hiánypótló kutatásában arra kereste a választ, hogy a külföldön tanuló magyar diákok hogyan gondolkodnak a jövőjükkel kapcsolatban. Az online felmérés 500 külföldi egyetemi képzésben tanuló és az elmúlt években végzett diák részvételével készült.

A PwC legújabb Munkáltatói Márka Kutatása több mint tizenkétezer közép- és felsőoktatási intézményben tanuló diák, fiatal pályakezdő megkérdezésével tárja fel, és teszi vállalatok számára láthatóvá, hogy milyen elvárásokkal rendelkeznek a fiatalok a munkáltató iránt, illetve mely preferenciák és ismérvek mentén hoznak döntést pályájuk tervezésekor, munkahelyük választásakor. Végül az Új Nemzedék Központ 2016-ban elkészített nagymintás, reprezentatív Magyar Ifjúság Kutatáson keresztül többek között a fiatalok családalapítási, karrierépítési terveivel kapcsolatos kérdésekre kereste a választ.

 Az idei esemény célja a platformteremtés és a tudásmegosztás mellett az volt, hogy a résztvevők meghatározzák azokat a munkaerőpiaci és oktatási területet érintő konstruktív javaslatokat, melyek segítségével Magyarország javíthat versenyképességén. Ezeket a javaslatokat az AmCham a későbbiekben eljuttatja a kormányzat felé négy témában, melyek a fiatalok hazatérése és a tehetségek megtartása, az új munkavállalói igények és az egyetemi hallgatók készségei.

A beszélgetések során számos konkrét ötlet, javaslat fogalmazódott meg.

Az oktatást érintő gondolatok közül fontos kiemelni, hogy egy külföldi egyetem sok esetben nem garancia az értékesebb, minőségibb képzésre, mint egy hazai diploma.

Abban az esetben érdemes külföldi tanulmányokra szánni 3-5 évet, ha egy specifikusan kiválasztott top egyetemre nyer a hallgató felvételt, kalandvágyból egy kint elvégzett félév is kellő nemzetközi tapasztalatot tud adni, amit a későbbiekben akár a munkában is sikerrel kamatoztathat a hallgató.

A nemzetközi  tapasztalat abban tudja a hallgatókat leginkább segíteni, hogy azokat a készégeiket fejlesszék, amelyekre a magyar oktatási rendszer jelenleg nem fektet kellő hangsúlyt. Ilyenek a prezentációs készségek, a projekt-és csapatmunka vagy a digitális oktatás.

Lényeges változás állt be a munkaerőpiacon, miszerint ma már nem a munkáltató választ kollégát, hanem a munkavállaló választ magának munkahelyet. Így a vállalatok évek óta keresik azt a csodaszert, amivel a fiatal generációt meg tudják szólítani és hosszútávon a cégnél tudják tartani a tehetségeket.

A csocsóasztal és az ízesített ingyen limonádé lenne a megoldás?

Hosszútávon biztosan nem. Az előzetes felmérésekből és a helyszíni beszélgetésekből is az derült ki, hogy a megoldást a vállalatok rugalmasságában kell keresni – vonatkozzon ez a távmunkára, a munkaidőre, a nyári gyakorlatok rendszerére vagy akár a konkrét munkakörre–, a kölcsönös bizalomban és a folyamatos visszacsatolásban, aminek része az egymástól való tanulás is. A diákok felé az egyik legfontosabb üzenet az volt, hogy keressék és ragadják meg a lehetőségeket és alázattal közelítsenek az egyes feladatokhoz és az új helyzetekhez.

Az oktatási intézményeknek elsősorban a már erős alapokat kéne tovább fejleszteniük és a nemzetközi jó gyakorlatokat is beépítve, illetve a vállalatokkal együttműködve gyakorlatiasabb, készségfókuszú és digitális oktatási rendszerek kidolgozását javasolták a résztvevők.

 

Ha nem érsz rá várni, míg a vállalatok reagálnak a valós igényeidre, itt találsz coachot, aki beszéli a nyelvedet.

2017\05\04 PottokJudit komment

Galaxis útikalauz a jövő job-hoppereinek

galaxy.JPG

Közhely: életünk döntések sorozata. Közhely: akkor leszel sikeres a karrieredben, ha olyan szakmát választasz, amit szeretsz, és nem munkaként éled meg. Közhely: a technológiai fejlődés teljesen át fogja formálni a munkáról alkotott képünket.

Igen, ezeket mind tudjuk. De ez konkrétan mit fog jelenteni rám, a szüleimre, a gyerekeimre nézve? Honnan tudjam, hogy lesz-e munkám 5 év múlva? Honnan tudjam, mit kell tanulnom ahhoz, hogy ne egy olyan szakmára tegyem fel az életem, ami talán pár év múlva nem is fog létezni?

Nos, először is tisztázzuk mit értünk munka alatt!

A nagymamám ugyanabban az iskolában dolgozott 40 éven keresztül, majd nyugdíjba ment. Az ő munkája az volt, hogy gyerekeket tanított rajzolni és a biológia alapjaira. Az édesanyám bár régóta dolgozik ugyanannál a cégnél, nem az eredeti szakmájában és nem is az eredeti beosztásában keresi a kenyerét, és gyanítom a nyugdíj előtt még egy-két váltás benne van a pakliban. Én jelenleg főállásban és mellékállásban is dolgozom, blogolok, és folyamatosan azon töröm a fejem, hogyan tudnék még emellett olyan hasznos tevékenységet végezni, amiből nem feltétlenül lesz pénzem, de esetleg a világ, az ország, vagy - maradjunk szerények - az én közvetlen környezetem jobb lesz tőle. Az én gyerekem pedig vélhetően olyan tevékenységből fog élni, ami ma még nem is létezik, vagy nem munkaként gondolunk rá. De az tuti, hogy nem fog valahová "bejárni" dolgozni.

o-homeoffice-facebook.jpg

Szóval akkor mi a munka tulajdonképpen? Nekem az a napi tevékenység, amiből pénzt kapok ahhoz, hogy élhessem az életemet. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne élvezni, szeretni, kiteljesedni benne, hivatásként megélni. Mint ahogy azt sem feltétlenül jelenti, hogy a munkájával mindenkinek meg kell váltani a világot, imádni kell, és mindenképpen hozzá kell járulni a világbékéhez, a globális felmelegedés elleni küzdelemhez, vagy tudom is én. 

Ezzel együtt talán érdemes elgondolkodni az alábbi javaslatokon, ugyanis csak a vak nem látja, hogy a munka világa - bármit is jelentsen - bizony változóban van!

robotwork.png

1. Ne tedd fel az életedet!
Az igazán sikeres emberek nem azért tartanak ott, ahol, mert úgy születtek, hogy tudták mit akarnak és hogyan. Azért értek el kiemelkedő eredményt, mert mertek több lábon állni, kipróbálni dolgokat, hibázni és újrakezdeni. Valljuk be őszintén, elég kevés tizenéves tudja teljes biztonsággal kijelenteni, hogy mivel szeretne foglalkozni, vagy melyik iskolában szeretne továbbtanulni - egyáltalán szeretne-e? Sokkal nagyobb jelentősége van a hibás döntés felismerésének és a változtatásnak, mint egy-egy hibás döntésnek. És sajnos azt el kell fogadnunk, hogy a mai világban, a jövő világában pedig még inkább, a legjellemzőbb karrierút nem a jól megszokott szamárlétra, hanem a karrierspagetti, a jó értelemben vett job-hopper működés, és a szabadúszás lesznek. Lehet tagadni, de attól a tény még tény marad.

2. Ne félj változtatni!
Sokan jönnek hozzánk ügyfélként egészen konkrét elképzeléssel, rengeteg tapasztalattal, kiváló készségekkel - mégsem mernek kilépni a megszokott munkahelyükről, vagy akár csak amellett kipróbálni azt a tevékenységet, ami érdekli őket. Mert mit szól a család, a munkahely, mi van ha nem sikerül, mi van ha nem leszek olyan jó benne mint szeretnék... Nos, változtatni mindig nehéz, de attól, hogy halogatjuk, nem lesz könnyebb. Talán ha nem úgy gondolunk a munkánkra, mint életünk egyetlen lehetőségére, az segít.

3. Ne hanyagold el a magánéletedet!
És mit jelent a munka-magánélet egyensúlya ebben az új működésben? Ha nem egy klasszikus munkahelyen dolgozom, hogyan lehet abbahagyni aznapra a melót? Pláne, ha a baráti társaságom nagy része szintén vállalkozó vagy szabadúszó, és minden beszélgetésben felmerül egy-egy új ötlet, egy világmegváló app, vagy önkéntes kezdeményezés, amiből egyszerűen nem lehet kimaradni! A kötetlen munkaidőben húzhatok-e határokat, vagy azt jelenti, hogy vasárnap hajnalban is válaszolnom kell egy emailre? Hiszen a közösségi média nem alszik, ha nem teszek bele kellő energiát, nem indul be a vállalkozásom, nem leszek ismert, ha nem tolom a Facebook kampányt, vagy nem megyek el minél több rendezvényre, meetupra, konferenciára. Az egyensúly a szabadúszó világban is egyensúly - és az a rossz hír, hogy ez esetben sem fogja senki megteremteni helyetted. Neked kell megtalálnod, pont úgy, ahogy neked jó.

4. Ne hallgass senkire!
Kicsit visszás, ugye? Hiszen én is éppen most osztogatom neked az okosságot! Érdemes minden ilyen helyzetben azt megfogadni, amit be tudsz építeni, amit magadénak érzel, ami segít. Nem pedig a károgásra, az "úgysemfogmenni"-re és a "jólgondoldmegnembiztonságos"-ra figyelni. Onnan fogod tudni, hogy megtaláltad a saját utadat, hogy senki nem fog tudni lebeszélni, és nem mások kedvéért váltasz vagy nem váltasz, hanem azért, mert egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy másként legyen.

5. Kérj segítséget!
Hidd el, nem vagy egyedül. Sokan gondolkodnak hasonlóan, küzdenek hasonló problémákkal, vagy éppen tapasztaltak már meg hasonló helyzeteket. Segítséget kérni nem szégyen, sőt, nagyon sok fölösleges körtől megkímélheted magad, ha elismered, hogy nem vagy mindenható, és nem sikerül elsőre minden tökéletesen. Ehhez is bátorság kell, hát legyél bátor!

 

A következő tökéletes lehetőség az inspirálódásra és a közös gondolkodásra a Future Work Festival, ahol azt próbáljuk meg körüljárni, milyen lesz a munka világa pár éven belül, hogyan tudnak erre felkészülni a szülők, a fiatalok, a már évek óta dolgozó felnőttek. Gyere el Te is, mi ott leszünk!  

 

Képek innen: https://www.pastemagazine.com/articles/2015/03/the-10-best-quotes-from-the-hitchhikers-guide-to-t.html, https://ascent.atos.net/the-future-of-work-its-work-but-not-as-we-know-it/, http://www.jefu.de/video-alarm-ueberwachung/

Design thinking: Tervezd meg az életed!

A formatervezői gondolkodás bullshitje

1270870_2.jpg

Szerettem volna írni egy könyvajánlót. Nem fogok. Írok helyette egy könyv-nem-ajánlót. Valamelyik blogon olvastam a végre magyarul is megjelent két stanfordi professzor, Tervezd meg az életed! Design thinking, ahogy a Stanfordon oktatják c. könyvéről, úgyhogy rohantam is gyorsan megvenni. Rosszul tettem. 

Ha nem lenne blogunk, ahova írni szerettem volna, egész biztos nem olvasom végig.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz könyveket olvassunk. Ez is egy olyan bölcsesség, ami akár a könyvben is helyet kaphatott volna.

Kezdjük azzal, hogy nehezen, de el tudom képzelni, hogy angolul használható a mű. Viszont nem fogom még egyszer elolvasni, az egész biztos, úgyhogy ha olvastad eredetiben, kommentálj légyszí, hogy tudjam miről maradtam le.

Magyarul katasztrofális. Annyira ócska, igénytelen, unalmas a fordítás, olyan rettenetes az egész könyv stílusa, hogy többször elaludtam rajta, és simán lehet, hogy a stanfordi guruk miatt abnormálisra növekedett kávéfogyasztásomra, rámegy a vesém.

time-for-a-design-thinking-workshop.jpg

Már alapból az, hogy gondolkodás nélkül többesszám első személyben íródott az egész könyv, olyan végtelenül modorossá teszi, hogy egyszerűen feláll tőle a szőr a hátunkon. Nem tudom elképzelni, hogy ezt angolul így rakták volna össze, hogy lehet leírni egy könyben, hogy "egy gyerekkori ismerősünk szerint, ...". Két szerző van, könyörgöm, nem testvérek, nem gyerekkori ismerősök, nincsenek közös gyerekkori ismerőseik. Borzalmas.

Túl az igénytelen fordításon, maga a könyv is végeláthatatlan bullshit. Idejét nem tudom, mikor idéztem utoljára Mark Twaintől, de persze megint ő jutott eszembe. Az ő novelláiban, vasárnapi iskolában tanultak ilyesmit a jó gyerekek. Hadd idézzek pár gondolatot, aminek megfogadásával azt hiszem mindannyian lényegesen előrébb jutunk az életben:

dilbert23659960040216.gif

Működésképtelen elképzelés: Aki sikeres, az boldog. Átértelmezés: Az igazi boldogsághoz az adott ember számára megfelelő életet kell kialakítani.

A lényeg a következő: Neked vannak problémáid. A barátaidnak vannak problémái. Mindenkinek vannak problémái.

A formatervezők sok problémát tudnak, amelyekben a dolgok nem a tervek szerint működtek. Ha megérted, ki vagy, te alakítod a saját életedet, és ha úgy éled, ahogyan alakítottad, akkor nem hibázhatsz. 

Az élet formatervezői nem küzdenek a valóság ellen.

Elképesztő, nem? És az egész könyv A-tól Z-ig dugig van ilyenekkel. Közben megtudod egyébként, hogy az internetes álláskeresésnek például egyáltalán nincs értelme. Helyette olyan használható és életszerű megoldási javaslatot ajánl, hogy keress meg fél év alatt hetven (70!) vadidegen embert és beszélgess velük csupa érdeklődésből a munkájukról, de ne gondold közben, hogy te is ilyen munkát akarsz! Legyél őszintén érdeklődő csupán, és így majd rengeteg álláslehetőséghez fogsz jutni. Hasznos tanács.

Itt találsz videót is, ahol az egyik szerző elmagyarázza, hogy mi az a design thinking pontosan. Javaslom számold közben az ujjaidon, hogy hány új(szerű) gondolattal találkozol. Ne tedd le a kávét, elég lesz az egyik kezed is. Sok is.

design-thinking-doodle.jpg

Hadd ne folytassam. A könyv magyar kiadása 250 oldal, őszinte szívvel senkinek nem tudom javasolni, hogy rágja át magát rajta. De talán, mégis. Azoknak, akik szerint a design thinking egyfajta új gondolkodásmód, egy olyan fantasztikus és újszerű, zseniális képződmény, amelynek elsajátításához tanfolyamokra és rengeteg időre van szükségünk.

Nem az.

A design thinking egy abszolút használható, logikus folyamat, csakhogy ebben a formában, ahogy ez a könyv megjelenteti, a 3 oldal (egyébként tökéletesen alkalmazható) józan paraszti ész által képviselt gondolkodásmód leírása közé szúrtak még 247 oldal coelhonyi bölcsességet és használhatlan életvezetési tanácsot. Elképesztő bullshit tényleg, nem tudok rá jobb szót.

A könyv 4000 HUF egyébként és bármelyik Libri-ben, bookline-on, akárhol megvásárolhatjuk. Mert a marketingje jó. 

Akinek nincs erre 4000 forintja, azt szívesen megszánom egy példánnyal, cím a szerkesztőségben.

 

HA DESIGN THINKING BULLSHIT-EK HELYETT VALÓS SEGíTSÉGET SZERETNÉL A MUNKABELI ELAKADÁSODRA, HAT BUSINESS COACH KÖZÜL VÁLASZTHATSZ ITT.

 

képek:https://s-media-cache-ak0.pinimg.com, https://www.linkedin.com/, https://www.lira.hu/

2017\05\01 BHB komment

Mitől félnek a vállalati vezetők?

Az egyetemen, egy gyakorlati órán a következő feladatot hajtottuk végre a tanáraink irányításával: hatan körülültünk egy asztalt, aminek a közepére betettük a nálunk lévő aprópénzt. A lényeg az volt, hogy elég sok érme legyen.

boy-coins.jpgEzután megtudtuk, hogy az lesz a feladatunk, hogy egy megadott jelzésre egyszerre mindenki próbáljon meg annyi érmét maga elé gyűjteni, amennyit csak tud.

A jelzés előtt azonban mindenkinek be kellett csuknia a szemét és elképzelni, hogy mennyit fog megszerezni az érmékből. Én azt képzeltem el, hogy mihelyst lehet, felpattanok, előrenyújtom a két karomat és az összes aprót magam elé söpröm. Aztán arra gondoltam, hogy milyen gáz, hogy egy klasszikus „harácsolást” tervezek végrehajtani.

 

 

Megnyugtattam magam azzal, hogy ez egy játék, aminek az az egyetlen szabálya, hogy minél több érmét szerezzek meg. Nem harácsolok, csak játszom. Majd az futott végig az agyamon, hogy mindenki valami hasonlót fog tenni és össze fogunk fejelni az asztal fölött. Gyorsnak kell lennem. Kinyitottuk a szemünket, és vártuk a jelet.

Csak én álltam fel, és én nyúltam a teljes érme halom felé.

Egy pillanatig tartott az egész. Ott ültünk a helyünkön és számolgattuk, hogy mennyi szajré jutott. Nem emlékszem a pontos számra, de látványosan nekem volt a legtöbb.

Ezután mindenki elmondta, hogy mire gondolt a jelzés előtti percekben. Leírva nem meglepő, ott mégis megdöbbentő volt, hogy a „sikert” mennyire egyértelműen meghatározta a terv és az ambíció. Azok, akik a hozzájuk közel eső érmék egy részét tervezték megszerezni, de már néhány érmének is örültek volna, tényleg csak néhány érmét kaparintottak meg, vagy egyet sem. Egyszerre három asztalnál zajlott a kísérlet és mindenhol azonos eredményt hozott.

De a játék még folytatódott: az volt a következő feladat, hogy mindenki adjon az asztalnál egy valakinek annyi érmét, amennyit csak akar, és vegyen el egyvalakitől szintén annyit amennyit szeretne. Nem volt kimondott cél, és nem volt más szabály. Engem feszélyezett, hogy sokkal több pénzérmém van, mint bárki másnak. Úgy éreztem, hogy valóban gáz vagyok, amiért harácsoltam, ezért nagyvonalúan támogattam azt, akinél a legkevesebb volt. A többieket viszont nem feszélyezte, hogy tőlem vegyenek el érméket, akár többen egymás után. Mire mindenki sorra került, mindenki előtt kb. ugyan annyi pénz volt az asztalon. Mind három asztalnál működött egy bizonyos kiegyenlítésre törekvés.

Ez a kiegyenlítésre való törekvés ott van mélyen az emberi közösségeinkben, olykor altruizmusként, szociális érzékenységként, rosszabb esetben konformizmusként. Az energia, ami a kimagaslóakat lefelé, az elmaradókat felfelé tolja.

És hogy mitől félnek a vezetők?

Van egy elméletem.

Mindegy, hogy kívülről, vagy belülről kerül kinevezésre a vezető, mindkét esetben az irányított egység tagjainál kedvezőbbnek tűnő helyzetbe kerül. Ez akkor is igaz, ha a vezető maga a cég tulajdonosa, és akkor is, ha csak egy beosztott dolgozik a vállalkozásban. Nem a létszám a fontos, hanem a szerepek közötti, mindenki számára érzékelhető különbségek. Egyszerűen egy valakinél jelentősen több pénzérme lesz, mint a többieknél és ez az aszimmetrikus helyzet önmagában feszültséget szül. Ráadásul a vezető helyzetét a beosztottak ritkán képesek átlátni és ebből adódóan megfelelő empátiával kezelni. Többnyire az irigyelt motívumok a látványosak.

A fentiekkel magyarázom, hogy a vezetők többségében tetten érhető egyfajta félelem azzal kapcsolatban, hogy vajon a közösségen belül megérdemlem-e a kitüntetett szerepemet. Vajon a hátam mögött nem akarják-e elvenni tőlem a kollégáim az „érméimet”? Ha én úgy is érzem, hogy megérdemlem a pozíciómat, vajon a többiek is így gondolják-e?

A félelmekre különböző stratégiák születnek, melyeket két alapvető kategóriára osztottam. Az egyik alapvető stratégia a „tartsd az ellenségedet minél közelebb magadhoz”. A másik épp az ellenkezője, „maradj lőtávolon kívül”.

Így születnek azok a jelenségek, amikor egy vezető túlzásba viszi a haverkodást, és összemossa a magánéletét, a beosztottjaival való kapcsolatával.

Vagy a visszajelzéstől tartva, elvonul egy elefántcsonttoronyba, ahol nem kaphat kritikát és maga sem ad visszajelzést senkinek. Esetleg görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy minden kérdésbe be legyen vonva és ő adja meg mindenre a választ. A félelem szüli azt, ha túlzott bizalmatlansággal, gyanakvással tekint egy vezető az alulról jövő ötletekre, kezdeményezésekre. Sorolhatnám, de inkább majd egy következő cikkben.

Annak érdekében, hogy szót értsünk a főnökünkkel érdemes végiggondolni, hogy mivel tudjuk fenti túlzásokat indirekt módon csökkenteni. Mivel oldhatjuk a vezető félelmeit.

És annak érdekében, hogy elkerüljük a fenti túlzásokat, vezetőként bele kell törődnünk abba, hogy nincs semmi rossz abban, hogy nagyobb felelősséget kaptunk másoknál. De azért, hogy tényleg ne is legyen, meg kell tennünk minden tőlünk elvárhatót.

Elsősorban azt, hogy elengedjük az irracionális parákat, hogy valóban a feladatunkra koncentrálhassunk.

Persze abban is igazad van, hogy azért nem kell mindenkinek pszichológusba átmennie. Mi sem vagyunk (mind) azok!

A képek innen vannak: https://idad.rocks/tag/egyenloseg ; http://handras.hu/?p=8095; http://24.hu/belfold/2014/01/15/ellehetetlenitik-az-etelosztast/

 

A prosecco szülőhazája: Veneto

Van egy része Olaszországnak, amely méltatlanul elhanyagolt a hazai turisták körében. Hálisten. Tavaszra, egy pünkösdi hosszú hétvégére, vagy nyár végére ideális egy heti pihenést ígér, a gyönyörű Veneto tartomány.

A prosecco szülőhazájában, Conegliano és Valdobbiadene között autózva lélegzetelállító tájban gyönyörködhetünk.

rexfeatures_4945915a-large_trans_nvbqzqnjv4bqeo_i_u9apj8ruoebjoaht0k9u7hhrjvuo-zlengruma.jpg

A szőlőhegyek, a vidék egyértelműen Toscana-t idézik, de a látogató sokkal kevesebb, az árak pedig jóval mérsékeltebbek. Két éve, ősszel töltöttünk itt egy hetet, szokás szerint jöjjenek a szubjektív kedvencek a területről. 

Mi csillagtúrát tettünk, Coneglianoban béreltünk egy fantasztikus, ötven négyzetméteres körterasszal rendelkező apartmant. Miután rájöttünk, hogy pont annyiért adnak az olaszok egy hétre egy teljes lakást, amennyiért mondjuk Zircen tölthetnénk két napot, egy nem luxus kategóriájú wellness hotelben. Persze semmi bajom Zirccel, de azért Veneto, az Veneto.

A tartomány központja Velence, ahol a tartományba érkező összes turistán kívül azért más kedvünkre valót is találhatunk: úgyhogy ha egy teljes hetünk van, akkor egy napot szánjunk rá mindenképp, de ha kevesebb, akkor inkább hagyjuk ki teljesen. Lesz így is elegendő néznivalónk.

A nettó út, Veneto közepéig nem több hat óránál, de ha nem bírjuk a hosszú autóutakat, álljunk meg pár órára Triesztben, ami sokkal többet tartogat magában, mint ahogy azt sokan, a kikötőváros mivoltjából következtetik. Együnk egy Monarchiából maradt apfelstrudel-t, igyunk egy aperolspritz-et és tervezzük meg a következő pár napunkat. Ne hagyjuk ki belőle a következő városokat.

 

Vittorio Veneto

A 150 évvel ezelőtti városka Viktor Emánuelről kapta nevét, és talán a régi töriatlaszokból ismerős lehet a neve. Itt zajlott le a Monarchia és Olaszország között a végső csata, Olaszország győzelmével.

Egészen lenyűgöző hangulata van a helynek, egy-két órás sétával teljesen körbejárható. A Dolomitok háttere előtt terül el a centro storico, az óváros, csodálatos márványburkolat, árkádok és az utánozhatatlan olasz hangulat.

Érdekesség (bár lehet, hogy csak hozzám hasonló gasztroőrülteknek), hogy a környéken népszerű a töltött, rántott rizsgolyó, az Arrancini, amely sokkal finomabb, mint ahogy hangzik és amúgy leginkább csak Szicíliában lehet vele találkozni. Ne hagyjuk ki!

12189363_10153621105032159_1938329801755724244_o.jpg

Belluno

Maga 36000 lakosával Belluno egész jelentős városka a régióban. Ha hegyi túrára igyekszünk, ez lesz az ideális hely az indulásra. A városból csodálatos kilátás nyílik egyik oldalról a Dolomitokra, másikról meg a velencei síkságra. Sokat esik az eső és általában fúj a szél, úgyhogy egy viharkabátot vigyünk magunkkal.

A város tömve van püspöki palotával, székesegyházzal, templommal, városkapuval, úgyhogy a történelemrajongók sem fognak unatkozni.

belluno-veneto-italia-05.jpg

Vicenza

Vicenza az egyik kedvencem, a városnak 100.000 feletti lakosa van, de ez nem látszik rajta, megőrizte kisvárosias jellegét. 1994-től a teljes belváros a Világörökség része. A környék leghíresebb építésze, Palladio keze nyomát hagyta a városon és az egész tartományon. 2000+ Palladio villát kereshetünk fel Venetoban, a pontos listát bármelyik turistairodában, vagy egy kis nyomozással fellelhetjük. Híres ékszerkiállításairól, mi pedig a lányaim nagy örömére éppen egy fantasztikus csokoládéfesztiválba futottunk itt bele. 

vicenza6.jpg

 

Padova

Minden ízében egyetemi város, 1222-ben alapított campusa világhírűvé tette Padovát. Hangulatos, sikátoros város, egy egészen káprázatos dómmal, római aréna maradványokkal, többszáz templommal és kápolnával. Meg persze többezer egyetemistával, és ennek megfelelően többszáz kocsmával, bárral, kávézóval és rengeteg szabadtéri programmal.

dsc04187.JPG

Treviso

Állítólag itt találták fel a tiramisut és itt lakik a Benetton. Kell ennél több info, hogy beleszeressünk?:)

A városka hangulatát meghatározzák a vizek, a síkságon fekvő Treviso-t átszeli a Sile és a Botteniga. A folyókon, csatornákon fahídak ívelnek át, a zöld vizen pedig kacsákat is etethetünk. Az olaszok jó szokásához híven a történelmi városmag itt is gyalogos, az összes tér pedig dugig bárokkal, éttermekkel és proseccoval teli italboltokkal. Kóstoljunk és kóstoljunk (tranquillo!!!!), és persze tárazzunk be a csomagtartóba is, használjuk ki, hogy nem repülővel érkeztünk.

dsc03840.JPG

Asolo

Az apró városkát sem a kilátás, sem a környék miatt nem hagyhatjuk ki, hisz ahhoz hogy idejussunk, át kell tekeregnünk magukon a szőlőhegyeken, amik a vidék igazi szépségét jelentik.

A város maga egyáltalán nem ismert itthon, úgyhogy felesleges az útikönyvekben keresnünk, pedig elképesztő kilátással és rengeteg történelmi emlékkel rendelkezik. Várpalota, színház, katedrális, antik római fürdők maradványai és számtalan meredek, apró utca. A helyiek ismerik, úgyhogy olasz turistával fogunk találkozni, de mástól nem kell tartsunk.

dsc04075_1.JPG

 

Veneto tartomány szépségében, látnivalóiban vetekszik az egyébként méltán híres Toszkánával, de a tény, hogy Velencét, és talán Padovát leszámítva gyakorlatilag turistamentes, olcsó és nagyon közel van, azért mindenképp bakancslistás hellyé teszi. Ha nincs tippünk még Pünkösdre, tegyünk hozzá a hétvégéhez két nap szabit és irány Olaszország.

 

HA NEM TERVEZTÉL PÜNKÖSDKÖR SZABIRA MENNI, MERT EL SEM TUDOD KÉPZELNI, HOGY MEHETNE HÁROM NAPIG NÉLKÜLED AZ ÉLET BENN, ITT KAPHATSZ SEGíTSÉGET :)

 

képek: sajátok, valamint Vicenza: http://www.vicenzatoday.it, Belluno: http://www.visitdolomites.com

Miért ne félj a multitaskingtól?

A nagy mindfulness láz kellős közepén lassan a ketchupos pizza elfogadottsági szintjén áll a multitasking.

De tényleg olyan ördögtől való intézmény, mint ahogy azt mostanában kikiáltják? Tényleg csökken a hatékonyságunk, idegösszeomlunk, és még ki tudja mit nem csinálunk tőle, ha előszeretettel űzzük ezt? Nem hiszem. Hadd óvjam meg az álláspontom.

pizza_with_ketchup-preview.jpg

Az egyik leggyakoribb kifogás, amit bármilyen új tevékenység belső igénye kapcsán hall az ember a férjétől az ügyfeleitől, hogy nincs rá időm, nincs rá energiám. Előbbi legalább véges, utóbbi viszont kevésbé. Legyen az életmódváltás, sportolás, olvasás, új hangszer, mellékállás, továbbképzés, bármi. Nincs rá időm, nincs rá energiám.

Nem tudok egyszerre több dolgot csinálni.

(De. Tudsz. Sokkal többet, mint hinnéd.)

És rögtön itt szoktak következni az érvek a sok angol tudós keze nyomán született kutatásokból, tudod, amúgy sem hiszek benne, hogy ennyi mindent csinálhatnék egyszerre, hiszen a multitasking tudod, káros

Az egyik mostanában felkapott kutatás szerint például:

Az egyetem kutatói megállapították, hogy akkor, amikor egyszerre több kognitív feladatot végzünk, csökken az IQ-szintünk, és olyan válaszokat adunk, mintha füveztünk vagy egész éjjel nem aludtunk volna. A multitasking közben vizsgált emberek IQ-értéke egy 8 éves gyerek átlagos IQ-tartományába süllyedt.

Félreértés ne essék, abszolút a fókuszált munkavégzés pártján vagyok. HA azt a munka minősége megkívánja.

Javasolhatok valamit? Holnap szerezz egy sakkórát, vekkert, appot, amit akarsz, és kezdd el mérni, mennyit töltesz valójában egy nap olyan tevékenységekkel, amihez bőven elég egy 8 éves gyerek IQ-ja. Ne becsüld alá a 8 éveseket. Rengeteg 8 évest ismerek, és a legtöbbjükre egészen sok dolgot rá mernék bízni.

1415854972-7247.gif

És nem, ezzel nem a munkádat akarom ledegradálni, még kevésbé a sajátomat.

De tény, hogy egy átlagos nap folyamán elképesztő mennyiségű olyan munkát kell végeznünk (igen, még az agysebészeknek is, kérdezd csak meg, hány órát adminisztrálnak egy nap), amit igenis lehet parallel tenni.

És nem, nem fog tőle károsodni az agyad. Cserébe viszont gyorsabban készen vagy, tehát kevesebb időt töltesz vele. Meg lehet válaszolni három emailt, amíg az SAP pörgeti a homokóráját, el lehet küldeni két jóváhagyást, amíg folyik lefele a kávé. És semmiképpen sem kell úgy tenni, mintha a tény, hogy 2750 olvasatlan emailed van, megszokott, normális és elfogadott lenne. Csak azért, mert a másiknak is annyi van. 

Arról az apróságról nem beszélve, hogy a legtöbbször, amikor azt érzed, multitasking üzemmódban vagy, tévedsz.

Például az előzőek sem azok.

Elrugaszkodva a munkától, lehet például telefonálás közben teregetni, tornázás közben online tréninganyagokat hallgatni, adminisztrálás kellős közepén emailekre válaszolni. Vagy akár messenger-üzenetekre. És lehet főzés közben takarítani és lehet evés közben olvasni és lehet futás közben fejben blogot írni. És lehet kávéfőzés közben reggelit készíteni és zuhanyzás közben kávézni és kávézás közben emailekre válaszolni. Soroljam még?

És mindezt azért lehet, mert EZ NEM MULTITASKING.

De nem ám. Mert nem egyszerre csinálod. A szimultán sakk sem multitasking, igaz? Ez sem. Szimultán csinálhatsz rengeteg dolgot, a melódban, az otthonodban, az életedben. Szimultán kereshetsz kifogásokat is egyébként, kávéfőzés közben azt is ki lehet gondolni, miért nem tudsz ma úszni menni. Mert nincs rá energiád, időd, tudod.

simul06.jpg

De ez nem multitasking. És nem is káros.

Mármint a kifogásgyártás igen, a szimultán munkavégzés nem.

 

HA NEM HISZEL A MULTITASKINGBEN, SEM A SZIMULTÁN MUNKAVÉGZÉSBEN, 2750 OLVASATLAN MAILED VAN ÉS HAT ÉVE VOLT UTOLJÁRA IDŐD FUTNI, ITT KAPHATSZ SEGíTSÉGET.

 

képek: youtube.com, http://bsmedia.business-standard.com, http://en.chessbase.com, https://0.s3.envato.com