Stylecoach - vagy amit akartok.

24613c4400000578-3160581-image-a-1_1436872221558.jpg

Három hete gondolkozom rajta, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de csak nem hagy nyugodni.

Negyven perce várva valószínűleg tegnap diplomázott baristámra a starbucksban, volt szerencsém belehallgatni egy beszélgetésbe. Egy mögöttem ülő hölgy találkozott életében először, stylecoach-ával.

Nem akartam hallgatózni, de a székek szellős elhelyezésének köszönhetően maximum hatvan centiméter lehetett a fülem, és a stylecoach szája között. 

És képtelen voltam nem figyelni. Nem ment. Olyan ütemben ment fel bennem a pumpa, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni a beszélgetéstől.

Félreértés ne essék, nem a stylecoach bosszantott. Ha van erre igény, hát csinálja, nincs ezzel semmi gond. Ügyes, kedves, bájos lány volt, aki gondolt egyet és megvalósította magát. Tegye, szíve joga.

A hölgynek - az ügyfélnek - az volt a legnagyobb gondja, hogyan öltözködjön úgy, hogy elfedje a magán levő plussz öt-hat kilót. Ami, ahogy elmondta, már régen rajta van és hát le is menne, ha foglalkozna vele, csak nincs kedve-ideje tornázni járni, meg az evésbe is itt-ott becsúszik egy kis kilengés, "hát tudod."

Mondta ezt úgy, hogy egy négy deciliteres, tejszínhabos jegeskávét kevergetett. 

Majd egy órát ültem volna eredetileg, mert dolgozni akartam, de végül nem tettem. Megittam a kávémat, aztán kerestem egy másik helyet magamnak. Ahol lejjebb tud menni a vérnyomásom.

A hölgy, aki a stylecoachot kereste:

- eldöntötte, hogy stílustanácsadóhoz fordul, mert zavarja az öt-hat kiló súlyfeleslege

- órákat böngészte a netet, hogy a megfelelő embert megtalálja magának

- elment találkozni és beszélgetni

- majd egy óra beszélgetés után nekiindultak együtt vásárolni.

Közben elköltött X órát és Y pénzt, hogy bevigyen a szervezetébe egy teljes napi kalóriát a jegeskávéval. Hogy mellette megbeszélje, hogyan tudja elfedni az úszógumiját, és milyen szabású blézert húzzon magára a bővülő top fölé, ami majd ügyesen elrejti a hurkákat. 

Azért tesz, hogy valaki segítsen neki elrejteni a hurkákat, de azért nem, hogy eltűnjenek a hurkák.

Mert "sem időm, sem energiám, sem pénzem folyton az edzőteremben ülni, én nem vagyok olyan nő". Uramisten. 

Mivel első találkozás volt, így azt is meghallgattam, hogy a mostani négy órás randi 35.000 HUF-ba fog kerülni, ebből 1 órát beszélgetnek, 3 órát pedig vásárolnak együtt a boltokban.

Azokban a boltokban, ahol van tükör. Mégis azért fizet, hogy más nézzen rá, nem ő a tükörképébe.

35.000 forintért vehetett volna magának 3.5 havi kondibérletet. Vagy futhatott volna a ház körül 3.5 hónapon keresztül minden este és a 35.000 forintért vehetett volna magának 10 olyan pólót, ami nem fedi el a hurkáit. Mert nincsenek.

A stylecoach pedig megtette, ami a dolga. És tanácsot adott, majd segített. Megtett mindent, ami egy stílustanácsadótól elvárható.

Mert styleCOACH nem létezik. A tanácsadó nem coach. Ha coach lett volna, nem ad tanácsot. Csak kérdez. Szempontokat nyit. Szembesít. Tükröt tart.

Ugyanolyat, mint a próbafülkében. Az más kérdés, hogy van, aki fizet azért, hogy ne egyedül kelljen belenéznie.