"Borász lett."

benjamin-franklin.jpg

Most people die at 25 and aren't buried until they're 75.

A legtöbb ember 25 évesen meghal, de csak 75 évesen temetik el. Benjamin Franklin sokak szerint soha nem mondott ilyesmit. Ettől még igaz.

"Borász lett." Két szó, de benne van egy generáció tragédiája. Egy ismerős informatikus életútjáról beszélgetve tippelgettünk, hogy mégis mi lehet vele éppen. Bátyám - egyébként helytelen - tippjében benne volt minden. A legszörnyűbb, legképtelenebb dolog, amit el tudsz képzelni.

Borász lett. 

Nem mintha bármi baj lenne a borászokkal, sőt. De tény, hogy a harmincas életéveiben járó ismerőseink igen jelentős hányada vagy:

- "borász" lett,

- "borász" lesz, de még tervezgeti,

- az egyetemista éveit újraélve hátizsákkal járja a nagyvilágot abban reménykedve, hogy a Caminon, Indiában vagy Nepálban szembe jön a másik énje és majd elárulja neki, mit kezdjen még magával ezen a bolygón hetven évig.

Az érdekessége a kérdésnek nem az, kiből lesz borász és kiből nem. Még csak az sem, hogy jobb lesz-e neki borászként, vagy sem. Sőt még az sem, hogy dögöljön meg, ha megteheti, hogy szórakozik, biztos neki nem kell eltartania 9 gyereket ésatöbbi. Nem. 

Az izgalmas az, hogy ezek az emberek harmincegynéhány évesek. A várható élettartamuk pedig messze nagyobb ütemben nő, mint a munkakedvük. 

Pár évtizeddel ezelőtt az ilyet úgy hívták: midlife crisis. Életközepi válság, így szépen, magyarosan. És még csodálkoznak, hogy a fiatalok inkább angol szavakkal szórják tele a mondanivalójukat. Azért hívták így, mert 35-40 évesen érkezett el és 70-80 évig éltek az emberek. 

De most? 30 évesen már simán bekövetkezhet a midlife crisis, de hol még az életünk fele? Messze vagyunk már a midlife crisistől. Illetve messze vagyunk MÉG.

Akkor mi ez?

Ez a third-life crisis. Életharmadi válság. Ez igen. Válságba kerülünk úgy, hogy még az életünk egyharmadát sem éljük le.

Rendben, életharmadi válság, az informatikus eldobja a keyboardot és borász lesz. De mi lesz később?

Lesz majd midlife crisis is, amikor eljön tíz év múlva a "nejem van, gyerekem van, házam van, kertem van, kocsim van, borászatom van"-helyzet?

Vagy borász lesz és ezzel megússza az életközepi válságot, aztán majd lesz hatvan-hetvenévesen egy életmásodikharmadi válság? 2nd-thirdlife crisis?

"Második nejem van, gyerekem van, unokám van, házam van, kertem van, kocsim van, borászatom van, nyugdíjam nincs."

Vélemény?