A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!

Ma 43 éve halt meg a halhatatlan J.R.R Tolkien. Ezt olvasva jutott eszembe egyik kedvenc idézetem A Hobbit-ból:

Egyszerű, békés népek vagyunk, nem birizgál a kalandvágy. A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet!

A hobbitok viselkedéséről elmond mindent ez a pár szó. De tényleg csak a hobbitokról? Mi nem késsük le gyakran az ebédet? És ha igen, kockázatvállalásból vagy kockázatkerülésből?

Szerintem ez utóbbi. A vezető, aki folyton arra panaszkodik, hogy maga után fut, még ebédelni sincs ideje, holott kiderül, hogy lustaságból, félelemből, rátartiságból nem delegálja le feladatai nagy részét, kockázatot vállal, vagy kockázatot kerül? Bátor és vakmerő, mert gyomorfekélyt kockáztat a napi 14 óra munkával, vagy gyáva, mint a nyúl, mert igazából nem mer kockáztatni? Nem meri vállalni a felelősséget, hogy egy embere elszúr valamit, inkább megcsinálja maga?

A 32 éves, tizedik munkahelyét kezdő jobhopper kockázatot vállal vagy kockázatot kerül? Kalandvágyó, mert évről évre kockára teszi az eddig elért eredményeit és új fába vágja a fejszéjét?

Vagy ő is úgy van vele inkább, mint Mr. Baggins? A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes? Melyik a kaland, elfogadni az 5%-al magasabb fizetést, és csinálni tök ugyanazt egy évig, csak egy másik cégnél, vagy tűrni és dolgozni és húzni az igát évekig fizetésemelés nélkül, kockáztatva, hogy esetleg évek múlnak el eredménytelenül?

Az a kaland, ha valaki 25 évesen az összes pénzéből Himaláját mászik, vagy az, ha elköltözik anyukájától és rájön mennyibe is kerül tulajdonképpen a mosópor?

Az a kaland, ha valaki rácsapja a főnökére az ajtót, és tovább áll az első rossz szó után, vagy az, ha addig nyitja ki újra és újra, míg már nincs több oka becsapni?

Kalandvágynak álcázva menekülünk a valódi kényelmetlenségek elől? Milyen kalandorok az ilyenek?

Lehet, hogy mindannyian hobbitok vagyunk?