Van-e élet a műfű után?

darwin.jpg

A lapos szervezeti kultúra jópár éve porondon van, mint követendő vállalati forma. Kevesebb bürokrácia, konfliktus, kreatív, alkotó közeg, egyszerűbb és gyorsabb kommunikáció. Multikatonaként extrém vonzó jellemzők ezek - első hallásra. És másodikra?

Ráadásul a lapos szervezetek általában jóval több energiát fektetnek a béren kívüli juttatások feltornázására. Ingyen reggeli, ingyen ebéd, ingyen kávé, ingyen pingpong-asztal, ingyen műfű, ahol leheverhetsz munka közben. És utána? Hány nap alatt töri fel a műfű a hátadat?

SAP-bevezetés időszakában heteket töltöttünk egy bolgár luxusszálloda vendégeként. Korlátlan hitelkártyával. Amit nem úgy kell érteni, hogy ha elfogyott, újratöltik vagy ha túl sok mindent eszel vagy iszol egy nap, akkor majd megkérdezik az elszámolás után, hogy ezt mégis hogy képzelted. A korlátlant úgy kell elképzelni, hogy korlátlan.

Ez a "Minden másra ott a Mastercard"-elv kevesebb, mint egy hétig működött.

Nemcsak én tapasztaltam ezt így, hanem mindenki más is, alattam, felettem, mellettem. Hétfőn a luxusétteremben étkeztünk a tetőn, kedden a töröknél, szerdán az olasznál, csütörtökön annyit ettünk uzsonnára a cukrászdában, hogy nem bírtunk vacsorázni. Pénteken visszamentünk az olaszhoz. Szombaton ettünk egy hamburgert a lobbiban. Vasárnap egy sósmogyorót és egy redbullt a minibárból.

És a következő hétfőn? Az esetek 99%-ban az első emeletig sem mentünk fel, hogy eljussunk egy étterembe, ahol zseniálisan főztek. Mert nem érdekelt senkit, hogy ingyen van. Fontosabb szempont volt, hogy nyitva maradhasson a laptop az asztalon, jó lesz az a hamburger a lobbiban.

Ahhoz, hogy lapos szervezetként magadhoz vonzz egy munkavállalót nem kell sok. Felmutatod neki az ingyen müzlit, megkecsegteted, hogy lesz, persze főnöke, de azért az sem olyan lesz, mint most. Nincsenek direkt utasítások, nincs dresscode, nincs munkaidő, csak munka van. Emberünk boldog, azonnal csatlakozik.

Dolgozik, imádja, kipróbálja az összes kreatív tárgyalótermet, végigissza az összes csapoltsört a környékbeli kocsmákban, kockásra üli a farmerjét a műfüvön. És utána?

Miért fog dolgozni, mi fogja őt hajtani? A feladat? Ez elég magában? A tudat, hogy máshol még rosszabb lenne? Ha ezt bárki el tudná hinni, senki nem nősülne másodszor.

De akkor mi? Amíg 5 fős a szervezet, még egész jó a helyzet, hiszen az egyetlen vezetőpozíció legalább közel van. De mi van egy 500 fős lapos szervezetnél? Hol van az a méret, ami felett nem működik tovább egy lapos hierarchia? Egyáltalán baj, hogy ha egy ponton túl nem tudod motiválni a munkaerődet? Gond, ha magas a rotáció? Drága nyilván, de elég drága, hogy megérje változtatni és megpróbálni csökkenteni?

Vagy egy lapos szervezet saját evolúciós folyamatai kivetik magukból az erre alkalmatlanokat és azok maradnak benn, akiknek ez a szervezeti forma lételemük a munkához? Ekkor honnan fogjuk tudni, hogy az evolúció tényleg működött és a gyengék hullottak ki?

Vélemény?