Ha fenékbe rúghatnád azt az embert, aki a legtöbb problémádért felelős, egy hónapig nem tudnál leülni.

115 éve lett az Egyesült Államok elnöke Theodore Roosevelt, a fenti szavak szerzője.

gettyimages-3246323-e.jpeg

Igaza van. Még ha ilyen szúrósan is néz közben. De akkor miért ilyen nehéz beismerni mégis?

Sokszor gondolkoztam már rajta, egyszerűen sakkórát kellene magammal vinnem, ha coacholni megyek. Amikor a coachee elkezdi a "Lehet, hogy én is hibás vagyok, de nem tudod elképzelni, hogy Zsófi..." jellegű mondatait, rá kellene csapni. Mármint az órára. Az ügyfelet meg hagyni beszélni. Aztán rávilágítani, hogy sikerült a 90 perces coachingból 72 percet arról beszélnie, miben hibásak a többiek. 

Elhiszem. Nem érdekel.

Zsófin lehet, hogy nem lehet segíteni. Majd borász lesz. De ha te már egyszer összeszedted a bátorságodat, akaraterődet, és pénzt, időt nem sajnálva coachot fogadtál magadnak, hát tedd már meg azt a szívességet, hogy magaddal foglalkozol.

Mert erről szól a coaching. Nem Zsófi hülyeségeiről, hanem arról, hogy TE, MOST és HOLNAP mit tudsz tenni, hogy a saját gondjaidat megoldjad. Egyedül, Zsófi ellenére, Zsófival, akárhogy. 

Arról, hogy miért kötsz ki mindig Zsófik mellett és miért hasonlít ilyen kegyetlenül Zsófi apádra, na arról nem. Az nem a mi asztalunk.

Szóval mit is mondott Roosevelt? 

Ha fenékbe rúghatnád azt az embert, aki a legtöbb problémádért felelős, egy hónapig nem tudnál leülni.

Nem kell fenékbe rúgnod azt az embert. De leülni sem ülnék le a helyedben, az egész biztos. Mert ülve panaszkodni Zsófiról, ez sok irányba nem vezet. Ráadásul a feleséged/férjed/csajod/pasid is halálra idegesíted vele.

Úgyhogy a Garnier-nek igaza van. Törődj magaddal.