Megint hétfő

Ha már egyszer említettem a pénteket, nem hagyhatom ki hogy elemezzem a hétfő fogalmát. Nem csak egy napról beszélünk a héten. A hét első napjaként a hétfő nem más, mint a valóság ijesztő megtestesülése, a felnőtté válás kegyetlen velejárója, a rózsaszín hétvégi buborék kipukkasztója, az idő múlásának kérlelhetetlen fokmérője.

Lássuk, mi is történik velünk ezen a bajlós napon?

A kérlelhetetlen hétfő hatása már vasárnap elkezdődik: "Aaa, nincs kedvem semmihez. Különben is holnap hétfő, már előre utálom!" A vasárnapi ebéd utáni időszak pre-hétfőségét minden korosztály máshogy éli meg. Az iskolásoknak ilyenkor jut eszébe, most már elő kellene venni a házit, és nem ártana tanulni a töri témazáróra sem, de tulajdonképpen utóbbira egy délután amúgy sem lenne elég, szóval mindegy is. Az egyetemisták elkezdik bepakolni a maradék húslevest és a tiszta ruhát, és alig várják, hogy felszálljanak a vonatra. Vagy aki nem jár haza minden héten, az ilyenkor ébredezik a szombati buli után, és gondolkodik rajta, hogy pizzát vagy kínait kellene inkább reggelizni.

Akik már dolgoznak, azok ilyenkor már elkezdik az örök klasszikus "deutálomahétfőt" monológokat. Vagy a főnök, vagy egy értelmetlen meeting, vagy egy elviselhetetlen kolléga, vagy az a bizonyos halálra ítélt projekt, amit eleve el sem kellett volna vállalni - mindig van valami, ami miatt nekünk hétfőn annyira, de annyira rossz lesz. Ha esetleg randalírozik körülöttünk egy-két gyerek, akkor ebéd után irány ki a szabadba, ez némileg enyhít a helyzeten. Viszont egész biztos, hogy a homokból készült finom sütemények eszegetése közben már azon agyalsz, melyik borzasztóan sürgős emailt küldöd majd el először, sőt, lehet hogy még este lefekvés előtt meg is fogalmazod, biztos ami biztos.

Tulajdonképpen a hétfő olyan kicsiben, mint a január elseje. Valami lezárult, és ott állsz egy tiszta lappal, de olyan hülye érzés, hogy valahogy nem akaródzik elkezdeni rajzolni rá.

Nem lehetne ezúttal máshogy nekifogni? A szokásos hétfő reggeli "jajnemármegint" helyett mondjuk kis kiváncsisággal, nyitottsággal, ne adj' Isten pozitívan - húha, ez tuti nem normális - belevágni a hétbe? Igen, tudom, menjek a fenébe, biztos most jön a vonzás törvénye és a hasonló bullshit-ek, miszerint azt kapod amit adsz, ha mosolyogsz, visszamosolyognak rád, ésatöbbi. Nem, ennyire én sem vagyok pink.

Abban viszon tényleg hiszek, hogy a saját dolgomat könnyítem meg, ha nem szájhúzással kezdem a hetemet. Biztosan van olyan, amit az elmúlt héten elértem, aminek örültem, vagy amin egyszerűen csak jó túl lenni. Mondjuk vasárnap délután a panaszkodás helyett ezeket gondolom végig, és máris megünnepeltem az eredményeimet - jó, nem egy szilveszter, de mindenképpen pozitívabb gondolatok, mint utálkozva fetrengeni a kanapén.

Ezen a héten is tuti lesznek kipipálós, túlélős dolgok. De lesznek olyanok is amit várok, ami jól fog esni, ami rólam szól, vagy amiből töltődöm. Ha neked csak a kipipálós fele van meg a mérlegnek, akkor elhiszem, hogy utálod a hétfőket. A jó hír, hogy mint sokminden más, ez is rajtad múlik. Kezdőknek javaslom, hogy először csak kis lépéseket tegyenek, mondjuk próbálják felidézni a jó dolgokat az előző hétből. Ha ez már megy, lehet előre nézni, várni az újat, belekezdeni valamibe...

Nekünk például hétfőn indul az Instagram oldalunk.