Diszkomfortzóna: A networking

r762420_6419936.JPG

Itt van az ősz, itt van újra, úgyhogy a vörösödő levelek alatt óhatatlanul is beindulnak a konferenciák. Az állva elfogyasztott, túlméretezett csirkecombok és a száras koktélparadicsommal felturbózott szendvicsek világáról könyvtárnyi szakirodalom született már.

Ha nincs kedved végigfutni az összeset, elég ha az alábbi tételeket megjegyzed. Számozás nélkül, hogy ne csak a pontokat fusd át, amiket szoktál. Diszkomfortzóna rovatunk első cikke következik: a networking.

 

Merítsd le a telefonod reggel 9h-ig.

Különben azt fogod nyomkodni, ahelyett, hogy figyelnél. Csevegnél. Kérdeznél. Még többet kérdeznél.

 

Öltözz fel.

Biztos kívülről tudod már, hogy lennie kell rajtad valaminek, amiről megjegyeznek, personal branding alapvetések, első fejezet.

Jelzem, nem mindegy, hogy miről. Ne arról, hogy nincs rajtad melltartó, hogy több flitter van rajtad, mint névjegy a zsebedben, vagy hogy kék zoknit húztál a fekete nadrágodhoz. 

 

Ne vigyél magaddal barátot. 

Szuper ötlet a haveroddal kézenfogva menni konferenciára, de azontúl, hogy lesz, aki vigyáz a laptopodra, míg kávét szerzel, más hasznod nem lesz belőle. Hacsak nem akarsz úgy hazaérni, hogy egyetlen új emberrel sem váltottál egy szót sem.

 

Ne szórd szét a névjegykártyáidat. 

Ha már ráköltötted édesapád havi nyugdíját a felületkezelt, 400g/m2-es, extravastag névjegykártyáidra, ne szórd ki őket a kukába. Már pedig ha boldog-boldogtalannak a markába nyomod, ez fog velük történni. Akkor adunk névjegyet, ha kérik, akkor esszük meg a kiflit a boltban, ha kifizettük. 

 

Jegyzetelj.

Nem kell rávetődni az előadóra a műpálma mögül, amint kiér a folyosóra. Csak írd fel a nevét, hogy mit csinál, mit tudnál neki segíteni és mit tehet majd egyszer érted. Ebben a sorrendben. Aztán hazamész, feltöltöd a telefonod, bejelölöd Linkedin-en és alkalmasint megkeresed. Ha már tudod mit akarsz neki mondani, azontúl, hogy "Fantasztikus volt, inspiráló, lenyűgöző, én Zsolt vagyok és nézd, itt a névjegyem."

 

Ne tukmálj senkire semmit.

Nem vagy nagymama és nincs nálad almáspite. 

 

Hagyd ott a paradicsomot.

Utoljára, de nem utolsósorban: igen, a koktélparadicsomon rajta lesz a szára. Mert úgy szép, és mert a cateringes három napja elkészítette a szendvicsedet, a paradicsom meg tovább eláll, ha rajta van.

Sajnálom.

Úgyhogy, ha csak nem akarod a hónod alá vágni a tányérkádat, míg lefeszegeted róla, kénytelen leszel otthagyni. Több is veszett Mohácsnál.

mustard_tomato_tart.jpg 

KÖVETSZ FACEBOOKON? MIÉRT NEM?

 

 

Kép innen: http://singlyscrumptious.com/, http://www.abc.net.au/