A szervezeti emlékezet buktatói

Miért NE nyomozz utána a cégnek, ahova jelentkezel?

Minden interjúzónak az első tanács, amivel szolgálni szoktunk (nem mi, coachok, hanem mi, emberek), hogy járjon utána a cégnek, ahova interjúzni szeretne. Kérdezze meg az ismerőseit, akik most, vagy valaha ott dolgoztak és csak akkor menjen oda, ha elégedett azokkal az információkkal, amiket hall.

Aminek utána szoktunk járni, az leendő főnökünk személye, és maga a cég, ahova interjúzunk. 

Legalább három bejegyzés óta nem idéztem Mark Twaintől, pedig mint mindig, most is neki van igaza:

"A legszörnyűbb emlékek azok, amelyek nem is az enyémek."

Merthogy a szervezet bizony emlékezik. Nemcsak a tied, hanem a munkahelyedé is. Nagyon sokáig. Az emlékek pedig közben torzulnak, a hangsúlyok eltolódnak, az információ meg szép lassan elveszik belőle.

aaeaaqaaaaaaaaxzaaaajdq2mmy1ywfjlwvkogetngzlzc1hntm3ltczy2eyywrjode3ma.jpg

 

Különösen igaz ez arra a helyzetre, mikor leendő főnökünket csekkoljuk hasonlóképpen. Megkérdezünk valakit, aki 1998-ban jött el onnan, de biztosak lehetünk abban, hogy az az illető, aki után nyomozunk, már akkor is olyan volt. 

Ami egyébként lehet persze igaz, lehetséges, hogy van olyan főnök, aki húsz évvel ezelőtt és ma is totálisan alkalmatlan a szerepére. Azonban az is lehet, hogy időközben felnőtt, megtanult élni a felelősségével, jó vezető lett belőle. Ezt általában a szervezet is lassan veszi észre, nemhogy azok, akik már elhagyták. Azok rosszabb esetben soha.

Arról nem beszélve, hogy te is tudnál egy nagy tucat főnököt felidézni, aki neked jó főnököd volt, másnak meg rossz. Vagy te utáltad, a többiek meg imádták. Mert te azt szereted, ha pátyolgatnak, dícsérgetnek, ellenőrizgetnek, a másik meg azt, ha évente egyszer koccintanak vele a karácsonyi bulin.

Nem vagyunk egyformák, nem ugyanazt a vezetőt szeretjük, nem ugyanaz a vezetési stílus alkalmas mindannyiunknak. 

Mégis mikor infót kérünk, akkor örülünk neki, hogy találtunk végre valakit, aki személyesen is ismeri (jobbik eset) az illetőt, és feltétel nélkül megesszük, amit mond. Miért?

office-xmas-party.jpg

Aztán, mikor már van egy falsch infónk róla, hogy ki lesz a főnökünk, tudjuk róla az összes húsz éves pletykát, akkor azt is kinyomozzuk, hogy mit kellene tudnunk a cégről. Megkérdezzük azt, aki ott dolgozik, ott dolgozott, vagy van bármilyen ismerőse, aki ott dolgozott. Az se baj, hogy közben lement két világháború, lényeg, hogy ő belsős volt valaha. És készpénznek vesszük az ő minden szavát is. 

Ennél már csak az rosszabb, mikor különböző munkáltatókat szidó oldalakat, véleménytárakat, blogokat böngészünk, hogy megtudjunk infókat olyanoktól, akik otthagyták a céget.

Ismersz egyetlen embert, aki boldog, motivált munkaerőként arra gondolt volna napközben, na körbenézek, hol lehetne pár kedves sort írni a cégemről, amit úgy imádok?

Nyilván nem ez a jellemző. Hanem hogy a keserű szájízzel távozó munkavállaló, köszönetképpen az együtt töltött évekért, elhelyez pár kedves sort itt-ott a cégéről, dögöljön meg mindenki akkor, ha neki menni kell. Erre a munkáltató nyilván nem fog reagálni, egyrészt mert nem tudja, hogy ott van, másrészt mert jobb dolga is van, minthogy parttalan vitákat folytasson. Ergó? Ergó te mindig csak az egyik oldalt látod, a munkavállalóét, azt is általában rögtön, hogy elment.

Ezek az első dühből adott vélemények pont olyan hitelesek, mint amikor a csapatodból frissen felmondott munkavállalót elviszed a szűk három hét múlva következő céges sörözésre. És ő lelkendezik, hogy milyen szuper az új hely és minden milyen csodás. Aztán 6 hónap múlva kopogtat, hogy esetleg visszajönne. Mert lehet, hogy két és fél hét nem elegendő egy vállalat működésének kiismeréséhez.

Mintha egy férfit akkor kérdeznél a feleségéről, mikor három napja nősült, és még futnak egymás fele a réten. 

Nem mondom, hogy nem érdemes körbekérdezni, tájékozódni, mielőtt új céghez mész. De hagyatkozz a technikai információkra. Van-e cafeteria, mettől meddig tart a munkaidő, kaptak-e az elmúlt negyven évben fizetésemelést (a % már ne izgasson, csak a tendencia), milyen az iroda. Ezek relatíve egzakt tények. De ezen túlmenően bízz inkább saját magadban és az emberismeretedben.

Ha meg nagy céghez mész, különösen ne foglalkozz vele, hogy miket mesélnek hangulatról, meg ilyenekről. Lehet egy 10.000 fős cég egyetlen apró, 8 fős csapatában tökéletes a hangulat és nulla a fluktuáció tíz éve. Úgy, hogy mellettük szétesik darabokra minden, fél évente átszerveznek mindenkit, mégis van egy csapat, aki úgy jó, ahogy van és átvészel mindent, ami körülötte történik.

Felesleges azt gondolni, hogy attól, hogy valaki azt mondja, hogy éjjel-nappal dolgozni kell és hat éve nem köszönt meg neki senkit semmit, attól még te ott rosszul fogod magad érezni. Egyáltalán nem biztos.

Lehet, hogy a te főnököd meg fogja köszönni.

Lehet, hogy te nem is várod el, hogy megköszönjék.

Lehet, hogy nálatok nincs is annyi túlóra, mert a főnököd elég kemény volt hozzá, hogy végigverje a szervezeten, hogy neki kell még ember, a másik meg nem.

Lehet, hogy téged nem is zavar, ha éjjel-nappal dolgozni kell.

Nem tudhatod előre. Mint ahogy azt sem tudhatod, hogy a te érkezteddel mi fog történni a csapatban, milyen változásokat fogsz tudni majd te hozni a rendszerbe. 

Mert tudsz. Már persze, ha nem hagyod magad elkedvetleníteni rögtön a legelején.

 

HÚSVÉTRA 2000-EN LESZÜNK, IDEJE CSATLAKOZZ! 

 

képek: https://www.youtube.com, http://www.urbanlegends.hu/, www.glamour.com