Tényleg több visszajelzést vár el az Y generáció?

Rengeteg komment érkezett a visszajelzéses topicra múltkor. Egyrészt egy nagy marék IT-stól kaptam meg, hogy az ő szakmájuk igenis buksisimogatós (egy másik maréktól meg, hogy uramégmennyirenemaz!!), másrészt szintén sok komment érkezett arra vonatkozólag, hogy miért kell egyáltalán különbséget tenni az Y generációs és az X generációs között.

ricky-gervais-as-david-brent-and-a-new-receptionist.jpg

Hiszen utóbbi is gyűlöli, ha nem foglalkoznak a munkájával.

Igaz, elhiszem, hogy ő is gyűlöli, viszont az X generációs:

1. Idősebb

Eltartja a három gyerekét, volt már 40 főnöke, akiből 39 nem adott neki rendes visszajelzést, kiégett már multinál 14 órázva és rúgták már ki kis cégtől, mert rájött a mutyizásra.

Ergó kevésbé fog ugrálni, nyilván. És nem, mert másik generációban született, hanem mert húsz évvel korábban. És ennek megfelelően áll élettapasztalat, önismeret tekintetében.

2. X generációs

Arról viszont nem kevés felmérés áll rendelkezésre, hogy az Y generációsok jóval gyakrabban várnak el visszajelzést, mint az X-esek. Igen, mert olyanok, amilyenek, mert otthon mindennap megdícsérték őket, hogy tizenhét éves létükre milyen gyönyörűen elmosogattak egyedül. És mert aznapi elégedettségük úgy függ a posztolt fotókra érkezett like-ok számától, mint párezer éve az elejtett mammutoktól.

Egyébként mindegy is nekünk, hogy miért, lényeg, hogy gyakrabban várják el, ez biztos.

Viszont, ha gyakrabban vár visszajelzést, és könnyebben is pattog, mert elfelejtett családot alapítani, sőt talán még elköltözni is otthonról, akkor miért lenne egy és ugyanaz a munkáltató szemében? 

Az X generációs megvárja azt a karácsonyi bulit, hogy megérkezzen az idei első kötetlen beszélgetés a főnökkel. Az Y generációs meg nem várja meg, ennyi. Egy X főnökeként megteheted, hogy kockáztatsz, mert kitartó, mert be fog jönni hatvanadszorra is az irodádba, hogy hátha ráérsz aznap és hajlandó vagy végre beszélgetni vele fél órát.

Az Y meg nem fog. Mert duzzog, vagy mert órákkal ezelőtt hazament, hogy kivasaltassa az ingét anyukájával a délutáni interjújához*. És egyébként is, már kétszer megpróbálta, nem fogja harmadszor. 

457826051.jpg

Úgyhogy igenis van különbség a kettő között. 

Visszatérve a kutatásokra, ha beütöd a googlebe, fogsz találni a PWC-től kezdve a Harvardon át a frissdiplomas.hu-ig ezer darab felmérést a témában, külföldit is, hazait is.

De nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ezekből a felmérésekből - vagy kutatásokból, ahogy nagyvonalúan szokás őket hívni - lehetetlen külön választani, hogy melyek azok a tényezők, amiket a megkérdezettek korosztálya indokol, és melyek azok, amelyeket a generáció.

Tehát az, hogy az Y generáció körében végzett felmérések szerint a generációnk éhezik a visszajelzésre, az biztos.

De hogy ez húsz év múlva is így lesz-e, azt nem tudjuk. Pedig az fogja majd eldönteni valójában, van-e bármiféle különbség a generációk visszajelzés iránti igényében. 

De addigra már mindegy lesz, mert az Y generáció most fiatal, nem húsz év múlva lesz. És most nem sikerül megtartani minket.

Reméljük, az öreg Y-okat majd könnyebb lesz.

barbra-streisand-and-seth-rogen-as-mom-and-son-in-the-guilt-trip.jpg

*Ha azt hiszed ez valamiféle költői túlzás, szeretném figyelmedbe ajánlani azt a két történetet, amit múltkor a Vodafone SSC-nél osztottak meg velünk. Egyikben a leendő munkavállaló édesanyjával együtt érkezett az interjúra. Másikban pedig az életképes 23 éves jelölt szülője telefonált be az interjú után, hogy érdeklődjön, megnyerte-e a gyermeke a pályázott pozíciót.

Úgyhogy nem, nem költői túlzás. Bár az lenne.

 

FACEBOOKON KÖVETSZ, IGAZ? TÖK JÓ VISSZAJELZÉS LENNE A MUNKÁNKRA :)

képek: www.imdb.com/, http://www.aceshowbiz.com/, https://www.pexels.com