Nyerő stratégia a dzsungelharchoz

Avagy, hogyan szoktasd munkatársaidat az együttműködésre

Ugye Te is töltöttél már túl sok időt azon gondolkozva, vajon miért támadott be, szúrt hátba egy kollégád? Valószínűleg olyan lelki állapotban tetted mindezt, hogy ha nem ezen spekulálsz, akkor sem lettél volna képes értelmes munkavégzésre. Talán rendszeres, hogy az energiáid nagy része arra megy el, hogy belső harcokra készülsz, vagy azokat próbálod kiheverni. Ugye, erről nem szoktál beszélni, mert akkor kiderülne, hogy emberből vagy, és a magabiztos mosoly mögött valódi sérülések húzódnak.

r960-e06d3608be47f75db3187ade502500a4.jpg

Ha nem ismersz magadra, akkor vagy valamit nagyon jól csinálsz, vagy nem emberek között dolgozol, hanem egy elfelejtett északír világítótorony gondnokaként.

A nyerő stratégiát, amit a címben ígértem, nem adom könnyen, egy kicsit hátra kell érte dőlni és olvasni, de megéri. Igyekszem minél tömörebben.

a story

Albert W. Tucker 1951-ben írt egy cikket, egy általa Fogolydilemmaként elnevezett problémáról, amely a játékelmélet egy kedvenc gumicsontja lett. A problémát egy történeten keresztül fogalmazta meg, ami valami ehhez hasonló volt:

Két fickó közösen elkövet egy súlyos kibertámadást a szadai benzinkút facebook oldala ellen. A két manus vidáman furikázik Pomázon, a sebességkorlátozást durván túllépve. Lekapcsolják őket a rendőrök, akik már körözést adtak ki ellenük a kibertámadás miatt.

Mivel a rendőrség a kibertámadást nem tudja rájuk bizonyítani, a két fickónak külön-külön a következő ajánlatot teszik:

„Tudjuk, hogy a támadást együtt követtétek el, de ha beismerő vallomást teszel, és ezzel segítesz lezárni az ügyet, a gyorshajtást elfelejtjük és szabadon távozhatsz. Ebben az esetben a társad 10 év börtönt fog kapni. Persze ez az ajánlat csak akkor érvényes, ha a társad nem vall. Egyébként a te vallomásod nem ér sokat. Tehát, ha mindketten vallomást tesztek mindketten öt év börtönt kaptok.

Ha egyikőtök sem vall, akkor nem tudjuk bizonyítani a bűnösségeteket a szadai benzinkút facebook oldala ellen elkövetett, szörnyű kibertámadás ügyében, viszont a gyorshajtásért mindketten egy év börtönt kaptok. Ja, és a társadnak is ugyanezt az ajánlatot tettük.”

Tehát a dilemma: valljak, vagy ne valljak. Munkahelyi megközelítésben: versengjek, vagy kooperáljak.

jim_s_wall_of_pencils.png

a verseny

1979-be Robert Axelrod (aki egy amerikai politológus volt és nem tagja az Y generációnak) azzal a felvetéssel tett közzé egy versenyfelhívást, vajon kialakulhat-e kooperáció egy olyan világban, ahol mindenki csak a saját érdekeit tartja szem előtt. A versenyre közismert tudósokat hívott meg, akik korábban már publikáltak a fogolydilemmáról. A kiírásban olyan programokat várt a versenyzőktől, amelyek egymással körmérkőzésben 200 döntésből álló sorozatokat játszanak. Az a program nyer, amelyik a körmérkőzések végén összesítve a legkevesebb letöltendő börtönbüntetést kapja.

A felhívásra 14 különböző stratégiát játszó program érkezett, melyek között voltak rendkívül bonyolult és hosszú programok is.

Meglepetésre, a győztes stratégiát mégis a legrövidebb program hozta.

Anatol Rapoport (amerikai szociológus) programját Tit for Tat-nek nevezte el és pusztán ennyi volt az algoritmus lényege:

1. először mindig kooperálok

2. a következő körben úgy lépek, ahogy a partnerem az előző körben.

A verseny eredményét Axelrod elemezte, publikálta, majd pár évvel később újabb versenyfelhívást tett közzé. Izgalmas versenynek ígérkezett, mert mindenki ismerte a Tit for Tat stratégiáját. 8 országból 6 tudományág képviselői által, összesen 62 pályázat érkezett. Rapoport ismét a Tit for Tat-et küldte, változtatás nélkül.

És ez a primitív program megint rommá verte az összes többit.

 

Az eredmények elemzése során Axelrod azonosította a programok sikerre vezető „személyiségvonásait”, melyek egyszerre voltak meg a Tit for Tat-ben. A következőket találta:

  • barátságos (először mindig kooperál)
  • megbocsátó (hajlandó volt újra kooperálni, ha a partner a versengő stratégiáról visszatért a kooperációra)
  • provokálható (ha a partner verseng, akkor kész a versenyezni)
  • reakcióképes (a válaszadás a partner előző reakciójától függ)
  • kiismerhető (rövid, egyszerű program, ami egyszerű szabályokat következetesen alkalmaz)

Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy ez nem más, mint a szemet szemért, fogat fogért elv, és csak végtelen adok-kapok folyamatokat szül. Lehet, hogy nincs igazad.

A Tit for Tat ereje abban van, hogy barátságos. Rászoktatja partnereit egy, ugyan rövidtávon veszteséggel járó, de biztonságos stratégiára, ami hosszú távon a legjobb eredményt hozza mindkét fél számára. Megtanítja a környezetét arra, hogy vele érdemes kooperálni.

unicafe_hu-a-baratsag-004.jpg

 

Mielőtt elkezded alkalmazni a fenti stratégiát három dologra hívnám fel a figyelmet:

  • csak akkor működik, ha a kooperációt is következetesen viszonozzuk, nem csak a versengést; (Nem tudom, Te hogy vagy ezzel, de én hajlamos vagyok a sérelmeket intenzívebben megélni, mint az elszenvedett pozitív gesztusokat. Valahogy az természetes, ha normálisak velem a kollégáim. Na, erre kell odafigyelni! Nekem nem az a fő mondás, hogy "üss" vissza, hanem az, hogy "simogass" vissza!)
  • tisztán kell látni, hogy a partnerünktől valóban ütést kaptunk-e, vagy nem is történt semmi. Ne reagáld túl a dolgokat! Ne dőlj be az irracionális hiedelmeidnek!
  • nincs mindenki számára, minden helyzetben jól működő stratégia, a személyes megoldások megtalálását nem lehet megúszni. (Többek között erre való a coaching!)

 

árnyaljuk a képet

A fenti játékelméleti dilemmában a helyzet teljesen szimmetrikus. A partnerek ugyanúgy rászorulnak a kooperációra, és ugyanúgy fáj nekik a másik versengése. Ráadásul a döntések is teljesen egyértelmű üzenetet hordoznak, félreértésnek helye nincs.

De mint tudjuk, egy munkahely tele van alá és fölérendeltségi viszonyokkal, tehát adva van a következő bejegyzésem témája is!

Hogy le ne maradj a következő epizódról, kövess minket instán, facebookon, vagy érdeklődj a coachodnál

to be continued...

 

A méltán híres képet az officeból itt lehet megtalálni: http://theoffice.wikia.com/wiki/List_of_Jim's_pranks a nagyon happy embereket pedig itt találtam: http://www.unicafe.hu/korseta/a-baratsag. Dzsungelharcosok emitt: http://cdn2.newsok.biz/