5+1 dolog, amit gyűlölök a blogolásban

Na, csak mert két hónapja nem volt listás cikk a blogon. Viszont máris fáj, hogy ez az lesz, és akkor hadd kezdjem is a sort:

 

1. Hogy mindig idióta clickbait címeket kell adjak, különben a kutya sem olvassa el a gondolataimat.

 

clickbait.jpg

Ez a legidegesítőbb az összes pont közül. És értem én, hogy én is csak arra a cikkre kattintok rá, aminek érdekes a címe, de az a jelenség, hogy minél olcsóbb a cím, annál többen kattintanak rá, azért idegesítő. Képzeld el, hogy igazán ihletett állapotban vagy, írsz, mint a gép, formálódik valami tényleg jó írás. Gyors, hangulatos, lendületes, még a képeket is se perc alatt mellévarázsolod, mert valahogy minden összejön.

Aztán ülsz pont ugyanannyit felette, hogy kitalálj neki egy olyan címet, ami lehetővé teszi számodra, hogy megmutasd a cikkedet a világnak is. Persze gyakran nem sikerül. Vagy mert nem elég olcsó, vagy mert nincsenek benne pontok, vagy mert szimplán unalmas. Mert az összes gondolatod a témában, már beletetted a cikkbe. És szimplán elfogyott. Üres fejjel meg csak coacholni lehet, címet adni nem :).

 

2. Hogy neked sosem az tetszik, ami nekem.

 

Mondok egy példát, nekem a kedvenc cikkemet a blogról, kemény 344 ember olvasta.

Még rokonom is több van.

Ráadásul szerintem anyukám legalább háromszor olvassa mindegyiket, tehát akkor csak 342 (Na most vesztettem el a húgomat, vajon miért 2-t vontam le akkor?:) ).

Bezzeg azt a bizonyos infografikát, amin aztán tényleg nem volt semmi, elolvastátok 8200-an a blogon és 45.000-en linkedinen. A toplistás generációs sorozatot meg egy egész Érd. Persze az sem egy metropolisz, de városnak város.

 

3. Hogy nem mindig írhatom le azt, amit akarok.

 

De nem ám. Coach vagyok, titoktartással szerződök. Próbáltál már blogolni titoktartás mellett? Több, mint fárasztó. Például, ha kapok egy kritikát egy állításra, nem tudom rendesen megvédeni az álláspontom. Mert nem tudom elmondani azt a tizenhét élő példát, amiből levontuk a következtetést. 

2016-2_lt-mysideconfession.jpg

 

4. Hogy akkor is írnom kell, amikor nem akarok.

 

Különben esik a látogatottság, zuhan a megkereséseink száma és halálra idegesít a tény, hogy most az én lustaságom miatt nem halad a szekér. 84 bejegyzést tettünk eddig közzé ezen a felületen, 2500 feletti átlagos nézőszámmal, ami összesen 212.000-t jelent.

Aminek a fele az elmúlt két hónapban érkezett, pedig nyár óta fut a blog, úgyhogy ha tartani akarjuk ezt a növekedési ütemet, akkor nem fér már bele egy hét szünet, ami ősszel még simán belefért. Én meg Y generációs vagyok, nem bírom az ezzel járó felelősséget. 

 

5. Hogy boldog-boldogtalan lenyúlja a cikkeinket.

 

Értem persze, hogy ennek örülni kell, meg, hogy élen kell járni, és akkor legalább mindig téged másolnak, meg, hogy éljen-éljen, legalább tudjuk, hogy olvasnak. De attól még nyomtatásban olvasni a saját mondataidat, más neve alatt, nem jó. Sőt, rossz. A kapornál nem rosszabb, de majdnem. 

 

 

+1. Hogy képtelen vagyok teljesen megszabadulni a trolloktól.

 

Bár a facebook-os kommentelési lehetőség beállítása határozottan javított a helyzeten.

Mert a legtöbb ökör annyira azért nem bátor, hogy a saját nevével kommenteljen. Annyira meg nem ér rá, hogy létrehozzon egy kamuprofilt. Hiszen sietnie kell olyan blogokra, ahol elég ducimuci93 néven beköszönni. Tény, hogy vállon veregethetem magam, mert jó fél év után tűnt fel, hogy van ilyen lehetőség is, de legalább feltűnt. 

 

Egyébként ferdítek ám, ahogy mondtam már korábban, szerintem instán egyáltalán nincsenek trollok. Te vagy?

 

Ha olvasgatni szeretnél, nézz körül itt a blogon, ha coachokat keresel, gyere át a honlapra, ott rejtőzünk.