Nem a gyakorlat teszi a mestert!

Sokszor halljuk, ha Y generációról van szó, hogy ők azok, akik igazi megszállottként keresik a lehetőségeket, hogyan fejlesszék magukat, hogyan tudnak egyre több és több mindent megismerni, megtanulni. Hiszen nem elég már okosnak lenni, folyamatosan újat kell tanulni és felmutatni, ki kell lépni a komfortzónából és örökké felfedezni. Ez a nyomás viszont megakadályozhatja azt, hogy már meglévő képességeiket, tudásukat tökéletesítsék, abban legyenek jobbak. Akár a legjobbak.

Csak én érzek ebben ellentmondást? Hogy lehet, hogy ennyire vágyunk a fejlődésre, máshol pedig mégis megragadunk az elég jónál?  

poss-trot-practice.jpg

Minden új készség elsajátítása során Paul Fitts and Michael Posner pszichológusok elmélete szerint 3 szakaszon megyünk át (függetlenül attól, hogy melyik generációból származunk):

Az első a kognitív szakasz, amikor intellektualizáljuk, megértjük az új feladatot, stratégiákat tanulunk vagy találunk ki az elvégzésére.

Már itt is, de a következő asszociatív szakaszban leginkább, folyamatosan gyakorolunk, próbálgatjuk magunkat és sokat, sokszor, sokféleképpen hibázunk. Mind a két esetben tudatosan fókuszálunk, arra, amit csinálunk. Majd idővel egyre kevesebb hibát vétünk, és egyre jobbak leszünk a feladatban.

practice.jpg

Amikor agyunk úgy érzi, már elengedheti a gyeplőt, átcsúszunk az autonóm szakaszba, ahol már tudatos odafigyelés nélkül, mondhatni robotpilóta módban működtetjük a megtanult készséget.

És ekkor kerülünk Josshua Foer író szerint a bizonyos “OK Plateau”-ra (költői szabadságommal élve, hívjuk most magyarul „Elégjó Fennsík"-nak), ahol igazából már igencsak a komfortzónánkon belül vagyunk. Stabil tudásunk van és ez az a hely, ahol könnyen meg is ragadhatunk. Hiszen abban a kényelmes érzésben dagonyázhatunk, hogy tudjuk a dolgunkat, különösebb megerőltetés nélkül vagyunk jók, elég jók.

Ugye mindenkinek ismerős ez az érzés? Legyen ez akár egy hobbiként űzött sport, a síelés, amikor már le tudsz úgy jönni a pályáról, hogy ne törd ki a lábad, sőt már a hóekét is csak ritkán veted be. És bár irigykedve nézed a melletted száguldozó – sokszor épp, hogy az ötéves, földből alig kilátszó – sielőket, mégis pont elég ez a tudás az évente egyszeri boldogulásodhoz a hegyen. Vagy a főzőtudományod, ami addig fejlődött, hogy a család/barátok már megeszik a kajádat, de véletlenül sem javasolnák, hogy nyiss egy lakáséttermet.

Kutatások szerint a szakmai életünkben is elérkezik ez az időszak pár év után, amikor már csak arra figyelünk, hogy jól teljesítsünk, de nem fókuszálunk a fejlődésünkre. Nem elég sok időt tölteni egy cselekvésre, attól még lehet, hogy nem leszünk jobbak benne.

Vegyük például a gépelést, egész nap emailek hadát gépeljük be, de egy bizonyos pont után már nem leszünk gyorsabbak, mert nem foglalkozunk vele tudatosan. 

Ez a megrekedés persze nem minden esetben probléma, sőt a legtöbb esetben pozitív, hiszen sokszor tényleg elég is az adott tudásunk. Megkönnyíti boldogulásunkat a mindennapokban, hogy nem kell ezekkel folyton tudatosan foglalkozni. Gondolj csak arra, hány reggelünk zajlik le úgy, hogy észre sem vesszük, hogy fogat mostunk (pedig jobb esetben megtettük, csak tudattalanul).

A gond akkor van, ha ez a készség/cselekvés fontos nekünk és fejlődni szeretnénk benne, szakértőjévé válnánk területünknek. Ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk ki magadból, tudatosan kell időt szánnunk a tanulásra az adott kérdésben és így kihúzni magunkat az „Elégjó Fennsíkról”. Eduardo Briceño „How to get better at the things you care about” című TED beszédében (videó lenn) is azt feszegeti, hol van a határ a teljesítés és a tanulás között? Mikor töltünk időt a teljesítési zónában és mikor a tanulásiban?

A tanulási zónában töltött időnek az a célja, hogy ott javítsuk képességeinket, teljesítményünket. Tehát itt arra fókuszálunk, amit még nem tudunk, vagy amiben fejlődni szeretnénk, azaz kikerülhetetlenül ismét hibázni fogunk (igen, sokat, sokszor, sokféleképpen). Ez nagyon különbözik attól, ha a teljesítési zónában vagyunk, ahol az a célunk, hogy a lehető legjobb (meglévő) tudásunk szerint végrehajtsunk valamit.

Emberi természet, hogy könnyebben maradunk ott, ahol kevesebb erőfeszítés kell, nehezebben tesszük ki magunkat kockázatnak, hibázásnak akár bukásnak, így kevesebbet vagyunk a tanulási zónában, pedig hosszú távon enélkül a teljesítményünk is csökkeni fog, de legalábbis elavul.

Hogy lehet tudatosan időt tölteni a tanulási zónában?

terreblanche-golf-020.jpg

Anders Ericsson több éves kutatás után a fejlődés kulcsát a tudatos gyakorlás fogalmában találta meg, amikor is a cél maga a tanulás. A titok tehát, hogy világosan látjuk, miben fejlődnénk és erre koncentráltan figyelünk, gyakorlunk, hibáinkat elemezve ismétlünk, folyamatos visszajelzést kérünk.

Ez így egészen könnyűnek tűnik, de egy rohanó napon, amikor nincs időnk sokszor leülni sem, lehet utoljára jut majd eszünkbe, hogy tudatosan tanuljunk. Briceño ad pár tippet arra, hogyan lépjünk mégis át a tanulási zónában egy teljesítményorientált világban:

1. Tudatosítsuk a területet, ahol fejlődnénk.
2. Higgyük el, hogy képesek vagyunk a fejlődésre.
3. Találjuk meg a fejlődés módját, pontosan lássuk az eszközt, amivel fejleszthetjük magunkat.
4. Próbáljuk ki új tudásunkat olyan helyzetekben, ahol kicsi a kockázata, ha hibázunk.

Ne elégedjünk meg az elég jóval és töltsünk szándékosan időt a tanulási zónádban olyan készségek esetén is, amiket már tudunk! Fontosak az új ismeretek, de előfordulhat, hogy a csoda nem is a komfortzónánkon kívül talál meg minket, hanem amikor egy cikket olvasunk arról, hogyan tudunk gyorsabban gépelni, nézünk egy videót arról, hogyan tudunk még jobban síelni.

Oldjunk meg a munkahelyünkön egy rutin feladatot úgy, hogy tudatosan gyakoroljuk, akár változtatunk rajta. Nézzünk utána, hogyan lehetne még jobban csinálni, majd próbáljuk ki magunk, bármilyen furcsán hangzik, de gyakoroljuk azt, ami eddig is már ment.

Vezetőként pedig adjunk teret és lehetőséget, hogy kockázat nélkül tanulhassanak a kollégák, merjenek újítani, merjék néha kikapcsolni a robotpilótát.


Felhasznált irodalom:
http://99u.com/videos/7061/joshua-foer-step-outside-your-comfort-zone-and-study-yourself-failing

 

VENDÉGSZERZŐNK: SZABÓ VIKTÓRIA, a COACHING TEAM tanácsadója, teamcoach, szervezetpszichológus, akivel kapcsolatba léphetsz itt. 

 

Gyere facebookra, ott megtalálod vendégszerzőnk, Viki csapatát, a COACHING TEAM-et, meg persze MINKET is.

Y2Y coachokra pedig itt bukkanhatsz, de golfozni mi sem tudunk, az csak illusztráció. 

 

képek: https://www.glensgolfgroup.com, http://www.avogue.eu, youtube.com