Mikor fejezzük már be az elkelt pozíciók meghirdetését?

Mikor fejezzük már be azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a közvetlen vezető nagyon is jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást?

Azoknak a pozícióknak a pályáztatását, ahol a HR-es is nagyon jól tudja, hogy ki fogja megnyerni az állást. De az állást ki kell írni, mert úgy szól a HR policy ugye. Nem mindenütt hálisten, de nagyon sok helyen, köztük a legmammutabb multiknál, legtöbbször igen.

bad-interview.jpg

Nézzünk egy gyors körképet, kit érint egy ilyen folyamat. A vezető ki szeretne maga alá neveztetni egy csoportvezetőt, amire van egy embere, aki négy éve dolgozik az osztályon. Bízik benne, tudnak együtt dolgozni, fejleszti, tettek bele mindketten erőt, energiát, hogy az embere ott tartson, ahol most.

Egyeztet a HR-el, hogy mit szeretne, ahol felkérik, hogy annak rendje és módja szerint írja ki az álláshirdetést. Hiszen nem lehet "csak úgy" odaadni valakinek egy pozíciót, mert a vezetője azt szeretné.

Kiírják a hirdetést, kerek 7 naptári napra, majd attól függően, hogy hány jelentkező volt, esetleg tartanak még egy fake csoportos kiválasztást is, amit aztán megnyer az előre meghatározott jelölt. 

De mi a baj tulajdonképpen ezzel a hallgatólagosan elfogadott bundával?

Az, hogy az összes érintett rosszul jár a folyamatban, mint például:

1. A többi, cégen kívüli pályázó:

Reménykednek, CV-t írnak, pályáznak, esetleg még interjúznak is, megint reménykednek, elbuknak.

És a cég harmadik ilyen hirdetésénél már meg sem pályázzák.

Mert pontosan tudják, hogy esélyük sincsen, mert megszokják, hogy az XY International-nál kár bármit pályázni, mert ott 7 nap múlva eltűnnek a hirdetések, úgyhogy ezek nem is valósak.

És ilyen van. Sok van. A munkaerőpiacnak ugyanúgy van emlékezete, mint a szervezetnek. Aztán XY International csodálkozik, hogy a valós pozícióikat se pályázza meg a kutya sem. Ez is a munkaerőhiány, persze.

2. A többi cégen belüli pályázó:

Az osztályon, cégnél dolgozó összes többi pályázó is tudja, hogy a kiválasztást ki fogja megnyerni. De mivel úgy vannak szocializálva, hogy ne higgyék el, jelentkeznek ők is. A HR nagy bánatára, mert ha belülről is vannak jelentkezők, akkor nem ússzák meg a kiválasztást, míg ha csak kívülről, akkor nyugodtan vissza lehet írni mindenkinek, hogy ez alkalommal sajnos nem jutott be interjúra.

De belülről ilyet nem illik, tehát ekkor biztos jön a fenti AC, ami azért végképp praktikus, mert akkor a jelöltek, a vezető és a HR-es egy teljes munkanapja is rámegy plusszban a műbalhéra, ami már forintban is igencsak könnyen kimutatható károkat is okoz a szervezetnek.

A belső pályázók aztán csalódottan tudomásul veszik, hogy feleslegesen gürcöltek, úgyis a főnök kegyeltje lett a kiválasztott. Amivel így sikerült demotiváltabbá tenni őket, mint ha a reménykedés fázisa előtt jelentik be, hogy nem belőlük lesz a csoportvezető.

gty_job_fair_lpl_130404_wmain.jpg

3. A HR-es:

Aki becsülettel betartja az előírt folyamatot, ezzel egy csomó plussz munkát okozva magának és kollegáinak. Ráadásul az esetek többségében ő az, aki utána lehazudhatja a csillagot is az égről, hogy megfelelő módon tudassa mindenkivel, hogy mégis miért lett az kiválasztva, aki.

4. A leendő csoportvezető:

Aki tudja, hogy ő érdemli meg a pozíciót. Azt is tudja, hogy 4 éve gürcöl érte. Ha a vezetője kommunikálja neki, hogy ő fogja megnyerni (ami szintén gyakori eset), akkor a vezető ezzel hülyét csinál a HR-ből és közvetve magából a cégből is, akit remekül fémjeleznek kiváló folyamatai.

Ha nem kommunikálja neki, akkor meg joggal akad ki, hogy 4 éve tesz bele mindent, amit tud, mégis miért kellene őt egyként kezelni az összes többi jelentkezővel, aki aznap lépte át először a cég kapuját.

5. A vezető:

Aki a fake folyamat miatt, vagy a többi jelöltnek, vagy a saját emberének, vagy a HR-esnek - de valakinek mindenképpen hazudni fog. És egy-két-tizenkét munkaórája biztos rámegy a felesleges levélváltásokra, telefonálásokra, interjúkra és kiválasztásokra.

Amitől általában remekül érzi magát, hisz nincs az a vezető, aki ne szeretné magát zsinórokon rángatott pinocchio bábunak érezni.

6a0120a4f9a8ff970b01b7c6e8bcee970b-800wi.jpg

6. A cég:

Akinek a folyamat végére van egy rakat demotivált embere, egy csomó feleslegesen kidobott forintja, és ami a legrosszabb, egy felmérhetetlen hatással rendelkező nyoma a munkaerőpiacon. Az a nyom, amelynek az eredményét majd felnagyítva fogja visszakapni, mikor a jelölt nem jelentkezik hozzá.

Sem az, akit egyszer (feleslegesen) visszautasított. Sem az, aki kétszer már jelentkezett, de egyszer sem hívták be interjúra és sosem tudhatta meg, hogy nem is volt interjú, hiszen a pozíció már elkelt, amit meghirdettek. Sem az, akiknek az előző kettő elmesélte, hogy ő mindig hogy jár az XY International-al. 

Kihagytam valakit? 6 érintett, egy halom feleslegesen kidobott munkaóra és forint, és egy felmérhetetlen negatív pletyka cégen belül és kívül. Nem kellene felhagyni ezzel?

 

FACEBOOKON, INSTÁN KÖVETSZ MINKET? COACHOD VAN? ZSINÓROD?

 

képek: http://abcnews.go.com/, http://tinglefactor.typepad.com/, http://www.intellum.com