Civil nehézségek multis szemmel

Június elején volt szerencsém részt venni a GAJ (Generáció a Jövőért) szervezésében egy meetupon, ahol olyan emberekkel találkoztam, akik mind a magyar egészségügy jobbá tételéért dolgoznak – most figyelj! – ingyen. Azon túl, hogy mélységes tiszteletet és csodálatot éreztem a rendezvény közben, az is végig bennem volt, hogy „Atyaég, hogy lehet ezt kibírni?” Mármint azt, hogy nincs egy védőháló mögötted. Nap, mint nap meg kell küzdened önmagad és az ügyed eladásáért. Nem az van, hogy ha kicsit visszaveszel, akkor is jön a fizu hó elején... Ez annyira elvarázsolt, hogy eldöntöttem, én is szeretnék valamilyen módon tenni, részt venni a munkájukban.

Na igen, lassan három hónap eltelt, és most sikerült megírnom ezt a postot, máris jó példa vagyok az egyik tipikus wannabe civil problémára. És még van ezen kívül néhány...

1. Ha van pénzed azért, ha nincs akkor azért
Az a nehéz a civil életben, hogy két esetben nem vesznek komolyan: ha nincs még arra sem pénzed, hogy készíts mondjuk egy szóróanyagot amit a lehetséges támogatók között szétoszthatsz; vagy ha remekül el vagy látva pénzzel, és senki nem hiszi el, hogy egyébként egy szívügyért dolgozol. Erre mondják, hogy szívás. És ez az, amivel egy multiban szinte soha nem kell foglalkoznod. Mármint persze, vannak olyan munkakörök, ahol van büdzsé-felelősség, na de azon biztosan nem kell törpölnöd, hogy miből veszed meg azt a papírt, amire utána kinyomtatod az ehavi jelenléti ívedet. Márpedig sajnos egy alapítványnál vagy egy egyesületnél ennyire filléres témákról beszélünk – főleg az elején. Ami viszont nem kerül pénzbe, az a tudatosság: addig ne kezdj el támogatókat keresni, amíg nem tudod megfogalmazni egy nem túl hosszú bővített mondatban, miért is dolgozol. Hidd el, te is magabiztosabb leszel tőle, és könnyebben győzöl meg bárkit. Az ilyen beszélgetéseket egyébként nem árt gyakorolni sem. Képzeld el, hogy leülsz valakivel, aki megkérdezi, mit is csináltok ti? És akkor el kell mondanod frappánsan, meggyőzően, emlékezetesen. Szóval gyakorolj!

money.gif

2. Hogy lehet, hogy másnak nem ilyen fontos?
Szomorú, de sajnos az emberek nagy részét egyszerűen nem érdekli a környezetvédelem, az egészségügy, a bálnák sorsa, vagy akár csak az, hogy a társasház bejárati ajtaja napok óta nem záródik rendesen – majd valaki kezd vele valamit. Hiszen én dolgozom, sietek, fontos vagyok, nemazéndolgom. Namármost innen indulunk, szóval miután neked egyértelmű, miért fontos az adott problémát megoldani, érdemes elgondolkodnod rajta egy kívülálló szemével is. Mit nyer rajta, ha támogatóként mögéd áll? Miért jó neki, ha önkéntesként csatlakozik? Nem is olyan egyszerű, ugye? Hát tessék kigondolni! És persze fogadjuk el azt, hogy esetleg nem mindenkinek az első a saját listáján a mi ügyünk - de ettől még tehet érte.

3. Semmire nincs idő
Na igen. Most mondhatnánk, hogy ez egy multiban nem probléma, és akkor minden multis olvasónk egyszerre horkanna fel, hiszen ott is folyamatos a pörgés, soha nincs idő arra, amire kéne, stb... Civilként az extra nehézség, hogy mindenkinek aki a jó ügyért harcol, általában van egy főállása, vagy még három civil szervezetnél próbál tenni, és egy nap neki is csak 24 órából áll. Rengeteg konfliktus adódhat abból, hogy bevállalunk rövid határidőket, vagy a lelkesebb, több idővel rendelkező tagok ugyanazt várják el azoktól is, akik csak heti pár órát tudnak rászánni. Sajnos nem ússzuk meg, hogy sok egyéb között ezt is tisztázzuk egymás között, és legyenek olyan szabályaink, amelyeket mindenki elfogad és betart. Jó tanács, hogy amint lehetőségünk van rá, érdemes egy full time adminisztrátort/ügyintézőt/mindenest fölvennünk – vagy meggyőzni valakit, hogy a két szép szemünkért vigye ezeket az ügyeket. Sokkal szervezettebbek lehetünk, ha nem mindenki csinál mindent, és így azt a szűkös időt is könnyebb lesz beosztani.

4. Szervezeti felépítés, irányítás, működési szabályok
Szintén nem kell azon gondolkodnom egy multis állásban, hogy vajon mi lenne az ideális irányítási struktúra a cégben, hiszen az már ki van találva. Egy önszerveződő civil szervezetnél azonban általában pár ember indul el egy közös ügyért, majd ha ügyesen és elhivatottan dolgoznak, előbb-utóbb növekedni kezdenek. Lesz egy mag, lesznek támogatók, lesznek önkéntesek, egyre többen és egyre többféle motivációval fognak csatlakozni hozzájuk. Ez az a pont, ahol már nem elég bízni abban, hogy minden jól fog működni - át kell gondolni a csapaton belüli szerepeket, az irányítási struktúrát, a pénzügyeket, az egymás közötti kommunikációs csatornákat, egyáltalán az egészet. És beszélgetni ezekről! Újra, és újra, és újra. Itt jön megint az, amit az első pontban is írtam, csak most csoportszinten: tedd fel a kérdést a többieknek, miért is dolgoztok ti nap mint nap? Meg fogsz lepődni, hányféle válasz érkezik. Ezek nem jobbak vagy rosszabbak, de az biztos, hogy érdemes időről-időre megállni és ránézni, hogy biztosan egy irányba megyünk-e?

5. Egymással vagy egymás ellen?
Na ez valami olyasmi, amiben szerintem a civilek előnyben vannak a multikkal szemben. Ha azonos a cél, össze lehet fogni, nem versenytársként, hanem szövetségesként működve pedig talán könnyebb is elérni. A for profit világban nyilván nem fogok odamenni a versenytársamhoz, hogy "hellószia, lenne itt egy probléma amivel évek óta küzdünk, nem oldjuk meg együtt?" - aztán nézhetném ahogy ezt az információt kihasználva jól odavág nekem a piacon. Szóval hacsak megtehetitek: hajrá összefogás, hajrá közös cél!

Nem mondom, hogy ez a pár dolog a siker egyértelmű receptje, már csak azért sem, mert egyelőre kibicként kívülről okoskodom, csak néha-néha belekóstolva a civil életbe. Bízom benne, hogy a fentiek gondolatébresztőként hatnak akár a multi, akár a civil oldalon ülsz, és elindítanak pár pozitív változást.

Az inspirációt adó szervezetekről itt olvashatsz bővebben:

PAF - Pozitív Attitűd Formálás a magyar egészségügyért

GAJ - Generáció a Jövőért

TEVE - Tegyünk Együtt Valamit Egyesület

Ha van egy szívügyed, de nem tudod hogyan fogj hozzá, talán egy business coach is tud segíteni.

Ha pedig valaki másnak a szívügyét támogatnád, olvasd el Dorka cikkét az önkéntességről itt.

 

képek innen: www.weborvos.hu; https://camo.githubusercontent.com/