4 tanulság a szabadúszás első évéből

1. Senki sem hiszi el, hogy te is dolgozol

Aki el tud menni délben a postára, az nem dolgozik. Mindegy, hogy végigmelózod az éjszakáidat, mivel nappal tudsz úgy tenni, mint aki ráér (!), ezért ráérsz, ennyi. Ha délelőtt például elmész futni, vagy lenyírod a füvet, és teszed ezt egy évben akár egyetlen egyszer, ezzel végleg elvesztél a munkavállalók szemében. A reggeli buszt elfoglaló nyugdíjashadtól még talán egy lépéssel jobb vagy a közutálatnak örvendő láblógatók listáján, de ez a lépés se túl nagy.

bus_2448993k.jpg

Úgyhogy vagy egyre/még kevésbé kezd majd érdekelni mások véleménye, vagy a nem létező munkaidőd felében azt fogod bizonygatni, hogy rohadtul nem érsz rá. ("Egy nap meghalsz, s a pokolra jutsz, vagy Hadleyburgbe. Inkább az elsőt válaszd."*)

2. A work-life balance fogalma értelmét veszti

Nincs munkaidőd és nincs szabadidőd. Teregetés közben céges telefont intézel és szerződés értelmezés közben vacsorát főzöl. Elindítod a parkolásod egy business coaching miatt, ami a munkád költsége, de az ügyfél után a haveroddal ebédelsz egy házzal arrébb, ami a sajátodé.

antiquechessclockwide.jpg

Délelőtt futsz, éjszaka emailekre válaszolsz. A láthatatlan sakkórát pedig sosem indítod el, és sosem csapod le. Így fogalmad sincs, mennyit dolgozol valójában. (Ráadásul ha szereted is a munkádat, hajlamos vagy magaddal is elhitetni, hogy a munkamániád hirtelen normális is lett ettől. Egyébként nem az.)

3. A tervezhetetlenség sosem engedi nullára az adrenalinszinted

Amikor épp azt hiszed, hogy ha szétfeszülsz sem tudsz több melót elvállalni, akkor bejön még három nemhagyhatomki megkeresés. Amikor három hét sakkozás után rájössz, hogy hova tud még valami beférni a naptáradba, elmarad két projekt és hirtelen felszabadul másfél hét. És mire odaérsz, megint nem fér be egy kávé sem sehova. Leszámítva a délelőtti futást, ld. első pont, ugye. Kigondolsz valamit novemberre, de februárra sem indul el semmi, kigondolsz valamit februárra, de lélegzetet sem kapsz, mire odaérsz, mert három másik másfél évvel ezelőtt ködbe veszett ügyfél órán belül csengeti a rég a pokol aljára kívánt telefonod.

agua--644x362.jpg

Amit egyébként nem veszel fel, mert szülői értekezleten ülsz. Munkaidőben igen, de mivel neked nincs, így nem kérdés, melyik szülő megy a szülőire. Azt meg senki sem meri megkérdezni, miért van munkaidőben.

4.Te határozod meg a saját kereseted

Lehet, hogy még nincs rá adatod, de bizony a gyomorérzeted (így hívjuk ezt magyarul?) már megvan arra, hogy pontosan tudd milyen és mennyi munkát kell abba belefektess, hogy legyen melód. Ezért a munkáért legtöbbször nem kapsz pénzt. Vagy nem rögtön. A melódért viszont igen.

Ha többet dolgozol, nincs időd több melót szerezni, ergó maximalizálod a mai hasznodat, de kérdőjelesen hagyod a holnapit. Ha kevesebbet dolgozol, de többet teszel az építésbe, lemondasz a bevételed egy részéről cserébe, hogy majd egyszer több legyen. Februárban talán, vagy novemberben, lásd 3. pont. Ezzel eléred azt, hogy te tudod beállítani magadnak, hogy mennyi pénzt akarsz keresni. Egyébként azt is, hogy mennyi munkával.

És mikor erre rájössz, kénytelen vagy válaszolni arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mennyit is szeretnél keresni. Mennyit ma és mennyit holnap. Amiről nyilván fogalmad sincs, honnan tudnád. Hiszen azt sem tudod, mennyi időért kéred egyáltalán a mennyit, lásd 2. pont. Ergo? Ergo elmész futni, az majd kitisztítja a fejed.

Délelőtt.

FACEBOOKON VELÜNK TARTASZ? ANNYIAN VAGYTOK, HOGY MOST MÁR A MEGKERESÉSEK 95%-A AZON JÖN, PEDIG AZ INFO@Y2YCOACHING.HU IS MŰKÖDIK. DE AHOGY ÉRZED.

képek: abc.es, picasa

 

*Nyilván megint Mark Twain, hát kitől idéznék? Megírt mindent, amit érdemes volt. :)