Három kulcs a Z generációhoz

Elég keveset tudunk a Z generációról, és egyenlőre jól van ez így. Egyrészt azért tudunk keveset, mert kevés a nagy elemszámú, komolyan vehető hazai kutatás, ami a nagyjából 1995 és 2010 között született fiatalok viselkedését, céljait, motivációit kutatja. És azért is, mert a Facebook generáció javarészt még az iskolapadokat koptatja, így a munkaerőpiaci közös tapasztalataink még nagyon szűkek. Jól van ez így, ne küzdjünk ellene, mert nincs annál rosszabb, mint amikor az ismeretlentől való félelem által vezetve olyan megbélyegző címkéket aggatunk egy teljes generációra, mint a „zsoldosok”, vagy a ”nincs kitartásuk” vagy, hogy „hiányzik belőlük az alázat”.

A 2011-es népszámlálási adatok alapján a hazai Z generáció másfél milliósra tehető. Egy ekkora populáció nem írható le 500, 800, vagy akár 9000 fős felmérések alapján. Félre értés ne essék, nem a kutatásokkal van a baj, nem is azzal, hogy ezek eredményeit a felmérést végzők a lehető legszélesebb körben igyekeznek ismertté tenni. (Engem is érdekelnek, és nagy kíváncsisággal olvasom őket.) Akkor siklanak félre a dolgok, amikor a kutatási eredményeket magyarázva bántóan leegyszerűsítjük a dolgokat, és pejoratív címkéket ragasztunk egy közösségre.

De akkor mit vegyünk alapul, ha szeretnénk egy kicsit készülni a jövő munkaerőére? Egyrészt a már munkaerőpiacon lévő fiatalokat, a nagyon fiatal Z-seket, és a kicsit idősebb, de még mindig nagyon fiatal Y-okat. Másrészt mivel az ember a technológiai környezethez képest nagyon lassan változik, a fix pont a rendszerben éppen maga az ember. Ezért adtam a Digitális generáció analóg igényei címet a EuroSkills-en (szakmák olimpiája) héten tartott előadásomnak.

Kapcsolódás

A három kulcsból, amit a címben ígértem az első a kapcsolódás. Már nem a tanár az egyedüli út az ismeretekhez, már nem a szülő az egyedüli ablak a felnőtt világra.

Amióta a világ ott van a zsebünkben, az életkor tisztelete egyre inkább kulturális és neveltetésbeli kérdéssé válik, mintsem praktikus viszonyulás az érvényesülés érdekében.

(Tudom, hogy ezt rossz olvasni, de így van. Minél előbb teszik túl magukat a szülők, tanárok, és idősebb kollégák, annál könnyebb lesz. Írom ezt úgy, hogy magam is kettő vagyok ezekből.) A munkahelyen ez egy kicsit megváltozik, mert jellemzően az idősebbek töltik be a magasabb pozíciókat, így a velük való tiszteletteljes együttműködés ismét az érvényesülés eszköze. Az ehhez való alkalmazkodás nem megy könnyen, ahogy idősebbként sem könnyű megérteni, hogy a megváltozott viselkedési normák nem arról szólnak, hogy EZEK a fiatalok rosszabbak, hanem csak beleszülettek egy megváltozott világba, amit Y-ok, X-ek és Baby Boomerek teremtettek.

katicabogar.jpg

A közösségi hálón zajló kommunikáció jól kitalált szlogenekből és ahhoz illeszkedő képi világból épül fel. Kevés szöveg, sok kép, lehetőleg mozgó és dinamikus. Ha úgy tetszik, reklámokban kommunikálunk. Ezért a Z generációhoz való jó minőségű kapcsolódáshoz jól érthető, személyes és hiteles üzenetekre van szükség. A technológiai szeparáció kétirányú, tehát ugyan úgy zavarja a fiatalokat, mint a kevésbé fiatalokat. A kapcsolódáshoz biztonságot kell adni egymás számára, partneri hangvételre van szükség, és elfogadásra. Talán soha nem volt ekkora szükség a generációk közötti kapcsolódás tudatosítására, mint most a Z generáció vonatkozásában.

child-1864718_1280.jpg

Kreativitás

Annyira kiszámíthatatlan a jövő, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy változik-e egyáltalán. Nem tudjuk, hogy mely szakmák tűnnek el, és melyek maradnak szinte ugyan úgy, mint ahogy most vannak. A legvalószínűbb, hogy ezek a tendenciák régiónként és ágazatonként is különböznek majd és egy technológiailag igen heterogén világ vár ránk. Ebből arra következtetek – sokakkal együtt – hogy a képzés során (legyen az iskolai, vagy munkahelyi) a kulcskompetenciák tudatos fejlesztése a legjobb stratégiai. Ilyen kulcs kompetencia a kreativitás, amiben ott van a Z generáció számára oly fontos én prezentáció, és a közös tanulás lehetősége. A kreativitást életre hívó tevékenység a játék. Játék pedig ott születhet, ahol merünk hibázni. Ha kreativitást várunk el munkatársainktól, vagy diákjainkról, akkor alaposan végig kell gondolnunk, hogy hogyan viszonyulunk a hibákhoz. Ha nem, vagy csak alig toleráljuk azokat, akkor érdemes újraterveznünk a dolgot. (Erről írtunk a kapcsold be a gyermeket cikkünkben részletesebben.)

kozosseg_2.jpg

Közösség

A Facebook generáció egy gyors tempójú, folyamatos jelenlétet követelő közösségi életbe nőtt bele. Ha az Y generáció egyszerre három monitoron dolgozik, akkor a Z egyszerre ötön. Sokkal több társukkal, és sokkal gyorsabban képesek kommunikálni, mint előttük bármelyik generáció. Egy időt több kapcsolatra fordítanak, egy kapcsolatra kevesebb jut, ezért személyekről a közösségekre terelődik át a figyelem és a hangsúly. Akkor tudunk a legjobban illeszkedni az új generáció igényeihez, ha azokat a tevékenységeket, amikbe szeretnénk őket bevonni, minél inkább közösségivé tudjuk tenni. Nem úgy, ahogy nekünk közösségi, hanem úgy ahogy nekik.

Keveset tudunk a Z generációról, ezért egyenlőre kezdjük ezzel a 3K-val: kapcsolódás, kreativitás, közösség. A többit majd meglátjuk.

Ha valamit megláttunk, akkor a közösségi oldalunkon szólunk!

Képek a pixabayről.