A klasszikus teljesítményértékelésnek leáldozott

Volt egy szavazásunk a Facebookon márciusban, ami várakozásaimon felül megmozgatta a népet: "Van-e értelme teljesítmény értékelő-rendszert működtetni?" Az igen nyert 58-42-re, de a kommenteket elolvasva valahogy az az összképem, hogy mégiscsak van mindenkiben egyfajta elégedetlenség, amit egy mondatban így tudok összefoglalni:

Valami tuti kell, de nem így, ahogy most van.

Én is arra jutottam, hogy igen, kell valamilyen rendszer. Nem azért, mert ha nem lenne egy online felületen strukturáltan összeírva az 5 fő célom az évre, akkor céltalanul bolyonganék az irodában és azt se tudnám mihez fogjak.

Ajtók, Választási Lehetőségek, Válassza A, Határozat

Hanem azért, mert a célok kitűzése, átbeszélése, közös értelmezése a vezetővel egyértelművé teszi az elvárásokat. Kimondunk dolgokat, amit egy sima kávézás vagy a napi hajtás közben nem mondanánk ki, vállalunk vagy éppen nem vállalunk feladatokat, egyszóval tiszta a kép - így lehet nekivágni egy közös munkának.

Rendben, tehát kell rendszer, de rögtön itt a második kérdés: oké-e az, ha pénz függ attól, ahogyan teljesítem a céljaimat?

 

Na, ez már megosztó. Szerintem nem oké. Valahogy mindig a szamár és az elé lógatott répa képe ugrik be amikor ezen a kérdésen rágódom, és oda lyukadok ki, hogy bármennyire jó fej a gazda (vagy gazdasszony :) ) én bizony nem szeretek szamár lenni. Arról nem beszélve, hogy a bónusszal összekötött teljesítmény-céloknak nagyjából két hatása lehet hosszú távon: vagy elfinomkodják a vezetők az értékelést, mert előbb-utóbb ezt a pénzt mindenki úgy kezeli, hogy jár. "Hát mégiscsak ráírjuk a bérajánlatra, hogy X% bónusz, nem? 100-ról lehúzom 90-re, az nem fáj neki, de az alá menni már nagyon durva!" A másik opció, hogy annyira komolyan vesszük, hogy az a csoda ha valaki teljesíti a céljait. Egy idő után a csapat is meg a vezető is úgy van vele, hogy nemhogy a 100% irreális, de már nem is törekszik rá senki, ergo megint csak semmi értelme.

Szóval tegyük fel, hogy nem függ tőle pénz. Jön a harmadik kérdés: akkor ugyan mi végre tűzzünk ki célokat és értékeljük a teljesítményt?

 

Jó kérdés, de nem tudtok kifogni rajtam! Fejlesztési célból. "Na az idealista HR-es, nézzoda, puffogtatja a hülyeségeit." Valóban idealista vagyok, sőt olykor naiv. Vállalom, de attól még hiszek abban, hogy hosszú távon nem a valami-meg-nem-csinálásának a szankcionálása (azaz kevesebb pénzt kapok bónuszként) tartja fenn a motivációt, hanem a valami-megcsinálásának az elismerése. És igen, ha valaminél a 100% a cél, és ő 90%-ot ért el, azt nem úgy fogja megélni, hogy jobb volt, mint 80, hanem úgy, hogy nem sikerült a 100, büntiből levontak 10%-ot. Kérdezz meg bárkit! Sőt, továbbmegyek:

Mi lenne ha nem azt nézegetnénk az embereinken, hogy a céljait elérte-e, vagy van-e rá esélye, hogy eléri év végére, hanem evidenciának vennénk, hogy mindenki azért ül ott a munkahelyén, hogy dolgozzon?

És mondjuk szóljon arról a heti/kétheti/havi megbeszélés (mert ugye van ilyen nálatok??) hogy hogyan érzi magát, milyen nehézségei vannak, miben tudnál te mint vezető segíteni neki, mitől lehetne ő maga még jobb? Nem az, hogy hogyan érhetné el, hogy jó legyen - ami ugye a 100% - hanem hogyan lehetne MÉG ANNÁL IS JOBB, mint amilyen most. Mert az alap, hogy jó.

És ha már itt tartunk, ki mondja meg, hogy én jó vagyok-e? Elég ha a főnököm értékel? Miért nem az ügyfeleim? Vagy a munkatársaim? Vagy a projekt team tagok? Vagy közülük mindenki?

Tudom mi a következő kérdés, figyelj: Egy ilyen rendszerben hogyan lehet az objektivitást biztosítani? Hogyan nem lesz egymást simogatós, himi-humi, szoftos massza az a rendszer amiben nem csak a vezetőm értékel?

 

Bevallom, erre még nincs mindenhol és mindenkire alkalmazható részletes válaszom. Mondjuk abban szinte biztos vagyok, hogy ha az ügyfél-visszajelzéseket komolyan figyelembe vesszük, az mindenképpen az objektivitás felé terel minket, hiszen nekik nem éppen a dolgok szépítése az érdekük. Abban pedig merek hinni, hogy hosszú távon az emberek felnőttként kezelése és az őszinte, konstruktív visszajelzéseket elősegítő szisztéma fog működni, még ha eleinte döcög is. Remélem a kommentekben jön erre megerősítés, akár élő példákkal? Légyszi ne hagyjatok cserben! :) - például az nagyon érdekel, hogy hol van Magyarországon tényleg jól működő OKR-eken alapuló teljesítményértékelés?

Szóval összefoglalva: abban a világban, ahol minden az ügyfélélményről, a munkatársi élményről és a bevonásról szól, nem fenntartható az, hogy a közvetlen főnököm a négy fal között "kiéertékeli a teljesítményemet". Ki kell állni a fényre, be kell vonni minden érintettet a célkitűzésbe és az értékelésbe is, és talán jobb lenne, ha a répát kergető szamár helyett felnőtt embernek érezhetnénk magunkat, nem?

Szamár, Gazdaság, Állati

Igen, tudom hogy ebben az utópisztikus világban a következő kérdés majd az lesz, hogy akkor pedig mi a fenéért fizessek bónuszt/jutalmat/prémiumot? Kénytelen leszel követni, hogy az erről szóló következő bejegyzés is eljusson hozzád! 

Hagyjuk a szakmát, inkább nyaralós fotókat akarok nézegetni.

 

Képek a Pixabayről