Rendet rakunk a munkaerőpiacon. Az Y generációval, az Y generációnak. Y 2 Y.

Y2Y

A kiégés nem az irodában kezdődik

pedig, amikor valaki a burnoutra hivatkozik, rendszerint mindenkinek az a gondolata, hogy túlhajszolta magát szegény a munkában. És bár ez tulajdonképpen igaz, mégsem itt van a kiégés gyökere.

Az előző bejegyzésemben röviden foglalkoztam a kiégés stádiumaival. A kiégés első stádiuma egy nagyfokú lelkesedés. Lelkesedés a hivatásunk, a munkánk, a pozíciónk, a presztízs, a hatalom, a csapat, a főnök, az ideáink iránt. Ebben az első, nagyon inspiráló fázisban már félremehetnek a dogok annyira, hogy később szinte törvényszerű legyen az apátia.

Tehát akkor, NO lelkesedés, és megúsztuk a kiégést?

Persze, hogy nem. A lelkesedés állati fontos, ami nélkül nincs, ami előre vigyen. De a tűz, aminél melegedni lehet, el is pusztíthat. Nem mindegy, hogy az életünkben hány területen érezzük ezt az előrevivő tüzet. Mert, ha csak egy ilyen dolog van, legyen az munka, vagy bármi más, akkor ott bizony könnyebben kialakulhat a burnout-szindróma, mint máshol. Most jöhetnék gyönyörű hasonlatokkal, mint például a Nap körül keringő Föld. A Föld a Napba zuhanna, ha nem lenne körülötte még számtalan égitest, amely a tömegvonzás törvényei alapján végül egy elliptikus pályára és így éltető távolságba kényszeríti a Földet a Naptól. Vagy írhatnám azt, hogy egy egylábú székkel könnyebb felborulni mind mondjuk egy 1+x lábú székkel. De inkább arról írok, hogy mire kell odafigyelned, ha nem akarsz Ikaroszként túl közel repülni a Naphoz kiégni.

chinese-1492411_640.jpg

X – Y balance

Itt most kivételesen nem a generációkról van szó. Csak a Life-Work Balance, tehát a magánélet-munka egyensúly kifejezést heckeltem meg. Mert az első két szó eltereli a figyelmet a lényegről, ami az egyensúly. Nem a munka és a magánélet egyensúlya, hanem a kapcsolatok, a lelkesedést kiváltó életterületek egyensúlya a fontos. Viszont az nagyon.

Érdekes, hogy amikor a work-life balance szóba kerül, akkor sosem úgy, hogy „túl sok időt töltök a családommal/párommal/barátaimmal és ezen változtatnom kéne, mert közben a munkám nagyon háttérbe szorul, pedig tudom, hogy attól lenne teljes az életem, ha többet dolgoznék.” Ugye milyen furcsán hangzik? A „kihívásaim vannak a work-life ballancommal” helyett az esetek 99%-ban pontosabb lenne az a meghatározás, hogy „túl sokat melózom” vagy „nem bírom abbahagyni a munkát, pedig kéne”.

A work-life balance kifejezéssel még az is a problémám, hogy szembeállítja egymással a munkát és az életet, mint a mérleg két serpenyőjét. Ki az, aki komolyan elhiszi, hogy ez egy ellentétpár, és ki az, aki elhiszi, hogy az életünkben csak két dolog között kell megtalálni a megfelelő arányt a boldogsághoz?

Mutatok három érdekes hőtérképet a 2016-ben kezdett és 2017 –ben zárult Eurofound’s European Quality of Life Survey eredményeiről:

Általánosságban hogyan illeszkedik a munkaideje a munkán kívüli családi vagy társadalmi kötelezettségeihez?

heatmap-eqls2017nc-y16_income_quartiles-all-y16_q19-2--rather-well-or-very-well-hu-740.png

A fenti térképen az „inkább jól, vagy nagyon jól” választ adók arányát látjuk országos bontásban. Tehát mi magyarok inkább azok közé tartozunk, akik az igen magas átlagnál kevésbé érzik illeszkedőnek a munkaidejüket a magánéleti kötelezettségeikhez. Nézd a következőt térképet!

heatmap-eqls2017nc-y16_income_quartiles-all-y16_total_workinghours-mean-hu-740.png

Az ábrán a heti átlagosan munkával töltött órák számát látod országonként. Ez nálunk a kutatás szerint 42,5 óra, ami a nyugat és észak európai országokhoz képest magas. (A térképet elnézve ez a jelenség nem csak a gazdaság fejlettségével, és a termeléshatékonysággal függ össze.) És most jön a meglepi!

heatmap-eqls2017nc-y16_income_quartiles-all-y16_q17-mean-hu-740.png

Arra a kérdésre, hogy „Hány órát szeretne dolgozni hetente?”, mi átlagosan 37,6 órát válaszoltunk! Tíz órával többet, mint a Németországban, Olaszországban vagy például Svédországban, és tizenkét órával többet, mint a Hollandiában, vagy Dániában mért adat.

Nekem a fenti három térkép, így egymás után arról szól, hogy bár nem érezzük egyensúlyban a munkánkat és magánéletünket, sokat dolgozunk, de alig szeretnénk kevesebbet dolgozni.

Olyan, mintha nem tudnánk elképzelni, hogy mit kezdenénk heti 10 óra nem-munkaidővel.

Na, szerintem itt kezdődik a kiégés. És ezért mondom, hogy nem pusztán a munkával töltött idő és a mással töltött idő egyensúlya a fontos.

Inkább az, hogy az egyensúlyhoz szükséges összes személyes lelkesedésednek meg legyen a helye és ideje az életedben.

És ehhez nélkülözhetetlen, hogy tudj róluk. Az összesről. Nyilván ott lesznek a minőségi társas kapcsolatok is, a párod a gyerekeid, mint az egyik legfontosabb, de még ott lehet sok minden más is. Teremtsd meg azt a csendet, amelyben meghallod a saját elképzeléseidet és vizsgáld felül, hogy amit teszel az éppen hozzájárul-e az igényeidhez és az egyensúlyodhoz.

Ebben segíthet az „életkerék”, ami egy egyszerű tudatosító eszköz. Rajzolj egy kört, és oszd fel cikkekre egy átlagos napon végzett tevékenységeid szerint. Minden jellemző elfoglaltságod kapjon egy akkora körcikket, amekkora valóban jut neki. Nézz a rajzodra és figyelj arra, hogy mit érzel. Aztán rajzolj egy másik kört, és most rajzold be azokat a cikkeket, amiket és amekkorákat valóban szeretnél. Nézz a rajzodra és figyelj arra, hogy mit érzel. Ha kell, rajzold újra a második rajzot, annyiszor ahányszor szükségesnek látod. A cél, hogy a végeredmény valóban a Te céljaidat és ne a társadalmi elvárásokat tükrözze. Ha elsőre lehetetlennek tűnik is elérni a lerajzolt cél, no para! Majd alakul, alakítod. És ha megkérdeznek, hogy mennyit szeretnél dolgozni, talán könnyebben válaszolsz majd!

Ha nem szeretnél nagyon kiszolgáltatott lenni a kiégés szindróma, vagy az apátiát megelőző frusztráció stádiumának, akkor lelkesedj több dolog iránt. Lelkesedj több emberi kapcsolatod iránt, lelkesedj több művészeti stílus, több sportág iránt, több játék iránt és ne hagyd, hogy egy nagy tűz elszívja az oxigént a többi elől.

A mi lelkesedésünket itt és itt követheted nyomon.

 

A Eurofound’s European Quality of Life Survey eredményeiről itt olvashatsz többet: https://www.eurofound.europa.eu/hu/surveys/european-quality-of-life-surveys

A lampionok a paxabayről.

2018\07\18 nzsofiy2y komment

Nyár, iroda, túlélési technikák

Szöszmötölés helyett tippek az irodai nyárra

desigual_seaside.jpg

SOHA nincs időm semmire!

Elképesztő hosszú a ToDo listám!

Hú, most jó sok dolog összejött, most nem érek rá...

Évszaktól függetlenül gyakorlatilag naponta hajtogatjuk a fentieket és szinte már tökéletesen el is hisszük, hogy nekünk semmire nincs időnk. Egy tavalyi kutatás szerint elfoglaltnak lenni az új státusszimbólum, de ha te másra vágysz, akkor fontold meg,mivel takaríthatnál meg pár értékes percet, órát. Nyáron ez valahogy különösen fontos, hiszen ilyenkor extrém módon megnő a szabadságvágyunk, nem igaz? 

Messzemenőkig nem értek egyet azzal, hogy "arra van időd, amire szeretnél", de azzal igen, hogy visszaerezhetsz egy kis időt:

0. Akkor kezdj dolgozni, amikor dolgozni kezdesz

Felkelés után gyors e-mail check? Még be sem értél, de már fél órája feszülsz azon, hogy mindent kéne csinálnod? Ugye tudod, hogy a saját aksidat már sikerült is félig lemerítened?! 

A 0. pont persze az estére is vonatkozik: ha letetted a tollat/gépet, akkor ne kacsints vissza az e-mailekre óránként. Vagy akkor még nincs vége a napnak, csak rendkívül szétszórtan benne maradsz egy reggel 7-től este 11-ig tartó munkanapban. 

1. Jegyzetelj!

Appba, papírra, hangoddal, kezeddel, tolladdal.

A megbeszéléseken a másik fél értékelni fogja a gesztust, mert ezzel is jelzed, hogy fontos amit mond. Másrészt ha már annyi felé áll az agyad, hálás leszel magadnak. Nincs mit "elvinni" arról a meetingről? Akkor miért vagy ott?!

notes.jpg

2. Tartsd be a határidőket

Magad miatt - így vagy korrekt. Ismerd magad annyira, hogy tudd, előre készülős vagy épp utolsó pillanatban belekezdős vagy. Számolj a következményekkel és csináld meg azt, amit vállaltál. Hogy túl sok dolog van a listán? Lépj a 3. pontra.

3. Állíts fel fontossági sorrendet

Ugye milyen érdekes, ha nem "prioritási listának hívod", akkor egész érthető, nem? 

A 3. pont lényege: gondolkodj. Mi következik egy másik elem után? Mit kell most azonnal megcsinálnod, mit ér rá később? Mi a, ami miatt másoknak várniuk kell? 

Van egy szuper gyakorlatunk erre, de itt is olvashatsz egy verziót. 

4. Csinálj valamit a Facebook megszállottságoddal

Akinek nem inge... a Statista szerint naponta átlagosan 135 percet, azaz több, mint 2 órát töltesz a social media felületeken. Ez leginkább a Facebookot jelenti, valamint Insta és hasonló oldalak. Ebben még nincs benne az online cikk olvasás, de mivel gyakran keveredik a két tevékenység, nyugodtan csapj hozzá 30 percet. Szóval máris van 3 órád. Azért köszi, hogy ezt a bejegyzést elolvastad!

5. Blokkolj idősávot a naptáradban

Ekkor tényleg dolgozz. Ez nem lesz nehéz, mert már a 4. ponton túl vagy.  Vedd fel a projektek fonalát, készítsd el a prezit, írd meg az összefoglalót, küldd el, amit kell. A végén pedig dicsérd meg magad ;)

Egyszerre csak egy dolgot próbálj ki és azt azt építsd be a mindennapjaidba.

Még ma.

 

Csak halkan jegyzem meg, hogy ha mindig csinálsz valamit, akkor pont az összetettebb gondolatoknak nem adsz időt és teret. 

És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.

(Copyright: Micimackó)

A "semmit tevés" ad ugyanis teret a kreativitásnak, absztrakt gondolatoknak. Ha elsőre ijesztőnek tűnik, akkor keretezd át úgy, hogy "gondolkodási időt adsz magadnak".   Nem hiába, édes semmittevés...

dolce_far_niente.jpg

 

 A felső kép a Desigual központjából készültek, kilátással a barcelonai playa-ra. Ugye mindjárt jobb kedved lett? :)

(Forrás itt és itt és itt)

Ha még nem ilyen az irodai kilátásod, de szeretnél váltani, akkor keress minket.  

Kiégés vagy unalom?

Több ügyfelemnél is szembejött már velem a burnout szindróma, mint induló téma. Nem én neveztem annak, hanem a coacheek. Mit sem ér egy coach blog burnout post nélkül, ezért íme néhány gondolat a teljesség igénye nélkül azoknak, akik nem kifejezetten segítő szakmában dolgoznak, de megélnek kiégéshez hasonló, vagy vezető tüneteket.

Azt hittem, hogy rengeteg cikk szól a kiégésről. A google nagyjából 106 000 találatot ad a „kiégés” kifejezésre, ami meglepően kevés. A „depresszió” kifejezésre például közel 2,5 millió magyar találat van. (Viszont a kiégés magasan veri a „felülemelkedés” kifejezés találatait, ami szerény 23 ezer.) Tehát a témáról nem azért kell írni, mert már mások is nagyon sokat írtak, hanem pont azért mert még nem lerágott csont.

És akkor nézzünk egy definíciót:

„A kiégési szindróma tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A fogalom Freudenberger (1974) nevéhez fűződik.„ (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ki%C3%A9g%C3%A9si_szindr%C3%B3ma)

A témával kapcsolatos definíciókban rendre megjelenik a negatív stressz, az érzelmi kimerültség, a motiváció, a lelkesedés csökkenése. Elsősorban a segítő szakmák vannak kitéve a kiégés jelenségének, de mára teljesen általános szinte az összes olyan szakterületen, ahol megjelenik az emberekre való fokozott odafigyelés igénye, ott, ahol szívvel-lélekkel kell dolgozni. Freudenberger eredeti, 1980-ban kiadott könyvében (Burn Out: The High Cost of High Achievement. What it is and how to survive it /Kiégés: a magas teljesítmény magas ára. Mi ez és hogyan éljük túl/) tíz stádiumot különböztet meg. A legtöbb témával foglalkozó írásban azonban csak a következő öttel találkozunk:

  1. Lelkesedés (irreális célok, a szakma idealizálása, hatalmas lendület és energia bevitel);
  2. Realizmus (a lelkesedés alábbhagy, a teljesítmény beáll egy reális szintre);
  3. Stagnálás (a lelkesedés tovább csökken, a munka már nem öröm, hanem rutin);
  4. Frusztráció (feszültség, ingerlékenység, teljesítmény csökkenés);
  5. Apátia (összeomlás, magánéleti válság, kimerültség, kiüresedés, érzelmi fásultság)

 

children-playing-329234_1280.jpg

Amikor a fiaim játszanak, mindig lelkesen kezdenek hozzá, majd rendszerint kétféle módon fejezik be. Vagy egész egyszerűen megunják, és elkezdenek mást játszani, vagy valami kudarcélmény éri őket, és a korábbi játékot dühösen otthagyva, esetleg odavágva kezdenek el mást játszani. A kezdeti lelkesedésüket idővel mindig elveszítik. Olykor valaminek a hosszabb sikertelen megoldását keresve enyhe stressz-helyzetbe is kerülnek. Mivel a játékot minden esetben szívvel lélekkel, teljes lényükkel játsszák, nagyon is ki lehetnének téve a kiégés veszélyének. Mégsem égnek ki.

És, hogy miért nem?

Mert nem várják meg!

Mert nem kénytelenek ugyanazzal a játékkal tovább játszani, amiben már nincs örömük, sőt kudarcot okoz nekik. A játékot nem örökre teszik le, hanem addig, amíg újra nincs kedvük vele játszani. És akkor még ott vannak az árnyalatok: a játék marad, csak mást építenek belőle, vagy ugyanazzal a játékkal mást játszanak.

Ül velem szemben egy élelmiszeripari nagyvállalat magas beosztású vezetője, és azt mondja, a témája a kiégés. Kérem, hogy mondja el, mit érez. Kiderül, hogy már 14 éve dolgozik a cégnél, több vezető beosztásban volt már. A jelenlegiben már nem talál örömöt, igazi kihívást. Vezetőként nagyon kevés közvetlen munkafolyamathoz érzi magát igazán közel. Mindenről tudnia kell, de köszönhetően a jól működő rendszernek, kevés az a tudása, amivel tényleg kezdenie is kell valamit. Nem fáradt, csak nagyon nincs kedve ahhoz, amit csinál.

Vajon ő a kiégés melyik stádiumában van? Ez valóban kiégés, vagy talán csak unatkozik? A válaszokat még nem tudom, de abban egyelőre biztos vagyok, hogy nem kell az ügyfelet pszichológushoz irányítanom. Inkább „megengedem” azt egy felnőtt embernek, amit egy gyereknek is megengedünk: történetesen, hogy megunjon valamit, amit régen szívesen csinált, de hosszú évek után már nem.

Arra jöttünk rá közösen, hogy érdemes minél alaposabban körülnézni és végiggondolni, hogy mit lehet még játszani ezzel a játékkal, vagy mi van még olyan játék a közelben, ami érdekes.

A végiggondolás azzal kezdődött, hogy megfogalmazta, milyen játék lenne az, amivel szívesen játszana. Nem „mi” az a játék, hanem „milyen”. Fontos, hogy nem munka tevékenységeket, hanem a tevékenységek számára vonzó jellemzőit sorolta fel. Innentől kezdve azokat a tevékenységeket kell keresnie, felismernie, amikre igazak a felsorolt jellemzők.

Nem tudom, hogy merre fog haladni a folyamatunk, de ha lehetőséget látok rá abban fogom támogatni, hogy átkeretezze a helyzetét. Definiálja újra, a sikert, az érdekest, a munkáját, pozícióját. Csak ezután keressen új játékot, vagy munkahelyet. (Lásd korábbi bejegyzésünk.)

Nem azért, mert rossz dolog munkahelyet, vagy akár hivatást váltani, hanem azért, hogy megtanulja megelőzni a kiégést. És ahogy gyerek korábban bölcsen tudta, idejében váltson egy szórakoztatóbb játékra.

A fentiek mellett fontos tudni, hogy a kiégés szindróma késői stádiumai csak megfelelő segítséggel, pszichológus bevonásával kezelhetők, és egyes kitett szakmák esetében már a megelőzésben is érdemes szakemberhez fordulni. (Vezetett támogató csoportok, szupervízió stb.)

Mérő Lászlótól tudom, hogy az igazi játék önmagáért való, és nincs funkciója úgy, ahogy a munkának. Mégis úgy érzem, hogy a kiégés megelőzésében kulcsszerepe lehet annak, hogy egy számunkra szórakoztató játékká tegyük hétköznapi, olykor égetően monoton tevékenységeinket. (A segítő szakmák esetében azért ennél árnyaltabb a kép.)

Amikor megmutattam ezt a cikket egy pszichológus ismerősömnek, azt mondta, hogy a flow-ról írok. Erre én azt mondtam, hogy persze, és dehogy! Inkább arra mutatok egy példát, hogy ha elvesztettük a flow-t, és csapdában érezzük magunkat, akkor hogyan legyen meg az önismeretünk, kreativitásunk és gyermeki bölcsességünk ahhoz, hogy újrakeretezzük az életünket. Igen az életünket, és nem csak a munkánkat. Mert a kiégés szindróma nem marad az irodában a munkaidő végén, és nem is ott keletkezik.

to be continued...

Az monotóniát megtörheted úgy is, ha követsz minket a facebookon!

A fényképen nem a fiaim láthatók. Forrás: pixabay.com

Öt lendkerék a változáshoz

avagy mire figyel egy coach ha változni akar

Idén nyáron nem csak a foci vb kezdődött le, hanem az életemnek egy új időszaka is. Átrendeztem egy kicsit a dolgokat, hogy többet tudjak azzal foglalkozni, ami igazán érdekel, és amiben még sokat fejlődhetek. Éppen ezért gondoltam arról írok, hogy mi az én személyes módszerem a fejlődésre, változásra.

Azt mondja egy hirdetés, hogy vegyek meg egy bizonyos testedző gépet, napi negyed órát tornázzak vele intenzíven, és tartsam be a mellékelt füzetben leírt diétás tanácsokat. (Ugye Te is találkoztál már hasonlóval?)
Gondolom, hogy ha egy egyébként egészséges ember napi negyed órát (ami, lássuk be igazán nem sok) intenzíven mozog, és odafigyel arra, hogy mit eszik, akkor fogyni fog. Lehet, hogy valaki lassabban, valaki gyorsabban, de a hatás garantált. Mindenki szeretne fittebb lenni, tovább élni és vonzóbbá válni, és szinte mindenkinek van napi negyed órája. Hazánkban mégis minden negyedik felnőtt túlsúlyos!

Legyen szó testedzésről, vagy a rossz szokásainkról, a legáltalánosabb feloldása a fenti látszólagos ellentmondásnak, hogy „ha meg is születik az elhatározás, a cél előtt elfogy a kitartásunk”. Ha elfogyott a kitartásunk, akkor jön a csalódottság (negatív érzés) és az önhibáztatás (a felelős azonosítása), majd a lemondás (önigazolás:„hiszen tényleg csak ennyire vagyok képes”).

man-641691_640.jpg

-nem én vagyok a képen-

A csalódottság oka legtöbbször az, hogy a „módszer” tisztelete elhomályosítja azt, hogy különbözőek vagyunk. „Ez a módszer korábban mindenkin segített, rajtam mégsem, tehát bennem van a hiba.” A módszerek tisztelete eltereli figyelmet azokról a személyes tényezőkről, amik valóban meghatározzák, hogy sikeresek lehetünk-e céljaink elérésében.

Ezért célszerű óvatosan kezelni a jól bevált módszereket - ezt is - , viszont van néhány olyan szempont, amit  szem előtt tartok a saját életemben.

1. Nem markolok túl sokat

A legtöbb dolog, amin valaha változtatni szerettem volna, vagy arról szólt, hogy elkezdjek valamit, amit eddig nem csináltam, vagy arról, hogy amit eddig rutinszerűen rosszul csináltam, megváltoztassam. Ezek a témák olykor plusz időt, és minden esetben plusz koncentrációt követelnek. A plusz koncentrációhoz extra energiára van szükségem, ráadásul szinte folyamatosan.

Az erőforrásaim pedig végesek. Priorizálom a kitűzött céljaimat és nem változtatok egyszerre túl sok mindenen.

Amikor felismerek valamit, amin változtatni szeretnék, elönt a tettvágy. Úgy gondolom, hogy el kell kezdenem foglalkoznom a célom megvalósításával. Ilyenkor csak ez az egy dolog kerül figyelmem középpontjába, ezért úgy érzem, nincs szükség priorizálásra. Ez nem így van. Ha ezen a ponton megállok és végiggondolom, hogy milyen változtatásokban vagyok éppen benne, amelyek még nem zárultak le – csak már kicsit kikerültek a figyelmem középpontjából –  sokszor rá kell jöjjek, hogy mégis túl sok minden van már egyszerre a porondon. Ilyenkor el kell halasztanom az új kitűzött cél felé való indulást, egy előre meghatározott, jól mérhető eseményig (egy korábbi célom megvalósulásáig), amíg más folyamatokból erőforrásaim szabadulnak fel. Lehet, hogy ez túlzottan konzervatív gazdálkodásnak tűnik, de nem is hinnéd, milyen sokat segít, ha várnom kell a kezdésre!

 

2. Fenntarthatósági stratégiát alkotok

Számomra egy változtatás akkor fenntartható, ha folyamatosan jelen vannak az energiát adó visszacsatolások, jutalmak, nem csak egy távolban elérendő cél lebeg a szemem előtt. A stratégiaalkotás során a ráfordításaimat, erőfeszítéseimet olyan mértékűre kell szabnom, amelyet képes vagyok a fent említett jutalmakkal ellentételezni. Lehet, hogy látványos és gyors változást szeretnék elérni, ezért nagy erőfeszítéssel kezdek bele a folyamatba, ami önmagában nem baj. A veszély pusztán abban rejlik, hogy ezt a nagy energiát nehéz fenntartani, nehéz folyamatosan megadni magamnak azokat a jutalmakat, elismeréseket, amiért érdemesnek érzem tartani a tempót. Ha az energiabevitel leesik, már kevesebb a koncentráció, az edzés, és lassul a fejlődés a megszokotthoz képest. A visszaesés gyakran a csalódás és az önhibáztatás miatt meg is szünteti a folyamatot.

Például a dohányzásról való leszokásba úgy kezdtem bele (sokadszor), hogy nem céloztam meg a teljes leszokást, csak minden reggel az aznapi cigaretta-mentességet. Ma sem mondom, hogy leszoktam-e, de a döntésem napja óta 15 év telt el anélkül, hogy rágyújtottam volna.

Nem tud eredményessé válni egy projekt – bármennyire jövedelmező üzleti lehetőségre is épül –, ha a likviditása nem biztosított!

És hogy mik a jutalmak? Bármi lehet, ami azonnal élvezhető. Egy hangosan kimondott mondat este lefekvés előtt, hogy „ma is megcsináltam”, egy kocka a kedvenc csokimból, a társam elismerő tekintete, stb. A legnagyobb sport eredmények sem üres stadionokban születnek, hanem több ezres éltető tömegek előtt! Ha megtalálom a szurkolóimat, már nagy lépést tettem a stratégiám fenntartása felé.

update-1672350_640.png

Persze a megfelelő stratégia, koncentráció, energia és a várakozásból adódó kiéhezettség sem garancia az azonnali sikerre.

Ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírem: a rossz hír, hogy a témában nincs garancia semmire, a jó viszont az, hogy a csalódásra fel lehet készülni.

3. Felkészülök a csalódásra

A csalódás felkavar, letör és megtör. Ha csalódok mindig ott a kísértés, hogy feladjam. Ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy mi változott, ahhoz képest, amikor kitűztem a céljaimat. A válasz legtöbbször az, hogy semmi lényeges.

Mégis mi az a „lényegtelen”, ami miatt most kész lennék feladni? Válaszom erre, hogy ez a lényegtelen nem más, mint egy aktuális érzés. Egy érzés, amit az táplál, hogy mást gondoltam magamról, mint amit aztán kaptam. Két fontos dolog vezethet ahhoz, hogy gyakran csalódjak: az egyik az, hogy nem ismerem eléggé működésemet. A másik csalódáshoz vezető ok az, ha egy hollywoodi film főszereplőjeként képzelem el magam, és a célom felé vezető utamat, aminek a végén mindig ott a happy end.

Az élet azonban sokkal jobban emlékeztet egy művészfilmre. Van, amit képes vagyok elsőre elérni és van, amit nem. Ezért, ha belevágok valamibe, akkor előre elképzelem a kudarcaimat és azt, hogy hogyan fogom azok ellenére folytatni az utamat.

4. Nem keresek bűnbakot

Az önhibáztatás egy ilyen helyzetben természetes reakció, de csacsiság és veszélyes dolog. Csacsiság, mert hibást keresni egy ilyen helyzetben felesleges, és veszélyes, mert ez a reakció visz a lemondáshoz, a módszerek felülvizsgálata helyett, azonnal a célok felülvizsgálatához.

Ha van olyan módszer, amit más sikeresen alkalmaz, de nekem nem megy, az nem az én hibám. Mások vagyunk!

5. Személyes módszert alkotok, vagy választok

Nem vagyunk egyformák, sem testben, sem lélekben. Tehát mielőtt változtatok magamon, meg kell ismerjem magam. Ilyenkor nem általában kell keresnem létem célját és természetét, hanem célzottan azokat a kérdéseket kell megválaszolnom, hogy a személyes működésemben, mik azok a tényezők amik gátolják, illetve segítik a változtatás fenntartását. (Lásd fenntarthatósági stratégia)

Ha megválaszoltam a fenti kérdéseket, csak akkor alkothatok saját módszert, vagy kereshetek egy már jól beváltat, ami passzolhat hozzám.

Őszintének kell lennem  magamhoz! Képesnek kell lennem az önreflexióra.

Ha még nem vagyok képes, akkor sokat segíthet valaki, akiben megbízom, legyen az a párom, egy barát, vagy egy szakember.

 

 

Képek a pixabayről.

A zöldszemű (szakmai) szörny

A szakmai és a kapcsolaton belül érzett féltékenység mindössze egyetlen dologban különbözik egymástól. Ha a feleségedre/férjedre vagy féltékeny, talán van annyi eszed, hogy nem írod ki az ablakba. Vagy ahogy a kistesóm mondaná: "Az, hogy izzad a tenyered, a te problémád. Nem kell mindenkinek tudnia róla."

image_3.jpg

Mi is a gond ezzel? Miért baj, ha féltékeny vagyok a másikra akár házasságban, akár a szakmámban? És egyáltalán miért baj, ha világgá kürtölöm?

A házasságon belüliről hadd ne mondjak véleményt, azt tűrje szegény férjed/feleséged, ha nektek ez így jó.

Maradjunk szigorúan üzleti fronton, ahogy eddig.

A gond szerintem kettős. 

1. Miért vagy féltékeny?

 2. Miért írod ki az ablakba?

Kezdjük az 1)-essel, hátha úgy nem vesztem el a fonalat. Ha szakmai féltékenységet érzel, ennek általában egyetlen egy oka van, nem több. (Nem meglepő módon ugyanaz, mint a házasságban.) Az önbizalomhiány. Csakhogy szakmai fronton ezen már különösen érdemes egy kicsit megállni és magadba nézni.

Mert kire is vagy féltékeny tulajdonképpen? És miért?

Arra, aki ellopta a régóta vágyott pozíciót?

Vagy arra, aki lenyúlta a régóta megszerezni kívánt ügyfelet?

Vagy arra, aki magasabb fizetésemelést kapott, mert hangosabban nyafog, mint te?

Aki ellopta a pozíciót, az az esetek 99%-ban többet tett érte. Vagy okosabban.

Aki lenyúlta az ügyfeledet, arról elhitték, hogy jobb lesz, mint te, avagy szimplán jobb volt a kémia, még avagyabb olcsóbb, más, neki ott és akkor jobb, mint te. Bármiért is.

green-eyed-monster.jpg

Aki magasabb fizetésemelést kapott, az magasabbat érdemelt, vagy jobban tudja kommunikálni az igényeit, mint ahogy te tetted. 

Igen, és persze mindig van a kivétel, aki erősíti a szabályt. De könyörgöm, ezért féltékenynek lenni? Nem tanulni kellene tőle?

Nem hangosabban sírni tanulni, azt még véletlenül se. De megnézni, hogy ő mit csinál, rácsodálkozni, hogy igen, milyen igaza van, én ebben még gyengébb vagyok, én még ezen dolgozom. Én még megtanulok rendesebben franciául, én még kifejlesztek három új terméket, én még eltüntetem a helyesírási hibákat a promóanyagjaimból.

És ennyi.

Ha féltékeny vagy, akár a karrieredben, akár az üzletedben, lehet, nem értékeled magad eléggé. Nem vagyok pszichológus (van köztünk egyébként aki az is, szóval ha mind a magánéleted, mind a karriered megkeseríted ezzel, akkor szívesen összekötünk vele - de nem coachingra), úgyhogy nem szeretnék foglalkozni az okokkal. Legyen az bármilyen eredetű, mindegy. Térjünk át helyette a 2)-re, hátha még sikerült megtartani a logikai ívet.

Szóval miért is ne írd ki az ablakba mindezeket? Mert az 1), amit én most itt leírtam, nem újdonság. Annyira nem az, hogy mindenki tudja, aki valaha életében érzett már féltékenységet, lapozott fel bármilyen pszichológiai újságot, könyvet.

jealousy-467x278.jpg

Leesett? 

Nem hiszem, hogy létezik kontraproduktívabb viselkedés az üzletben, mint a szakmai féltékenység kommunikációja. Mintha a homlokodra ragasztanál egy cetlit és ráírnád, hogy nincs elég önbizalmam.

Ha a vezetői szerepet pecázták el az orrod elől, és ennek adsz hangot, a főnökeid fogják olvasni a cetlidet.

Ha a konkurenciát pocskondiázod, és vetélytársat látsz mindenkiben, aki az ezer kilométeres körzetedben bármit is árul, ők fogják olvasni.

És mit látnak majd belőle?

Hogy kevésnek hiszed magad.

Amitől a vezetőd meggyőződik majd róla, hogy jó döntés volt nem téged választani a pozícióra. Amitől a konkurencia az eddigi X önbizalmát, most már X+1-nek fogja érezni. Hiszen hozzád képest megbizonyosodhatnak róla, hogy jobban állnak. És ettől aztán még magabiztosabbak lesznek.

Így ha mindkét pontot megszeged, majd nem elég, hogy szétvet az ideg magától az adott szituációtól, ami kihozta belőled a zöldszemű szörnyet, hanem még a többiek is rátapintanak a gyenge pontodra. 

Úgyhogy, ha a szakmai féltékenység csíráját is felfedezni véled, stop, és szigorú önvizsgálat. Aztán pedig húzd ki magad, tapsold meg, és nézd meg mit tanulhatsz tőle, ahelyett, hogy elirigyled. Te is jobban leszel utána.

 

Soft skill fejlesztés, team és egyéni üzleti coaching itt. Gondolatébresztő cikkek meg facebookon, ahol nagyon szeretnénk már elérni Fonyód lakosainak a számát. 

 

képek: https://supportforstepdads.com, https://relationshipremedy.com

4 tuti tipp amivel kicselezheted a fapados légitársaságokat

A rettegett poggyász méret-ellenőrző keretek ideje ugyan lejárt, mégis kevesen utazunk igazán felhőtlenül, hiszen válogatott módszerekkel keserítik meg az életünket az olcsósított légitársaságok már a felszállást megelőzően. Szerencsére a rendszer hackelhető, szóval nincs kifogás: irány nyaralni!

wow-air-offers-cheap-roundtrip-to-europe-for-only-300-afct.jpg
1.Vedd meg időben! A megfelelő időben.

Az egyik legproblémásabb kérdés a fapados járatoknál, hogy mikor érkezik el az idő a jegyvásárlásra. Nem csak reklámfogás, tényleg léteznek 5-6000 Ft-os jegyek európai viszonylatban, viszont ha emberi léptékkel nézzük, akkor 1 hónappal korábban találod ki úgyis, mikor utaznál.

Ehhez mérten pedig egy biztos trükk létezik: vásárolj az indulást megelőző 20-30 napban.

Ebben az intervallumban könnyen találhatsz korrekt árakat több alkalommal is. Bónusz tipp: péntektől egészen vasárnapig szigorúan tilos bármilyen repülőjegyet vásárolni, ilyenkor ugyanis a hétvégi utazási kedv miatt a légitársaságok árai drasztikusan megnőnek. Tudom, nehéz lesz hétvégén ellenállni a csábításnak, de akár 5-10 ezres nagyságrendben spórolhatsz.


2. Barátod a Google


A Google nem is olyan régen élesítette -majd pimpelte ki- az utazni vágyók egyik legjobb barátját, a Google Flights-t. Sajnos, jelenleg még app változata nem létezik, de ingyenes, és Calendar integrációja is van. Egyszerűen válaszd ki egyenként az összes lehetséges időpontot az utazásodhoz, majd keresd meg a választott légitársaságot és állíts be email-es figyelőt a kis csúszkával közvetlenül. Ez a hasznos szolgáltatás napi 1x elküldi neked az általad figyelt jegyek árát, amennyiben történik bármilyen változás a paraméterekben. Bónusz tipp: érdemes napi 2x manuálisan is csekkolni a díjakat, hiszen esetenként napközben is változnak.

legroom-for-google-flights-search-results.png

3. Székfoglalós játék

Az első külföldi kiruccanásaimnál én is mániákusan rohantam becsekkolni amint ingyenesnek jelezte a rendszer. Azóta tudom: tipikus amatőrként viselkedtem. Ha megteheted, az utazás előtti napon legkorábban a kora esti órákban foglalj helyet, mert elsőként a „nyomorgószékeket” szórja szét fapados barátunk.Ezzel garantálja ugyanis, hogy marad hely azoknak a szegény utasoknak, akikkel jól kiszúrt a gonosz algoritmus.

A szabályzat szerint ugyan átültethetnek az ablaktól ha előkerül egy szabadnapos pilóta, de ilyennel még nem találkoztam. Bónusz infó: akár az is lehet, hogy még így is középre kapod a helyed. Ne ijedj meg, simán előfordulhat, hogy az egész sor üres lesz és víg mosollyal huppanhatsz át az ablakhoz.

 

4. Viszlát Priority, hello józan paraszti ész

Utolsó tippnek hagytam azt a szolgáltatást, amiért elképesztően sokan hajlandóak fizetni, holott általában nincs igazi haszna. Ha fontos tárgyalásra igyekszel, esetleg nagy értékű, de kisméretű tárgyat vinnél a kézipoggyászodban, akkor persze megéri kifizetni azt a pár ezret, minden más esetben viszont felesleges.

shutterstock_210042967-970x546.jpg

A biztos trükk: próbálj meg minél később beállni a végső ellenőrző sorba és az utolsók között feltenni a bőröndöt a repülő melletti kis kocsira, így leszálláskor a feladott poggyászokat követően biztosan a tiéd lesz az első ami kigurul a szalagon.

Ezt a négy tippet követve szinte biztosan kimaxolhatod repülőutad valós értékét, ugyanakkor nem akarlak elszomorítani, de napi 5-10 percet biztosan el fog venni az életedből az adatok elemzése és értékelése. Ha ennyi belefér amikor úgyis csak az Instát pörgetnéd az irodában, akkor vágj bele, és utazz még egyszer ezen a nyáron a spórolt pénzből.

 

Köszönjük a tippeket és a cikket kedves Olvasónknak, Rozitának.

Papp Viktorina Rozita elektronikus zeneszerző, amatőr párbajtőröző, civilben egy mobil marketing ügynökség munkáját segíti projektmenedzserként.

 

Rozita facebookon írt nekünk, hogy szívesen megosztja tapasztalatait, ha van bármi tipped még, ide várjuk! És nem csak utazással ám, azért nagyrészt mi is dolgozunk. :)

Boldog 2. szülinapot magunknak!

A linkedin és ennek következtében rengeteg gratuláló üzenet figyelmeztetett, hogy két éve dolgozom a Y2Y-nál. Szóval álljunk meg egy perce, durrantsunk egy pezsgőt és nézzük meg, hogy hova jutottunk az elmúlt két év alatt. 

Kezdjük azzal, hogy a két év igaz a vállalkozásunkra, de nem igaz rám.

Hiszen én csak 9 hónapja dolgozom főállásban. Épp egy terhesség. Utóbbi egyébként rövidebbnek tűnt. Mind a kétszer.

1662882_468652273267533_802989410_n.jpg

Először is oda jutottunk, hogy írtunk 250 cikket. Ez talán pont a 250.-ik. És azért ezzel kezdem, mert az egész modellt a blogra építettük fel. A cikkeinket olvassák, szórják a világban. Van olyan olvasónk már, nem egy, és nem is kettő, aki ír, ha egy hete nincs friss cikk a blogon. Mert szuperül kommunikálunk, végre tudnak valakik úgy írni, hogy érdekes legyen, még egy ilyen - egyébként több, mint a könyökünkön kijövő - téma is. Mint a meló. Vagy a cég. Köszönjük!

Szuperül kommunikálunk, és pocsékul kommunikálunk egyszerre. Mert ha nem írunk, és megkérdezik, hogy mi van már, miért nincs új cikk egy hete, hiszen minden reggel a Y2Y ("vájtuváj"-> nem mondunk ipszilont, hékás!)-al kelnek - akkor az a feleletünk, hogy ne haragudjatok, csak annyira el vagyunk úszva melóval, hogy nincs rá időnk. Melóval? Miért, mit dolgoztok? Hát azt, amiről írunk.

Szervezeteknek segítünk abban, hogy jobbak legyenek. Maguknak, nekünk, nektek. Y-oknak. Meg Z-knek, meg mindenkinek. És ezzel az infóval tudunk még meglepetést okozni, szóval úgy kommunikálunk sokak szerint zseniálisan, hogy csak az nem ment át, hogy egyébként szervezetfejlesztéssel is foglalkozunk. Still some room for improvement. :)

Ami még a két év alatt történt, hogy amit először niche-nek belőttünk, hogy igenis, mi kizárólag az Y-okkal fogunk törődni, már nem állja meg a helyét. Mert annyit voltunk velük, hogy most már az, amiket megtapasztaltunk, hasznos másnak is. Úgyhogy szépen fokozatosan csökken az Y generáció részaránya az ügyfeleink között.

Ami viszont különösen fontos nekünk, hogy az idősebb generáció is ugyanolyan elégedett azzal, amit csinálunk. Tudunk tehát generációsemlegesen működni, ami ugyan pofára 8 szótag, de egész biztosan nem írok bele kötőjelet.

A legutóbbi nagyobb soft skill fejlesztési projektünkön a százvalahány visszaküldött elégedettségi kérdőív végeredménye 98,2% volt. Mindezt 9 trénerrel és több különböző szempontból rákérdezve a trénerek munkájára, ez azért wow tényleg. És a különösen wow érzet mindebben nem az volt, hogy az Y-okkal megtaláljuk a hangot, hanem az, hogy a résztvevők bizony nem Y generációsak voltak, hanem javarészt X és Babyboomer. 

És mi lesz ezután? Mi a következő két év terve? Hát az, hogy növekszünk. Továbbra is organikusan, befektetők és befektetés nélkül, szépen, fokozatosan, kockázatmentesen. Hogy a sok mellékállásból és egy-két főállásból lesz sok főállás. Mert szabadúszni fantasztikus.

2fab255d00000578-0-image-m-28_1451403313474.jpg

Nem azért, mert ne dolgoznék messze többet, mint valaha, pedig aki ismer tudja, hogy nem volt alacsonyan a léc. Hanem azért, mert az a tudat, hogy magad döntöd el, hogy a hetven emailre és húsz nem fogadott hívásra válaszolsz csütörtök délelőtt, vagy elmész futni és közben egy őszi projektet raksz össze a fejedben, ez megfizethetetlen.

Még akkor is az, ha közben nincs minden másra ott a MasterCard. Úgyhogy emiatt az éjszakád fog az emailekkel telni.

 

Úgyhogy boldog szülinapot nekünk és hajrá tovább!!! Most pedig irány a facebook, legyen már meg az az 5000!!!

 

92d3d04e14ec9f8231b51f215d1a0cbc--kids-snapchat-snapchat-humor.jpg

 

Képek: rich kids of instagram -> na mi nem pont így ünneplünk, de illusztrációnak jó lesz :)

A megfelelő juttatások az embereid bosszantására

A május a tréning/coaching piacon maga a halál, így van egy olyan furcsa hatás, hogy akkor van az ember fejében a legtöbb kavargó gondolat, mikor a legkevesebb ideje van írni. Így van ez velünk is, és persze most követem el épp azt a hibát, hogy rávilágítok a saját gyengeségünkre (miszerint, hogy harmadannyit sem írunk, mint szeretnénk) ahelyett, hogy belekezdenék a mondanivalómba.

Csak az elmúlt négy hétben 21 cégnél fordultunk meg, az executive coachingtól kezdve a szimpla kávén át ezerféle benyomást szerezve ezekről.

Azt találtuk - és most őszintén kérem az összes ezzel foglalkozó külső-belső szakértő tanácsadót/havert/olvasót, hogy olvasson tovább, mert nem velük van a gond -, hogy semmi, de semmi tudatosság nincs abban, amilyen szolgáltatásokkal a cégek kényeztetik az embereiket.

food-cakes-and-sweet-various_sweets1.jpg

Ha lenne erre energiánk (és majd remélem a nyáron végre a fű sem fog nőni, és akkor lesz) indítanánk egy kutatást, ami korrelációt keresne az extra juttatások és az ott dolgozók elégedettsége között. Szuper kutatás lenne, mert végre nemcsak a módszertan lenne megkérdőjelezhető, hanem az eredménye is, a nagy semmi.

Biztos, hogy nincs. Mondom ezt úgy, hogy nem a juttatásokkal van bajom.

Hanem azt látom, hogy azok sorrendje fontosabb, mint maguk a juttatások. So what. 

Hát annyi, hogy ha fizetés nélkül adsz éves konditermi bérletet, több kárt okozol, mint hasznot. Mert semmi mást nem fogsz vele elérni, mint ha a férjednek viszed haza a mákos rétest, vacsora helyett. 

Ergo ne adjunk bérletet?

De adjunk. De akkor adjunk, ha ezt szeretnék, komolyan. Amihez meg kell kérdezni, ami idő, és pénz, és még több pénz. Viszont kevesebb, mint amit a fluktuációra költesz (bár tudom, hogy van annyi eszed, hogy nem mutattatod ki külön), ha ez vigasztal, és annál is kevesebb, mint amit feleslegesen juttatásra költesz. Nem azért, mert a juttatás felesleges, hanem azért, mert nem fogsz vele elérni semmit, amíg nem állnak a munkavállalóid azon a szinten, hogy örüljenek neki. Amíg nincsenek meg az alapok. 

Ha ilyesmit áruló HR tanácsadó lennék - ami nem vagyok - már biztos lenne készen egy gyönyörű színes-szagos piramisom, ami a juttatások sorrendjére tesz javaslatot. Szigorú kikötésekkel, amik teljesítése teszi lehetővé, hogy az adott szervezet feljebb másszon a piramison. Srácok, csináljatok egyet kérlek és roadshow-zzatok vele.

Mert nemcsak a munkavállalónak vannak szükségleti szintjei, hanem a szervezetnek is. Amit át kell gondolni, fel kell mérni, meg kell vizsgálni, mielőtt random juttatásokat vásárolunk csak azért, mert az utca másik oldalán is van ilyen nekik. Tesszük mindezt úgy, hogy a szervezeti önismeretünk vakfoltja nagyobb, mint az ingyen feszített tükrű a munkavállalóinknak.

3288-new-2017-kettering-swimming-pool-gal.jpg

Borzalmasan rossz érzés látni, tapasztalni, hallgatni, azt a rengeteg elégedetlen munkavállalót, akinek az alap szükségleteit felejtjük el kielégíteni, cserébe meg elhalmozzuk extrákkal. Vacsorát nem főzünk neki, de desszert van.

Éhen fog halni. És a medencéd is üres lesz, hiába fizeted.

Ráadásul úgy fog elmenni, hogy még te is rég elaltattad a lelkiismeretedet, hiszen te még mákos rétest is adtál. De fizetést nem.

Vagy törődést.

Vagy feedbacket.

Vagy perspektívát.

 

A hálátlanja meg utálja a mákot.

 

Ha szeretnél velünk dolgozni ősszel, most szólj, mert nyáron kikapcsolunk mindent. A klímát is. -> info@y2ycoaching.hu

 

képek: groceries.asda.com, leisurepools.com

Olaszország legközelebbi csücske, az ezerféle zöld Friuli

Egyszer megpróbáltam megszámolni és arra jutottam, hogy úgy 30x lehettem eddig életemben Olaszországban, megnézve több, mint 250 olasz várost és számtalan régiót. De megunni még nem sikerült, szerintem lehet, hogy sosem fog. Imádom.

32336722_10156249078012159_8715885573107089408_o.jpg

Ezúttal egy hetet töltöttünk Olaszország egyik legkevésbé ismert, és hozzánk legközelebb fekvő régiójában, Friuli-Venezia Giuiliában. 

Ha magyar autóba ül, két utat választ, vagy elmegy Velencéig a parton (kihagyva ezzel többek között a gyönyörű Triesztet és a hangulatos Muggiát), vagy átszeli a Dolomitok lábát és meg sem áll Bellunoig vagy a Garda-tóig. Kihagyva ezzel a teljes Friuli régiót.

32287918_10156249079267159_1153966629063753728_o.jpg

Úgyhogy hagyjuk most a két órás dugókat és menjünk csak odáig, amíg a többiek csak tankolni állítják le a motort, és töltsünk egy teljes hetet a zöld ezerféle árnyalatában pompázó Friuliban. A szlovénok és az osztrákok közelsége kilométerről kilométerre változtatja a falvak arculatát. Goriziát nem tudnád megkülönböztetni Ljubljana szívétől, Tarvisiot pedig bárhol lehajíthatnád Ausztriában is. Szokás szerint a személyes kedvencek jönnek majd, nem az összes látnivaló.

32267067_10156249079502159_428324761873940480_o.jpg

Szállásnak mi egy "Albergo Diffuso"-t választottunk San Roccoban, ami a helyiek elnevezése, és annyit takar, hogy a JóIsten háta mögött van, egész biztosan nem egy felkapott városban (nem mintha lenne ilyen egyáltalán a régióban), a ház maga eredeti helyi építészet, belülről meg felújítják, rendbe rakják. Lélegzetelállító kilátás és egyetlen szamár* futópajtásnak a reggeli sporthoz, dupla terasz és olcsóbb árak, mint Siófokon. A tengerpart csak egy óra kocsival, úgyhogy aki nyáron érkezik, annak Gradot javaslom, amely tavasszal is megér egy kellemes sétát.

 

Udine

Udine egy Pécs méretű, egészen gyönyörű városka, nagy parkkal (benne a lányaim legnagyobb örömére stájer fesztivál, rántott hússal!), rengeteg palazzoval és templommal, hangulatos árkádokkal, velencei építészettel, fekete-fehér kockás terekkel, római kutakkal.

32260475_10156249078317159_5454558081658650624_o_1.jpg

Lago di Barcis

A mesterséges tó, a Friuli Dolomitok egyik legszebb alkotása. Olyan színe van, amelyhez hasonlót sem láttam még eddig sehol. A tavat körbeautózva vagy bicajozva találunk parkolókat, ahonnan feltúrázhatunk az erdőbe és megnézhetjük a kilátópontok egyikéről is a kristálytiszta, elképesztően zöld vizet, ahol ha tehetünk pattanjunk kajakba és élvezzük a belsejéről azt a csendet, amely az egész tájon uralkodik.

32324219_10156249077927159_3503574453080555520_o.jpg

Gorizia

Gorizia a szlovén-olasz határon fekszik, a szlovén része, Nova Gorizia teljesen kihagyható, de az olasz rész nagyon szép. Ha nem tudnánk, hogy Olaszországban vagyunk, nem hinnénk el. A monarchia hatása olyan erős, hogy az utcák jobban hajaznak Bécsre, mint Velencére. Egyetlen árulkodó jel talán a színes spaletta lehet, amely az összes házon megtalálható egész Friuliban, ahogy itt is. De mellette itt már megjelennek a kovácsoltvas erkélyek, az örök négyemeletes házak, a kétoldali járdák. Turistáktól nem kell tartsunk, a teljesen véletlen kiválasztott trattoriában 32 centis pizzatányéron hozták a 8 EUR-os lasagnét és ketten ettük meg, szeretni fogjuk a helyet. 

1200px-piazza_vittoria_gorizia.jpg

San Daniele del Friuli

Már Veneto tartomány bejárásánál kinéztem, de akkor nem sikerült útba ejteni, most viszont eljutottunk és egyszerűen szuper. Az olaszok egyik leghíresebb prosciutto-ja a san daniele, amely lágyabb és kevésbé karakteres, mint a pármai, vagy akár a spanyol jamon iberico, még vékonyabbra is szeletelik, majd környéki sajtokkal és grissinivel fogyasztják. Csodálatos. Mindezt egy teljesen helyi, igazi "megállt az élet és nem is akar elindulni" jellegű helyen kóstolhatjuk meg és a rengeteg sonkabolt, prosciutteria és kisebb sonka üzembe még el is látogathatunk, ha mélyebben vagyunk kiváncsiak a készítés módjára. 

32387274_10156249077457159_1908882284673499136_o.jpg

Cividale del Friuli

Megint egy gyönyörű példa az itteni hibrid építészetre. Ha csak a házat nézed, lehetnél Sopronban is, de aztán észreveszed, hogy mintha letiltották volna az erkélyeket, ahogy Friuli szívében szinte mindenütt, cserébe felkerültek a faspaletták az ablakokra. Az utcákon macskakő, hiányoznak a velencei árkádok, de a kutak azért ott vannak a terek közepén. Nagyon hangulatos város, az Ördög hídján keresztül megközelíthető belváros szintén 1.5-2 óra alatt nagyon kényelmesen bebarangolható. 

32313488_10156249078282159_4312019218108252160_o.jpg

 

Erto e Casso

Erto e Casso két kisváros, ahol a madár sem jár. A vajonti gát katasztrófájának eredményeképpen a környéken jópár falu maradt így. A rosszul megépített gát és a problémák eltusolása miatt az itt épített tározóba 1963. október 9-én kevesebb mint egyetlen perc alatt 260 millió köbméter hegy csúszott 110 km/órás sebességgel, a benne levő 50 millió köbméter vizet pedig kinyomva a helyéről egy 250 méter magas hullám elpusztított mindent, amit talált. Több, mint 2000 ember halt meg azon az éjszakán, 350 család minden tagja elhunyt a szerencsétlenségben. A gát ma is áll és látogatható, a környéken pedig tehetünk egy sétát azokban a gyönyörű, és tragikus falvakban, amelyek azóta sem heverték ki, és talán soha nem is fogják, a világ egyik legnagyobb gátkatasztrófáját.

Venzone

Útban Tarvisio és az olasz-osztrák határ felé álljunk meg Venzonében és töltsünk ott egy kellemes másfél órát. A várost a hetvenes években porig zúzta egy földrengés, majd pár hónappal később egy utórengés, úgyhogy egyetlen templom maradványai állnak. A többit viszont a helyi lakosok kőről kőre, teljesen újjáépítették, minden egyes házat. Tavaly Olaszország legszebb városa lett (ezt a címet kapta meg pár évvel korábban a szicíliai Gangi is, amiről már írtam és remélem nem hiába és látogatjátok becsülettel :) ), nem véletlen.

32337210_10156249078787159_2548182883873325056_o.jpg

 

KÖVESS MINKET FACEBOOKON, PÜNKÖSDRE 5000-EN SZERETNÉNK LENNI!

 

*már utaltam rá, hogy nem minősülök az állatok legnagyobb szakértőjének, értsd fogalmam sincs melyik a lánykacsa, nem izgat hányat csap percenként a kolibri a szárnyaival, és nem tudom melyik a bakkecske. Egy ezzel kapcsolatos vitánkat hallva férjemmel, 3 éves kislányom így definiálta a futócimborámat: "Anya, reggel, amikor megsimogattam, még szamár volt." :)