A változásban is élhető munkahelyedért dolgozunk.

Y2Y

Interjú nélkül ne vegyél fel magadnak embert!

Az év címe, gondolod most. Mégis kinek jutna eszébe felvenni valakit interjú nélkül? 

Sokaknak.

Nem úgy értem, hogy nem interjúztatnak egyáltalán. De igen. De egyre több helyen látjuk, hogy költséghatékonyság, gyorsaság, időspórolás, miegyéb címszóval ellátva nem az interjúzik, aki majd dolgozni fog az illetővel.

Komolyan? Komolyan.

Képzeld el, hogy úgy vesznek fel alád embert, hogy te nem hagytad jóvá. Képzeld el, hogy ebből ezerszer több van, mint hinnéd, sőt - bár nincs rá kutatásom, de még felmérésem se - mintha ez a szám még hajlamos lenne növekedni is.

mek-oszk-hu_j48tqqbc.jpg

És tökre értem, hogy anno is remekül működtek a házasságok, mikor az érintett pár felesleges variálása nélkül a szűlők jó előre eldöntötték, hogy kinek ki lesz a férje, felesége. De már Mária Terézia is szerelemből ment férjhez, könyörgöm.

Egyébként meg 2018 van. (És emiatt a mondat miatt kell majd jövőre átírnom a fél cikket, hogy aktuálisnak tűnjön, amikor még mindig ugyanezen fogunk lamentálni.)

Legyen az a világ legjobb jelöltje, a világ leggyakorlottabb interjúztatójával párosítva, ha te nem nézted, vagy legalább nem hallgattad meg, és veled aztán nincs kémia, nem fogtok tudni normálisan együtt dolgozni. Ha már elég profi vagy egyébként, ráadásul hozzá is szoktál, hogy alattad pakolgatják az embereket, akkor nyilván te is tudod, hogy ez már ferdítés. Mert persze hogy fogtok tudni együtt működni, hiszen megtanultál már kezelni mindenkit. Elhiszem. DE.

1. Plussz energiát kell beletenned, amit tehetnél másba. 

2. Fogalmad sincs róla, hogy az, hogy neked ez plussz erőfeszítés, hogyan csapódik le benne. Mert egyébként legyünk őszinték - nem igazán szereted. Lehet, hogy nem lát belőle semmit, csak érzi valahogy. És lehet, hogy látja is, és mindkét esetben el fogod veszteni előbb vagy utóbb.

3. Ha belepusztulsz sem tudsz neki igazi rajtgép típusú vezetője lenni, hacsak azért nem, hogy megszabadulj tőle. "Kimenedzseltem." Ismerős kifejezés?

4. A "nincs kémia" érzet gyakran teljesen kölcsönös. És szuper, hogy ő is van annyira szocializálva, de megint a 2.) lesz a vége ennek a verziónak is.

Akkor meg már nem lett volna jobb mindkettőtöknek, ha fel sem veszed? De őszintén.

Nem mondtam, hogy csak úgy lehet valakivel dolgozni, ha kölcsönös az imádat. De azt igen, hogy igenis van olyan, hogy két ember között egyszerűen nincs meg az a minimális összhang, ami ahhoz kell, hogy ők szeressenek és akarjanak együtt nemcsak dolgozni, hanem fejlődni.

Márpedig ez esetben mindkét félnek jobb lenne, ha nem a te csapatodba kerülne. Vagy te nem kerülnél az ő csapatába. 

Tehát az, hogy hatékonyság címmel keresztbe kasul interjúztatunk a szervezetben, egyszerűen hatékonytalan. Ami különösen vicces, hiszen pont az eredeti, és egyetlen célkitűzést nem sikerül vele megvalósítani, amiért bevezették.

 

4801 követő, még mindig csak itt tartunk, márpedig megígértük Zuckerbergnek, hogy nyár végére elérjük az 5000-et. Segítenél?

 

Portón túl

Az Ibériai-félsziget tetején I.

9 éve Malagából indulva, három hét alatt bejártuk Portóig Dél-Spanyolországot és Portugália középső, déli részét. Akkor eldöntöttük, hogy egyszer még visszajövünk és bepótoljuk északot, ami akkor kimaradt. Erre idén került sor, ezúttal csak 7 napunk volt, de ügyes szállásfoglalásokkal és némi tervezéssel így is rengeteg minden belefért.

36369127_10156362595057159_3389345442746597376_o.jpg

Portóból indultunk, ide megy a wizzair (wizz-erste hitelkártyával, némi pénzügyi fegyelemmel, aminek a fenntartásához Ildi blogjától sok segítséget kaphatsz, egész pontosan 0 HUF-ért vettük a jegyeket megint, csak pontokból). Itt béreltünk autót, némi utánajárást ez sajnos igényel, mert sok helyen méregdrágán mérik, hogy ha át szeretnéd vinni az autódat egy másik országba, szóval erre érdemes nagyon figyelni.

Az alapár kemény 22 EUR volt, ezért egy két éves renault clio-t kaptunk egy hétre, az észak-portugál pályákon kötelezően bérelendő kis kütyüvel, díjakkal, határátlépéssel együtt is kijöttünk 25.000 HUF alatt 7 napra, szóval tényleg botrányosan alacsony árakat lehet találni a környéken.

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_07_02_152612.jpg

36333459_10156362579872159_8834687048574042112_o.jpg

Portó elképesztő változásokon ment keresztül, mióta utoljára itt jártunk, szóval aki teheti, most menjen, amíg még élvezhető. A város továbbra is gyönyörű, a gettókat szinte teljesen kitisztították, a felújítások a homlokzatok megőrzésével, döbbenetes ütemben zajlanak. Turista már rengeteg van (érzésre több, mint 9 éve Lisszabonban, mi lehet Délen?), de legtöbbjük nem jut tovább a városon.

36357752_10156362594362159_7565622790695419904_o.jpg

Pár órás városnézést, és az anno kimaradt Livraria Lello (a világ legszebb könyvesboltja, a Harry Potter megihletője) megtekintését követően elautóztunk a Magic Mountains nevezetú vidékre, ahol végigjártuk a Passaicos de Paiva-t.

A trailt két éve nyitották meg talán, egy 8 kilométer hosszú faösvény, gyönyörű tájon, rengeteg lépcsővel. Konkrétan karbantarthatatlannak tűnik, úgyhogy most érdemes végigjárni, amíg szét nem korhad :).

Cinfaes környékén aludtunk egy remek citromtortás néni ősöreg kastélyában, majd egy lamego-i városnézést követően másnap jött a Douro-vidék.

lamego-sanctuary-nossa-senhora.jpg

A mi Tiszánkhoz hasonlatos folyón hajózva lehet a legjobban megnézni a környéket. Apró falvak, végtelen szőlők és borospincék, házak, kóstoló kóstoló hátán. Santa Eugenia faluja mellett aludtunk egy agriturismo-ban. A portugál árszint vidéken töredéke a spanyolnak (és sok mindenben olcsóbb, mint Magyarország), egy kávé ezekben a falvakban 0.5-0.6 EUR, egy éjszakáért 30-40 EUR-t fizettünk gyönyörű szállásokon, legtöbbször reggelivel, kettőnkre. 

36416182_10156362593382159_3319721944114266112_o.jpg

Sao Joao éjjelét - ami a mi Szent Iván éjünknek felel meg - méltóképpen megünnepelve a helyiekkel (akik nyilván nem engedték kifizetni a vacsorát, hiszen vendég vagy) másnap tovább haladtunk északra, a Montesinho nemzeti parkba. Braganca gyönyörű, és kongóan üres városát és várát megtekintve eljutottunk a kempingünkbe, ahol rajtunk kívül egyetlen pár tartózkodott, két idős angol hölgy, egy kiszuperált volkswagen mikrobusszal. (Sári, ez a jövőnk!! a szerk.).

A park már a spanyol határon fekszik, amit egyetlen kő jelez, rajta egy E betű. Cseppnyi kőfalvak, fekete ruhás nénik, kóborkutyák, előre köszönés az utcán. Az óceáni klíma itt már nem érződik egyébként, már a Douro völgyében is 35 fok volt, ahogy itt is, az úszómedencék viszont gyakori vendégek a környéken, a kempingnek is volt és a citromtortás néniknek is, úgyhogy az ellátás luxus, csak az árszínvonal nem. 

36358226_10156362579947159_5707772581583519744_o.jpg

Másnap feltankoltunk az utolsó portugál Lidl-ben, és továbbmentünk északnak, Las Medulas, a legnagyobb egykori római aranybánya irányába.

Folyt. köv.

Szülésig még biztos maradok

Ez az a mondat, amit a legtöbbször hallasz, ha 30-as nővel beszélgetsz arról, mit tervez a következő öt-tíz évben a karrierjében. És ez az a mondat, aminél szomorúbbat valószínűleg se munkáltatóként, se munkavállalóként nem fogsz se hallani, se mondani.

Szülésig még biztos maradok.

Márpedig ez van.

Rengeteget cikkeznek mostanában arról, hogy mekkorák a bérkülönbségek itthon és mekkorák máshol férfi és nő között, vagy hogy milyen nehéz kisgyermekes anyaként elhelyezkedni. Ez utóbbiról nem tudok nyilatkozni, mert nem helyezkedtem el munkavállalóként. 

20160511forma1-williams-kerekcsere.jpg

Az viszont egészen biztos, hogy egyetlen olyan ismerősünk nincs, aki ne kerékcserének fogná fel a szülést a karrierjében. Meghatározott stratégiát követve, előre eldöntött időben, felkészülten kiáll a dokkba, majd pár másodperc, hónap, év után, újraindul. És utólag kiderül, jól időzített-e, és elég hatékonyan végezte-e a kerékcseréjét. Ő, meg a párja, anyukája, apukája, nagynénje, bébiszittere csapata.

Az, hogy a munkáltatók döntő többsége (és igen nagy tisztelet az igen kevés kivételnek) még mindig nyögve vesz fel 35 feletti gyerektelen nőt, az biztos. Időzített bomba, ide se hozzátok a cv-jét, ez a standard mentalitás rengeteg helyen még mindig. Ennél csak kicsit rosszabb a helyzet, ha az illetőnek még gyereke is van.

Sokkal több verziónk márpedig nincs.

Ami azt jelenti, hogy az, hogy hátrányos helyzetbe kerülünk, az egész biztos. És ez nem nyafogás, panaszkodás, vagy a szokásos "feminista baromság", hanem tapasztalat. 

Mint ahogy az is, hogy a jelenlegi adózási szabályok miatt egyszerűen nem éri meg nem munkaviszonyból gyesre menni.

Aminek az eredménye az, hogy ha olyannal beszélgetsz, aki egyébként tervez vállalkozni, szabadúszni, nem munkavállalóként dolgozni életében, akkor egész biztos ezt a választ fogod kapni: "Szülésig még biztos maradok.". Mint ahogy ezt mondja a vezetői pozícióban levő is. És ezért megy el a vállalkozó munkaviszonyba két évvel azelőtt, hogy szülni szeretne. Keresek egy helyet, ahonnan szülhetek. Ismerős?

Ahogy erről Zsófi is írt már sokszor, például itt, a részmunkaidős pozíciók száma szumma is minimális, nemhogy középvezetői pozíciótól felfele. Úgyhogy ha gyorsan jutottál magasra, akkor gyorsan eshetsz magasabbról.

A skandináv multikat leszámítva, ahol rengeteg jó gyakorlatot látunk itthon is, a szervezeti kultúra a legritkább esetben engedi meg a "négykor eldobom a tollat és hazamegyek" mentalitást. Az óvodák, iskolák viszont még ennél is ritkább esetben engedik meg nem ezt a mentalitást, úgyhogy ha nincs térdelőrajtban álló nagymama, nagypapa a környéken, vagy fix gyerekszállító bébiszitter (igen, már ilyen is van, de hát hogyne lenne, ha egyszer az iskola elvárja, hogy 16:30-kor elhozd a gyereket, a munkáltató meg elvárja, hogy sötétedés után még meetinget kezdjél) akkor kvázi kizárt egyszerre vezetőként dolgozni és kisgyereket nevelni.

6ee32db8e58bc0a9c419fc7fc06f40aa.jpg

És ha van is ebben előrehaladás az elmúlt tíz évben (mert van!), az biztos, hogy a fejekben még jónéhány évtizednek kell eltelnie, hogy erre tudjanak is tervezni. Volt görög felettesem, aki egy regionális pozícióra való interjúban egyenesen megkérdezte tőlem, az jegygyűrű-e az ujjamon. Húsz perccel később az is elhangzott, hogy utánanéztem-e már, hogy vajon hányadik hónapig engedik a terhes nőket repülni? Nem voltam terhes - és nem is néztem ki annak:) - félreértés ne essék.

És azzal kaptam meg aztán a konkrét ajánlatot, hogy vagy gyereket vállaljak vagy a pozíciót, mert a kettő együtt nem fog menni. Előbbit választottam, és a bossnak igaza is volt egyébként.

Teljesen igaza, és örülök is neki, hogy ilyen őszintén beszéltünk egymással. Pont ugyanúgy, ahogy évekkel később, mikor felmerült, hogy a gyerekek után visszamennék, és annyi volt a nyílt és egyenes válasz a cég részéről, hogy "Tudod Dorka, a vezetői pozíció gáz." De ha két szintet hajlandó lettem volna visszalépni, még lehet, hogy részmunkaidőt is kaphattam volna. És persze a vezetői fizetés felének a felét mondjuk, mert felezed, ahogy mászol visszafele a ranglétrán, és felezel tovább, mikor részmunkaidőzől. És persze őszinteség, nyíltság, vezetői végkielégítés, tehát még ennél sokkal rosszabb is lehetett volna a helyzet, ugye. 

Azonban ez ettől még nem jó így.

Nem jó a munkavállalónak, mert azzal a fejében tölti a karrierje első tíz-tízenöt évét, hogy van a szülés előtt és a van a szülés után. 

Nem jó a munkáltatónak, mert egyszer használ egy címkét, hogy nő vagy férfi, aztán használ még egyet, hogy szült vagy nem szült. Pedig egyiket sem kellene, nemhogy mindkettőt. Az első alapján áraz, a második alapján ítélkezik.

És egyébként valahol érthető, hogy használja (még ha magában is teszi, mert annyira van már edukált, hogy ne hangosan csinálja), hiszen a munkavállaló is így beszél saját magáról, a munkáltató pedig szintén nem hülye, hogy ne hallja meg a sorok között a mondatot: "Szülésig még biztos maradok". 

Ha viszont egyik félnek sem jó, miért nem teszünk érte, hogy ne így legyen? 

 

Facebookon követsz minket? Nem sorsolunk ki semmit, nem posztolunk motivációs idézeteket naplementés háttéren és becsülettel kipateroljuk a trollokat. Többet igazán nem tehetünk érted. :) 

 

képek: alon.hu, pix.com

Öt lendkerék a változáshoz

avagy mire figyel egy coach ha változni akar

Idén nyáron nem csak a foci vb kezdődött le, hanem az életemnek egy új időszaka is. Átrendeztem egy kicsit a dolgokat, hogy többet tudjak azzal foglalkozni, ami igazán érdekel, és amiben még sokat fejlődhetek. Éppen ezért gondoltam arról írok, hogy mi az én személyes módszerem a fejlődésre, változásra.

Azt mondja egy hirdetés, hogy vegyek meg egy bizonyos testedző gépet, napi negyed órát tornázzak vele intenzíven, és tartsam be a mellékelt füzetben leírt diétás tanácsokat. (Ugye Te is találkoztál már hasonlóval?)
Gondolom, hogy ha egy egyébként egészséges ember napi negyed órát (ami, lássuk be igazán nem sok) intenzíven mozog, és odafigyel arra, hogy mit eszik, akkor fogyni fog. Lehet, hogy valaki lassabban, valaki gyorsabban, de a hatás garantált. Mindenki szeretne fittebb lenni, tovább élni és vonzóbbá válni, és szinte mindenkinek van napi negyed órája. Hazánkban mégis minden negyedik felnőtt túlsúlyos!

Legyen szó testedzésről, vagy a rossz szokásainkról, a legáltalánosabb feloldása a fenti látszólagos ellentmondásnak, hogy „ha meg is születik az elhatározás, a cél előtt elfogy a kitartásunk”. Ha elfogyott a kitartásunk, akkor jön a csalódottság (negatív érzés) és az önhibáztatás (a felelős azonosítása), majd a lemondás (önigazolás:„hiszen tényleg csak ennyire vagyok képes”).

man-641691_640.jpg

-nem én vagyok a képen-

A csalódottság oka legtöbbször az, hogy a „módszer” tisztelete elhomályosítja azt, hogy különbözőek vagyunk. „Ez a módszer korábban mindenkin segített, rajtam mégsem, tehát bennem van a hiba.” A módszerek tisztelete eltereli figyelmet azokról a személyes tényezőkről, amik valóban meghatározzák, hogy sikeresek lehetünk-e céljaink elérésében.

Ezért célszerű óvatosan kezelni a jól bevált módszereket - ezt is - , viszont van néhány olyan szempont, amit  szem előtt tartok a saját életemben.

1. Nem markolok túl sokat

A legtöbb dolog, amin valaha változtatni szerettem volna, vagy arról szólt, hogy elkezdjek valamit, amit eddig nem csináltam, vagy arról, hogy amit eddig rutinszerűen rosszul csináltam, megváltoztassam. Ezek a témák olykor plusz időt, és minden esetben plusz koncentrációt követelnek. A plusz koncentrációhoz extra energiára van szükségem, ráadásul szinte folyamatosan.

Az erőforrásaim pedig végesek. Priorizálom a kitűzött céljaimat és nem változtatok egyszerre túl sok mindenen.

Amikor felismerek valamit, amin változtatni szeretnék, elönt a tettvágy. Úgy gondolom, hogy el kell kezdenem foglalkoznom a célom megvalósításával. Ilyenkor csak ez az egy dolog kerül figyelmem középpontjába, ezért úgy érzem, nincs szükség priorizálásra. Ez nem így van. Ha ezen a ponton megállok és végiggondolom, hogy milyen változtatásokban vagyok éppen benne, amelyek még nem zárultak le – csak már kicsit kikerültek a figyelmem középpontjából –  sokszor rá kell jöjjek, hogy mégis túl sok minden van már egyszerre a porondon. Ilyenkor el kell halasztanom az új kitűzött cél felé való indulást, egy előre meghatározott, jól mérhető eseményig (egy korábbi célom megvalósulásáig), amíg más folyamatokból erőforrásaim szabadulnak fel. Lehet, hogy ez túlzottan konzervatív gazdálkodásnak tűnik, de nem is hinnéd, milyen sokat segít, ha várnom kell a kezdésre!

 

2. Fenntarthatósági stratégiát alkotok

Számomra egy változtatás akkor fenntartható, ha folyamatosan jelen vannak az energiát adó visszacsatolások, jutalmak, nem csak egy távolban elérendő cél lebeg a szemem előtt. A stratégiaalkotás során a ráfordításaimat, erőfeszítéseimet olyan mértékűre kell szabnom, amelyet képes vagyok a fent említett jutalmakkal ellentételezni. Lehet, hogy látványos és gyors változást szeretnék elérni, ezért nagy erőfeszítéssel kezdek bele a folyamatba, ami önmagában nem baj. A veszély pusztán abban rejlik, hogy ezt a nagy energiát nehéz fenntartani, nehéz folyamatosan megadni magamnak azokat a jutalmakat, elismeréseket, amiért érdemesnek érzem tartani a tempót. Ha az energiabevitel leesik, már kevesebb a koncentráció, az edzés, és lassul a fejlődés a megszokotthoz képest. A visszaesés gyakran a csalódás és az önhibáztatás miatt meg is szünteti a folyamatot.

Például a dohányzásról való leszokásba úgy kezdtem bele (sokadszor), hogy nem céloztam meg a teljes leszokást, csak minden reggel az aznapi cigaretta-mentességet. Ma sem mondom, hogy leszoktam-e, de a döntésem napja óta 15 év telt el anélkül, hogy rágyújtottam volna.

Nem tud eredményessé válni egy projekt – bármennyire jövedelmező üzleti lehetőségre is épül –, ha a likviditása nem biztosított!

És hogy mik a jutalmak? Bármi lehet, ami azonnal élvezhető. Egy hangosan kimondott mondat este lefekvés előtt, hogy „ma is megcsináltam”, egy kocka a kedvenc csokimból, a társam elismerő tekintete, stb. A legnagyobb sport eredmények sem üres stadionokban születnek, hanem több ezres éltető tömegek előtt! Ha megtalálom a szurkolóimat, már nagy lépést tettem a stratégiám fenntartása felé.

update-1672350_640.png

Persze a megfelelő stratégia, koncentráció, energia és a várakozásból adódó kiéhezettség sem garancia az azonnali sikerre.

Ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírem: a rossz hír, hogy a témában nincs garancia semmire, a jó viszont az, hogy a csalódásra fel lehet készülni.

3. Felkészülök a csalódásra

A csalódás felkavar, letör és megtör. Ha csalódok mindig ott a kísértés, hogy feladjam. Ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy mi változott, ahhoz képest, amikor kitűztem a céljaimat. A válasz legtöbbször az, hogy semmi lényeges.

Mégis mi az a „lényegtelen”, ami miatt most kész lennék feladni? Válaszom erre, hogy ez a lényegtelen nem más, mint egy aktuális érzés. Egy érzés, amit az táplál, hogy mást gondoltam magamról, mint amit aztán kaptam. Két fontos dolog vezethet ahhoz, hogy gyakran csalódjak: az egyik az, hogy nem ismerem eléggé működésemet. A másik csalódáshoz vezető ok az, ha egy hollywoodi film főszereplőjeként képzelem el magam, és a célom felé vezető utamat, aminek a végén mindig ott a happy end.

Az élet azonban sokkal jobban emlékeztet egy művészfilmre. Van, amit képes vagyok elsőre elérni és van, amit nem. Ezért, ha belevágok valamibe, akkor előre elképzelem a kudarcaimat és azt, hogy hogyan fogom azok ellenére folytatni az utamat.

4. Nem keresek bűnbakot

Az önhibáztatás egy ilyen helyzetben természetes reakció, de csacsiság és veszélyes dolog. Csacsiság, mert hibást keresni egy ilyen helyzetben felesleges, és veszélyes, mert ez a reakció visz a lemondáshoz, a módszerek felülvizsgálata helyett, azonnal a célok felülvizsgálatához.

Ha van olyan módszer, amit más sikeresen alkalmaz, de nekem nem megy, az nem az én hibám. Mások vagyunk!

5. Személyes módszert alkotok, vagy választok

Nem vagyunk egyformák, sem testben, sem lélekben. Tehát mielőtt változtatok magamon, meg kell ismerjem magam. Ilyenkor nem általában kell keresnem létem célját és természetét, hanem célzottan azokat a kérdéseket kell megválaszolnom, hogy a személyes működésemben, mik azok a tényezők amik gátolják, illetve segítik a változtatás fenntartását. (Lásd fenntarthatósági stratégia)

Ha megválaszoltam a fenti kérdéseket, csak akkor alkothatok saját módszert, vagy kereshetek egy már jól beváltat, ami passzolhat hozzám.

Őszintének kell lennem  magamhoz! Képesnek kell lennem az önreflexióra.

Ha még nem vagyok képes, akkor sokat segíthet valaki, akiben megbízom, legyen az a párom, egy barát, vagy egy szakember.

 

 

Képek a pixabayről.

A zöldszemű (szakmai) szörny

A szakmai és a kapcsolaton belül érzett féltékenység mindössze egyetlen dologban különbözik egymástól. Ha a feleségedre/férjedre vagy féltékeny, talán van annyi eszed, hogy nem írod ki az ablakba. Vagy ahogy a kistesóm mondaná: "Az, hogy izzad a tenyered, a te problémád. Nem kell mindenkinek tudnia róla."

image_3.jpg

Mi is a gond ezzel? Miért baj, ha féltékeny vagyok a másikra akár házasságban, akár a szakmámban? És egyáltalán miért baj, ha világgá kürtölöm?

A házasságon belüliről hadd ne mondjak véleményt, azt tűrje szegény férjed/feleséged, ha nektek ez így jó.

Maradjunk szigorúan üzleti fronton, ahogy eddig.

A gond szerintem kettős. 

1. Miért vagy féltékeny?

 2. Miért írod ki az ablakba?

Kezdjük az 1)-essel, hátha úgy nem vesztem el a fonalat. Ha szakmai féltékenységet érzel, ennek általában egyetlen egy oka van, nem több. (Nem meglepő módon ugyanaz, mint a házasságban.) Az önbizalomhiány. Csakhogy szakmai fronton ezen már különösen érdemes egy kicsit megállni és magadba nézni.

Mert kire is vagy féltékeny tulajdonképpen? És miért?

Arra, aki ellopta a régóta vágyott pozíciót?

Vagy arra, aki lenyúlta a régóta megszerezni kívánt ügyfelet?

Vagy arra, aki magasabb fizetésemelést kapott, mert hangosabban nyafog, mint te?

Aki ellopta a pozíciót, az az esetek 99%-ban többet tett érte. Vagy okosabban.

Aki lenyúlta az ügyfeledet, arról elhitték, hogy jobb lesz, mint te, avagy szimplán jobb volt a kémia, még avagyabb olcsóbb, más, neki ott és akkor jobb, mint te. Bármiért is.

green-eyed-monster.jpg

Aki magasabb fizetésemelést kapott, az magasabbat érdemelt, vagy jobban tudja kommunikálni az igényeit, mint ahogy te tetted. 

Igen, és persze mindig van a kivétel, aki erősíti a szabályt. De könyörgöm, ezért féltékenynek lenni? Nem tanulni kellene tőle?

Nem hangosabban sírni tanulni, azt még véletlenül se. De megnézni, hogy ő mit csinál, rácsodálkozni, hogy igen, milyen igaza van, én ebben még gyengébb vagyok, én még ezen dolgozom. Én még megtanulok rendesebben franciául, én még kifejlesztek három új terméket, én még eltüntetem a helyesírási hibákat a promóanyagjaimból.

És ennyi.

Ha féltékeny vagy, akár a karrieredben, akár az üzletedben, lehet, nem értékeled magad eléggé. Nem vagyok pszichológus (van köztünk egyébként aki az is, szóval ha mind a magánéleted, mind a karriered megkeseríted ezzel, akkor szívesen összekötünk vele - de nem coachingra), úgyhogy nem szeretnék foglalkozni az okokkal. Legyen az bármilyen eredetű, mindegy. Térjünk át helyette a 2)-re, hátha még sikerült megtartani a logikai ívet.

Szóval miért is ne írd ki az ablakba mindezeket? Mert az 1), amit én most itt leírtam, nem újdonság. Annyira nem az, hogy mindenki tudja, aki valaha életében érzett már féltékenységet, lapozott fel bármilyen pszichológiai újságot, könyvet.

jealousy-467x278.jpg

Leesett? 

Nem hiszem, hogy létezik kontraproduktívabb viselkedés az üzletben, mint a szakmai féltékenység kommunikációja. Mintha a homlokodra ragasztanál egy cetlit és ráírnád, hogy nincs elég önbizalmam.

Ha a vezetői szerepet pecázták el az orrod elől, és ennek adsz hangot, a főnökeid fogják olvasni a cetlidet.

Ha a konkurenciát pocskondiázod, és vetélytársat látsz mindenkiben, aki az ezer kilométeres körzetedben bármit is árul, ők fogják olvasni.

És mit látnak majd belőle?

Hogy kevésnek hiszed magad.

Amitől a vezetőd meggyőződik majd róla, hogy jó döntés volt nem téged választani a pozícióra. Amitől a konkurencia az eddigi X önbizalmát, most már X+1-nek fogja érezni. Hiszen hozzád képest megbizonyosodhatnak róla, hogy jobban állnak. És ettől aztán még magabiztosabbak lesznek.

Így ha mindkét pontot megszeged, majd nem elég, hogy szétvet az ideg magától az adott szituációtól, ami kihozta belőled a zöldszemű szörnyet, hanem még a többiek is rátapintanak a gyenge pontodra. 

Úgyhogy, ha a szakmai féltékenység csíráját is felfedezni véled, stop, és szigorú önvizsgálat. Aztán pedig húzd ki magad, tapsold meg, és nézd meg mit tanulhatsz tőle, ahelyett, hogy elirigyled. Te is jobban leszel utána.

 

Soft skill fejlesztés, team és egyéni üzleti coaching itt. Gondolatébresztő cikkek meg facebookon, ahol nagyon szeretnénk már elérni Fonyód lakosainak a számát. 

 

képek: https://supportforstepdads.com, https://relationshipremedy.com

4 tuti tipp amivel kicselezheted a fapados légitársaságokat

A rettegett poggyász méret-ellenőrző keretek ideje ugyan lejárt, mégis kevesen utazunk igazán felhőtlenül, hiszen válogatott módszerekkel keserítik meg az életünket az olcsósított légitársaságok már a felszállást megelőzően. Szerencsére a rendszer hackelhető, szóval nincs kifogás: irány nyaralni!

wow-air-offers-cheap-roundtrip-to-europe-for-only-300-afct.jpg
1.Vedd meg időben! A megfelelő időben.

Az egyik legproblémásabb kérdés a fapados járatoknál, hogy mikor érkezik el az idő a jegyvásárlásra. Nem csak reklámfogás, tényleg léteznek 5-6000 Ft-os jegyek európai viszonylatban, viszont ha emberi léptékkel nézzük, akkor 1 hónappal korábban találod ki úgyis, mikor utaznál.

Ehhez mérten pedig egy biztos trükk létezik: vásárolj az indulást megelőző 20-30 napban.

Ebben az intervallumban könnyen találhatsz korrekt árakat több alkalommal is. Bónusz tipp: péntektől egészen vasárnapig szigorúan tilos bármilyen repülőjegyet vásárolni, ilyenkor ugyanis a hétvégi utazási kedv miatt a légitársaságok árai drasztikusan megnőnek. Tudom, nehéz lesz hétvégén ellenállni a csábításnak, de akár 5-10 ezres nagyságrendben spórolhatsz.


2. Barátod a Google


A Google nem is olyan régen élesítette -majd pimpelte ki- az utazni vágyók egyik legjobb barátját, a Google Flights-t. Sajnos, jelenleg még app változata nem létezik, de ingyenes, és Calendar integrációja is van. Egyszerűen válaszd ki egyenként az összes lehetséges időpontot az utazásodhoz, majd keresd meg a választott légitársaságot és állíts be email-es figyelőt a kis csúszkával közvetlenül. Ez a hasznos szolgáltatás napi 1x elküldi neked az általad figyelt jegyek árát, amennyiben történik bármilyen változás a paraméterekben. Bónusz tipp: érdemes napi 2x manuálisan is csekkolni a díjakat, hiszen esetenként napközben is változnak.

legroom-for-google-flights-search-results.png

3. Székfoglalós játék

Az első külföldi kiruccanásaimnál én is mániákusan rohantam becsekkolni amint ingyenesnek jelezte a rendszer. Azóta tudom: tipikus amatőrként viselkedtem. Ha megteheted, az utazás előtti napon legkorábban a kora esti órákban foglalj helyet, mert elsőként a „nyomorgószékeket” szórja szét fapados barátunk.Ezzel garantálja ugyanis, hogy marad hely azoknak a szegény utasoknak, akikkel jól kiszúrt a gonosz algoritmus.

A szabályzat szerint ugyan átültethetnek az ablaktól ha előkerül egy szabadnapos pilóta, de ilyennel még nem találkoztam. Bónusz infó: akár az is lehet, hogy még így is középre kapod a helyed. Ne ijedj meg, simán előfordulhat, hogy az egész sor üres lesz és víg mosollyal huppanhatsz át az ablakhoz.

 

4. Viszlát Priority, hello józan paraszti ész

Utolsó tippnek hagytam azt a szolgáltatást, amiért elképesztően sokan hajlandóak fizetni, holott általában nincs igazi haszna. Ha fontos tárgyalásra igyekszel, esetleg nagy értékű, de kisméretű tárgyat vinnél a kézipoggyászodban, akkor persze megéri kifizetni azt a pár ezret, minden más esetben viszont felesleges.

shutterstock_210042967-970x546.jpg

A biztos trükk: próbálj meg minél később beállni a végső ellenőrző sorba és az utolsók között feltenni a bőröndöt a repülő melletti kis kocsira, így leszálláskor a feladott poggyászokat követően biztosan a tiéd lesz az első ami kigurul a szalagon.

Ezt a négy tippet követve szinte biztosan kimaxolhatod repülőutad valós értékét, ugyanakkor nem akarlak elszomorítani, de napi 5-10 percet biztosan el fog venni az életedből az adatok elemzése és értékelése. Ha ennyi belefér amikor úgyis csak az Instát pörgetnéd az irodában, akkor vágj bele, és utazz még egyszer ezen a nyáron a spórolt pénzből.

 

Köszönjük a tippeket és a cikket kedves Olvasónknak, Rozitának.

Papp Viktorina Rozita elektronikus zeneszerző, amatőr párbajtőröző, civilben egy mobil marketing ügynökség munkáját segíti projektmenedzserként.

 

Rozita facebookon írt nekünk, hogy szívesen megosztja tapasztalatait, ha van bármi tipped még, ide várjuk! És nem csak utazással ám, azért nagyrészt mi is dolgozunk. :)

Boldog 2. szülinapot magunknak!

A linkedin és ennek következtében rengeteg gratuláló üzenet figyelmeztetett, hogy két éve dolgozom a Y2Y-nál. Szóval álljunk meg egy perce, durrantsunk egy pezsgőt és nézzük meg, hogy hova jutottunk az elmúlt két év alatt. 

Kezdjük azzal, hogy a két év igaz a vállalkozásunkra, de nem igaz rám.

Hiszen én csak 9 hónapja dolgozom főállásban. Épp egy terhesség. Utóbbi egyébként rövidebbnek tűnt. Mind a kétszer.

1662882_468652273267533_802989410_n.jpg

Először is oda jutottunk, hogy írtunk 250 cikket. Ez talán pont a 250.-ik. És azért ezzel kezdem, mert az egész modellt a blogra építettük fel. A cikkeinket olvassák, szórják a világban. Van olyan olvasónk már, nem egy, és nem is kettő, aki ír, ha egy hete nincs friss cikk a blogon. Mert szuperül kommunikálunk, végre tudnak valakik úgy írni, hogy érdekes legyen, még egy ilyen - egyébként több, mint a könyökünkön kijövő - téma is. Mint a meló. Vagy a cég. Köszönjük!

Szuperül kommunikálunk, és pocsékul kommunikálunk egyszerre. Mert ha nem írunk, és megkérdezik, hogy mi van már, miért nincs új cikk egy hete, hiszen minden reggel a Y2Y ("vájtuváj"-> nem mondunk ipszilont, hékás!)-al kelnek - akkor az a feleletünk, hogy ne haragudjatok, csak annyira el vagyunk úszva melóval, hogy nincs rá időnk. Melóval? Miért, mit dolgoztok? Hát azt, amiről írunk.

Szervezeteknek segítünk abban, hogy jobbak legyenek. Maguknak, nekünk, nektek. Y-oknak. Meg Z-knek, meg mindenkinek. És ezzel az infóval tudunk még meglepetést okozni, szóval úgy kommunikálunk sokak szerint zseniálisan, hogy csak az nem ment át, hogy egyébként szervezetfejlesztéssel is foglalkozunk. Still some room for improvement. :)

Ami még a két év alatt történt, hogy amit először niche-nek belőttünk, hogy igenis, mi kizárólag az Y-okkal fogunk törődni, már nem állja meg a helyét. Mert annyit voltunk velük, hogy most már az, amiket megtapasztaltunk, hasznos másnak is. Úgyhogy szépen fokozatosan csökken az Y generáció részaránya az ügyfeleink között.

Ami viszont különösen fontos nekünk, hogy az idősebb generáció is ugyanolyan elégedett azzal, amit csinálunk. Tudunk tehát generációsemlegesen működni, ami ugyan pofára 8 szótag, de egész biztosan nem írok bele kötőjelet.

A legutóbbi nagyobb soft skill fejlesztési projektünkön a százvalahány visszaküldött elégedettségi kérdőív végeredménye 98,2% volt. Mindezt 9 trénerrel és több különböző szempontból rákérdezve a trénerek munkájára, ez azért wow tényleg. És a különösen wow érzet mindebben nem az volt, hogy az Y-okkal megtaláljuk a hangot, hanem az, hogy a résztvevők bizony nem Y generációsak voltak, hanem javarészt X és Babyboomer. 

És mi lesz ezután? Mi a következő két év terve? Hát az, hogy növekszünk. Továbbra is organikusan, befektetők és befektetés nélkül, szépen, fokozatosan, kockázatmentesen. Hogy a sok mellékállásból és egy-két főállásból lesz sok főállás. Mert szabadúszni fantasztikus.

2fab255d00000578-0-image-m-28_1451403313474.jpg

Nem azért, mert ne dolgoznék messze többet, mint valaha, pedig aki ismer tudja, hogy nem volt alacsonyan a léc. Hanem azért, mert az a tudat, hogy magad döntöd el, hogy a hetven emailre és húsz nem fogadott hívásra válaszolsz csütörtök délelőtt, vagy elmész futni és közben egy őszi projektet raksz össze a fejedben, ez megfizethetetlen.

Még akkor is az, ha közben nincs minden másra ott a MasterCard. Úgyhogy emiatt az éjszakád fog az emailekkel telni.

 

Úgyhogy boldog szülinapot nekünk és hajrá tovább!!! Most pedig irány a facebook, legyen már meg az az 5000!!!

 

92d3d04e14ec9f8231b51f215d1a0cbc--kids-snapchat-snapchat-humor.jpg

 

Képek: rich kids of instagram -> na mi nem pont így ünneplünk, de illusztrációnak jó lesz :)

A megfelelő juttatások az embereid bosszantására

A május a tréning/coaching piacon maga a halál, így van egy olyan furcsa hatás, hogy akkor van az ember fejében a legtöbb kavargó gondolat, mikor a legkevesebb ideje van írni. Így van ez velünk is, és persze most követem el épp azt a hibát, hogy rávilágítok a saját gyengeségünkre (miszerint, hogy harmadannyit sem írunk, mint szeretnénk) ahelyett, hogy belekezdenék a mondanivalómba.

Csak az elmúlt négy hétben 21 cégnél fordultunk meg, az executive coachingtól kezdve a szimpla kávén át ezerféle benyomást szerezve ezekről.

Azt találtuk - és most őszintén kérem az összes ezzel foglalkozó külső-belső szakértő tanácsadót/havert/olvasót, hogy olvasson tovább, mert nem velük van a gond -, hogy semmi, de semmi tudatosság nincs abban, amilyen szolgáltatásokkal a cégek kényeztetik az embereiket.

food-cakes-and-sweet-various_sweets1.jpg

Ha lenne erre energiánk (és majd remélem a nyáron végre a fű sem fog nőni, és akkor lesz) indítanánk egy kutatást, ami korrelációt keresne az extra juttatások és az ott dolgozók elégedettsége között. Szuper kutatás lenne, mert végre nemcsak a módszertan lenne megkérdőjelezhető, hanem az eredménye is, a nagy semmi.

Biztos, hogy nincs. Mondom ezt úgy, hogy nem a juttatásokkal van bajom.

Hanem azt látom, hogy azok sorrendje fontosabb, mint maguk a juttatások. So what. 

Hát annyi, hogy ha fizetés nélkül adsz éves konditermi bérletet, több kárt okozol, mint hasznot. Mert semmi mást nem fogsz vele elérni, mint ha a férjednek viszed haza a mákos rétest, vacsora helyett. 

Ergo ne adjunk bérletet?

De adjunk. De akkor adjunk, ha ezt szeretnék, komolyan. Amihez meg kell kérdezni, ami idő, és pénz, és még több pénz. Viszont kevesebb, mint amit a fluktuációra költesz (bár tudom, hogy van annyi eszed, hogy nem mutattatod ki külön), ha ez vigasztal, és annál is kevesebb, mint amit feleslegesen juttatásra költesz. Nem azért, mert a juttatás felesleges, hanem azért, mert nem fogsz vele elérni semmit, amíg nem állnak a munkavállalóid azon a szinten, hogy örüljenek neki. Amíg nincsenek meg az alapok. 

Ha ilyesmit áruló HR tanácsadó lennék - ami nem vagyok - már biztos lenne készen egy gyönyörű színes-szagos piramisom, ami a juttatások sorrendjére tesz javaslatot. Szigorú kikötésekkel, amik teljesítése teszi lehetővé, hogy az adott szervezet feljebb másszon a piramison. Srácok, csináljatok egyet kérlek és roadshow-zzatok vele.

Mert nemcsak a munkavállalónak vannak szükségleti szintjei, hanem a szervezetnek is. Amit át kell gondolni, fel kell mérni, meg kell vizsgálni, mielőtt random juttatásokat vásárolunk csak azért, mert az utca másik oldalán is van ilyen nekik. Tesszük mindezt úgy, hogy a szervezeti önismeretünk vakfoltja nagyobb, mint az ingyen feszített tükrű a munkavállalóinknak.

3288-new-2017-kettering-swimming-pool-gal.jpg

Borzalmasan rossz érzés látni, tapasztalni, hallgatni, azt a rengeteg elégedetlen munkavállalót, akinek az alap szükségleteit felejtjük el kielégíteni, cserébe meg elhalmozzuk extrákkal. Vacsorát nem főzünk neki, de desszert van.

Éhen fog halni. És a medencéd is üres lesz, hiába fizeted.

Ráadásul úgy fog elmenni, hogy még te is rég elaltattad a lelkiismeretedet, hiszen te még mákos rétest is adtál. De fizetést nem.

Vagy törődést.

Vagy feedbacket.

Vagy perspektívát.

 

A hálátlanja meg utálja a mákot.

 

Ha szeretnél velünk dolgozni ősszel, most szólj, mert nyáron kikapcsolunk mindent. A klímát is. -> info@y2ycoaching.hu

 

képek: groceries.asda.com, leisurepools.com

Olaszország legközelebbi csücske, az ezerféle zöld Friuli

Egyszer megpróbáltam megszámolni és arra jutottam, hogy úgy 30x lehettem eddig életemben Olaszországban, megnézve több, mint 250 olasz várost és számtalan régiót. De megunni még nem sikerült, szerintem lehet, hogy sosem fog. Imádom.

32336722_10156249078012159_8715885573107089408_o.jpg

Ezúttal egy hetet töltöttünk Olaszország egyik legkevésbé ismert, és hozzánk legközelebb fekvő régiójában, Friuli-Venezia Giuiliában. 

Ha magyar autóba ül, két utat választ, vagy elmegy Velencéig a parton (kihagyva ezzel többek között a gyönyörű Triesztet és a hangulatos Muggiát), vagy átszeli a Dolomitok lábát és meg sem áll Bellunoig vagy a Garda-tóig. Kihagyva ezzel a teljes Friuli régiót.

32287918_10156249079267159_1153966629063753728_o.jpg

Úgyhogy hagyjuk most a két órás dugókat és menjünk csak odáig, amíg a többiek csak tankolni állítják le a motort, és töltsünk egy teljes hetet a zöld ezerféle árnyalatában pompázó Friuliban. A szlovénok és az osztrákok közelsége kilométerről kilométerre változtatja a falvak arculatát. Goriziát nem tudnád megkülönböztetni Ljubljana szívétől, Tarvisiot pedig bárhol lehajíthatnád Ausztriában is. Szokás szerint a személyes kedvencek jönnek majd, nem az összes látnivaló.

32267067_10156249079502159_428324761873940480_o.jpg

Szállásnak mi egy "Albergo Diffuso"-t választottunk San Roccoban, ami a helyiek elnevezése, és annyit takar, hogy a JóIsten háta mögött van, egész biztosan nem egy felkapott városban (nem mintha lenne ilyen egyáltalán a régióban), a ház maga eredeti helyi építészet, belülről meg felújítják, rendbe rakják. Lélegzetelállító kilátás és egyetlen szamár* futópajtásnak a reggeli sporthoz, dupla terasz és olcsóbb árak, mint Siófokon. A tengerpart csak egy óra kocsival, úgyhogy aki nyáron érkezik, annak Gradot javaslom, amely tavasszal is megér egy kellemes sétát.

 

Udine

Udine egy Pécs méretű, egészen gyönyörű városka, nagy parkkal (benne a lányaim legnagyobb örömére stájer fesztivál, rántott hússal!), rengeteg palazzoval és templommal, hangulatos árkádokkal, velencei építészettel, fekete-fehér kockás terekkel, római kutakkal.

32260475_10156249078317159_5454558081658650624_o_1.jpg

Lago di Barcis

A mesterséges tó, a Friuli Dolomitok egyik legszebb alkotása. Olyan színe van, amelyhez hasonlót sem láttam még eddig sehol. A tavat körbeautózva vagy bicajozva találunk parkolókat, ahonnan feltúrázhatunk az erdőbe és megnézhetjük a kilátópontok egyikéről is a kristálytiszta, elképesztően zöld vizet, ahol ha tehetünk pattanjunk kajakba és élvezzük a belsejéről azt a csendet, amely az egész tájon uralkodik.

32324219_10156249077927159_3503574453080555520_o.jpg

Gorizia

Gorizia a szlovén-olasz határon fekszik, a szlovén része, Nova Gorizia teljesen kihagyható, de az olasz rész nagyon szép. Ha nem tudnánk, hogy Olaszországban vagyunk, nem hinnénk el. A monarchia hatása olyan erős, hogy az utcák jobban hajaznak Bécsre, mint Velencére. Egyetlen árulkodó jel talán a színes spaletta lehet, amely az összes házon megtalálható egész Friuliban, ahogy itt is. De mellette itt már megjelennek a kovácsoltvas erkélyek, az örök négyemeletes házak, a kétoldali járdák. Turistáktól nem kell tartsunk, a teljesen véletlen kiválasztott trattoriában 32 centis pizzatányéron hozták a 8 EUR-os lasagnét és ketten ettük meg, szeretni fogjuk a helyet. 

1200px-piazza_vittoria_gorizia.jpg

San Daniele del Friuli

Már Veneto tartomány bejárásánál kinéztem, de akkor nem sikerült útba ejteni, most viszont eljutottunk és egyszerűen szuper. Az olaszok egyik leghíresebb prosciutto-ja a san daniele, amely lágyabb és kevésbé karakteres, mint a pármai, vagy akár a spanyol jamon iberico, még vékonyabbra is szeletelik, majd környéki sajtokkal és grissinivel fogyasztják. Csodálatos. Mindezt egy teljesen helyi, igazi "megállt az élet és nem is akar elindulni" jellegű helyen kóstolhatjuk meg és a rengeteg sonkabolt, prosciutteria és kisebb sonka üzembe még el is látogathatunk, ha mélyebben vagyunk kiváncsiak a készítés módjára. 

32387274_10156249077457159_1908882284673499136_o.jpg

Cividale del Friuli

Megint egy gyönyörű példa az itteni hibrid építészetre. Ha csak a házat nézed, lehetnél Sopronban is, de aztán észreveszed, hogy mintha letiltották volna az erkélyeket, ahogy Friuli szívében szinte mindenütt, cserébe felkerültek a faspaletták az ablakokra. Az utcákon macskakő, hiányoznak a velencei árkádok, de a kutak azért ott vannak a terek közepén. Nagyon hangulatos város, az Ördög hídján keresztül megközelíthető belváros szintén 1.5-2 óra alatt nagyon kényelmesen bebarangolható. 

32313488_10156249078282159_4312019218108252160_o.jpg

 

Erto e Casso

Erto e Casso két kisváros, ahol a madár sem jár. A vajonti gát katasztrófájának eredményeképpen a környéken jópár falu maradt így. A rosszul megépített gát és a problémák eltusolása miatt az itt épített tározóba 1963. október 9-én kevesebb mint egyetlen perc alatt 260 millió köbméter hegy csúszott 110 km/órás sebességgel, a benne levő 50 millió köbméter vizet pedig kinyomva a helyéről egy 250 méter magas hullám elpusztított mindent, amit talált. Több, mint 2000 ember halt meg azon az éjszakán, 350 család minden tagja elhunyt a szerencsétlenségben. A gát ma is áll és látogatható, a környéken pedig tehetünk egy sétát azokban a gyönyörű, és tragikus falvakban, amelyek azóta sem heverték ki, és talán soha nem is fogják, a világ egyik legnagyobb gátkatasztrófáját.

Venzone

Útban Tarvisio és az olasz-osztrák határ felé álljunk meg Venzonében és töltsünk ott egy kellemes másfél órát. A várost a hetvenes években porig zúzta egy földrengés, majd pár hónappal később egy utórengés, úgyhogy egyetlen templom maradványai állnak. A többit viszont a helyi lakosok kőről kőre, teljesen újjáépítették, minden egyes házat. Tavaly Olaszország legszebb városa lett (ezt a címet kapta meg pár évvel korábban a szicíliai Gangi is, amiről már írtam és remélem nem hiába és látogatjátok becsülettel :) ), nem véletlen.

32337210_10156249078787159_2548182883873325056_o.jpg

 

KÖVESS MINKET FACEBOOKON, PÜNKÖSDRE 5000-EN SZERETNÉNK LENNI!

 

*már utaltam rá, hogy nem minősülök az állatok legnagyobb szakértőjének, értsd fogalmam sincs melyik a lánykacsa, nem izgat hányat csap percenként a kolibri a szárnyaival, és nem tudom melyik a bakkecske. Egy ezzel kapcsolatos vitánkat hallva férjemmel, 3 éves kislányom így definiálta a futócimborámat: "Anya, reggel, amikor megsimogattam, még szamár volt." :) 

A mindfulness nem káros, és nem is értelmetlen

Péntek 13. amúgy is baljóslatú napján, "Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is?" címmel megjelent az indexen egy cikk, amely laikusként is rengeteg ponton támadhatónak tűnt.

Megkértük ezért a téma két hazai szaktekintélyét, Horváth Ágnest és Dr. Márky Ádámot, hogy véleményezzék a cikket.

Horváth Ágnes, az Oxfordi Egyetem MBCT (Mindfulness-Based Cognitive Therapy) képzésén végzett mindfulness szakértő szerint a cikk tele van csúsztatásokkal, amelyből a három legfontosabb a következő: 

"Bullshit1: A fogalommagyarázat

Aki a mindfulnesst definiálni akarja, annak nincs könnyű dolga. Az értelmező szótárak és a Wiki definícióit előrángatni azért veszélyes, mert egy olyan dolgot kell szavakkal leírni, ami tapasztalati, azaz élmény alapú. Ki tudná egészen pontosan, sőt, szakszerűen leírni, mi az a lovaglás? Vagy hogy mi az a csellózás? Minden gyakorlati jellegű tevékenység olyan, hogy lehet ugyan definiálni, szavakkal leírni, de minek? Élményeket, érzéseket, egy gyakorlati cselekvést nagyon nehéz szavakkal megragadni.

Van egy közös pont a csellózásban, a lovaglásban és a mindfulness gyakorlásában: rengeteget lehet róla írni, de csak akkor tudod meg, mi az, ha csinálod. Egy kizárólag gyakorlatban végezhető cselekvést leírni: mission impossible.

mindfulness-spiegazione-definizione.jpg

Bullshit2: A módszertan

Mivel valóban van több olyan mindfulness-kutatás is, mely erősen megkérdőjelezhető, a Wisconsini Egyetem kontemplatív idegtudományért felelős dékánja, Richard Davidson megpróbálta a lehetetlent: átnyálazni az összes vonatkozó kutatást és kimazsolázni belőle azokat a kutatásokat, amelyek tudományos szempontból is megállják a helyüket.

Davidson szerint a mindfulnessnek három pozitív előnye egyértelműen van:

1, A mindfulness valóban fejleszti a figyelmet. A figyelem, azaz a kognitív kontroll fejlődésével nemcsak jobban tudunk fókuszálni, hanem a negatív gondolatok figyelmen kívül hagyásában, ezáltal a belső, mentális stressz leküzdésében is kiemelkedően fontos szerepe van.

2, „A mindfulness gyakorlásának második pozitív hatása abban érhető tetten, hogy az ember nyugodtabbá válik.” – írja Davidson.

3, „A mindfulnesst alkalmazók körében figyelemre méltóan sok fiziológiai rendellenesség visszaszorulása is megfigyelhető, az egyszerű idegességtől a magas vérnyomáson át egészen a krónikus fájdalomig.” – írja maga a nagynevű mindfulness- és érzelmi intelligencia-kutató, Daniel Goleman.

Bullshit3: A mindfulness felszínre hozza a traumákat

Nagy érdeklődéssel olvastam Claire esetét, akit a szerző példaként hoz arra, hogy miként erősíti fel a meditáció gyakorlása a poszttraumás emlékeket.

trauma-570x350.jpg

Egyetértek a szerzővel abban, hogy nagyon fontos a mindfulness trénerek megfelelő szakmai felkészültsége.

Azonban Claire-t nem egy mindfulness oktató, hanem a cég küldte egy intenzív, csöndes elvonulásra. Egy ilyen elvonulás még egy egészséges embernek is megterhelő. Claire sajnálatos megborulásában nem a mindfulnesst, mint módszert tenném felelőssé.

Az eltemetett, nem feldolgozott gyerekkori traumák teljesen spontán, egy zeneszám, egy illat vagy egy film hatására is váratlanul felszínre törhetnek.

Az átélt élményekért azonban sem a mindfulness, mint módszer, sem a tréner nem felelős."

 

Dr. Márky Ádám, orvos, mindfulness-kutató, a téma másik hazai szakértője a cikk etikai megkérdőjelezhetőségét is aláhúzza:

"Egy metaanalízis alapján, mely egy aspektusát vizsgálja a mindfulness ennél jóval szerteágazóbb hatásainak, azt állítani, hogy a módszer nem hatékony és így a tudatosság gyakorlása helyett tévénézésre buzdítani az embereket nem etikus egy olyan országban, ahol minden második ember szív és érrendszeri betegségben hal meg, egy olyan országban, ahol a felnőtt férfiak több mint fele elhízott, egy olyan országban, ahol minimum 200.000 ember gyógyszerfüggő, egy olyan országban, ahol az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek kritikátlanul kezelik a médiából érkező információt.

ad347805-a0f7-499b-b31eaa92561837d6.jpg

A mindfulness nem csodaszer, nem egy hatóanyag, viszont egy remek lehetőség ahhoz, hogy elkezdjük gyakorolni a felnőtt viselkedés azon aspektusát, hogy nekünk kell tennünk a boldogságunkért, egészségünkért, boldogulásunkért. Két végén égetjük testünk erőforrásainak gyertyáját, majd kikapcsolásképp a tévé előtt bedobunk két sört, majd amikor betegek leszünk, akkor maximum annyit változtatunk, hogy elkezdünk gyógyszert szedni.

A világon éppen ezért sok kormány nagy erőfeszítéssel próbálja a mindfulnesst és minden más megelőzésen alapuló módszer minél szélesebb körben való elterjesztését, mert enélkül az egészségügy fenntarthatatlan.

Egyre hosszabban élünk, egyre kevesebbet törődve saját egészségünkkel így egyre több krónikus betegséggel bajlódunk, melyek miatt egyre többször vesszük igénybe az egészségügyi ellátást.

A végeredmény: a medscape 2017-es kiégés kérdőíve alapján az Egyesült Államokban az orvosok 42%-a ki van égve a munkateher miatt. Mindez egy olyan országban, ahol az orvos a legjobban kereső foglalkozás.

Tehát az amerikai eü dolgozók soha nem találkoznak azzal az egzisztenciális szorongással, amiben a magyar kollégáik minden nap élnek. Képzeljük el, hogy nálunk hágy százalék lehet kiégve. Ez viszont visszahat arra, hogy milyen ellátást kapunk, ha megbetegszünk márpedig megbetegszünk, mert az egészségünkről való gondolkodásunk mellőzi a tudatosságot.

Szerencsére már arra is van metaanalízis, hogy milyen jó az, ha egészségügyi dolgozók gyakorolják a mindfulnesst azért, hogy kicsit kevesebb stresszt éljenek meg.

 

Horváth Ágnes kapcsolódik Dr. Márky Ádám szavaihoz a stresszkezelés kapcsán:

"Alvástrénerként és mindfulness oktatóként nap mint nap tapasztalom, hogy a legtöbb embernek nincs egy hatékony, bármikor alkalmazható stresszkezelő technikája. A legtöbb embernek fogalma sincs, hogyan engedjen el problémákat, mit kezdjen a zavaró, negatív gondolatokkal, amik napközben vagy éjszaka rátörnek. Sokan közülünk nehezen tudják letenni az aggódást. Általános jelenség az, hogy pörgünk és nehezen tudunk kikapcsolni, pihenni.

Az állandó feladatvégzésből és rohanásból a saját jól-létünk érdekében meg kell tanulnunk kiszállni. A mentális betegségek nagy része abból ered, hogy szinte sohasem csendesedünk el, nincs kapcsolatunk önmagunkkal, az érzéseinkkel, a valódi vágyainkkal.

A meditácó az én értelmezésemben egy check-in önmagunkba. Az a 10-20 perc naponta, amit nem tévézéssel, hanem meditációval töltünk, valójában egy ajándék. Ajándék önmagunktól – önmagunknak."

A véleményeket végigolvasva az eredeti cikk címében megfogalmazott kérdésre remélem már egyértelmű a válasz - csak sajnos maga a kérdés is helytelen.

Mert a mindfulness se nem káros, se nem értelmetlen.

Köszönjük szakértőinknek, Horváth Ágnesnek és Dr. Márky Ádámnak a közreműködést, bármilyen további kérdés esetén keressétek őket is bizalommal, és Ádám szavait idézve, kezeljétek kritikával a médiából érkező információt.

Minket is!:)

 

képek: pinterest.com, gettyimages.com

Sosem leszel jó vezető.

Vezetői tréningek igénylésekor sokszor szembejön az a tévhit, miszerint ha a leendő Steve Jobsunk végigmegy az összes létező modulon, amit összerakunk neki, akkor ő bizony egyszercsak kész lesz. 

Ő lesz a jó vezető. 

Van egy rossz hírünk. Sosem leszel jó vezető. Így végleg, biztos nem. 

A vezetés nem olyan, mint a biciklizés, valaki vagy tud, vagy nem tud.

A vezetés egy kapcsolat, se több, se kevesebb.

29f33c6f76259731f9bcbae33315843c.jpg

Mint ahogy az esküvőd után sem mondhatod, hogy neked most már biztos jó a házasságod. Továbbmegyek, a széthullás utáni párterápia után sem fogod azt mondani, kész vagytok, most már tutira megjavítottatok mindent, ez már egy jó házasság. 

Az, hogy egy csapatot, vagy egy beosztottadat, legyen az alkalmazott, vagy projekttag (ld. matrózszemléletű vezetés:) ) hogyan tudsz vezetni attól - és csak attól - függ, hogy milyen az adott emberrel, csapattal a kapcsolatod.

És talán azzal sem állítok különösebben nagy újdonságot, hogy a csapattal mint olyannal sincs külön kapcsolatod, tekintve, hogy nem létezik. Ahogy a kisebbik lányom szokott fogalmazni: "fogalomra gondoltam Anya, olyan tárgyra, ami nem létezik." A csapat ilyen tárgy, magyarán a csapatodat sem fogod tudni másként vezetni, mint minden egyes elemével kialakított kapcsolaton keresztül.

Ha pedig 600 embered van (őszinte részvétem), akkor ott 527 embered rólad - és a vezetői tevékenységedről - kialakított véleményét az fogja meghatározni, milyen a kapcsolatod azzal a 73-al, akivel már valóban sikerült érdemben értekezned.

Ergo?

Ergo, nem leszel jó vezető.

Meg rossz sem egyébként, ezt a jó hírt már magadtól is kilogikáztad. Mindig éppen annyira vagy jó vezető, amennyiféle emberrel leszel képes olyan kapcsolatot kialakítani, amelynek a keretrendszerében úgy tudtok mindketten működni, ahogy az neki, neked - és reméljük a szervezetednek is, megfelelő.

És igen, lehet, hogy van olyan embertípus (csak hogy legyen mibe belekötni, hiszen mi is az embertípus ugyanmár, ilyen sem létezik - és tényleg nem.), akit annyira rühellsz, hogy egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni. Na, ott van fejlődési lehetőség igen, attól mondhatod, érezheted és tudhatod magad jobb vezetőnek, ha egyre több és több ilyennel megtanulsz együtt élni. Vezetőként is.

Vezetni a lógóst, aki mindig csak ígérget. Vezetni a lufit, aki kívülről selymesen csillogó unikornisos luftballon, belül meg üres, mint egy elsős füzete szeptember 2-án. Vezetni a csapattagothátbaszúróst, a páfránymögülrádugrósmindigmindentmegcsinálokot, a semmivelsemmegelégedőt, a mindenúgyjóahogyvanhagyjálbéként, és a többit.

De ettől nem leszel jó vezető. 

Mert ez nem egy olyan skill, amit elsajátítasz és utána működni fog. Hanem egy olyan, amiről tanulsz, olvasol, aztán dolgozol magadon, és utána még többet dolgozol magadon, és néha rosszabb lesz, néha jobb lesz. Először megtanulsz például delegálni, ami a legtöbb friss vezetőnek nehézséget szokott okozni, aztán mikor ötvenedszerre szúrnak el valamit az embereid, elkezdesz megint mindent magad csinálni.

Magad uram, ha szolgád nincs van.

Aztán mindent megcsinálsz, még annál is többet és ki is égtél, és fel is álltál a kiégésből és megint megtanulsz delegálni. Mert már tudod, hogy jobb kicsit elszúrva, mint sehogy. Közben jó vezető voltál? Ugyanmár. Voltál jobb, rosszabb, megint jobb. Aztán leszel megint rosszabb. 

De "jó vezető", leader a boss helyett, vagy a menedzser helyett, ahogy az a töménytelen bullshit ábra mutatja, na olyan sose leszel. 

bullshit.png

Lesz olyan embered, aki szerint te vagy a világ legjobb főnöke. Ha jól csinálod a dolgodat, egyre több és több ilyen lesz. De ehhez minden áldott nap dolgoznod kell azon a kapcsolaton, ami köztetek van, és amit úgy hívnak, vezetés. 

És nem, hiába tréningeled magadat, hiába jársz évekig a világ legjobb coachaihoz, vezetőfejlesztőihez, bárkihez, akkor sem tudhatod előre, hogy mikor kapsz megint egy új típust abból a 7.6 milliárdból, akivel tipped sincs, mit tudnál kezdeni. Akinek nem leszel jó főnöke. Nem azért, mert lógós, mert lufi, mert hátbaszúrós, mert elégedetlenkedő, mert statusquofan. Hanem azért, mert hozzá még nem értesz.

Még nem. 

GYERE FACEBOOKRA, PÜNKÖSDRE MEGLESZÜNK ÖTEZREN!

 

kép: pinterest.com, saját.

Adatvezérelt megoldások jellemzik a HR szakma jövőjét

Sűrű lesz az idei tavaszunk, többek között Budapesten vehetünk részt az első nemzetközi ICF - Hogan coaching konferencián, az Akvárium Klubban. A temérdek workshop, előadás között lesz lehetőség bepillantani az adatvezérelt HR megoldások közé is, amelytől végre megkaphatjuk a választ arra a teljesen érvényes kérdésre, hol és pontosan hogyan fog megtérülni az a befektetés, amit a céged szervezetfejlesztésre fordít.

A jó vezetéssel rendelkező cégek akár tizenháromszor képesek felülmúlni gyengébb vezetőségű vetélytársaikat, és háromszor nagyobb eséllyel tartják meg a legtehetségesebb munkavállalóikat. Ez csak egy a számos kutatási eredmény közül, amely bizonyítja, a humánerőforrás-menedzsment jövőjét az adatalapú elemzések
határozhatják meg.

A sikeres vállalatok munkáját már számos HR-analitikai eszköz segíti - a Fortune 500 cégek 80 százaléka már nemcsak a kiválasztás, hanem a coaching, szervezetfejlesztés, tehetséggondozás és csapatépítés területén is alkalmazza őket. A big data által támogatott legújabb eszközök segítségével pedig már konkrétan megválaszolhatóvá válik, hogy hányszorosan térülnek meg a HR-analítikára és szervezetfejlesztésre elköltött összegek.

Future of Coaching in Organisations
A big data és a HR-analitika már lehetővé teszi az egyre pontosabb előrejelzéseket a jelentkezők és alkalmazottak múltbéli viselkedése alapján, több millió munkavállalón végzett több ezer kutatás eredményei révén, a világ összes iparágából. Ezek folyamatos fejlődése mozdítja előre a HR-menedzsment és a coaching innovációit is: a teljesítménymenedzsment és a motiváció már kéz a kézben jár a folyamatos munkavállalói visszacsatolást lehetővé tevő interaktív szoftverek, applikációk és egyéb online analitikai eszközök segítségével.

A HR világát is egyre erősebben átható gamification pedig tovább segíti ezeknek az eszközöknek a terjedését, és egyben további adatok, visszacsatolások küldését a cégek és a fejlesztők számára.

Az analitikai eszközök alapjaiban formálják át a coaching világát is, mely egyre nagyobb szerephez jut a szervezetfejlesztésben. Bár a coachingba fektetett erőforrások megtérülése még viszonylag összetett és absztrakt fogalom, annak haszna az International Coach Federation legújabb kutatása szerint az elkövetkezendő 1-2 évben jelentősen mérhetőbbé válik. A vezetők és döntéshozók rendelkezésére olyan innovatív coaching eszközök állnak,
mint a kockázatok és lehetőségek felmérését támogató Implications Wheel, vagy a fejlesztés tervezését elősegítő Hogan Coaching Report.

Rostislav Benák, az Assessment Systems International elnöke hangsúlyozza, hogy a coaching mérhetőségét és komplexitását egyéni és szervezeti szinten is számos tényező befolyásolja - például “viszonylag új fogalom a coacholhatóság előzetes felmérésének támogatása.

Adatok támasztják alá, hogy bizonyos embereket nagyon nehéz (vagy egyenesen lehetetlen) coacholni - mint ahogy vannak, akik képtelenek munkaviszonyt vagy kapcsolatot létesíteni. Ezek előzetes feltérképezése megkímélheti a coachokat a gyötrő kudarcélménytől, a vállalatot pedig a fölösleges kiadásoktól egy lehetetlen eset hiábavaló fejlesztési kísérleteire”.

Benák egyike a Budapesten április 19-20- án megrendezésre kerülő Future of Coaching in Organisations című nemzetközi konferencia előadóinak. Az International Coach Federation, a világ legnagyobb coach szervezete, és a Hogan Assessments, a legnagyobb személyiségteszt-fejlesztő vállalat együttműködésében szervezett esemény a fenti trendeket és a legújabb technikákat és eszközöket helyezi fókuszba. A HR-technológián, digitalizáción
és a szervezetfejlesztés jövőjén belül többek között az iparág legújabb lehetőségeibe, vagy a coaching célközönségének mélyebb megértésébe avatnak be a szakma nemzetközi szakemberei.


Az International Coach Federation (ICF) a világ legnagyobb coach szervezete. 70 ország 140 tagozatából több mint 30.000 tagja van, melyből 24.000 felett van azok száma, akik rendelkeznek nemzetközi minősítéssel. Az ICF arra törekszik, hogy építse, támogassa és megőrizze a coaching szakma integritását, programjai és követelményrendszere segítségével. Szakmai követelményrendszere és etikai kódexe a coaching iparág legelterjedtebb mércéjévé vált, ahogy ez alapján dolgozunk mi is.

Az ICF célja a szakma előbbre jutásának, fejlődésének biztosítása magas szintű szakmai követelmények, független és egységes akkreditációs rendszer és az egész világot átfogó, akkreditált coach-hálózat kiépítése útján.


A Hogan Assessments alapítói, Dr. Joyce és Robert Hogan évtizedeket töltöttek tudományos kutatással, hogy elsőként mutathassák ki a személyiség hatását a szervezeti hatékonyságra. 1987- ben történt megalapításával a Hogan az elsők között intézményesítette a személyiségmérő eszközök használatát a munkahelyi teljesítmény növelésében. A cég neve mára összefonódott a világ egyik legismertebb munkaalkalmassági és vezetői képességeket mérő személyiségtesztjével, 56 országban vannak aktívan jelen szakmai termékeikkel, mellyel napjainkban a Fortune 500 cégek több mint felét kiszolgálják.


További információ, előadók: http://coachfederationevents.com/

Ha kételkedsz tehát a coaching, szervezetfejlesztés megtérülésében, gyere el és nézd meg a saját szemeddel a legfrissebb eredményeket. Mi ott leszünk, hiszen csapatunkból ketten is az ICF Hungary elnökségi tagjai. 

2018\03\14 PottokJudit komment

Hogyan bújjunk a coaching szemléletű vezetés mögé

A csapból is az folyik, hogy akkor leszel jó vezető, ha coaching szemléletű vagy.

Mert bizony ezeknek a páfránylelkű fiataloknak már nem arra van szükségük, hogy megmondják nekik, merre van az előre, hanem arra, hogy locsolgassák őket. 

Kérdésekkel, fejlesztéssel, óvatosan. Mondják meg ők, mit szeretnének, a vezető pedig örüljön, ha 1-2 évnél tovább nála maradnak, hiszen mint tudjuk, nem állást hagynak ott, hanem főnököt.

kecske.jpg

Van némi bökkenő ezzel: a vezető ugyanis nem coach.

Távolról sem.

  • Először is

A vezetőnek bizony erős érdekeltsége van abban, hogy a beosztottja hogyan dolgozik. Igen, akár anyagi érdeke is fűződik hozzá - vajon mennyi lesz az én bónuszom ha a csapatom alulteljesít? Kapok-e én elismerést, ha kollektíven bénázunk? Ugye, hogy nem. A vezető felelősséget vállal nem csak a saját, hanem a csapata teljesítményéért is, innentől kezdve az a tiszta támogató szerep nem állhat fenn, amit a coach az ügyfelével meg tud teremteni. Ettől még nem leszel zsarnok, bevallhatod. Oké, köszi, menjünk tovább!

  • Másodszor

Kedvenc vezetőtársamat idézve "a vezető igenis akarhatja, hogy az embere ilyen vagy olyan legyen". Igaza van. Vannak folyamatok, amiket működtetni kell szabályok mentén. Vannak célok, amiket el kell érni, határidők, amiket be kell tartani, emberek, akikkel tudni kell együttműködni. És igen, van helye az ötletelésnek, szabály megkérdőjelezésnek, hibázásnak is. Azt talán ezzel együtt is kimondhatjuk, hogy a mindennapi munka során akad bőven muníció arra, hogy lássuk, vajon azon az úton halad-e a munkatársunk, ami számunkra vezetőként elfogadható. Életszerű itt a teljesen nyitott "hogy szól ez a helyzet rólad" kérdés? Hát, nem hinném. Ha úgy látom nem oké valami, tudni kell visszajelezni. (Megjegyzem akkor is, amikor azt látom, hogy szuperül működnek a dolgok. Just sayin') És ez rögtön átvezet minket a következő pontra...

  • Harmadszor

Visszajelzés. Többször megénekeltük már a blogon is, hogyan lehet jól és kevésbé jól csinálni. Mivel ismétlés a tudás atyja (vagy anyja ;) ) hadd írjam le százezredjére:

A vezetőnek dolga visszajelzést adni. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha unják. Akkor is, ha ő is unja.

A coachnak viszont kifejezetten nem szerencsés megerősíteni, minősíteni az ügyfél megoldásait, hiszen ebből könnyen kialakulhat egy jó kis szülő-gyerek játszma, ahol az ügyfél mindent azért tesz, hogy meglegyen a várva várt dicséret.

wd.jpg

  • Negyedszer

És most jön a vezetői szerep legszebb része (nem). A számonkérés. A coachinggal ellentétben nekem bizony van egy saját agendám, amikor leülök a a kollégámmal beszélgetni, tudom, mit várok tőle, és van egy más rálátásom is a csapatra. Ezért akkor működöm felelősen, ha tanácsot és iránymutatást is adok. És ez nem jelenti, hogy nem érdekel az ő mondanivalója. Csupán azt jelenti, hogy ha nem fogalmazom meg az elvárásokat vele szemben, és abban azután nem vagyok következetes, akkor mindketten csak gondoljuk, hogy a másik mit szeretne - nincs valós beszélgetés.deadline.jpg

 

Természetesen coachként és vezetőként is úgy gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor kell és érdemes coaching eszközöket alkalmazni. Ilyen például a célkitűzések közös megfogalmazása, a munkatársak karrierútjáról, motivációiról való beszélgetés, az egyéni fejlesztés.

Azt ellenben coachként és vezetőként is kikérem magamnak, ha valaki a saját bizonytalanságát vagy a beleállás teljes hiányát úgy próbálja eladni, hogy ő most éppen "felhatalmazza a kollégáit".

 Pont.

Ha sikerült összezavarjalak a vezetői működéseddel kapcsolatban, itt találsz még néhány coachot akivel dolgozhatsz magadon. Ha kikéred magadnak ezt az egészet, akkor is kövess Facebookon, hátha egyszer írunk olyat is, ami betalál ;)

 

 

 

 képek a Pixabay.com-ról, mém a Stackward.com-ról

 

  

Hogyan altasd el a közönséged 5 lépésben?

Hazai és nemzetközi szinten is számos nagy mestere létezik az álomba ringató előadásoknak. Ők azok az előadók, akik a legmerészebb trükköket alkalmazzák. Képesek a levegőtlen teremnél, vagy éppen az ebéd utáni kajakómánál is intenzívebb álmosító hatást gyakorolni rád. Az ő eszköztárukból mutatok be most 5 biztos módszert.

 

 Chandler Sleeping GIF, FRIENDS

1. HA NINCS ROKKA, VÁLTS MONOTON SZÓRA! - beszélj monoton hangon, egy tempóban - 

Lefekvés előtt édesanyám sokszor mondott meséket nekünk. Mi pedig annyira élveztük, hogy mindig újabbat és újabbat követeltünk. Egy idő után azonban rájött, hogyan úszhatja meg a „légyszi, csak még egy mesét” kérését. Elkezdett lassan, kimért, monoton hangon beszélni.

Nem volt már hirtelen felkiáltás, dörmögés, cincogás, vagy éppen suttogás. Mi pedig pár perc múltán már álomba is zuhantunk. Aljas, de működő szülői stratégia.

Igaz a csipkerózsikás rokkánál rövidebb hatású, de rokkája nem lehet mindeniknek, ráadásul ez a tantermekben, konferencia termekben és meetingszobákban is működik.

csipkerozsika608x403.png

Ha a fészkelődés, a hirtelen bólintó fejek, összerándulások jeleit látod, akkor jó úton haladsz az altatásban. Ilyenkor a közönséged elalvás elleni tusáját meg ne törd némi hangoskodással, szünettel, váltott beszédtempóval, a lényeg kihangsúlyozásával, lelassítással, mert a végén még felébredne.

2. HIPNÓZIS SZEMKONTAKTUS NÉLKÜL! - kerüld a közönség tekintetét!

A hipnotizőrökkel ellentétben a profi „altató-előadó” nem kér a közönség tekintetéből. Ő szuggerálás nélkül altat el. A legutóbbi tudományos konferencián, ahol jártam 6 előadó ismét sikeresen igazolta ezeket a módszereket.

De mi a baj a szemkontaktussal? Hogy figyelmet kér. Az összekapcsolódó tekintetek erősítik előadó és hallgató között a kapcsolatot és óhatatlanul azt az érzést keltik, hogy ez itt és neki szól. Figyelnie kell. A szemkontaktus elkerülésére azonban számos bizonyítottan jól működő módszer van. Nézhetsz pár méterrel a közönséged fölé, vagy éppen bámulhatod a cipőd orrát. Gondolkozás közben fölnézhetsz kicsit balra, vagy éppen jobbra- szigorúan attól függően válassz irányt, hogy épp emléket idézel fel vagy elképzelsz valami újat. Félig hátat fordítva felolvashatod a kivetített prezentációd tartalmát, sőt, ha a legbiztosabb megoldást keresed, akkor egyesen lapról olvasd fel az egész előadásod. Az előző lépéssel kombinálva szem nem marad nyitva.

3. AMI NEM BAROKK, AZ NYÚLFAROK! - Használj véget nem érő körmondatokat!

A barokk körmondat alkalmazása az összezavarás és altatás remek eszköze. Minél hosszabb a mondatod, annál nagyobb a garancia arra, hogy már nem fognak emlékezni a mondandód elejére és ezáltal már az sem fog realizálódni a közönségedben, hogy mit is akartál mondani, mert közben a le nem vitt hangsúly, az egymásra torlódó gondolatok újabb és újabb irányba terelik a mondandódat és ellehetetlenítik azt, hogy a töltelékszavak és felesleges gondolatok közepette kiszűrjék az egyértelmű, tiszta üzenetedet és dekódolják azt. 

Ha az előző mondatban elvesztél, vagy éppen végig sem olvastad, vagy kétszer is el kellett olvasnod, akkor magad is megtapasztalhattad, milyen hatása van a körmondatoknak.

4. STEAK KÖRET NÉLKÜL! - Adatokat és tényeket közölj!

Neked is mondták már, hogy hagyd a felesleges rizsát? A sztorizgatás, a poénkodás, a verbális tűzijáték a színpadon csak felesleges bohóckodás.

373befa4c4fd4066d2faf22100567303.jpg

A komoly üzleti információkat nem szabad elbagatellizálni, álcázni. Konkrétnak és direktnek kell lennünk. A puszta tényeket és adatokat közöljük. Még akkor is, ha ez egy idő után unalmas. A lényeg azon legyen, amit mondunk. Még akkor is, ha a közönség csak arra emlékszik, ahogyan mondjuk. És az érzésre, amit kiváltunk.

Az alvásközeli fázis elérésére nincsenek jó hatással a személyes történetek, a humoros hasonlatok, a képiség eszközeit használó párhuzamok.

Ezek tudományosan bizonyított, hogy fokozzák a hallgatóság figyelmét, ráadásul veszélyesen hosszan raktározódhatnak el  az emlékezetben. Kerüljük őket.

5. MŰANYAGPALACKOK AZ ÓCEÁNBAN! - A kivetített prezentációd töltsd meg rengeteg szöveggel!

 

Semmiképpen se használj a vetítés során heves érzelmi reakciót kiváltó képeket, a gondolatoddal rezonáló humoros asszociációkat, izgalmas vizuális illusztrációt, mert erősen figyelemfelkeltő hatásuk lehet. Szóval se kutya, se gyerek. Próbálj egy betűtípussal, 10-12-es betűmérettel legalább 250 szót felírni a diára. Fehér háttér, fekete betű. Ennyi. Ja és jó sok bulletpoint. Persze a céges logókat, dátumot hagyd csak rajta, szépen megtölti az üres sarkokat is.

58fedc241400001f00a9ba05.jpeg

Egy ilyen dia elolvasása legalább 2 percnyi figyelmet igényelne, ezért az olvasók azután a 3 másodperc után, amit általában egy dia felmérésére szánnak, észlelik az óriási betűtömeget, visszatérnek elkalandozott gondolataikhoz.

Ha minden dia a harmónia és egységesség jegyében pont ugyanolyan, akkor elég az első diát észlelniük, és ha betartod az előző szabályokat is, akkor se a diákra, se rád nem fognak emlékezni. . Ebben kiemelten jók vagyunk. A legutóbbi HR konferencián 9-ből 6 előadó alkalmazta a töménytelen sok szöveg technikáját.

+1 A SZíNPADON MEG NE MOCCANJ!

 

Most már te is birtokában lehetsz az altatás technikájának.

Ha a fentiek már mennek, mint a karikacsapás, akkor itt az ideje, hogy magasabb szintre lépj, és 1 legyél abból az 1000 hazai előadóból, akinek nem alszanak majd az előadásán. Ehhez az Impact Lab átfogó prezentációs képzésére itt tudsz jelentkezni!

 

A cikk szerzője: Szijártó Adrienn, partnerünk, az Impact Lab egyik vezető trénere.

 

képek: https://i0.wp.com/, https://img.huffingtonpost.com, clever.com

2018\03\06 nzsofiy2y komment

Virág helyett… mondjuk rugalmas munkaidőt?

Nőnapi agymenés                                           

Nem hiszek a szememnek! Visszarepültünk (az általam csak gyerekként megélt) '80-as évekbe?

A legnagyobb magyar HR-es portálon fut egy hirdetés, szép arcú fiatal nő örül a csokornak, és nagy buborékkal emlékeztet az ünnep közeledtére, nehogy megfeledkezz a nemes gesztusról:

Virággal köszöntsük Kolléganőinket! Nőnap március 8.

viraggal_koszsontsuk_kolleganoinket_2.jpg

Ha ez egy poén, akkor zseniális! 

Mint kiderült, nagybani virágpiac reklám....

Szóval a virágosok szempontjából érthető némileg, hogy a bevétel maximalizálásra törekedve egy "szokatlan" helyen is promózzák magukat, illetve az aznap amúgy túlárazott, sok szempontból felesleges virágvásárlást. 

De ez nem poén, ezt valaki nagyon végiggondolta és arra jutott: ez az! ez a tökéletes ötlet! 

Szentelnék pár szót a képnek, miután kifüstölögtem magam:

Abszolút helyénvaló módon a „kolléganő” szóról a képszerkesztő vagy kreatív szakértő egy ejtett vállú, szakadt nadrágos, de legalább szemüveges nőt tett a képre, a nagy csokor mellé. Szép, mosolyog, udvariasan el is pirul. Comme il faut. Még véletlenül sem egy power woman, egy csapat, egy vezető – nem, hanem ő a kolléganő. Ja bocs, Kolléganő! Aki láthatóan egy étteremben örül a virágnak, nem a munkahelyén a meeting előtt. Vagy az ABC-ben a műszak végén.

Komolyan, még mindig itt tartunk? A munkahelyen kényelmetlenkedünk a virággal?

Mert persze, ha a családban szokás ünnepelni, akkor csak tessék! De egy munkahelyen ma már elmúlt a nőnapozós időszak. Szerintem.  

Tisztázzunk pár dolgot:

  1. Úgy gondolom, a munkahelyen (és az élet más területein) férfiak és nők közti megkülönböztetésnek nincs helye. Ezen a téren nem állunk jól, folyamatosan tenni kell a tényleges egyenlőség érdekében. Büszkén vállalom, hogy feminista vagyok. Nem harcos, de ambiciózus feminista. Ugye tudjuk, mit jelent a feminizmus? Például azt, hogy támogatom a nemek közti társadalmi, politikai és gazdasági egyenlőséget.  Itt nagyon jól összefoglalták férfiak, mit is jelent ez és nagyon elszomorít, hogy még mindig sok valódi egyenlőségre vágyó nő kezdi úgy a sorait, hogy „én aztán nem vagyok feminista, de…”.
  2. A (Nemzetközi) Nőnap eredete: „ A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkbannegyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért.” (Forrás itt)  Ma is aktuális az eredeti üzenet, nem a szocialista, elferdített, konyakmeggyes-celofános szekfűs verzió.
  3. Még mindig van olyan cég, ahol a főnök azzal kedveskedik a hölgyeknek, hogy a nagy tárgyalóban leülteti őket az asztal köré és ezen a napon ő szolgálja ki őket. Kávé, tea, pogi.Na meg egy jó cuppanós puszi a virág mellé. Csudajó. Ugye érezhető a megbecsülés?

 

Tehát! A legnagyobb HR-es portál jól tenné, ha egy übermenő kampánnyal folytatná a rugalmas munkaidő, egyenlő fizetés, több bölcsődei férőhely, vagy általában a #meetoo hullámon tovább haladva egy (munkahelyi) erőszak ellenes határozott fellépéssel. Meglátjuk...

És akkor azért beszéljünk erről, sőt szülessenek mémek, cikkek Nőnap kapcsán:

1_5.jpg

Vagy még inkább:

2.jpg

 

 

+1 Nem a legfontosabb, de önös érdekből azért fontosnak találom leszögezni: imádok virágot kapni vagy venni. Most pl. ezek e a kókadozó tulipánok vannak itt az asztalomon. Azt is nagyon szeretem, ha gondolnak rám és meglepnek egy kedves csokorral. Értékelem a gesztust, alkalom nélkül leginkább.

 tulip.jpg

 

Boldogságos Nőnapot mindenkinek!

 

HA TE IS RUGALMAS MUNKAIDŐT, HOME OFFICET, VAGY CSAK ÉRTELMES MUNKÁT SZERETNÉL NŐNAPRA, GYERE SEGíTS NEKÜNK RENDET RAKNI A HAZAI MUNKAERŐPIACON. MERT NŐNAP IDE VAGY ODA, IRGALMATLAN A KUPLERÁJ. 

A coaching szakma vagy nem szakma?

Mióta hivatásos coachként dolgozunk, nap, mint nap szembesülünk vele, hogy munkánk legnehezebb része nem a coaching.

Hanem annak a megértetése, hogy a coaching egy szakma. Egy szakma, amelyet jóval kevesebben ismernek, mint ahányan gyakorolnak.

A coach nem az, aki leül veled szemben és elkezd kérdezgetni. Van olyan coaching ülés, ahol egyetlen kérdés sem hangzik el.

A coach nem életvezetési tanácsadó, nem motivációs előadó, nem terapeuta, nem guru. Egy szakma, amelyhez járul képesítés, vannak szintjei, amelyeket meg lehet - meg kell ugorni. Ha business coachingról beszélünk e mellé, akkor a szakma kitanulása mellé kell még valid, élő, üzleti tapasztalat. Sok.

Sajnos nem egy, és nem két év fog még eltelni, de egyszer mi is el fogunk jutni arra a fejlettségi szintre, mint mondjuk Kanada, ahonnan megkerestek még nyáron, hogy vegyek részt egy 7 fős csapat felépítésében.

Átbeszéltük, hogy ki az a 7 szerepkör, akire szükség lesz. Mikor 6 szerepet már átrágtunk, még mindig nem tudtam, mit szeretnének, én mégis miként vegyek részt. Meglepetésemre kiderült, hogy business coachként.

Ahogy a 35 éve Kanadában dolgozó üzletember fogalmazott: "A 7. pedig, akire szükségünk lesz, egy business coach. Nem fogok egy 7 fős csapat összerakásának nekiállni coach nélkül." 

Hát így.

Gyanítom, elég idős leszek, mire mi eljutunk erre a szintre itthon. A legnagyobb gond viszont az, hogy még a szakmabeliek (és nem a szakmában dolgozó nem szakmabeliek:) ) sem mind fogadják el, hogy 

a coaching egy szakma. És egy kvalifikált coachnak NEM egy kvalifikált coach a konkurenciája.

Van olyan tréning/coaching konferencia, ahova a "konkurens trénerek és coachok" dupla áron mehetnek be, mint a többiek. Jól hallottad.

kids-fighting.jpg

Hallottál te már olyanról, hogy a fodrászok szakmai kiállítására a fodrász drágábban mehet be, mint a kutyakiképző? Vagy egy Pulmonológiai Konferenciára kétszer olyan drágán mehet be a pulmonológus, mint a vesespecialista? 

Tényleg itt tartunk?

Itt, igen. Mert a coaching egy olyan szakma, amiről úgy tűnik, még a szakmabeliek SEM hiszik el, hogy az. Nem a szakmabeliek ellen kellene küzdeni, hanem azok ellen, akik szakmabelieknek állítják be magukat, de nem azok. Ha őket sikerülne kiszorítani a piacról, csökkenne a rossz tapasztalatok száma, emelkedhetne a szakmánk megbecsültsége. És elkezdene végre itthon is drasztikusan nőni azoknak a száma, akik szintén úgy gondolják, hogy a coaching szerves részét kell képezze egy szervezet működésének. Mert coachokkal dolgoznának, nem akárkivel, aki coachként adta el magát nekik, és hiszik emiatt, hogy a coaching marhaság.

Mert nem lennének folyamatosan rossz tapasztalatai, mint nekünk, mikor festő érkezett előszobát burkolni, de erre csak akkor derült fény, mikor belevágott a csempevágóval a saját lábába.

De azóta se gondolom, hogy a burkolás emiatt marhaság lenne, max. azt, hogy nem kellene a festőknek burkolni járnia.

1_4.jpg

Nem az kellene, hogy legyen a cél, hogy ki tud több HR vezetőt beszorítani egy aulába úgy, hogy ahhoz ne férjen hozzá másik coach. Hanem az, hogy egységesen magas színvonalon tudjunk coaching szolgáltatást nyújtani. 

Majd ha így teszünk, és elhisszük végre magunkról, hogy szakma vagyunk, akkor fogják elhinni rólunk is. Amikor egymást próbáljuk kiszorítani és magunk sem hisszük el, hogy közösen kellene építkeznünk, addig nagyon rossz nyomon járunk.

Ha elérjük végre, hogy EGYÜTT működjünk, ne egymás ellen, na majd akkor fog nőni a közös tortánk. 

Ha ezt elértük, akkor már nem lesz kérdés, hogy ki a képesített, gyakorló coach, és ki, aki csak állítja magáról. Ezzel jelentősen nőne a coachokat igénybe vevő szervezetek száma, és így nőne a piac.

A te piacod is. A te tortád is.

 

HA VALÓBAN KÉPZETT COACHOT SZERETNÉL, PÉLDÁUL ITT TALÁLHATSZ JÓ PÁR TUCATOT.

 

cuki gyerekek innen: http://ak4.picdn.net, https://www.dreamstime.com/

Mi fogjuk eltemetni a coaching szemléletű vezetést

Alig pár éve, hogy tudjuk mit jelent, egy kezünkön sem tudjuk megszámolni, hányat ismerünk, aki jól is csinálja, és már temetni akarjuk? Ez komoly?

Igen. Persze, le fog még folyni pár liter víz a Dunán (főként, ha figyelembe vesszük, milyen mennyiségű fagyott halmazállapotú vízkészlet leselkedik ránk az Alpokban, igaz Anyuci? :) ), mire kiderül, igazam van-e.

De fogadhatunk.

Filozofálunk robotokról, spekulálunk eltűnő szakmákról, megszűnő munkahelyekről. Töprengünk, kalkulálunk és cikkezünk róla, hogyan fogunk átállni mind projektszerű működésre. Hogy a munkahelyek a jelenlegi formájukban meg fognak szűnni. Hogy a szabadúszók száma milyen drasztikusan nő majd (tudtátok, hogy az ausztráloknál már most is 5 munkavállalóból 1 freelancer?).

image_2.jpg

Lassan két éve, hogy elkezdtem kikacsintgatni erre a piacra, és csak fél éve múlt, hogy teljesen szabadúszóként dolgozom. Remélem még sokáig. Az első, és legnagyobb megdöbbenést az okozta számomra, mikor rájöttem, milyen sokan élnek így. Élünk így. Wow.

A másodikat, mikor az leesett, a szabadúszók a legritkább esetben úsznak szabadon. Hiszen a legtöbbjük nem önállóan dolgozik, hanem bedolgozik egy projektbe. Egy olyan projektbe, ahol van vezetője.

Van vezetője, de fizetése nincs. Pénzt kap persze, ha kész van. Ha jól szerződött, talán akkor is, ha nincs. Ha rosszul szerződött, talán így se, úgy se.

Van vezetője, de munkahelye nincs. Talán van egy iroda, ahova beülhet, ha akar. Talán a földgolyó másik oldalán, mint ahol épp dolgozik tartózkodik. 

bn-hq884_0329cn_j_20150330175808.jpg

És persze nem egy projektje van. Kettő, három, akármennyi. Amennyi szerinte belefér az életébe. És melyiket fogja preferálni? Tipp?

a) amelyik jobban fizet

b) amelyik jobban érdekli

c) amelyik vezetője jobban rugdossa

a) b) c) valamelyikét, függően a habitusától. A helyzet viszont az, hogy a hazánkban már kutatásnak is beillő 113 (prímszám vagy nem, gyorsan válaszolj!) ismerősöm, és a saját kollegáim példáján azt látom, hogy a szabadúszók legtöbbje egyszerűen a b), c) válaszok között ugrál. Azon dolgozik, ami a legjobban érdekli, majd ha nagyon rugdossák, átmegy a c)-re, aztán vissza a b)-re. 

Ez már magyarázza is, miért látok ennyi szabadúszó projektvezetőt meghasonulni önmagával. Mert a jól bevált, széttréningezett, magasan szocializált, coaching szemléletű vezetők elhagyják a multik biztonságos kikötőit, és már a vizen veszik észre, hogy az eddig bevált vezetési módszereik az első zátonyig se viszik el a hajójukat.

us_navy_030422-n-3228g-001_a_deck_seaman_aboard_the_guided_missile_frigate_uss_crommelin_ffg_37_takes_up_slack_on_a_mooring_line_after_the_ship_s_return_home_from_a_six-month_deployment_in_the_naval_forces_southern_comm.jpg

Mert milyen matróz az, aki egyszerre három hajón szolgál? És hogy kellene őt rávenni arra, hogy az én hajómat ne vigye zátonyra, max a többit? És hogy kellene motiválnom valakit, aki akkor is kap pénzt, ha rosszul dolgozik, és akkor is, ha lassan? És hogy ha természetesen csakis a projektszerződéssel, akkor hogy kellene coaching szemléletű vezetőnek lenni, ha azt nem tudom máshogy értelmezni, mint ha előtte kötök egy 127 oldalas szerződést? És ha az emberem azt várja, hogy rugdossam, akkor miért mondta azt nekem 20 évig mindenki, hogy coaching szemléletű vezető legyek? És ha nem is az emberem, miért hívom úgy, hogy az emberem? És ha nem az emberem, hogy kellene bárhogy rávegyem, hogy dolgozzon? És hogy kellene segítenem abban, hogy hogyan dolgozzon, ha sose látom?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések ezrei jönnek szembe, ügyfél fejéből, a sajátomból, a kollegáiméból. De választ nem hallok.

Pedig ezeken kellene gondolkoznunk. Ahelyett, hogy multik pénzéből multik vezetőit képezzük coaching szemléletű vezetővé, hogy majd legyen mit újragondolniuk, ha elhagyják a kikötőiket, és belevágnak abba a létformába, ami 50 év múlva alapvető lesz mindannyiunknak. 

Szóval mi lesz, ha eltemettük a coaching szemléletű vezetést?

Matrózszemléletű vezetés, nyilván.

:)

Itt egy rakat matróz, gyere hajózz velünk. 

 

képek: https://upload.wikimedia.org, marinelink.com, youtube.com

Az Y generáció nagy baja: képtelenek vagyunk a flow-ra?

Csíkszentmihályi professzortól tudjuk, hogy a flow élmények teszik olyanná az életünket, amelyről álmodunk. A flow, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán saját magáért (Csíkszentmihályi, Flow - az áramlat).

Ez az, amit keresünk magánéletben, hobbiban, munkahelyen egyaránt. A magánélet és a hobbi nem volt, és talán soha nem is lesz témánk, úgyhogy maradjunk a munkánál.

Szóval hogy kerül flow a munkába?

És ki a felelős érte?

Mondanám, hogy a munkáltató, de gyanítom, ez nem állná meg a helyét. Mert inkább hiszem, és látjuk, hogy mi vagyunk felelősek a flow élményért a munkában, mint a munkáltatónk.

Vagy inkább annak hiányáért. És hiába ugrálunk állásról állásra, se itt, se ott nem találjuk meg azt, amit tudva, vagy tudat alatt, de keresünk. A flow-t. De miért nem?

599915_10151345831799033_1233708225_n.jpg

Mert magunkat kötjük gúzsba. Mert az újabb és újabb pozícióinktól reméljük a választ a kérdésre ahelyett, hogy végiggondolnánk egyszer, de akkor alaposan, hogy képesek lehetünk-e egyáltalán valaha arra, hogy elérjük a flow-t a munkánkban.

Persze lehet, hogy a flow elérésének 8 pontjából van olyan, amiért a munkáltatónk felelős. De vajon hány?

Szóval mi is ez a 8 pont, és hogy oszlik meg a felelősség közöttünk és a cégünk között? Mit tehetek meg én, és mit a munkáltatóm?

Nézzük sorra a flow feltételeit Dr. Buzády Zoltán engedélyével és megfogalmazását használva a pontokhoz:

1. Legyenek világos céljaid. 

Van ilyenünk? Tudjuk, miért dolgozunk hétfő délelőtt, és miért csütörtök délután? Hozzátéve, hogy Csíkszentmihályi professzor szerint EGYETLEN cél legyen - például egyetlen konkrét sakkparti megnyerése, nem több. 

Sokszor nem, persze hogy nem. És ez nem is feltétlen a cégek hibája. Gyakran tapasztaljuk, hogy a papírra vetett, elvileg parádésen lebontott és megtervezett célok sem rögzülnek az Y generációs fejekben. Legtöbbször, mert egyszerűen nem értjük. Hogy miért nem kérdezünk, az jogos kérdés (e-g-o). Azért, mert előbb esünk az apátia zónába és tesszük a felmondásunkat a főnökünk asztalára, minthogy azon kezdjünk el kutakodni, vajon mennyire vagyunk felelősek MI azért, hogy fogalmunk sincs a napi céljainkról. Hiába kaptunk róla még papírt is akár, amit kitűzhetünk a falunkra.

2. Kapj azonnali visszajelzést. 

Azonnali visszajelzés. Kapj azonnali visszajelzést. És kérj. Ha nem kapsz, kérj megint. Teszem hozzá, nem feltétlen a főnöködtől. Bármennyire is elvárod a szervezetedtől a folyamatos visszajelzést, azonnali visszajelzést SOHA nem fogsz kapni felülről.

Építsd, építtesd ki úgy a saját munkafolyamataidat, hogy abba be legyen építve a visszajelzés. A feedback arra, hogy jó-e az irány, ahova haladsz. Ennél nem kell, sőt nem is szabad, hogy sokkal részletesebb legyen, hiszen az már nem lesz azonnali. Megoldható ez abban a munkakörben, ahol dolgozol? Ez a feedback nem kell részletesebb legyen, mint a falmászónak az ezredmásodpercenkénti visszacsatolása arról, hogy még fenn van a falon.

3. A nehézségek legyenek egyensúlyban a készségeiddel. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.

Meglepő módon, ez szokott a legkisebb gondot okozni. Ha nem elég a feladat, amit kapsz, menj, és kérj még. Kérj nehezebbet, kérj többet. Tapasztalataink szerint ezzel tényleg nincs gond. A fogadtatással már annál inkább. Van egy jól begyepesedett és teljesen hibás kép a munkavállalókról (például itt) amely szerint a munkavállaló több fizetést szeretne, minél kevesebb munkával. Nyilván létezik ilyen is, de ma már egyáltalán nem ez a jellemző.

Senki nem mondta, hogy keveset akarnánk dolgozni, csak azt, hogy értelmesen.

Rengeteg ügyfelünknél látjuk, hogy úgy lépnek előre, hogy a kevesebb kihívást, vagy az unalmat újabb, és újabb feladatokkal oldják meg maguknak. Aminek gyakran egyenes következménye az előléptetés. Ma már nem gáz ötöst hazavinni szorgalmiból.

4. Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.

Na, ez az. Ez nem megy. Nem megy. Neked se, nekem se. Nagyon izgalmas volt látni a reakcióitokat, amikor a Forest nevű applikációról írtunk, ami arra jó, hogy gyengébb akaratú Y-okat segítse a detox-ban - és letiltsa a telefonról érkező ingereket. Először a szokvány "Jesszus, csak nem arra is applikációt használtok, hogy ne használjatok applikációt?!"-visszajelzések érkeztek meg.

De, aha. Arra is.

Aztán egyre több és több komment és üzenet érkezett, hogy köszönöm. Ez működik. Ha rákényszerítem magam, hogy ne nyúljak fél percenként máshova, egy idő után tényleg sikerül. És már nem kell az app sem. De nehéz? Nagyon. Megy a munkahelyen? Meg tudod csinálni? Tudsz úgy belefeledkezni a munkádba, hogy nem nézed meg az insta dm-et, nem engeded be a kopogó titkárnőt az ajtódon, nem veszed fel a vezetékest, nem válaszolsz a high priority emailre? 

Nem tudsz, dehogy tudsz. Gyakran ajtód sincs. Nemhogy be mernéd csukni. 

5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Tanuld meg a „csőlátás” alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.

Ahhoz, hogy erre képes legyél, látnod kell, hogy pontosan mit csinálsz. Ha van olyan szerencséd, hogy a munkád megengedi, hogy legalább egy kisebb folyamatot, de end-to-end átláss, talán menni fog. Ha nincs, esélyed sincs. Ahhoz, hogy lásd, hogy mi a munkád eredménye, értened kell az egészet. Általában nem is csak a sajátodat, hanem a melletted ülőét is. Hiszen ahhoz, hogy képes legyél a csőlátásra, fel kell fognod, hogy hol van a csöved, hogy melyik cső a tied. 

6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legyen meg az érzés, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.

Magyarán kell az a bizonyos felhatalmazás. Tudsz és mersz dönteni. Tudod, hogy miben dönthetsz egyedül és miben nem, milyen hatással leszel ezekkel másokra. Aztán kell bizalom persze, rengeteg. Felfele, lefele, oldalra, mindenfele. Bízom benne, hogy a szervezetem kommunikációja tiszta volt, bízom benne, hogy tényleg jól tudom, hogy miben dönthetek. Bízom benne, hogy ha rosszul döntök, sem fog megállni a világ, mert arra is van jogosítványom, hogy rosszul döntsek. Hiszen én döntök.

Mindezt teszem olyan szinten, hogy az automatikus legyen. Hiszen a flow egyik jellemzője, hogy nem lehet tudatosan elérni. De meg lehet teremteni azt a környezetet, ahol elérhetővé válik.

7. Szüntesd meg az én tudatod. Koncentrálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.

Kirekesztesz minden önkritikát. Önbizalom. Sok. Nem látszat, nem máz, valódi. Nincs kétely, tudom, hogy a feladat nehéz, de azt is, hogy meg tudom oldani, egyedül, most, én. Ez a másik pont, a 3. mellett, ami legalább nem rendszerszinten hiányzik belőlünk, meg 2018 munkahelyeinek 98%-ból.

8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő a te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat.

Ühüm igen. Lelassulhat, meg felgyorsulhat, meg meg is állhat. Ez igaz a flow-ra, de tegye fel a kezét az az átlag munkavállaló, aki képes erre a munkahelyén?

Ha kis szervezetben dolgozol, akkor például azért nem, mert nincs meg az a privát szférád, ahol ennyire elengedhetnéd az agyadat, hiszen túl közel vagy a munkatársaidhoz lelki, szellemi és fizikai értelemben is. Ha viszont nagyban, akkor olyan mennyiségű meetinggel van telenyomva a naptárad, hogy alapból nem is találsz olyan fél napot, ahol ezt megengedhetnéd magadnak.

Mert óráról órára élsz. Mert az utolsó percig ki van számolva az ebédidőd is - ha van. Mert, ha megcsúszol egy feladattal, lekésed a következő meetinged. Vagy mert nincs irodád, vagy mert gyakran még fix asztalod sincs, vagy mert tilos a fülhallgató (2018, Magyarország!!!).

Erre lehet megoldás egyébként a flow-kész nap beiktatása. A nap, mikor nem vagy hajlandó meetingre menni. A nap, mikor legalább 8-10 órának elengedheted a kezét, és leülhetsz helyette dolgozni. Akár otthon, akár benn, ahol megteheted. Így legalább az esélyt megadod magadnak, hogy elkapjon az érzet, hogy tényleg bele tudj merülni a melódba. 

Szóval ez az a 8 pont, amelyről felismerheted, hogy flowban vagy. És ez lenne az az állapot, amit időről időre el kellene tudnod érni ahhoz, hogy igazán a helyeden legyél a munkában is. 

Melyikért felelsz te? Igen. Az elsőért, a másodikért, a harmadikért, a negyedikért, az ötödikért, a hatodikért, a hetedikért és a nyolcadikért is. És melyikért teszel minden nap? 

Na igen.

Elvétve még találunk párat, ami néha eszünkbe jut, de az, hogy egy 4-es teljesüljön ("Koncentrálj. Figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.") bárhol, de főként egy munkahelyen, legtöbbünknek vágyálom.

Mert nem így szocializálódtunk se mi, se a munkakörülményeink meghatározói.

Aminek következtében a többi, erre ráépülő pont is sérül. Úgyhogy a flow elmarad. Ha pedig elmarad a flow, zuhanunk lejjebb és lejjebb a kívánt zónából. Csíkszentmihályi professzor a könyvében használ egy szuper ábrát, amire ránézve, némi önismerettel könnyen be tudjuk satírozni, melyik az a zóna, ahol huzamosabb ideig tartózkodva, bizony távozunk egy munkahelyről.

 

imadom.png

Az eddigi pár ezer óra Y generációs tapasztalataink alapján a kérdéses zónák ezek itt fenn.

Hogy a halvány pipa elég-e arra, hogy távozz, az már nagyon változó. De a többiből bizony, a lakáshitelen túl, más nem tart vissza. Ha meg túl fiatal vagy még a lakáshitelhez, a te ábrád ki se nagyon látszik a sok pipából.

Habitusunknak, családi állapotunknak, neadjaég, generációs sajátosságainknak megfelelően más és más zónában, de frissítjük linkedin profilunkat, regisztrálunk profession-re, és távozunk.

Hogy aztán megérkezzünk egy másik munkahely, hasonló zónájába. 

Ahelyett, hogy megpróbálnánk tenni érte, hogy a 8 pont megvalósítására képesek legyünk - bármi áron. Bárhol. Mert ezeknek az elérése, azoknak a körülményeknek a megismerése, tudatosítása, aztán megteremtése, a mi dolgunk. A flow meg majd jön utána.

De csak utána.

 

FACEBOOK? INSTA? FLOW-T NE REMÉLJ TŐLÜK, DE MI ÖRÜLÜNK NEKED. FACEBOOKON TE LESZEL A 4001.-IK! :)

 

A cikk megjelent az Üzlet és Pszichológia 2018. február-márciusi számában. Vegyétek, olvassátok, tartalmazza többek között az interjút Dr. Buzády Zoltánnal, akinek ennek a cikknek a lektorálását is nagyon köszönjük!

képek: idén is a fantasztikus Bán Sarolta.

Köszi, és mit szól ehhez édesanyád?

Nekünk, nárcisztikus Y-onoknak a munkahelyi létezéshez úgy kell a visszajelzés, mint halnak a víz. Ha megkapjuk élünk, mint hal a vízben. Ha nem, csak nézünk, mint hal a szatyorban.

És hogy honnan várjuk a visszajelzést, hát persze, hogy a vezetőnktől. Ha rendszeresen ad, akkor az jó, ha pozitív megerősítéseket is ad, az nagyon jó.

És Te szoktál visszajelzéseket adni a kollégáidnak, ne adj isten a főnöködnek?

A HR KOMM Award best practice konferenciáján töltöttem a keddi napomat. Érdemes volt. Sokan voltak a hallgatók, és sok volt a jó HR projekt.

Már rögtön az első előadás betalált. A Progressive reklámügynökség kreatív igazgatója számolt be egy sikeres projektjükről, amit úgy hívnak, hogy LAZAC. A név csak egy szervezeten belüli projekt esetében működhet, mert ha dr. Buzási Bence kreatív igazgató nem magyarázza el, hogy a laza arcból képződött a név, akkor csak az árral szemben úszó piros húsú hal lebegne a szemem előtt. (Igaz, hogy így is.)

De a lényeg nem a halszagú név, hanem az, ami mögötte van. A Progressivenél, ami egyébként egy 50 fős cég, felismerték, hogy a jutalmazás nem csak a vezetők privilégiuma. Kialakítottak egy olyan közösségteremtő jutalmazási rendszert, ahol minden dolgozónak havonta legalább 3 köszönömöt – „ikrákat” (no komment) - ki kell osztania valamelyik kollégának. Ezeket a köszönömöket személyesen, és indoklással kell odaadni, ahogy egy vezető ad visszajelzést a beosztottaknak. Egy online rendszerben vezetik, hogy ki kitől és miért kapott ikrát. Az ikrákat aztán be lehet váltani ajándékokra, amihez egy külön katalógust alakítottak ki. Az egész nagyon szépen ki van dolgozva. Az ötlet zseniális és jól rámutat arra a tényre, hogy jellemzően csak fentről várjuk az elismerést, észre sem véve, hogy mi is rengeteg építő, megerősítő elismerést adhatunk a velünk egy szinten dolgozóknak és kaphatunk is tőlük.

buzasi_bence.JPGdr. Buzási Bence kreatív igazgató, Progressive reklámügynökség (Fotó: Egry Tamás)

A LAZAC nagyon jól működik a szervezetben mert nem megszokott, nincs cél elvárás, nincs verseny, nem pénzről szól (nem váltható át pénzre), nincs hierarchia, nem a teljesítményt díjazza. A vezetők azért szeretik, mert segíti őket a munkatársak megismerésében, a csapatintegritás detektálásában és mert magától működik. Persze csak akkor, ha nem helyettesíti a vezetői visszajelzéseket.

Mi más kell egy jól működő közösséghez, a jó közérzethez? Még sok minden, de amire nem is gondoltam, az a General Electric-nél megvalósított projektből vált nyilvánvalóvá.

 

...és mit szól ehhez édesanyád?

 

Sok multis ügyfelem panaszkodott már arra, hogy a családjában nem is tudják, hogy valójában mivel is telnek a munkanapjai. Olyan nehéz elmagyarázni, annyira nehezen köthető hétköznapi dolgokhoz, hogy inkább föladja. Az ügyfelem is, a család is. Aztán marad valami primitív címke. Főleg az IT szektor van kitéve ennek az izolációnak. Van, aki a párjának is nehezen tudja elmagyarázni, mit is csinált egy nap, nemhogy a szüleinek. Pedig mind emberek vagyunk, szükségünk van a megértő hátországra, a napi élménymegosztásra a szeretteinkkel. Mivel 15 évet töltöttem el a területfejlesztési piacon, én is tudom milyen az, amikor csak zavarodottan pislognak rád. Nem mindenki képes olyan hosszan kettős életet élni, mint Pókember.

ge_szulok.JPGSzőke Eszter, Senior Director, Grayling Hungary (Fotó: Egry Tamás)

Épp erre érzett rá a GRAYLING ügynökség, amikor megszervezte a General Electricknél a Szülők napját. Ezen a programon GE-s dolgozók szülei a cég irodájában megismerhették a digitális technika és az ipari termelés metszetére fókuszáló mai GE-t. Megnézhették, hogy pontosan hol dolgozik a gyerekük, mit csinál a napközben és főleg, hogy miért csinálja. És miért a szülők? Mint az a projektet bemutató Szőke Esztertől megtudtuk, a Linkedin felmérése alapján a szülők 70%-a büszke a gyerekére és annak első munkahelyére, de csak háromból egy szülő érti, hogy mivel foglalkozik a gyereke.

És a szülők 45%-a nem emlékszik arra, hogy mikor mondta utoljára a gyerekének, hogy büszke rá.

Talán van összefüggés a két eredmény között. És, hogy miért jó ez a dolgozónak?

Nem tudom, nem dolgozom a GE-nél, de talán azért mert bár van akinek ez nehéz, és talán kényelmetlen is, mégis mindenki vágyik arra, hogy a szüleivel élő, tartalmas kapcsolata legyen felnőtt korában is. Sőt azt is szeretnénk, ha a szüleink tudnák, hogy miért lehetnek ránk büszkék. Peter Parkernek is könnyebb lett volna, ha May néni, már az elején tudja mivel tölti unokaöccse az éjszakákat.

Ha te mégis Pókemberként akarod követni a bűnelkövetőket, akkor kövess minket is itt, facebookon és instán!