Akárhonnan, akárkinek, akármikor dolgozhatsz.

Y2Y

A munkavállalói élmény nem az ajtódban kezdődik

A héten két olyan történetbe is belefutottam, amely a munkavállalói élménnyel kezdődik anélkül, hogy a két főhős munkavállaló lett volna. És még csak szerda hajnal van. Az egyiket elmesélem, a másikat majd akkor, ha tudom a sztori folytatását.

Mindkettő negatív, és mindkettőnek majdnem rossz vége lett. A happy end még kiforrhatja magát, de a hollywoodi jelzőt már nem fogja senki kiérdemelni, a rózsaszín ködnek lőttek.

De hogy lehet elszúrni egy munkavállaló benyomását a cégünkről úgy, hogy még be sem tette a lábát az ajtón?

Könnyen, válaszolják erre a PR-szakértők, hiszen elég egy rosszul sikerült kríziskommunikáció például, és már oda is a renoménak.

students-favourite-universities-in-canada-macleans-primarily-undergraduate-ranking-2017_post01-1.jpg

A rossz hír, hogy még ennél is könnyebb. A két sztori, tudniillik kísértetiesen hasonló egymáshoz.

A Duna baloldalán egy kedves hallgató mesélte el végtelen keserű szájízzel, hogy új munkát kapott. A cég profilba vág, értelmesnek tűnt a főnöke az interjún, és közel van, ennél többet igazán nem kívánhat egy pályakezdő.

Vagy talán mégis.

Mégpedig, hogy emberszámba vegyék. A rossz hír viszont, hogy ahol nem vették emberszámba, az nem a cég volt, hanem gyakornoki státusz okán, a diákszövetkezet. A diákszövetkezet, amin keresztül foglalkoztatják.

Itt teszem hozzá, hogy ezek a fiatalok talán naívak és tapasztalatlanok, de nem hülyék. Tehát hiába mondod el nekik az interjún, hogy te hosszútávra keresel embert, és rájuk akarod építeni a jövődet, ha közben a kezükbe adsz egy olyan munkaszerződést, ahol a felmondási idő 48 óra.

Ami viszont még jobban fájt szegény lánynak, teljesen jogosan, az az, hogy még csak nem is Te nyomtad a kezébe, és még csak nem is nyomták a kezébe a diákszövetkezetnél sem.

Sőt, egyenesen kikérték maguknak, hogy miért akarja végigolvasni, hiszen sablon. Nekik nincs erre idejük. Aztán leszúrták, hogy milyen és hány kupacba kellett volna pakolni a papírosokat, miután nem olvassa el, ugye. Mindezt olyan minősíthetetlen hangnemben és stílusban, hogy az embernek az élettől is elmenne a kedve, nemhogy a munkától.

3.jpg

Non plus ultra a történetben, hogy leendő munkavállalónk, az elit egyetemen végzett, több nyelven beszélő pályakezdő, akire minden munkáltató repül, a diákszövetkezet nevére már most alig emlékszik. De a munkáltatóra annál inkább. Aki leszerződött egy ilyen céggel.

A munkavállalói élményének szerves része lett egy teljesen más cégnél szerzett tapasztalata. Márpedig első benyomásból relatíve kevés van.

A cégnek pedig lesz honnan újraépítenie magát. Mert a Duna bal oldalán már híre van. Anélkül, hogy bármiről is tehetne, leszámítva, hogy olyan szervezetre bízta a 0. benyomás kialakítását, aki erre alkalmatlan.

A másik történet pedig a Duna jobb oldaláról majd egyszer. Nemsokára.

 

Összerakjuk lassan az őszi/téli terveinket, ha szeretnél benne lenni info@y2ycoaching.hu-n kérhetsz ajánlatot az üzleti coachingtól a több napos soft skill tréningeken át a teljes szervezetfejlesztésig. Diákszövetkezeteket nem vállalunk :D :D

ui: viccelünk ám, semmi bajunk a diákszövetkezetekkel. Általában.

Nálunk csak az eredmény számít - mármint kinek?

Maximum 10 éve létezhet fogalomszinten, de még ma is elvétve találkozunk vele Magyarországon, vajon mi lehet ez. A ROWE, a results-only work environment, azaz az a munkakörnyezet, ahol csak az eredmény számít.

Gondolva itt eredetileg arra, hogy a végtermék alapján történjen a bérezés, nem az eltöltött munkaórák után. Aztán mint minden jól felkapott téma kapcsán, anélkül született egy rakat cikk, könyv, elméleti tanulmány és lett már ebből szemlélet, hogy egyszer is megállt volna a többség, hogy végiggondolja, hogy mit is jelent ez valójában a munkavállalónak, és aztán azon keresztül mit jelent majd magának a cégnek. 

snow-white-and-the-seven-dwarfs-di-18.jpg

ROWE lett az az itthon még főleg utópisztikusnak tűnő látásmód, hogy mászhatsz te délelőtt fára a parkban, játszhatsz délután az asztalodnál, ha a meló megvan, jó dolgod lesz nálunk.

"Ilyen kell nekem is, hol van ilyen, mondd meg légyszí, és már jelentkezem is hozzájuk."

Ez a standard üzenet, amit ilyenkor kapnánk Tőletek, ha itt be is fejezném a ROWE (vagy CsAESzN - Csak Az Eredmény Számít Nálunk, milyen kár, hogy nem használunk magyar rövidítéseket, ugye?) környezetről való elmélkedésemet. De nincs ilyen szerencsétek, úgyhogy ezúttal megkímélem az inboxunkat. 

Mert valódi ROWE munkakörnyezet nagyon kevés helyen van itthon. Úgy értem nagyon. Elenyésző töredékében annak, mint ahányan kiírják ezt a honlapjukra, vagy ahol az interjún elmondják Neked, hogy ők bizony ilyenek. 

Azért, mert egy munkahelyen nem attól fog számítani az eredmény CSAK, hogy ezt mondom a cégemről. Hanem attól, hogy mindenki ezt hiszi. De mielőtt ezt kinyomtatod és lelaminálod az irodád falára, gondold inkább végig, hogy mit is jelent azon túl, hogy remekül hangzik. Azt, hogy:

1. Elhiszi a közvetlen vezetőd, ezért ennek a szellemiségnek a jegyében kezel, értékel, támogat Téged.

Ok, tegyük fel, hogy ez megvan. 

2. Elhiszi a felsővezetőd, ezért ennek a szellemiségnek a jegyében kezeli, értékeli, támogatja a Főnököd.

Ok, tegyük fel, hogy ez is megvan, már ezer éve így dolgoztok, elfogadta mindenki, legyen ő kicsi vagy nagy.

3. Elhiszi, minden egyes közvetlen kollegád.

Hoppá.

morgo.jpg

Minden egyes kollega. De miért, ugyan miért kellene mindenkinek elhinnie, hogy a ROWE azt jelenti, hogy igenis CSAK az eredmény számít, és hogy márpedig mi itt így dolgozunk és punktum.

Azért, mert ha nem teszi, akkor bizony ott átkozottul meg fog mérgeződni minden. Akár használunk passzívat magyarban, akár nem. Gyanítom nem. És azt is gyanítom, hogy már tudod, hogy miről beszélek, de azért hadd fejezzem be. Hátha még mindig azt gondolod valahol mélyen, hogy a ROWE a csoda maga, és bárcsak ilyen helyen dolgoznál Te is.

Elég egyetlen ember melletted, akinek szúrja a szemét, hogy te délelőttönként jó kamasz módjára otthon alszol. Elég, mert ő megjegyzéseket fog tenni. Ha ezzel egyedül van, akkor legjobb esetben, csak őt utálják majd emiatt. De ez a legjobb eset is fényévekre van az ideálistól, mert ez már bőven elegendő ahhoz, hogy a csapatotok atmoszféráját meggyilkolja.

daring_do_s_house_s4e04.png

Aminek egyenes következménye lesz, hogy egyre kevesebbet fogtok bejárni, ROWE ugye, tehát megtehetitek. Ha pedig nem jártok be, a maradék hangulatnak is lőttek. Hiszen ki van benn?

Az anti-ROWE ellendrukkerünk, aki szerint nyilván fontos az eredmény, de talán még annál is fontosabb lenne, hogy 9:00-kor letedd a feneked a székre, és hogy ne kávézzál 72 percet a szomszéd irodájában, ha már véletlenül benn vagy. És minél kisebb Morgó irodájában a tömeg, annál mérgesebb lesz a hangulat.

Szóval?

Szóval a légkörnek lőttek, ergó addig maradsz, amíg nem kapsz egy kicsivel is jobb lehetőséget, ROWE vagy sem, de +15% a fizudra, és léptél is.

Végeredmény: a cégednek -1 ROWE szemlélet, +1 Morgó. És ezt még megteszik párszor, és máris lőttek a ROWE-nek. Mert lesz egy kicsi csapat, ahol a ROWE bizony szépen lassan eltűnik, mert lassan több lesz a Morgó, mint kellene.

Mondom ezt azzal együtt, hogy félreértés ne essék, logisztikus létemre én bizony tökéletesen tudok azonosulni az "Istenben bízunk, mindenki más mutasson adatot."-szemlélettel. Meg azzal is, hogy a nap végén a lap alján azért csak a dollárjel lesz majd. 

De nem mindegy, hogy melyik nap végén, és végképp nem minden nap végén.

Ezért szervezet szinten sok helyen jobban tennénk, ha inkább az AOWE-ért küzdenénk. Attitude Only Work Environment. És ha már a hozzáállás, az attitűd ki van pipálva, akkor jönnek az eredmények.

Mert tetszik vagy nem tetszik, a megfelelő (adott szervezettel kompatibilis!) attitűd tud tenni az eredményekért, de az eredmények még magukban nem tudják megváltoztatni az attitűdöt. Nem mindegy, hogy tanya a Bakonyban vagy banya a... (Na mit tesz az ovikezdés egy anyával, ugye.)

Márpedig legyen az a szervezet nagy átlagban ROWE vagy sem, ha a Te csapatod már nem az, nem fogod magad jól érezni. Először a mikroklíma, aztán a klíma.

A második magában nem fog rajtad segíteni.

Egyébként az első sem.

 

Gyere velünk facebookon, ötezren leszünk mindjárt, és lassan indul végre a zárt csoportunk is, ahol azt is kibeszélhetjük majd, hogy most akkor melyik cég is a ROWE és melyik nem? 

 

képek: http://mlp.wikia.com/

4 tanulság a szabadúszás első évéből

1. Senki sem hiszi el, hogy te is dolgozol

Aki el tud menni délben a postára, az nem dolgozik. Mindegy, hogy végigmelózod az éjszakáidat, mivel nappal tudsz úgy tenni, mint aki ráér (!), ezért ráérsz, ennyi. Ha délelőtt például elmész futni, vagy lenyírod a füvet, és teszed ezt egy évben akár egyetlen egyszer, ezzel végleg elvesztél a munkavállalók szemében. A reggeli buszt elfoglaló nyugdíjashadtól még talán egy lépéssel jobb vagy a közutálatnak örvendő láblógatók listáján, de ez a lépés se túl nagy.

bus_2448993k.jpg

Úgyhogy vagy egyre/még kevésbé kezd majd érdekelni mások véleménye, vagy a nem létező munkaidőd felében azt fogod bizonygatni, hogy rohadtul nem érsz rá. ("Egy nap meghalsz, s a pokolra jutsz, vagy Hadleyburgbe. Inkább az elsőt válaszd."*)

2. A work-life balance fogalma értelmét veszti

Nincs munkaidőd és nincs szabadidőd. Teregetés közben céges telefont intézel és szerződés értelmezés közben vacsorát főzöl. Elindítod a parkolásod egy business coaching miatt, ami a munkád költsége, de az ügyfél után a haveroddal ebédelsz egy házzal arrébb, ami a sajátodé.

antiquechessclockwide.jpg

Délelőtt futsz, éjszaka emailekre válaszolsz. A láthatatlan sakkórát pedig sosem indítod el, és sosem csapod le. Így fogalmad sincs, mennyit dolgozol valójában. (Ráadásul ha szereted is a munkádat, hajlamos vagy magaddal is elhitetni, hogy a munkamániád hirtelen normális is lett ettől. Egyébként nem az.)

3. A tervezhetetlenség sosem engedi nullára az adrenalinszinted

Amikor épp azt hiszed, hogy ha szétfeszülsz sem tudsz több melót elvállalni, akkor bejön még három nemhagyhatomki megkeresés. Amikor három hét sakkozás után rájössz, hogy hova tud még valami beférni a naptáradba, elmarad két projekt és hirtelen felszabadul másfél hét. És mire odaérsz, megint nem fér be egy kávé sem sehova. Leszámítva a délelőtti futást, ld. első pont, ugye. Kigondolsz valamit novemberre, de februárra sem indul el semmi, kigondolsz valamit februárra, de lélegzetet sem kapsz, mire odaérsz, mert három másik másfél évvel ezelőtt ködbe veszett ügyfél órán belül csengeti a rég a pokol aljára kívánt telefonod.

agua--644x362.jpg

Amit egyébként nem veszel fel, mert szülői értekezleten ülsz. Munkaidőben igen, de mivel neked nincs, így nem kérdés, melyik szülő megy a szülőire. Azt meg senki sem meri megkérdezni, miért van munkaidőben.

4.Te határozod meg a saját kereseted

Lehet, hogy még nincs rá adatod, de bizony a gyomorérzeted (így hívjuk ezt magyarul?) már megvan arra, hogy pontosan tudd milyen és mennyi munkát kell abba belefektess, hogy legyen melód. Ezért a munkáért legtöbbször nem kapsz pénzt. Vagy nem rögtön. A melódért viszont igen.

Ha többet dolgozol, nincs időd több melót szerezni, ergó maximalizálod a mai hasznodat, de kérdőjelesen hagyod a holnapit. Ha kevesebbet dolgozol, de többet teszel az építésbe, lemondasz a bevételed egy részéről cserébe, hogy majd egyszer több legyen. Februárban talán, vagy novemberben, lásd 3. pont. Ezzel eléred azt, hogy te tudod beállítani magadnak, hogy mennyi pénzt akarsz keresni. Egyébként azt is, hogy mennyi munkával.

És mikor erre rájössz, kénytelen vagy válaszolni arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mennyit is szeretnél keresni. Mennyit ma és mennyit holnap. Amiről nyilván fogalmad sincs, honnan tudnád. Hiszen azt sem tudod, mennyi időért kéred egyáltalán a mennyit, lásd 2. pont. Ergo? Ergo elmész futni, az majd kitisztítja a fejed.

Délelőtt.

FACEBOOKON VELÜNK TARTASZ? ANNYIAN VAGYTOK, HOGY MOST MÁR A MEGKERESÉSEK 95%-A AZON JÖN, PEDIG AZ INFO@Y2YCOACHING.HU IS MŰKÖDIK. DE AHOGY ÉRZED.

képek: abc.es, picasa

 

*Nyilván megint Mark Twain, hát kitől idéznék? Megírt mindent, amit érdemes volt. :)

 

2018\08\17 PottokJudit komment

BB2Y - avagy hogyan látom baby bommerként az Y generációt, mint vezető (2. RÉSZ)

Az első gondolatok itt érhetők el. Egyben túl hosszú lett volna.

...ha számítunk rá, akkor be is vonjuk. Harmadik próbatétel: Az „azonnal”

Beültünk a tárgyalóba, és szépen kezdünk belemászni a témába. Eleinte figyel, jegyzetel Y-os társunk, naná, hogy a telefonjába, és persze a hozzám hasonszőrűek meg furcsán néznek fel a kockás füzetükből. Fiatalodtam vagy 30 évet, mert most már én is a telefonomba jegyzetelek. Csak előtte szólok a kollégáknak, hogy nem játszom, hanem a telefonom a jegyzetfüzetem. A fiatal kollégámnak tök természetes, ő nem szól.

Már 30 perce dumálgatunk, és kollégám előveszi a másik telefonját. Miért? Megtelt az első? Elfogytak benne a „papírlapok”? Nem. Neki elég volt, és innentől már feleslegesnek ítéli meg ottlétét, alternatív időtöltést keres, mert azért mégsem akar távozni. Ahogy az Y generációst nem köti már le a téma, azonnal vált, és újabb után néz. Lehet, hogy éppen a Messengeren szervezi az esti programját vagy csetel a személyi edzőjével, de már nem a munkahelyén van, csak fizikailag. Ezt a vezetőnek látnia kell a szeme sarkából, és nem elég tudomásul venni. Nem lehet a fiatalt ott hagyni ebben az állapotában, mert a többiek szemében kívülállóvá válik a következő 15 percben. Tehát vagy érdekesebbé kell tenni a megbeszélést, vagy egyszerűen segíteni rövidre zárni. A maradék időt pedig azonnal felhasználni arra, hogy a fiatal tehetséggel leüljünk pár percre beszélgetni. (Ez az ember már megint beszélgetni akar!!!) Igen, beszélgetni arról, ő hogy látta a témát, mit szűrt le, mit vitt el magával. Aztán bizony arról is, hogy a többiek vajon mit láthattak, és ők mit vihettek el. Ez sokat segít abban, hogy idővel rájöjjön, miért gondolkodnak a BB-sek vagy az X generációsok másképpen. Mi az ő kommunikációs stílusuk, eszköztáruk. Ez nagyon fontos, mert sok-sok évet kell együtt dolgozniuk még.

Visszamész a helyedre, leülsz a rég látott asztalodhoz, (mert állandóan a tárgyalókban ülsz, ahelyett, hogy a kollégáiddal törődnél) és nézegeted az e-maileket. Jobb alul egyszer csak jön egy buborék, és azt látod, hogy Y-os barátunk délután 14:32 és 14:43 közé betett egy „megbeszélést”. Nem is tudom örüljek-e, hogy hagyott 2-2-percet levegőt venni. Igazándiból azt az egyetlen negyedórát lőtte ki a napodban, ami két megbeszélésed között szabadon van... Na most mit csinálsz? Visszautasítod, hogy nem érsz rá? Így tudsz egy kicsit az e-mailekkel foglalkozni, meg szusszanni egyet. Elfogadod? Igen, elfogadod. Fiatalunk valami fontosat akar, ha ilyen gyorsan kellesz neki. Jön is pontosan, és döbbenetedre már az első megoldással érkezik a délelőtti megbeszélés témájában. Ez aztán a bevonódás, meg motiváltság. Őszintén:  NEKED, mint hasonló vezetőnek mik az első gondolataid? Tedd a szívedre a kezed. „Mégis mit akar 11 percben? Ez nem elég egy téma megbeszélésére. De türelmetlen! Azt hiszi nincs más dolgom, mint vele foglalkozni?” Ennél az utolsónál időzzünk egy kicsit.

Bizony tisztelt Vezető Kolléga, nincs is más dolgod, mint velük foglalkozni. Ebben a 11 percben kapsz egy nagyon gyors impulzust, hogy mennyire érdekli, vagy mekkora feladatnak ítéli meg, esetleg már most milyen akadályokat lát. De nem azért, mert Y-osunkat az vezérli, hogy miért nem tudja megcsinálni. Azért hozta a témát, hogy a Te szakértelmedre, tapasztalatodra számítva támogatásodat, segítségedet kérje. Hogy háríts el minden akadályt, aztán ő gyorsan tudjon haladni, azaz azonnal eredményeket tudjon elérni.

Ne feledd a kiválasztási interjún elhangzottakat! De tényleg, mi is volt másfél évvel ezelőtt? Ültetek az interjúszobában, és eljutottatok addig a témáig, hogy mi is lesz jelöltünkkel 5 év múlva. A válasz nagyon gyorsan jött, „előrébb szeretnék lépni”. Csodálkozunk ilyenkor, és keressük az értelmét, lényegét e 3 szónak. Ilyenkor persze elhangzik, hogy sokat tanulni munka közben, fejlődni, bonyolultabb problémákat megoldani. Ilyenkor megkérdezem, hogy nekem, mint vezetőnek mit kell tennem ennek érdekében? Mit vár tőlem, mint vezetőtől? A legtöbbször elhangzó szó a bizalom. Könnyű kimondani, de nagyon nehéz felépíteni, és főleg megtartani. Ezt követően azonban nem nagyon tudják megfogalmazni, hogy pontosan mit is várnak el a vezetőtől. Ezt nekünk kell napról-napra felépíteni, és figyelni minden rezdülésüket. Bizony ez nagyon más, mint BB vagy X generációs kollégákat irányítani.

Tudomásul kell venni, hogy nekik a gyors eredmény, a gyors haladás a lételemük, és azokra a vezetőkre néznek fel, akik ezt megértik, és támogatják. Hogyan? Azonnal vesszük a jeleket, azonnal igyekszünk a problémákat megoldani, akadályokat elhárítani, és mindeközben szakmailag is támogatást nyújtani. Egyre még erősen felhívom a figyelmet. Az Y generációs, akár csak egy kisgyerek azonnal elkezdi feszíteni a határokat. Új gondolatokat, szempontokat, teljesen más nézőpontokat és a végén új koncepciókat hoznak be.

Ezzel nem azt akarják bizonyítani, hogy ők mindent jobban tudnak, mert 2 diplomájuk is van és 2 nyelvet is beszélnek, hanem valóban újat, a kortársaiknak is tetsző dolgokat szeretnének létrehozni. Jól látod, e mögött pedig van egy adag megfelelési kényszer. Van, akinél erősebb, ami már korlátozó is lehet, de sokuknál egészséges.

Szeretik egymással is azonnal megosztani eredményeiket, hisz így tudják mutatni, hogy ők le is tesznek valamit az asztalra. Na és itt jön megint elő, hogy előrelépni, mert az is egy bizonyíték, hogy ők érnek valamit.

OK, meg is adod a sok segítséget, adsz mellé iránymutatást is, és azt hiszed, hogy ez most egy jó darabig elég muníció a számára, hogy haladjon. Figyelem, nem így van. Eltelik néhány nap, és megint jön a bejegyzés a naptáradba, jobb esetben. Más esetben pedig azonnal elkap a folyosón, ahogy éppen megérkezel az előző megbeszélésről, és feltesz gyorsan egy kérdést. Milyen volt a reggeli szereplésem a megbeszélésen?

Ha már bevontuk, dolgozik, kommunikál, még motiváltuk is, ég a visszajelzésekért. Ez a negyedik próbatétel, mert hisz három a magyar igazság, és egy a ráadás.

A tradicionális visszajelzés tervezett, és egy bizonyos forgatókönyv szerinti. A legrosszabb, mikor ez az egész lezajlik 15-20 perc alatt, és ráadásul a főnök beszél ebből 95%-nyit. Ja, és letudva egész évre. Ez egyébként még a BB-seknek és az X generációsoknak sem jó. Gépeknek érzik magukat, maximálisan alárendelt szerepben. Ez a fajta visszajelzés a mai kor normál szervezeteiben sem elfogadható, nemhogy egy Y generációs munkatársunkkal szemben. Miért is más az ő igényük? Miért kell velük ennyit foglalkozni? Miért kell ennyire figyelni rájuk? Egyszerűen mert igénylik a mindennapi működésükhöz.

Lássuk csak, lépésről-lépésre

  1. Előkészítés

Térjünk vissza ahhoz a pillanathoz, hogy elkap a megbeszélés után. Te már gondolatban a következő feladatodnál jársz, de lehet, hogy még az előzőt emésztgeted. Hirtelen szembe találod magad a kérdéssel, hogy Y-osunk milyen volt a reggeli megbeszélésen. Te pedig azt sem tudod, hogy mire is gondol. Elkezdesz általánosságokban beszélni, és pillanatok alatt elég kellemetlenül érzed magad. Belül feszít az érzés, hogy tudod, most nem vagy konkrét. Igazándiból szembesülsz azzal, hogy nem figyeltél fiatalunkra, hanem csak a saját témádra koncentráltál, meg a belső politikai viszonyokon járt az agyad, hogyan oldjad meg. Vagyis figyeltél rá, de nem mint emberre. Nem vetted észre, hogy bizonyos válaszoknál feszengett. Nem vetted észre, hogy ő is szeretne mondani valamit, csak te gyorsabb voltál, és mégis, ha a főnök beszél, akkor az a helyes. Pedig ő jót akar, és ráadásul lehet, hogy valami újszerűt.

Így semmi másra nem vágyik ebben a rövid visszajelzésben - ami persze azonnali kell, hogy legyen - hogy megtudja, ő maga hogyan működött.

Hogyan érheted el, hogy legközelebb konkrét válaszokat tudj adni erre a kérdésre?

  1. Figyelem

Amikor jön a következő közös szereplésetek egy megbeszélésen, előtte beszéljétek át, hogy ki mit fog vinni. Így a neki „kiosztott” szerep közben „csak” figyelj, és nem a téma mélyére, hanem a kollégánk működésére. Figyelj a mondataira, ahogy hangsúlyoz, ahogy gesztikulál, ahogy a vizuális eszközöket használja, ahogy fenntartja vagy éppen elengedi a többiek figyelmét. Nézd, hogyan reagál a kérdésekre, mennyire frusztrálja őt vagy mennyire kezd belemenni megoldásokba, részletekbe, aminek talán nem ott a helye. És persze a végén mindez hogyan fejlesztette az ő brand-jét. Mert ő azt szeretne építeni, neki legyen egy saját brand-je, ami tökéletesen ismertté teszi őt.

  1. Érzések

Most már van egy csomó megfigyelésed, amit meg tudsz osztani fiatal munkatársaddal. Mit is jó ilyenkor tenni? Biztos, hogy ne nyomj le egy olyan monológot, amit e téma elején leírtam. Az sem jó, ha elkezded ráolvasni, mi lett volna a helyes. Én ilyenkor elindulok az érzések felé, mert azokkal senki, de senki nem tud vitatkozni. Mint tudjuk, az első érzelmi reakciók 200-250 msec alatt kialakulnak. A szádat még megmozdítani sem tudod, de már testedben az érzés összes reakciója lejátszódik. Ezt kell az Y generációs kolléga esetén felszínre hozni. Elárulok egy titkot, ez nem csak az Y-osokra igaz. Ez igaz minden emberi lényre, éljen bárhol és bármilyen kulturális közegben és legyen bármennyi idős. Ha szépen előhozod az érzéseit, hogy egy-egy szituban mit reagált a szervezete, ő maga fogja megtalálni a helyes utat, vagy jön rá arra, hogy jó volt, amit csinált.

A golfedzőmnek két mondása is van: 

  • Ne akarj baromi nagyot ütni, mert akkor alig fogsz előrébb jutni. Ugyanis a görcsös akarásnak egy borzalmas rossz ütés lesz a vége, és 150-160 m helyett kullogsz 20 métert. Milyen az érzés ilyenkor? Nagyon rossz, frusztráló – „De én nem ilyet akartam!”
  • Ne nagyot akarjál ütni, hanem szépet. Ilyenkor az ütés könnyedebb, hisz arra gondolsz, hogy ezt éppen filmezik, és a labdád gyönyörű ívben emelkedve repül, és csak repül, és pont oda, ahova akartad. Itt az érzésed felemelő, mosollyal teli – „Szép az élet!” Már mész is a labdához, hogy átéld még egyszer. A visszajelzés itt is azonnali, mert rögtön látod a labda repüléséből, hogy mit csináltál.

A vezetőnek pontosan olyannak kell lennie, hogy az ilyen érzéseket hozza felszínre. Ha kiderül, hogy a kolléga egy ponton rosszul érezte magát, akkor jönnek a kérdések, hogy mikor is kezdett el benne rossz érzés kialakulni. Ilyenkor előjön, hogy nem érzete magát biztosnak egy szakmai kérdésben, hogy nem értette meg elsőre a kérdést, és nem merte azt mondani a másiknak, hogy fogalmazza meg másképpen. Ezekre a konkrét dolgokra aztán már adhatsz taktikát, megoldást hogy ilyenkor mi lehet a jó eszköz. Például visszakérdezni: „úgy gondoltad, hogy…?” (És erről még egy teljes könyvet lehetne írni, de ez most nem célom.)

Ha pedig a jó érzésekről kell beszélgetni, nos itt szokott a nehezebb dió előkerülni. Ugyanis az emberek ezekről nem szeretnek beszélni, mert dicsekvésnek, nagyképűségnek tűnik. Pedig pontosan ezek azok a pillanatok, amiért majd újból el akar veled menni egy megbeszélésre, mert szeretné gyűjtögetni Y-osunk ezen jó pillanatokat. Szóval csak kérdezz, amíg ki nem mondja – ezzel tudatosítva magában – hogy melyik helyzetben hogyan érezte magát. Ilyenkor erősíts rá, hogy mi volt az, ami benned, mint vezetőben is jó érzést keltett, és nagy a valószínűsége, hogy a résztvevő többi kollégában is.

  1. Nézőpontok

Eddig a saját megfigyeléseidről beszéltem, de akkor lesz igazán kerek a visszajelzés, ha kilépsz a saját zónádból. El kell látogatni vezető társaidhoz, más szervezeteknél dolgozó kollégákhoz. Igen, tőlük is kell visszajelzést kérni, mert a saját érzéseikről csak ők tudnak hitelesen nyilatkozni. Elsőre talán meg fognak lepődni, de elkezdenek téged is becsülni azért, mert az látszik, hogy törődsz a fiatal tehetségekkel. Nekünk, mint vezetőknek ez az egyik legfontosabb dolgunk.

  1. Kezdeményezés

Megvannak a visszajelzések, és most rajtad a sor! Neked kell kezdeményezni egy találkozót a fiatal kollégáddal. Ez a hagyományos út, amikor rendezett gondolatmenetben megosztod vele élményeidet, amiket te magad tapasztaltál, vagy kaptál másoktól. Azonban a legjobb, ha sikerül spontán belekezdeni egy négyszemközti beszélgetésbe ebéd közben, reggeli kávézás mellett. Ekkor utalj vissza arra, hogy a kollégának milyen jó érzése volt azon a bizonyos megbeszélésen. Itt meséld el, hogy találkoztál a másik vezetővel, és elmesélte, hogy neki mit jelentett az a pillanat. Ez a fajta spontán visszajelzés sokkal hatásosabb, mint egy előre „megszerkesztett” találkozó. Élj gyakran ezekkel a lehetőségekkel, mert ez is egy módja, hogy Y generációs kollégánk folyamatos, és azonnali visszajelzést kapjon. Ez ad neki erőt, hogy érdemes küzdeni, hogy érdemes az idősebb, de tapasztaltabb vezetőjére figyelni, segítségét kérni. Mi BB vezetők pedig ekkor kezdjük érezni azt a jó érzést, hogy kollégánk egyre inkább boldogul magától, és ez egy bizonyos részig neked, vezetőnek köszönhető.

Amiket most a visszajelzésről írtam, már nem annyira Y generációs fő irányok, ez bizony mindenkire igaz. Próbáld ki, és osszátok meg a tapasztalatokat vezetőtársaiddal egymás között.

Sok sikert a fiatalabb generációval! Én nagyon élvezem!

Üdv,

egy lélekben 35 éves vezető - 57 év tapasztalattal :)

Tetszett az írás? Még van egy csomó itt. Itt meg képek is rólunk.

 

Képek a Pixabayről

2018\08\09 PottokJudit komment

BB2Y - avagy hogyan látom baby boomerként az Y generációt, mint vezető

Na jó, most azzal kéne kezdeni, hogy egy BB korosztályt képviselő, kopaszodó vezető vagyok, de lelkileg megragadtam a 35-40 éves korban, miközben gyűjtögettem az élettapasztalatokat, amiből már 57 év van.

Vagy lehet, hogy ez lenne a jobb bevezető? Vezetek egy majd 80 fős szervezeti egységet egy multi cégnél, legalább 6-8 különböző tématerülettel, és 2/3-os Y generációs létszámaránnyal.

De írhatnám azt is, hogy eddig 120 különböző kolléga fordult meg az irányításom alatt, és a beválási arány 90% felett van. Ja, hogy mi lett a másik 40-nel? Átszervezés miatt átkerültek másik szervezethez, nagyobb arányban magasabb pozícióba, vagy belső pályázatok révén szintén magasabb beosztásba, és más osztályoknál építik tovább karrierjüket. De volt, aki cégen kívül mérettette meg magát, és hát sikerült.

Hogy én állandóan dolgozom, és csak ez van a központban? Egyáltalán nem. Golfozás mellett rengeteget utazunk, és imádunk együtt lenni a párommal. Sőt, a generációs kihívásokkal a gyerekeim révén is találkozom, akik pedig mily meglepő, az Y generáció tagjai.

Aztán írhatom azt is, hogy azért kéredzkedtem be ide vendég íróként, mert rendkívüli módon érdekel az utánunk jövő generáció, és most az Y és Z elnevezéssel illetett millenniumi fiatalokra gondolok. Ragadjunk is le itt ennél a témánál, hisz ezért írok most.

A Y2Y oldalán is megtalálható, meg még sok-sok száz helyen, hogy miért is más az Y generáció, akik lassan a munkavállalói réteg felét fogják adni, és mikor nyugdíjba megyek már 60% felett lesznek. Ne feledjük, azért ott vannak még az X generáció tagjai is.

Mint említettem majd 2/3-a az általam irányított szervezetnek Y generációs. Ez egy vezető számára manapság nem kis kihívás. OK 2/3-a Y generációs, aztán van X generációs és van bizony nyugdíj előtt álló is. (Közelebb a nyugdíjhoz, mint én.) Mondhatnánk, hogy akkor az Y-osok révén egész szépen egységes. Nos mindjárt szeretném is eloszlatni ezt, ugyanis hiába majd 50 fő Y generációs, de ez valójában 50 különböző Y generációst jelent. Ráadásul együtt kell dolgozniuk az előttük járókkal.

Arra gondoltam, hogy egy BB korban lévő vezető szemével nézzük meg az Y generáció kihívásait, és egyben egy vezető próbatételeit is.

És akkor meg is érkeztünk az első királyi próbatételhez:

Hogyan lehet 2-3 generációt egy irányba állítani, „beállítani” a sebességet, mely mindenkinek kihívó, de elfogadható, hogy azért mégis haladjunk előre. Hogyan lehet célokat kitűzni, mely inspirál mindenkit?

 

Bizony az a helyzet, hogy egy adott probléma megoldásában szükség van a korábbi sok-sok év tapasztalatára, nagy szükség van a mai kor eredményeire, de szükség van egy iránymutatásra is, mely a jövőbe mutat, és ami bizony még hordoz elég sok ismeretlen faktort ráadásul. A fiatal tálent azonnal szárnyra kap, elkezd vízionálni, jövőt alkotni, már bele is fogna a 2028-as feladatokba 2018-ban, mert hisz gyorsan kell jönnie az eredményeknek, mert nem ér rá várni, mert jönnek a félelmetes versenytársak, és aztán a végén ő marad a kis hangya. Aztán persze szépen el is sétál ezzel a vízióval a pofonokért, amit elég gyorsan meg is kap egy több generációt foglalkoztató multinál. De miért is?

Mert a nagyobb vállalatok belső működését a Baby Boomer korosztály vagy jobb esetben már az X generációs réteg szabta magára.

 

Ez pedig azzal jár, hogy jó előre meghatározott szabályok mentén kell működni, attól eltérni csak felsőbb engedéllyel lehet. Ha meg áthágjuk a szabályokat, akkor vizsgálat, szőnyegszéle. És akkor itt meg is érkeztünk a pofonok garmadához. A fiatal tálentnek fel kell ismernie, hogy pofont kapott, és nem szeretne többet, de a vezetőnek nem szabad engednie, hogy teljesen illeszkedjen a régi stílusú működéshez, különben ki fog újítani? Segíteni kell megkeresni, hogy milyen módon lehet a lehetőségek mentén mégis gyorsabban előrébb jutni, hogy az Y generációs ne veszítse el lelkesedését, de ne is lépjük át a még jelenlegi szabályokat. Ezzel párhuzamosan pedig a vezetőnek képviselnie kell az új irányt, és közreműködni abban, hogy az új igényeknek megfelelően módosuljanak a szabályok. Na ez meg a vezetőnek kihívás, hisz át kell lépnie a saját árnyékát, ki kell lépnie a számára biztonságot jelentő komfortzónából. Ez pedig csak úgy megy, ha minél többet és többet beszélget az Y generációs munkatársával, mert csak így tanulhatja meg, hogy mi az ami mozgatja, hajtja őt előre. Mi az, amiben nem érzi magát komfortosnak a BB-ek által felépített világban.

Itt bizony eltérő válaszokat fogunk kapni, mert hisz ők is különbözőek. Lesz, akit kiráz a hideg a rettenetesen bonyolult jóváhagyási procedúrától, mert azt érzi, hogy bizalmatlanok vele szemben, pedig ő minden lépésében a cégnek kívánja a legjobbat, csak másképpen. Aztán a másik kolléga alkotni szeret, de őt hagyják békén a 8 és a16 óra közötti bentléttel, mert ő délután és este tud alkotni.

Vegyünk egy egyszerűbb IT fejlesztést.

BB módszer:

Beszélgessünk, hogy mit is akarunk --> írjuk le az üzleti igényünket --> hagyassuk jóvá az üzleti vezetővel --> küldjük meg az IT szakterületnek --> tartsunk értelmező egyeztetést --> az IT elkészíti a fejlesztési koncepciót --> megküldi véleményezésre --> az üzlet félig érti, így egyeztetnek --> lezárják a koncepciót --> megrendelik a fejlesztést --> fejlesztés --> fejlesztői tesztek --> megkapja az üzlet, teszteli --> javítattja --> teszteli --> engedélyezik az élesítést.

Elfáradtál ugye a nem is teljes felsorolásban, mert kimaradt a change request, az elszámolási problémák stb. Ja, hogy ez 6-8 hónap?

Y-os módszer:

Beszélgessünk, hogy mit is akarunk --> mutassuk meg, hogy hogyan akarjuk megcsinálni --> mi legyen az első eredmény --> építsünk közösen egy IT szakemberrel egy „homokozó rendszert” --> próbáljuk ki --> mutassuk be az eredményt --> módosítsunk --> menjünk tovább a következő eredményig

Igen, felhatalmazás, bizalom à 6-8 hét!!!!

Na ezt kell közösen elérni. Az Y generációs kolléga mint mondtam elment a pofonért. De miért is kapott pofont?

Második királyi próbatétel, a kommunikáció:

A mi korosztályunk nagyon figyel arra, hogy a kommunikációja finom legyen, véletlenül se bántson meg senkit. Mi a vége? Félreértések, nem egyértelmű kijelentések, elbeszélések egymás mellett, finomkodások, oda nem érő üzenetek.

Ezzel szemben az Y generációs munkatársunk odaáll, elmondja, hogy mit szeretne, mi az amit most nem szeret a rendszerben, és egyértelműen elmondja, hogy neki mire van szüksége. Nem kertel, nem simogat, mert a cél lebeg a szeme előtt, amit el akar érni. Nem érti a másik oldalt, hogy ezt az egészet miért nem érti, miért ragaszkodik a megszokotthoz, és miért nem csatlakozik azonnal az ő elképzeléséhez, és mennek együtt tovább.

A kommunikáció kétsíkúvá válik, gyakran konfliktus is keletkezik belőle. Na ezt az Y generációs pedig nem tudja kezelni, hisz nem tud a BB fejével gondolkodni. Nem tudja, hogy a BB-s az összes kockázatot szeretné elkerülni, nem szeret hibázni, és neki egy esetlegesen sikertelen próbálkozás a homokozó rendszerben kudarc. Ezt pedig szintén el akarja kerülni, mert azt hiszi, hogy ha bevallja akkor csökken a nimbusza, megrója a főnöke, netán elveszíti az állását. Tehát ezek a félelmek vezetik abban, hogy ne akarjon azonnal beállni az Y-os mögé, és mindenképpen a megszokott folyamatok, eljárások mentén haladjanak tovább. Ezt egy vezető, akinek a szervezeti egységében sok az Y-os, nem teheti meg. Ugyanis nem fog sikereket elérni. Pedig egy sikeres vezető attól sikeres, ha a kollégái is azok.

Tehát a vezető mielőtt kiengedi az Y generációst a gladiátorok közé, felkészíti -  már megint: beszélgetésekkel. Igen, végiggondolják előre, hogy mi történhet, mit szólhat a másik fél, hogyan reagálhat. Hisz a vezető sokkal több tapasztalattal bír a kollégáit illetően, mint az 1-5 éve itt dolgozó Y generációs, aki ráadásul első munkahelyén van. A vezetőnek támogatnia kell a fiatal elképzelését, módszereit, és ha szükséges, akkor mint mentor vagy coach kell, hogy részt vegyen ebben.

 

 

Azt pedig nem nagyon tanácsolom, hogy ha nehéznek látszik a dolog, akkor a fiatalt távol tartsuk az arénától. Meg kell tanulnia érvelni, meg kell éreznie a bőrén, hogy mit is jelent a különböző megközelítések garmada egy tárgyalón belül.

De ez miért probléma? Nos azért, mert ez a bizonyos Y generáció és főleg a fiatalabbja már nagy részét az életének virtuális térben tölti, ahol csak a hasonszőrűekkel kommunikál, és azt is speciális nyelvezettel. Ha valaki nem hasonszőrű, kikapcsolja, nem is létezik számára. Aztán jön a munkahely, ahol a munkatársakat nem lehet kikapcsolni. Még rosszabb, együtt kell vele dolgozni, beszélgetni, érvelni, alkotni. Természetesen az érveléstechnika is tanulandó. Csak gondoljunk bele, hogy pl. az egyetemen mekkora az írásbeli és a szóbeli vizsgák aránya. Akik pedig csak középiskoláig jutottak, magoltak vagy körmöltek. Retorika nulla.

Ez megint a vezető egyik kihívása, hogy erre is felkészítse a jövő embereit. Ez pedig csak példamutatással és gyakoroltatással megy. Időt kell rá szánni, és pl. egy vezetői szintű megbeszélésre vigye el magával az Y generációst annál a témánál, amiben számítunk az ő közreműködésére.

De ha számítunk rá, akkor be is vonjuk. Harmadik próbatétel, az azonnali reagálás – de ezt már csak a következő bejegyzésben…

Egyébként Baby boomerekkel is foglalkozunk...ha lélekben Y-ok ;)

Képek a Pixabayről

Írónk valós személy, nagy tapasztalattal rendelkező multis vezető, akinek nevét saját kérésére - és persze a GDRP-t figyelembe véve :) - fedje jótékony homály. Viszont jó hír minden Y-nak, hogy TÉNYLEG léteznek ilyen vezetők ;)

2018\08\08 nzsofiy2y komment

6+1 érv, hogy Ausztriában töltsd a nyár utolsó hosszú hétvégéjét

35 fok, hétvége, pattanj kocsiba itthon bármerre, vagy akár ugorjatok el Ausztriába egy hétvégére. Ha már eleged van a metró felújításból, minden tipp jól jön, igaz? 

6 érv Ausztria mellett:

1. Tudod, mire számíthatsz

Bárhol megállsz, tuti, hogy lesz egy szuper játszósarok vagy játszótér és persze itt a pelenkázóknak is találnak helyet. Nem kell azon aggódnod, hogy menj be a személyzeti öltöző padján pelenkázni, hanem van rá helység, ahogy lennie kell.

303_sonnblick_hotel_egg_am_see_karintia_1.jpg

 2. Nem spórolják ki a belevalót

Eddigi számtalan síelés, több rövid hétvége alapján biztosan állíthatom, hogy az osztrák idegenforgalom szereplői igényesek. Nyilván elsősorban magukra, mert számára lenne ciki, ha az a review jelenne meg, hogy gagyi a kiadott szobája, lakása, háza.

Az ingatlanok jó minőségűek, tökéletes felszereltségűek és tiszták.

3. Kulináris élvezetek

Persze beleszaladhatsz egy-egy ízetlen habos sütibe, de ki akar olyat enni? Már egy Merkur látogatás felér egy mini-vidámparkkal kicsit gasztroőrült felnőttek számára. Szépen előkészített, minőségi alapanyagok, nagy választék a kisebb falusi boltban is. Ami igazán érdekes, hogy a boltokban kb. magyar árakon.

austria-summer-two.jpg

 4. Meseszép tavak

Igen, persze, nekem is a Balaton a Riviéra, de ezek a kis és nagyobb gyöngyszemek!

Wörthi tó, Mondsee és az általunk tavaly felfedezett Zell am See, mind körbejárható, körbe biciklizhető, és a luxus mellett az egyszerű-de-nagyszerű kempingek is mindig helyet kapnak. Okosan csinálják!

29106791_m.jpg

 5. Hegyek-völgyek

Kora ősztől kora nyárig havas hegycsúcsokat a zöldellő mezők felett egyszerűen látni kell. Conteo nélkül is tudjuk, hogy erősen változóban a látkép, ideje mielőbb elmenni megnézni. Mi augusztusban épp lemaradtunk a hatalmas Grossglockneri hóviharról, így csak a X000 m magasan elfogyasztott nyári Germknödel élménye maradt meg- ne hagyd ki te sem, nyáron sem.

kaisertal_wandern_ferienland_kufstein_3_onlinejpg3352932.jpg

 6. Nyári tipp – itt nincs allergiád!

Elképesztő érzés, hogy a hegyek, állatok és minden egyéb között semmi tüsszentés és szem vakarás egészen addig, míg vissza nem érsz Magyarországra. Persze ha nem a parlagfűre vagy allergiás, hanem másra, akkor azért járj utána, mielőtt elindulsz!

krimmler-wasserfaelle-oeav-sektion_warnsdorfkrimmljpg3071523.jpg

+ 1 keserédes tény

Ha nem tudsz németül vagy angolul, akkor sem érhet már gond: itt minden (!) pincér magyar. Hegyen-völgyön, tó mellett és városban egyaránt. Ez a kemény….

Tény, hogy Ausztria nem adja könnyen magát. Úgy jó, ahogy van, mégsem mondhatjuk, hogy egyértelműen otthonos ország lenne, érezhető némi távolságtartás. Ezzel együtt szeretjük és szeretni fogjuk, talán idén újra. 

Neked sem késő még elindulni még idén, vagy jövőre… vagy inkább most már síelnél egyet? 

Még egy szűk hónap és óhatatlanul vissza a melóba. Vagy? A váltáshoz üzleti coachot találsz itt. 

 

képek: austria.info mert a képeink nekünk is otthon, amíg mi csavargunk :)

2018\07\18 nzsofiy2y komment

Nyár, iroda, túlélési technikák

Szöszmötölés helyett tippek az irodai nyárra

desigual_seaside.jpg

SOHA nincs időm semmire!

Elképesztő hosszú a ToDo listám!

Hú, most jó sok dolog összejött, most nem érek rá...

Évszaktól függetlenül gyakorlatilag naponta hajtogatjuk a fentieket és szinte már tökéletesen el is hisszük, hogy nekünk semmire nincs időnk. Egy tavalyi kutatás szerint elfoglaltnak lenni az új státusszimbólum, de ha te másra vágysz, akkor fontold meg,mivel takaríthatnál meg pár értékes percet, órát. Nyáron ez valahogy különösen fontos, hiszen ilyenkor extrém módon megnő a szabadságvágyunk, nem igaz? 

Messzemenőkig nem értek egyet azzal, hogy "arra van időd, amire szeretnél", de azzal igen, hogy visszaerezhetsz egy kis időt:

0. Akkor kezdj dolgozni, amikor dolgozni kezdesz

Felkelés után gyors e-mail check? Még be sem értél, de már fél órája feszülsz azon, hogy mindent kéne csinálnod? Ugye tudod, hogy a saját aksidat már sikerült is félig lemerítened?! 

A 0. pont persze az estére is vonatkozik: ha letetted a tollat/gépet, akkor ne kacsints vissza az e-mailekre óránként. Vagy akkor még nincs vége a napnak, csak rendkívül szétszórtan benne maradsz egy reggel 7-től este 11-ig tartó munkanapban. 

1. Jegyzetelj!

Appba, papírra, hangoddal, kezeddel, tolladdal.

A megbeszéléseken a másik fél értékelni fogja a gesztust, mert ezzel is jelzed, hogy fontos amit mond. Másrészt ha már annyi felé áll az agyad, hálás leszel magadnak. Nincs mit "elvinni" arról a meetingről? Akkor miért vagy ott?!

notes.jpg

2. Tartsd be a határidőket

Magad miatt - így vagy korrekt. Ismerd magad annyira, hogy tudd, előre készülős vagy épp utolsó pillanatban belekezdős vagy. Számolj a következményekkel és csináld meg azt, amit vállaltál. Hogy túl sok dolog van a listán? Lépj a 3. pontra.

3. Állíts fel fontossági sorrendet

Ugye milyen érdekes, ha nem "prioritási listának hívod", akkor egész érthető, nem? 

A 3. pont lényege: gondolkodj. Mi következik egy másik elem után? Mit kell most azonnal megcsinálnod, mit ér rá később? Mi a, ami miatt másoknak várniuk kell? 

Van egy szuper gyakorlatunk erre, de itt is olvashatsz egy verziót. 

4. Csinálj valamit a Facebook megszállottságoddal

Akinek nem inge... a Statista szerint naponta átlagosan 135 percet, azaz több, mint 2 órát töltesz a social media felületeken. Ez leginkább a Facebookot jelenti, valamint Insta és hasonló oldalak. Ebben még nincs benne az online cikk olvasás, de mivel gyakran keveredik a két tevékenység, nyugodtan csapj hozzá 30 percet. Szóval máris van 3 órád. Azért köszi, hogy ezt a bejegyzést elolvastad!

5. Blokkolj idősávot a naptáradban

Ekkor tényleg dolgozz. Ez nem lesz nehéz, mert már a 4. ponton túl vagy.  Vedd fel a projektek fonalát, készítsd el a prezit, írd meg az összefoglalót, küldd el, amit kell. A végén pedig dicsérd meg magad ;)

Egyszerre csak egy dolgot próbálj ki és azt azt építsd be a mindennapjaidba.

Még ma.

 

Csak halkan jegyzem meg, hogy ha mindig csinálsz valamit, akkor pont az összetettebb gondolatoknak nem adsz időt és teret. 

És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.

(Copyright: Micimackó)

A "semmit tevés" ad ugyanis teret a kreativitásnak, absztrakt gondolatoknak. Ha elsőre ijesztőnek tűnik, akkor keretezd át úgy, hogy "gondolkodási időt adsz magadnak".   Nem hiába, édes semmittevés...

dolce_far_niente.jpg

 

 A felső kép a Desigual központjából készültek, kilátással a barcelonai playa-ra. Ugye mindjárt jobb kedved lett? :)

(Forrás itt és itt és itt)

Ha még nem ilyen az irodai kilátásod, de szeretnél váltani, akkor keress minket.  

Interjú nélkül ne vegyél fel magadnak embert!

Az év címe, gondolod most. Mégis kinek jutna eszébe felvenni valakit interjú nélkül? 

Sokaknak.

Nem úgy értem, hogy nem interjúztatnak egyáltalán. De igen. De egyre több helyen látjuk, hogy költséghatékonyság, gyorsaság, időspórolás, miegyéb címszóval ellátva nem az interjúzik, aki majd dolgozni fog az illetővel.

Komolyan? Komolyan.

Képzeld el, hogy úgy vesznek fel alád embert, hogy te nem hagytad jóvá. Képzeld el, hogy ebből ezerszer több van, mint hinnéd, sőt - bár nincs rá kutatásom, de még felmérésem se - mintha ez a szám még hajlamos lenne növekedni is.

mek-oszk-hu_j48tqqbc.jpg

És tökre értem, hogy anno is remekül működtek a házasságok, mikor az érintett pár felesleges variálása nélkül a szűlők jó előre eldöntötték, hogy kinek ki lesz a férje, felesége. De már Mária Terézia is szerelemből ment férjhez, könyörgöm.

Egyébként meg 2018 van. (És emiatt a mondat miatt kell majd jövőre átírnom a fél cikket, hogy aktuálisnak tűnjön, amikor még mindig ugyanezen fogunk lamentálni.)

Legyen az a világ legjobb jelöltje, a világ leggyakorlottabb interjúztatójával párosítva, ha te nem nézted, vagy legalább nem hallgattad meg, és veled aztán nincs kémia, nem fogtok tudni normálisan együtt dolgozni. Ha már elég profi vagy egyébként, ráadásul hozzá is szoktál, hogy alattad pakolgatják az embereket, akkor nyilván te is tudod, hogy ez már ferdítés. Mert persze hogy fogtok tudni együtt működni, hiszen megtanultál már kezelni mindenkit. Elhiszem. DE.

1. Plussz energiát kell beletenned, amit tehetnél másba. 

2. Fogalmad sincs róla, hogy az, hogy neked ez plussz erőfeszítés, hogyan csapódik le benne. Mert egyébként legyünk őszinték - nem igazán szereted. Lehet, hogy nem lát belőle semmit, csak érzi valahogy. És lehet, hogy látja is, és mindkét esetben el fogod veszteni előbb vagy utóbb.

3. Ha belepusztulsz sem tudsz neki igazi rajtgép típusú vezetője lenni, hacsak azért nem, hogy megszabadulj tőle. "Kimenedzseltem." Ismerős kifejezés?

4. A "nincs kémia" érzet gyakran teljesen kölcsönös. És szuper, hogy ő is van annyira szocializálva, de megint a 2.) lesz a vége ennek a verziónak is.

Akkor meg már nem lett volna jobb mindkettőtöknek, ha fel sem veszed? De őszintén.

Nem mondtam, hogy csak úgy lehet valakivel dolgozni, ha kölcsönös az imádat. De azt igen, hogy igenis van olyan, hogy két ember között egyszerűen nincs meg az a minimális összhang, ami ahhoz kell, hogy ők szeressenek és akarjanak együtt nemcsak dolgozni, hanem fejlődni.

Márpedig ez esetben mindkét félnek jobb lenne, ha nem a te csapatodba kerülne. Vagy te nem kerülnél az ő csapatába. 

Tehát az, hogy hatékonyság címmel keresztbe kasul interjúztatunk a szervezetben, egyszerűen hatékonytalan. Ami különösen vicces, hiszen pont az eredeti, és egyetlen célkitűzést nem sikerül vele megvalósítani, amiért bevezették.

 

4801 követő, még mindig csak itt tartunk, márpedig megígértük Zuckerbergnek, hogy nyár végére elérjük az 5000-et. Segítenél?

 

Portón túl

Az Ibériai-félsziget tetején I.

9 éve Malagából indulva, három hét alatt bejártuk Portóig Dél-Spanyolországot és Portugália középső, déli részét. Akkor eldöntöttük, hogy egyszer még visszajövünk és bepótoljuk északot, ami akkor kimaradt. Erre idén került sor, ezúttal csak 7 napunk volt, de ügyes szállásfoglalásokkal és némi tervezéssel így is rengeteg minden belefért.

36369127_10156362595057159_3389345442746597376_o.jpg

Portóból indultunk, ide megy a wizzair (wizz-erste hitelkártyával, némi pénzügyi fegyelemmel, aminek a fenntartásához Ildi blogjától sok segítséget kaphatsz, egész pontosan 0 HUF-ért vettük a jegyeket megint, csak pontokból). Itt béreltünk autót, némi utánajárást ez sajnos igényel, mert sok helyen méregdrágán mérik, hogy ha át szeretnéd vinni az autódat egy másik országba, szóval erre érdemes nagyon figyelni.

Az alapár kemény 22 EUR volt, ezért egy két éves renault clio-t kaptunk egy hétre, az észak-portugál pályákon kötelezően bérelendő kis kütyüvel, díjakkal, határátlépéssel együtt is kijöttünk 25.000 HUF alatt 7 napra, szóval tényleg botrányosan alacsony árakat lehet találni a környéken.

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_07_02_152612.jpg

36333459_10156362579872159_8834687048574042112_o.jpg

Portó elképesztő változásokon ment keresztül, mióta utoljára itt jártunk, szóval aki teheti, most menjen, amíg még élvezhető. A város továbbra is gyönyörű, a gettókat szinte teljesen kitisztították, a felújítások a homlokzatok megőrzésével, döbbenetes ütemben zajlanak. Turista már rengeteg van (érzésre több, mint 9 éve Lisszabonban, mi lehet Délen?), de legtöbbjük nem jut tovább a városon.

36357752_10156362594362159_7565622790695419904_o.jpg

Pár órás városnézést, és az anno kimaradt Livraria Lello (a világ legszebb könyvesboltja, a Harry Potter megihletője) megtekintését követően elautóztunk a Magic Mountains nevezetú vidékre, ahol végigjártuk a Passaicos de Paiva-t.

A trailt két éve nyitották meg talán, egy 8 kilométer hosszú faösvény, gyönyörű tájon, rengeteg lépcsővel. Konkrétan karbantarthatatlannak tűnik, úgyhogy most érdemes végigjárni, amíg szét nem korhad :).

Cinfaes környékén aludtunk egy remek citromtortás néni ősöreg kastélyában, majd egy lamego-i városnézést követően másnap jött a Douro-vidék.

lamego-sanctuary-nossa-senhora.jpg

A mi Tiszánkhoz hasonlatos folyón hajózva lehet a legjobban megnézni a környéket. Apró falvak, végtelen szőlők és borospincék, házak, kóstoló kóstoló hátán. Santa Eugenia faluja mellett aludtunk egy agriturismo-ban. A portugál árszint vidéken töredéke a spanyolnak (és sok mindenben olcsóbb, mint Magyarország), egy kávé ezekben a falvakban 0.5-0.6 EUR, egy éjszakáért 30-40 EUR-t fizettünk gyönyörű szállásokon, legtöbbször reggelivel, kettőnkre. 

36416182_10156362593382159_3319721944114266112_o.jpg

Sao Joao éjjelét - ami a mi Szent Iván éjünknek felel meg - méltóképpen megünnepelve a helyiekkel (akik nyilván nem engedték kifizetni a vacsorát, hiszen vendég vagy) másnap tovább haladtunk északra, a Montesinho nemzeti parkba. Braganca gyönyörű, és kongóan üres városát és várát megtekintve eljutottunk a kempingünkbe, ahol rajtunk kívül egyetlen pár tartózkodott, két idős angol hölgy, egy kiszuperált volkswagen mikrobusszal. (Sári, ez a jövőnk!! a szerk.).

A park már a spanyol határon fekszik, amit egyetlen kő jelez, rajta egy E betű. Cseppnyi kőfalvak, fekete ruhás nénik, kóborkutyák, előre köszönés az utcán. Az óceáni klíma itt már nem érződik egyébként, már a Douro völgyében is 35 fok volt, ahogy itt is, az úszómedencék viszont gyakori vendégek a környéken, a kempingnek is volt és a citromtortás néniknek is, úgyhogy az ellátás luxus, csak az árszínvonal nem. 

36358226_10156362579947159_5707772581583519744_o.jpg

Másnap feltankoltunk az utolsó portugál Lidl-ben, és továbbmentünk északnak, Las Medulas, a legnagyobb egykori római aranybánya irányába.

Folyt. köv.

Öt lendkerék a változáshoz

avagy mire figyel egy coach ha változni akar

Idén nyáron nem csak a foci vb kezdődött le, hanem az életemnek egy új időszaka is. Átrendeztem egy kicsit a dolgokat, hogy többet tudjak azzal foglalkozni, ami igazán érdekel, és amiben még sokat fejlődhetek. Éppen ezért gondoltam arról írok, hogy mi az én személyes módszerem a fejlődésre, változásra.

Azt mondja egy hirdetés, hogy vegyek meg egy bizonyos testedző gépet, napi negyed órát tornázzak vele intenzíven, és tartsam be a mellékelt füzetben leírt diétás tanácsokat. (Ugye Te is találkoztál már hasonlóval?)
Gondolom, hogy ha egy egyébként egészséges ember napi negyed órát (ami, lássuk be igazán nem sok) intenzíven mozog, és odafigyel arra, hogy mit eszik, akkor fogyni fog. Lehet, hogy valaki lassabban, valaki gyorsabban, de a hatás garantált. Mindenki szeretne fittebb lenni, tovább élni és vonzóbbá válni, és szinte mindenkinek van napi negyed órája. Hazánkban mégis minden negyedik felnőtt túlsúlyos!

Legyen szó testedzésről, vagy a rossz szokásainkról, a legáltalánosabb feloldása a fenti látszólagos ellentmondásnak, hogy „ha meg is születik az elhatározás, a cél előtt elfogy a kitartásunk”. Ha elfogyott a kitartásunk, akkor jön a csalódottság (negatív érzés) és az önhibáztatás (a felelős azonosítása), majd a lemondás (önigazolás:„hiszen tényleg csak ennyire vagyok képes”).

man-641691_640.jpg

-nem én vagyok a képen-

A csalódottság oka legtöbbször az, hogy a „módszer” tisztelete elhomályosítja azt, hogy különbözőek vagyunk. „Ez a módszer korábban mindenkin segített, rajtam mégsem, tehát bennem van a hiba.” A módszerek tisztelete eltereli figyelmet azokról a személyes tényezőkről, amik valóban meghatározzák, hogy sikeresek lehetünk-e céljaink elérésében.

Ezért célszerű óvatosan kezelni a jól bevált módszereket - ezt is - , viszont van néhány olyan szempont, amit  szem előtt tartok a saját életemben.

1. Nem markolok túl sokat

A legtöbb dolog, amin valaha változtatni szerettem volna, vagy arról szólt, hogy elkezdjek valamit, amit eddig nem csináltam, vagy arról, hogy amit eddig rutinszerűen rosszul csináltam, megváltoztassam. Ezek a témák olykor plusz időt, és minden esetben plusz koncentrációt követelnek. A plusz koncentrációhoz extra energiára van szükségem, ráadásul szinte folyamatosan.

Az erőforrásaim pedig végesek. Priorizálom a kitűzött céljaimat és nem változtatok egyszerre túl sok mindenen.

Amikor felismerek valamit, amin változtatni szeretnék, elönt a tettvágy. Úgy gondolom, hogy el kell kezdenem foglalkoznom a célom megvalósításával. Ilyenkor csak ez az egy dolog kerül figyelmem középpontjába, ezért úgy érzem, nincs szükség priorizálásra. Ez nem így van. Ha ezen a ponton megállok és végiggondolom, hogy milyen változtatásokban vagyok éppen benne, amelyek még nem zárultak le – csak már kicsit kikerültek a figyelmem középpontjából –  sokszor rá kell jöjjek, hogy mégis túl sok minden van már egyszerre a porondon. Ilyenkor el kell halasztanom az új kitűzött cél felé való indulást, egy előre meghatározott, jól mérhető eseményig (egy korábbi célom megvalósulásáig), amíg más folyamatokból erőforrásaim szabadulnak fel. Lehet, hogy ez túlzottan konzervatív gazdálkodásnak tűnik, de nem is hinnéd, milyen sokat segít, ha várnom kell a kezdésre!

 

2. Fenntarthatósági stratégiát alkotok

Számomra egy változtatás akkor fenntartható, ha folyamatosan jelen vannak az energiát adó visszacsatolások, jutalmak, nem csak egy távolban elérendő cél lebeg a szemem előtt. A stratégiaalkotás során a ráfordításaimat, erőfeszítéseimet olyan mértékűre kell szabnom, amelyet képes vagyok a fent említett jutalmakkal ellentételezni. Lehet, hogy látványos és gyors változást szeretnék elérni, ezért nagy erőfeszítéssel kezdek bele a folyamatba, ami önmagában nem baj. A veszély pusztán abban rejlik, hogy ezt a nagy energiát nehéz fenntartani, nehéz folyamatosan megadni magamnak azokat a jutalmakat, elismeréseket, amiért érdemesnek érzem tartani a tempót. Ha az energiabevitel leesik, már kevesebb a koncentráció, az edzés, és lassul a fejlődés a megszokotthoz képest. A visszaesés gyakran a csalódás és az önhibáztatás miatt meg is szünteti a folyamatot.

Például a dohányzásról való leszokásba úgy kezdtem bele (sokadszor), hogy nem céloztam meg a teljes leszokást, csak minden reggel az aznapi cigaretta-mentességet. Ma sem mondom, hogy leszoktam-e, de a döntésem napja óta 15 év telt el anélkül, hogy rágyújtottam volna.

Nem tud eredményessé válni egy projekt – bármennyire jövedelmező üzleti lehetőségre is épül –, ha a likviditása nem biztosított!

És hogy mik a jutalmak? Bármi lehet, ami azonnal élvezhető. Egy hangosan kimondott mondat este lefekvés előtt, hogy „ma is megcsináltam”, egy kocka a kedvenc csokimból, a társam elismerő tekintete, stb. A legnagyobb sport eredmények sem üres stadionokban születnek, hanem több ezres éltető tömegek előtt! Ha megtalálom a szurkolóimat, már nagy lépést tettem a stratégiám fenntartása felé.

update-1672350_640.png

Persze a megfelelő stratégia, koncentráció, energia és a várakozásból adódó kiéhezettség sem garancia az azonnali sikerre.

Ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírem: a rossz hír, hogy a témában nincs garancia semmire, a jó viszont az, hogy a csalódásra fel lehet készülni.

3. Felkészülök a csalódásra

A csalódás felkavar, letör és megtör. Ha csalódok mindig ott a kísértés, hogy feladjam. Ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy mi változott, ahhoz képest, amikor kitűztem a céljaimat. A válasz legtöbbször az, hogy semmi lényeges.

Mégis mi az a „lényegtelen”, ami miatt most kész lennék feladni? Válaszom erre, hogy ez a lényegtelen nem más, mint egy aktuális érzés. Egy érzés, amit az táplál, hogy mást gondoltam magamról, mint amit aztán kaptam. Két fontos dolog vezethet ahhoz, hogy gyakran csalódjak: az egyik az, hogy nem ismerem eléggé működésemet. A másik csalódáshoz vezető ok az, ha egy hollywoodi film főszereplőjeként képzelem el magam, és a célom felé vezető utamat, aminek a végén mindig ott a happy end.

Az élet azonban sokkal jobban emlékeztet egy művészfilmre. Van, amit képes vagyok elsőre elérni és van, amit nem. Ezért, ha belevágok valamibe, akkor előre elképzelem a kudarcaimat és azt, hogy hogyan fogom azok ellenére folytatni az utamat.

4. Nem keresek bűnbakot

Az önhibáztatás egy ilyen helyzetben természetes reakció, de csacsiság és veszélyes dolog. Csacsiság, mert hibást keresni egy ilyen helyzetben felesleges, és veszélyes, mert ez a reakció visz a lemondáshoz, a módszerek felülvizsgálata helyett, azonnal a célok felülvizsgálatához.

Ha van olyan módszer, amit más sikeresen alkalmaz, de nekem nem megy, az nem az én hibám. Mások vagyunk!

5. Személyes módszert alkotok, vagy választok

Nem vagyunk egyformák, sem testben, sem lélekben. Tehát mielőtt változtatok magamon, meg kell ismerjem magam. Ilyenkor nem általában kell keresnem létem célját és természetét, hanem célzottan azokat a kérdéseket kell megválaszolnom, hogy a személyes működésemben, mik azok a tényezők amik gátolják, illetve segítik a változtatás fenntartását. (Lásd fenntarthatósági stratégia)

Ha megválaszoltam a fenti kérdéseket, csak akkor alkothatok saját módszert, vagy kereshetek egy már jól beváltat, ami passzolhat hozzám.

Őszintének kell lennem  magamhoz! Képesnek kell lennem az önreflexióra.

Ha még nem vagyok képes, akkor sokat segíthet valaki, akiben megbízom, legyen az a párom, egy barát, vagy egy szakember.

 

 

Képek a pixabayről.

A zöldszemű (szakmai) szörny

A szakmai és a kapcsolaton belül érzett féltékenység mindössze egyetlen dologban különbözik egymástól. Ha a feleségedre/férjedre vagy féltékeny, talán van annyi eszed, hogy nem írod ki az ablakba. Vagy ahogy a kistesóm mondaná: "Az, hogy izzad a tenyered, a te problémád. Nem kell mindenkinek tudnia róla."

image_3.jpg

Mi is a gond ezzel? Miért baj, ha féltékeny vagyok a másikra akár házasságban, akár a szakmámban? És egyáltalán miért baj, ha világgá kürtölöm?

A házasságon belüliről hadd ne mondjak véleményt, azt tűrje szegény férjed/feleséged, ha nektek ez így jó.

Maradjunk szigorúan üzleti fronton, ahogy eddig.

A gond szerintem kettős. 

1. Miért vagy féltékeny?

 2. Miért írod ki az ablakba?

Kezdjük az 1)-essel, hátha úgy nem vesztem el a fonalat. Ha szakmai féltékenységet érzel, ennek általában egyetlen egy oka van, nem több. (Nem meglepő módon ugyanaz, mint a házasságban.) Az önbizalomhiány. Csakhogy szakmai fronton ezen már különösen érdemes egy kicsit megállni és magadba nézni.

Mert kire is vagy féltékeny tulajdonképpen? És miért?

Arra, aki ellopta a régóta vágyott pozíciót?

Vagy arra, aki lenyúlta a régóta megszerezni kívánt ügyfelet?

Vagy arra, aki magasabb fizetésemelést kapott, mert hangosabban nyafog, mint te?

Aki ellopta a pozíciót, az az esetek 99%-ban többet tett érte. Vagy okosabban.

Aki lenyúlta az ügyfeledet, arról elhitték, hogy jobb lesz, mint te, avagy szimplán jobb volt a kémia, még avagyabb olcsóbb, más, neki ott és akkor jobb, mint te. Bármiért is.

green-eyed-monster.jpg

Aki magasabb fizetésemelést kapott, az magasabbat érdemelt, vagy jobban tudja kommunikálni az igényeit, mint ahogy te tetted. 

Igen, és persze mindig van a kivétel, aki erősíti a szabályt. De könyörgöm, ezért féltékenynek lenni? Nem tanulni kellene tőle?

Nem hangosabban sírni tanulni, azt még véletlenül se. De megnézni, hogy ő mit csinál, rácsodálkozni, hogy igen, milyen igaza van, én ebben még gyengébb vagyok, én még ezen dolgozom. Én még megtanulok rendesebben franciául, én még kifejlesztek három új terméket, én még eltüntetem a helyesírási hibákat a promóanyagjaimból.

És ennyi.

Ha féltékeny vagy, akár a karrieredben, akár az üzletedben, lehet, nem értékeled magad eléggé. Nem vagyok pszichológus (van köztünk egyébként aki az is, szóval ha mind a magánéleted, mind a karriered megkeseríted ezzel, akkor szívesen összekötünk vele - de nem coachingra), úgyhogy nem szeretnék foglalkozni az okokkal. Legyen az bármilyen eredetű, mindegy. Térjünk át helyette a 2)-re, hátha még sikerült megtartani a logikai ívet.

Szóval miért is ne írd ki az ablakba mindezeket? Mert az 1), amit én most itt leírtam, nem újdonság. Annyira nem az, hogy mindenki tudja, aki valaha életében érzett már féltékenységet, lapozott fel bármilyen pszichológiai újságot, könyvet.

jealousy-467x278.jpg

Leesett? 

Nem hiszem, hogy létezik kontraproduktívabb viselkedés az üzletben, mint a szakmai féltékenység kommunikációja. Mintha a homlokodra ragasztanál egy cetlit és ráírnád, hogy nincs elég önbizalmam.

Ha a vezetői szerepet pecázták el az orrod elől, és ennek adsz hangot, a főnökeid fogják olvasni a cetlidet.

Ha a konkurenciát pocskondiázod, és vetélytársat látsz mindenkiben, aki az ezer kilométeres körzetedben bármit is árul, ők fogják olvasni.

És mit látnak majd belőle?

Hogy kevésnek hiszed magad.

Amitől a vezetőd meggyőződik majd róla, hogy jó döntés volt nem téged választani a pozícióra. Amitől a konkurencia az eddigi X önbizalmát, most már X+1-nek fogja érezni. Hiszen hozzád képest megbizonyosodhatnak róla, hogy jobban állnak. És ettől aztán még magabiztosabbak lesznek.

Így ha mindkét pontot megszeged, majd nem elég, hogy szétvet az ideg magától az adott szituációtól, ami kihozta belőled a zöldszemű szörnyet, hanem még a többiek is rátapintanak a gyenge pontodra. 

Úgyhogy, ha a szakmai féltékenység csíráját is felfedezni véled, stop, és szigorú önvizsgálat. Aztán pedig húzd ki magad, tapsold meg, és nézd meg mit tanulhatsz tőle, ahelyett, hogy elirigyled. Te is jobban leszel utána.

 

Soft skill fejlesztés, team és egyéni üzleti coaching itt. Gondolatébresztő cikkek meg facebookon, ahol nagyon szeretnénk már elérni Fonyód lakosainak a számát. 

 

képek: https://supportforstepdads.com, https://relationshipremedy.com

4 tuti tipp amivel kicselezheted a fapados légitársaságokat

A rettegett poggyász méret-ellenőrző keretek ideje ugyan lejárt, mégis kevesen utazunk igazán felhőtlenül, hiszen válogatott módszerekkel keserítik meg az életünket az olcsósított légitársaságok már a felszállást megelőzően. Szerencsére a rendszer hackelhető, szóval nincs kifogás: irány nyaralni!

wow-air-offers-cheap-roundtrip-to-europe-for-only-300-afct.jpg
1.Vedd meg időben! A megfelelő időben.

Az egyik legproblémásabb kérdés a fapados járatoknál, hogy mikor érkezik el az idő a jegyvásárlásra. Nem csak reklámfogás, tényleg léteznek 5-6000 Ft-os jegyek európai viszonylatban, viszont ha emberi léptékkel nézzük, akkor 1 hónappal korábban találod ki úgyis, mikor utaznál.

Ehhez mérten pedig egy biztos trükk létezik: vásárolj az indulást megelőző 20-30 napban.

Ebben az intervallumban könnyen találhatsz korrekt árakat több alkalommal is. Bónusz tipp: péntektől egészen vasárnapig szigorúan tilos bármilyen repülőjegyet vásárolni, ilyenkor ugyanis a hétvégi utazási kedv miatt a légitársaságok árai drasztikusan megnőnek. Tudom, nehéz lesz hétvégén ellenállni a csábításnak, de akár 5-10 ezres nagyságrendben spórolhatsz.


2. Barátod a Google


A Google nem is olyan régen élesítette -majd pimpelte ki- az utazni vágyók egyik legjobb barátját, a Google Flights-t. Sajnos, jelenleg még app változata nem létezik, de ingyenes, és Calendar integrációja is van. Egyszerűen válaszd ki egyenként az összes lehetséges időpontot az utazásodhoz, majd keresd meg a választott légitársaságot és állíts be email-es figyelőt a kis csúszkával közvetlenül. Ez a hasznos szolgáltatás napi 1x elküldi neked az általad figyelt jegyek árát, amennyiben történik bármilyen változás a paraméterekben. Bónusz tipp: érdemes napi 2x manuálisan is csekkolni a díjakat, hiszen esetenként napközben is változnak.

legroom-for-google-flights-search-results.png

3. Székfoglalós játék

Az első külföldi kiruccanásaimnál én is mániákusan rohantam becsekkolni amint ingyenesnek jelezte a rendszer. Azóta tudom: tipikus amatőrként viselkedtem. Ha megteheted, az utazás előtti napon legkorábban a kora esti órákban foglalj helyet, mert elsőként a „nyomorgószékeket” szórja szét fapados barátunk.Ezzel garantálja ugyanis, hogy marad hely azoknak a szegény utasoknak, akikkel jól kiszúrt a gonosz algoritmus.

A szabályzat szerint ugyan átültethetnek az ablaktól ha előkerül egy szabadnapos pilóta, de ilyennel még nem találkoztam. Bónusz infó: akár az is lehet, hogy még így is középre kapod a helyed. Ne ijedj meg, simán előfordulhat, hogy az egész sor üres lesz és víg mosollyal huppanhatsz át az ablakhoz.

 

4. Viszlát Priority, hello józan paraszti ész

Utolsó tippnek hagytam azt a szolgáltatást, amiért elképesztően sokan hajlandóak fizetni, holott általában nincs igazi haszna. Ha fontos tárgyalásra igyekszel, esetleg nagy értékű, de kisméretű tárgyat vinnél a kézipoggyászodban, akkor persze megéri kifizetni azt a pár ezret, minden más esetben viszont felesleges.

shutterstock_210042967-970x546.jpg

A biztos trükk: próbálj meg minél később beállni a végső ellenőrző sorba és az utolsók között feltenni a bőröndöt a repülő melletti kis kocsira, így leszálláskor a feladott poggyászokat követően biztosan a tiéd lesz az első ami kigurul a szalagon.

Ezt a négy tippet követve szinte biztosan kimaxolhatod repülőutad valós értékét, ugyanakkor nem akarlak elszomorítani, de napi 5-10 percet biztosan el fog venni az életedből az adatok elemzése és értékelése. Ha ennyi belefér amikor úgyis csak az Instát pörgetnéd az irodában, akkor vágj bele, és utazz még egyszer ezen a nyáron a spórolt pénzből.

 

Köszönjük a tippeket és a cikket kedves Olvasónknak, Rozitának.

Papp Viktorina Rozita elektronikus zeneszerző, amatőr párbajtőröző, civilben egy mobil marketing ügynökség munkáját segíti projektmenedzserként.

 

Rozita facebookon írt nekünk, hogy szívesen megosztja tapasztalatait, ha van bármi tipped még, ide várjuk! És nem csak utazással ám, azért nagyrészt mi is dolgozunk. :)

Boldog 2. szülinapot magunknak!

A linkedin és ennek következtében rengeteg gratuláló üzenet figyelmeztetett, hogy két éve dolgozom a Y2Y-nál. Szóval álljunk meg egy perce, durrantsunk egy pezsgőt és nézzük meg, hogy hova jutottunk az elmúlt két év alatt. 

Kezdjük azzal, hogy a két év igaz a vállalkozásunkra, de nem igaz rám.

Hiszen én csak 9 hónapja dolgozom főállásban. Épp egy terhesség. Utóbbi egyébként rövidebbnek tűnt. Mind a kétszer.

1662882_468652273267533_802989410_n.jpg

Először is oda jutottunk, hogy írtunk 250 cikket. Ez talán pont a 250.-ik. És azért ezzel kezdem, mert az egész modellt a blogra építettük fel. A cikkeinket olvassák, szórják a világban. Van olyan olvasónk már, nem egy, és nem is kettő, aki ír, ha egy hete nincs friss cikk a blogon. Mert szuperül kommunikálunk, végre tudnak valakik úgy írni, hogy érdekes legyen, még egy ilyen - egyébként több, mint a könyökünkön kijövő - téma is. Mint a meló. Vagy a cég. Köszönjük!

Szuperül kommunikálunk, és pocsékul kommunikálunk egyszerre. Mert ha nem írunk, és megkérdezik, hogy mi van már, miért nincs új cikk egy hete, hiszen minden reggel a Y2Y ("vájtuváj"-> nem mondunk ipszilont, hékás!)-al kelnek - akkor az a feleletünk, hogy ne haragudjatok, csak annyira el vagyunk úszva melóval, hogy nincs rá időnk. Melóval? Miért, mit dolgoztok? Hát azt, amiről írunk.

Szervezeteknek segítünk abban, hogy jobbak legyenek. Maguknak, nekünk, nektek. Y-oknak. Meg Z-knek, meg mindenkinek. És ezzel az infóval tudunk még meglepetést okozni, szóval úgy kommunikálunk sokak szerint zseniálisan, hogy csak az nem ment át, hogy egyébként szervezetfejlesztéssel is foglalkozunk. Still some room for improvement. :)

Ami még a két év alatt történt, hogy amit először niche-nek belőttünk, hogy igenis, mi kizárólag az Y-okkal fogunk törődni, már nem állja meg a helyét. Mert annyit voltunk velük, hogy most már az, amiket megtapasztaltunk, hasznos másnak is. Úgyhogy szépen fokozatosan csökken az Y generáció részaránya az ügyfeleink között.

Ami viszont különösen fontos nekünk, hogy az idősebb generáció is ugyanolyan elégedett azzal, amit csinálunk. Tudunk tehát generációsemlegesen működni, ami ugyan pofára 8 szótag, de egész biztosan nem írok bele kötőjelet.

A legutóbbi nagyobb soft skill fejlesztési projektünkön a százvalahány visszaküldött elégedettségi kérdőív végeredménye 98,2% volt. Mindezt 9 trénerrel és több különböző szempontból rákérdezve a trénerek munkájára, ez azért wow tényleg. És a különösen wow érzet mindebben nem az volt, hogy az Y-okkal megtaláljuk a hangot, hanem az, hogy a résztvevők bizony nem Y generációsak voltak, hanem javarészt X és Babyboomer. 

És mi lesz ezután? Mi a következő két év terve? Hát az, hogy növekszünk. Továbbra is organikusan, befektetők és befektetés nélkül, szépen, fokozatosan, kockázatmentesen. Hogy a sok mellékállásból és egy-két főállásból lesz sok főállás. Mert szabadúszni fantasztikus.

2fab255d00000578-0-image-m-28_1451403313474.jpg

Nem azért, mert ne dolgoznék messze többet, mint valaha, pedig aki ismer tudja, hogy nem volt alacsonyan a léc. Hanem azért, mert az a tudat, hogy magad döntöd el, hogy a hetven emailre és húsz nem fogadott hívásra válaszolsz csütörtök délelőtt, vagy elmész futni és közben egy őszi projektet raksz össze a fejedben, ez megfizethetetlen.

Még akkor is az, ha közben nincs minden másra ott a MasterCard. Úgyhogy emiatt az éjszakád fog az emailekkel telni.

 

Úgyhogy boldog szülinapot nekünk és hajrá tovább!!! Most pedig irány a facebook, legyen már meg az az 5000!!!

 

92d3d04e14ec9f8231b51f215d1a0cbc--kids-snapchat-snapchat-humor.jpg

 

Képek: rich kids of instagram -> na mi nem pont így ünneplünk, de illusztrációnak jó lesz :)

A megfelelő juttatások az embereid bosszantására

A május a tréning/coaching piacon maga a halál, így van egy olyan furcsa hatás, hogy akkor van az ember fejében a legtöbb kavargó gondolat, mikor a legkevesebb ideje van írni. Így van ez velünk is, és persze most követem el épp azt a hibát, hogy rávilágítok a saját gyengeségünkre (miszerint, hogy harmadannyit sem írunk, mint szeretnénk) ahelyett, hogy belekezdenék a mondanivalómba.

Csak az elmúlt négy hétben 21 cégnél fordultunk meg, az executive coachingtól kezdve a szimpla kávén át ezerféle benyomást szerezve ezekről.

Azt találtuk - és most őszintén kérem az összes ezzel foglalkozó külső-belső szakértő tanácsadót/havert/olvasót, hogy olvasson tovább, mert nem velük van a gond -, hogy semmi, de semmi tudatosság nincs abban, amilyen szolgáltatásokkal a cégek kényeztetik az embereiket.

food-cakes-and-sweet-various_sweets1.jpg

Ha lenne erre energiánk (és majd remélem a nyáron végre a fű sem fog nőni, és akkor lesz) indítanánk egy kutatást, ami korrelációt keresne az extra juttatások és az ott dolgozók elégedettsége között. Szuper kutatás lenne, mert végre nemcsak a módszertan lenne megkérdőjelezhető, hanem az eredménye is, a nagy semmi.

Biztos, hogy nincs. Mondom ezt úgy, hogy nem a juttatásokkal van bajom.

Hanem azt látom, hogy azok sorrendje fontosabb, mint maguk a juttatások. So what. 

Hát annyi, hogy ha fizetés nélkül adsz éves konditermi bérletet, több kárt okozol, mint hasznot. Mert semmi mást nem fogsz vele elérni, mint ha a férjednek viszed haza a mákos rétest, vacsora helyett. 

Ergo ne adjunk bérletet?

De adjunk. De akkor adjunk, ha ezt szeretnék, komolyan. Amihez meg kell kérdezni, ami idő, és pénz, és még több pénz. Viszont kevesebb, mint amit a fluktuációra költesz (bár tudom, hogy van annyi eszed, hogy nem mutattatod ki külön), ha ez vigasztal, és annál is kevesebb, mint amit feleslegesen juttatásra költesz. Nem azért, mert a juttatás felesleges, hanem azért, mert nem fogsz vele elérni semmit, amíg nem állnak a munkavállalóid azon a szinten, hogy örüljenek neki. Amíg nincsenek meg az alapok. 

Ha ilyesmit áruló HR tanácsadó lennék - ami nem vagyok - már biztos lenne készen egy gyönyörű színes-szagos piramisom, ami a juttatások sorrendjére tesz javaslatot. Szigorú kikötésekkel, amik teljesítése teszi lehetővé, hogy az adott szervezet feljebb másszon a piramison. Srácok, csináljatok egyet kérlek és roadshow-zzatok vele.

Mert nemcsak a munkavállalónak vannak szükségleti szintjei, hanem a szervezetnek is. Amit át kell gondolni, fel kell mérni, meg kell vizsgálni, mielőtt random juttatásokat vásárolunk csak azért, mert az utca másik oldalán is van ilyen nekik. Tesszük mindezt úgy, hogy a szervezeti önismeretünk vakfoltja nagyobb, mint az ingyen feszített tükrű a munkavállalóinknak.

3288-new-2017-kettering-swimming-pool-gal.jpg

Borzalmasan rossz érzés látni, tapasztalni, hallgatni, azt a rengeteg elégedetlen munkavállalót, akinek az alap szükségleteit felejtjük el kielégíteni, cserébe meg elhalmozzuk extrákkal. Vacsorát nem főzünk neki, de desszert van.

Éhen fog halni. És a medencéd is üres lesz, hiába fizeted.

Ráadásul úgy fog elmenni, hogy még te is rég elaltattad a lelkiismeretedet, hiszen te még mákos rétest is adtál. De fizetést nem.

Vagy törődést.

Vagy feedbacket.

Vagy perspektívát.

 

A hálátlanja meg utálja a mákot.

 

Ha szeretnél velünk dolgozni ősszel, most szólj, mert nyáron kikapcsolunk mindent. A klímát is. -> info@y2ycoaching.hu

 

képek: groceries.asda.com, leisurepools.com

Olaszország legközelebbi csücske, az ezerféle zöld Friuli

Egyszer megpróbáltam megszámolni és arra jutottam, hogy úgy 30x lehettem eddig életemben Olaszországban, megnézve több, mint 250 olasz várost és számtalan régiót. De megunni még nem sikerült, szerintem lehet, hogy sosem fog. Imádom.

32336722_10156249078012159_8715885573107089408_o.jpg

Ezúttal egy hetet töltöttünk Olaszország egyik legkevésbé ismert, és hozzánk legközelebb fekvő régiójában, Friuli-Venezia Giuiliában. 

Ha magyar autóba ül, két utat választ, vagy elmegy Velencéig a parton (kihagyva ezzel többek között a gyönyörű Triesztet és a hangulatos Muggiát), vagy átszeli a Dolomitok lábát és meg sem áll Bellunoig vagy a Garda-tóig. Kihagyva ezzel a teljes Friuli régiót.

32287918_10156249079267159_1153966629063753728_o.jpg

Úgyhogy hagyjuk most a két órás dugókat és menjünk csak odáig, amíg a többiek csak tankolni állítják le a motort, és töltsünk egy teljes hetet a zöld ezerféle árnyalatában pompázó Friuliban. A szlovénok és az osztrákok közelsége kilométerről kilométerre változtatja a falvak arculatát. Goriziát nem tudnád megkülönböztetni Ljubljana szívétől, Tarvisiot pedig bárhol lehajíthatnád Ausztriában is. Szokás szerint a személyes kedvencek jönnek majd, nem az összes látnivaló.

32267067_10156249079502159_428324761873940480_o.jpg

Szállásnak mi egy "Albergo Diffuso"-t választottunk San Roccoban, ami a helyiek elnevezése, és annyit takar, hogy a JóIsten háta mögött van, egész biztosan nem egy felkapott városban (nem mintha lenne ilyen egyáltalán a régióban), a ház maga eredeti helyi építészet, belülről meg felújítják, rendbe rakják. Lélegzetelállító kilátás és egyetlen szamár* futópajtásnak a reggeli sporthoz, dupla terasz és olcsóbb árak, mint Siófokon. A tengerpart csak egy óra kocsival, úgyhogy aki nyáron érkezik, annak Gradot javaslom, amely tavasszal is megér egy kellemes sétát.

 

Udine

Udine egy Pécs méretű, egészen gyönyörű városka, nagy parkkal (benne a lányaim legnagyobb örömére stájer fesztivál, rántott hússal!), rengeteg palazzoval és templommal, hangulatos árkádokkal, velencei építészettel, fekete-fehér kockás terekkel, római kutakkal.

32260475_10156249078317159_5454558081658650624_o_1.jpg

Lago di Barcis

A mesterséges tó, a Friuli Dolomitok egyik legszebb alkotása. Olyan színe van, amelyhez hasonlót sem láttam még eddig sehol. A tavat körbeautózva vagy bicajozva találunk parkolókat, ahonnan feltúrázhatunk az erdőbe és megnézhetjük a kilátópontok egyikéről is a kristálytiszta, elképesztően zöld vizet, ahol ha tehetünk pattanjunk kajakba és élvezzük a belsejéről azt a csendet, amely az egész tájon uralkodik.

32324219_10156249077927159_3503574453080555520_o.jpg

Gorizia

Gorizia a szlovén-olasz határon fekszik, a szlovén része, Nova Gorizia teljesen kihagyható, de az olasz rész nagyon szép. Ha nem tudnánk, hogy Olaszországban vagyunk, nem hinnénk el. A monarchia hatása olyan erős, hogy az utcák jobban hajaznak Bécsre, mint Velencére. Egyetlen árulkodó jel talán a színes spaletta lehet, amely az összes házon megtalálható egész Friuliban, ahogy itt is. De mellette itt már megjelennek a kovácsoltvas erkélyek, az örök négyemeletes házak, a kétoldali járdák. Turistáktól nem kell tartsunk, a teljesen véletlen kiválasztott trattoriában 32 centis pizzatányéron hozták a 8 EUR-os lasagnét és ketten ettük meg, szeretni fogjuk a helyet. 

1200px-piazza_vittoria_gorizia.jpg

San Daniele del Friuli

Már Veneto tartomány bejárásánál kinéztem, de akkor nem sikerült útba ejteni, most viszont eljutottunk és egyszerűen szuper. Az olaszok egyik leghíresebb prosciutto-ja a san daniele, amely lágyabb és kevésbé karakteres, mint a pármai, vagy akár a spanyol jamon iberico, még vékonyabbra is szeletelik, majd környéki sajtokkal és grissinivel fogyasztják. Csodálatos. Mindezt egy teljesen helyi, igazi "megállt az élet és nem is akar elindulni" jellegű helyen kóstolhatjuk meg és a rengeteg sonkabolt, prosciutteria és kisebb sonka üzembe még el is látogathatunk, ha mélyebben vagyunk kiváncsiak a készítés módjára. 

32387274_10156249077457159_1908882284673499136_o.jpg

Cividale del Friuli

Megint egy gyönyörű példa az itteni hibrid építészetre. Ha csak a házat nézed, lehetnél Sopronban is, de aztán észreveszed, hogy mintha letiltották volna az erkélyeket, ahogy Friuli szívében szinte mindenütt, cserébe felkerültek a faspaletták az ablakokra. Az utcákon macskakő, hiányoznak a velencei árkádok, de a kutak azért ott vannak a terek közepén. Nagyon hangulatos város, az Ördög hídján keresztül megközelíthető belváros szintén 1.5-2 óra alatt nagyon kényelmesen bebarangolható. 

32313488_10156249078282159_4312019218108252160_o.jpg

 

Erto e Casso

Erto e Casso két kisváros, ahol a madár sem jár. A vajonti gát katasztrófájának eredményeképpen a környéken jópár falu maradt így. A rosszul megépített gát és a problémák eltusolása miatt az itt épített tározóba 1963. október 9-én kevesebb mint egyetlen perc alatt 260 millió köbméter hegy csúszott 110 km/órás sebességgel, a benne levő 50 millió köbméter vizet pedig kinyomva a helyéről egy 250 méter magas hullám elpusztított mindent, amit talált. Több, mint 2000 ember halt meg azon az éjszakán, 350 család minden tagja elhunyt a szerencsétlenségben. A gát ma is áll és látogatható, a környéken pedig tehetünk egy sétát azokban a gyönyörű, és tragikus falvakban, amelyek azóta sem heverték ki, és talán soha nem is fogják, a világ egyik legnagyobb gátkatasztrófáját.

Venzone

Útban Tarvisio és az olasz-osztrák határ felé álljunk meg Venzonében és töltsünk ott egy kellemes másfél órát. A várost a hetvenes években porig zúzta egy földrengés, majd pár hónappal később egy utórengés, úgyhogy egyetlen templom maradványai állnak. A többit viszont a helyi lakosok kőről kőre, teljesen újjáépítették, minden egyes házat. Tavaly Olaszország legszebb városa lett (ezt a címet kapta meg pár évvel korábban a szicíliai Gangi is, amiről már írtam és remélem nem hiába és látogatjátok becsülettel :) ), nem véletlen.

32337210_10156249078787159_2548182883873325056_o.jpg

 

KÖVESS MINKET FACEBOOKON, PÜNKÖSDRE 5000-EN SZERETNÉNK LENNI!

 

*már utaltam rá, hogy nem minősülök az állatok legnagyobb szakértőjének, értsd fogalmam sincs melyik a lánykacsa, nem izgat hányat csap percenként a kolibri a szárnyaival, és nem tudom melyik a bakkecske. Egy ezzel kapcsolatos vitánkat hallva férjemmel, 3 éves kislányom így definiálta a futócimborámat: "Anya, reggel, amikor megsimogattam, még szamár volt." :) 

A rajtgép típusú vezető

Sokszor és sokat elmélkedünk róla, hogy mekkora ökörség osztályokba sorolni a vezetőket, van ilyen típus, olyan típus, amolyan típus. Mert hát nincs. Se matrózszemléletű például, se coaching szemléletű, se autoriter, se semmi. Van olyan, aki jobb (rosszabb?:) ) napjain bizonyos emberekkel tud ilyen, vagy olyan lenni. 

Aztán arról is meséltünk már, hogy az elmúlt - most már nem számoljuk mert brutál sok - óra Y-okkal való dolgozás után mit látunk, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyünkön. És ha egy vagy az ötezer állandó olvasónk közül, akkor már mondod fejből: utódlástervezés, rugalmasság, egyéni felelősség, visszajelzés. Igen.

173348973.jpg

És egy pár hónapja megfogalmazódott bennünk, hogy akkor milyen típusú vezetőre is van szükségünk. Van szüksége az Y-nak, a Z-nek -> és már talán hozzá sem kell tennem, hogy nyilván erre is teljesen felesleges bármilyen generációs maszlagot ráhúzni, mert lehet, hogy bármilyen 23- 36 évesnek erre van - erre volt szüksége.

Hát rajtgép típusú vezetőre.

És háttal nem kezdünk mondatot.

Mert azt látjuk, hogy mindenki erre vágyik. Amit a 'nem rajtgép típusú' vezetők úgy fordítanak le magukban, hogy törtető, tojáshéjcipelő kis egyetemről szabadultak, csíkos tornacipőben, akik már holnaptól menedzserek akarnak lenni. Undorító. 

De hát nem így van. Mert nem holnaptól szeretnénk lenni (a többesszám megint csak stilisztikai húzás ám, köszönöm, én már nagyon régen voltam csíkos tornacípős tojáshéjcipelő vezető, amiért örökké hálás is leszek, mert nekem jutott olyan vezető kezdő koromban, amilyet szerettem volna. Nem is egy. Igen, rajtgép típusú. a szerk.).

Hanem tök mindegy mikortól, AMíG a vezetőnk még rajtgép. Ha azt tudjuk, hogy ő megad nekünk mindent ahhoz, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak, ügyesebbek és eredményesebbek legyünk, mint mindenki más.

Hogy másodperceket spórolunk már rövidtávon is, ha vele dolgozunk.

sprint-start-boly.jpg

Hogy megadja nekünk azt a magabiztosságot, hogy lehajtott fejjel, a szemünket a földre szegezve is gyorsabban érjünk célba, mint nélküle.

Ilyet szeretnénk mindannyian. És ha közben autoriter, ha kell, annyi baj legyen.

És ha matróz, vagy coaching szemléletű, vagy mindegy is nekünk hogy hívják, akkor is annyi baj legyen.

És ha mikromenedzserkedik, akkor is annyi baj legyen, van szánk, majd szólunk neki.

És meg is bocsátjuk neki.

Amíg ő a mi rajtgépünk.

Amíg tudjuk, hogy azért van ott, hogy mi gyorsabban haladhassunk. Ha kell mentort ad mellénk, ha kell visszajelzést, ha kell coachot, ha kell fejmosást. 

Amíg segít, hogy megtaláljuk a módját, hogy hogyan legyünk láthatóak úgy, hogy közben még sem törtetünk.

Hogy hogyan találjuk ki először azt, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk mi magunk, aztán azt, hogy mit szeretnénk itt a szervezetben, aztán azt, hogy hogyan fogjuk elérni. És aztán azt is igen, hogy hogyan fogjuk mindezt még gyorsabban elérni. Mert nem érünk rá, mert rohanunk, és na itt már elkezdhetnénk a generációk irányába tapogatózni, csak nem akarunk.

Mert vezetőként neked úgyis mindegy.

1.) Ha rajtgép típusú vagy akkor azért mindegy, mert te mindezeket pontosan tudod. Mint ahogy azt is, hogy miért vesztetted el azt a két emberedet tavalyelőtt. Mert nem könnyű bizony mindenkinek egyformán rajtgépének lenni, az tuti. Vagy azért mert nincs kémia - ami megér egy külön posztot, vagy azért mert van. Mert nem akarod elveszteni, mert jó neked, jó a cégednek, az osztályodnak. És azzal, hogy rajtgépe vagy, el fogod veszteni őt, lehet, hogy magasabban lesz hamar, mint te magad vagy.

Azért ülsz ott, ha ez vigasztal.

2.) Ha meg nem rajtgép típusú vagy, akkor azért, mert te úgyis meg vagy már győződve, hogy ez a generáció úgy reménytelen, ahogy van, hogy ez a munkaerőpiac úgy reménytelen, ahogy van, és hogy ez a fluktuáció úgy reménytelen, ahogy van.

Sokan vagytok így, ha ez vigasztal.

Ha te az előző csoportba tartozol, gyere közénk, mert rengetegen vagyunk már. Ha meg az utóbbi, és fel is ismerted magadat, szintén gyere közénk, mert nincsenek reménytelen esetek. Rajtgép lehetsz holnaptól is.

 

képek: https://i1.wp.com/

Nem leszek a mentorod!

Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.

Úgy okoskodtam, hogy mivel kutató nem vagyok, ellenben business coach igen, ránézek arra, hogy mik azok a tipikus témák, amin a Y generációs vezetőkkel dolgozom. Tíz perc persze csak arra elég, hogy egy szálat emeljünk ki a gombolyagból.

Ne egy teljes, inkább csak egy jellemző képet mutassak meg. Egyeztettünk és a Y2Y csapat is megerősített abban, hogy az egyik hangos Y-os téma az ÖNBIZALOM.

Valószínűleg mi vagyunk az első olyan generáció, amelyik már nagyon fiatalon arra volt kondicionálva, hogy erőt, határozottságot, önbizalmat mutasson, többet mint ami van. Mi már szinte csak amerikai filmeket néztünk, legalábbis azt gondoltuk, hogy a jó filmek azok az amerikaiak. Mi vagyunk az első „keep smiling” generáció hazánkban. Ez a mosoly és határozottság pedig sokunknál egy maszkká merevedik (a hihetetlen Hulk), és elválik a valós érzéseinktől, lelki állapotunkról.

portrait-3249020_480.jpg

Jó és mit kezdjen ezzel egy HR-es vagy szervezetfejlesztő. Ha elfogadjuk, hogy nekünk Y-os vezetőknek dolgunk van az igazi önbizalommal, akkor ebben hogyan segíthet minket egy szervezet?

A valódi önbizalomhoz önismeret kell

Az önismerethez pedig kapcsolódás kell magunkhoz és olyan személyekhez, akik hiteles visszajelzéseket tudnak nekünk adni. A coaching megadhatja mind a kettőt, de a visszajelzéseket minél szélesebb körből érdemes megkapnunk, hogy színes lehessen a kép.

A generációs különbségek kihívása első sorban a fiatalabb és idősebb személyek közötti kapcsolódás kihívásai.

Mivel számos vállalati területen az új tudás sokkal hasznosabb, mint a régi tudás, az idősebb generáció munkatapasztalata leértékelődik. Már nem evidens, hogy azért mert valaki már több tíz éves tapasztalattal bír egy szakterületen, annak feltétlenül jobban hasznosítható a tudása a jelenben. Egy iskolapadban ülnek az Y-ok, az X-ek és a Baby boomerek. Önmagában ez a jelenség már zavart okoz abban, ahogy mi Y-ok kialakítsuk a tiszteletünket a minket megelőző generációk irányába, és ők mennyire érzik magukat komfortosan a társaságunkban. A másik oldalról, pedig nehéz támogatni azt a kollégát, aki úgy viselkedik, mint Hulk, egy három méter magas dühöngő izomkolosszus. Nehéz meglátni a jelmez mögött a támogatásra, építő visszajelzésekre vágyó fiatal szakembert. Sőt, sokan inkább arra éreznek ingert, hogy jó helyre tegyék. Az idősebb generációk inkább ki szeretnék pukkasztani a lufit ahelyett, hogy segítsenek a valódi értékek megismerésében, és a teljesítménnyel kapcsolatos reális ítélkezésben.

Amikor a coaching ülésen lekerül a maszk, akkor az ügyfél gyakran egy másik szerepbe hív be engem. Azt várja kimondva, vagy kimondatlanul, hogy adjak tanácsot, legyek mentor. Ezzel csak az a baj, hogy nem vagyok mentor és nem tanácsadásra szerződtünk. Hogy pontosan értsd mi a kettő között a különbség:

A mentor azt mondja az ügyfelének

„mond meg, hova szeretnél jutni, és én megmutatom, hogy merre menj. Gyere utánam, én tudom az utat!”

Coachként azt mondom az ügyfelemnek:

„mond meg, hova szeretnél eljutni. Aztán indulj el azon az úton, amit a célod felé vezetőnek gondolsz. Én elkísérlek, ha elakadsz ott leszek és segítek.

Tehát az az üzenet a HR szakma felé, hogy az Y-on generációnak szüksége van mentorokra. Ezt az igényt pedig egy hatékony belső montoring rendszer kialakításával lehet jól kiszolgálni. A coaching nem erre való. Nem véletlen, hogy coachingban elsősorban vezetőkkel dolgozunk, akiknek már vannak elképzeléseik a saját útjaikról.

cambodia-1822528_480.jpg

Egy jól működő belső mentoring rendszer kialakítása során a következőkre figyelj:

  • Képezd ki a mentorokat;
  • Hagyd hogy megismerjék őket;
  • Hagyd, hogy válasszák egymást a mentor és  a mentorált;
  • Kövesd nyomon a folyamatot;
  • Támogasd a mentort;

A mentoring révén erősödik a szervezetben a kérdezés és a tudásmegosztás kultúrája és kielégíthető az Y generáció alapvető elvárása: fejlesszetek minket!

 hajo.jpg

Ha sikerült a fentiek mentén leporolni, vagy kiépíteni egy vállalat belső mentoring rendszerét, akkor az kiépíti a generációk közötti hidakat is. Javítja a fiatalok (és idősebbek) önismeretét és ezzel megerősíti a valódi önbizalmat bennünk, bennük és az egész vállalatban.

Mi tudunk segíteni a kitalálásban, képzésben, támogatásban, de ha hozzám fordulsz, én nem leszek a mentorod.

Fotók a pixabay-ről.

A mindfulness nem káros, és nem is értelmetlen

Péntek 13. amúgy is baljóslatú napján, "Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is?" címmel megjelent az indexen egy cikk, amely laikusként is rengeteg ponton támadhatónak tűnt.

Megkértük ezért a téma két hazai szaktekintélyét, Horváth Ágnest és Dr. Márky Ádámot, hogy véleményezzék a cikket.

Horváth Ágnes, az Oxfordi Egyetem MBCT (Mindfulness-Based Cognitive Therapy) képzésén végzett mindfulness szakértő szerint a cikk tele van csúsztatásokkal, amelyből a három legfontosabb a következő: 

"Bullshit1: A fogalommagyarázat

Aki a mindfulnesst definiálni akarja, annak nincs könnyű dolga. Az értelmező szótárak és a Wiki definícióit előrángatni azért veszélyes, mert egy olyan dolgot kell szavakkal leírni, ami tapasztalati, azaz élmény alapú. Ki tudná egészen pontosan, sőt, szakszerűen leírni, mi az a lovaglás? Vagy hogy mi az a csellózás? Minden gyakorlati jellegű tevékenység olyan, hogy lehet ugyan definiálni, szavakkal leírni, de minek? Élményeket, érzéseket, egy gyakorlati cselekvést nagyon nehéz szavakkal megragadni.

Van egy közös pont a csellózásban, a lovaglásban és a mindfulness gyakorlásában: rengeteget lehet róla írni, de csak akkor tudod meg, mi az, ha csinálod. Egy kizárólag gyakorlatban végezhető cselekvést leírni: mission impossible.

mindfulness-spiegazione-definizione.jpg

Bullshit2: A módszertan

Mivel valóban van több olyan mindfulness-kutatás is, mely erősen megkérdőjelezhető, a Wisconsini Egyetem kontemplatív idegtudományért felelős dékánja, Richard Davidson megpróbálta a lehetetlent: átnyálazni az összes vonatkozó kutatást és kimazsolázni belőle azokat a kutatásokat, amelyek tudományos szempontból is megállják a helyüket.

Davidson szerint a mindfulnessnek három pozitív előnye egyértelműen van:

1, A mindfulness valóban fejleszti a figyelmet. A figyelem, azaz a kognitív kontroll fejlődésével nemcsak jobban tudunk fókuszálni, hanem a negatív gondolatok figyelmen kívül hagyásában, ezáltal a belső, mentális stressz leküzdésében is kiemelkedően fontos szerepe van.

2, „A mindfulness gyakorlásának második pozitív hatása abban érhető tetten, hogy az ember nyugodtabbá válik.” – írja Davidson.

3, „A mindfulnesst alkalmazók körében figyelemre méltóan sok fiziológiai rendellenesség visszaszorulása is megfigyelhető, az egyszerű idegességtől a magas vérnyomáson át egészen a krónikus fájdalomig.” – írja maga a nagynevű mindfulness- és érzelmi intelligencia-kutató, Daniel Goleman.

Bullshit3: A mindfulness felszínre hozza a traumákat

Nagy érdeklődéssel olvastam Claire esetét, akit a szerző példaként hoz arra, hogy miként erősíti fel a meditáció gyakorlása a poszttraumás emlékeket.

trauma-570x350.jpg

Egyetértek a szerzővel abban, hogy nagyon fontos a mindfulness trénerek megfelelő szakmai felkészültsége.

Azonban Claire-t nem egy mindfulness oktató, hanem a cég küldte egy intenzív, csöndes elvonulásra. Egy ilyen elvonulás még egy egészséges embernek is megterhelő. Claire sajnálatos megborulásában nem a mindfulnesst, mint módszert tenném felelőssé.

Az eltemetett, nem feldolgozott gyerekkori traumák teljesen spontán, egy zeneszám, egy illat vagy egy film hatására is váratlanul felszínre törhetnek.

Az átélt élményekért azonban sem a mindfulness, mint módszer, sem a tréner nem felelős."

 

Dr. Márky Ádám, orvos, mindfulness-kutató, a téma másik hazai szakértője a cikk etikai megkérdőjelezhetőségét is aláhúzza:

"Egy metaanalízis alapján, mely egy aspektusát vizsgálja a mindfulness ennél jóval szerteágazóbb hatásainak, azt állítani, hogy a módszer nem hatékony és így a tudatosság gyakorlása helyett tévénézésre buzdítani az embereket nem etikus egy olyan országban, ahol minden második ember szív és érrendszeri betegségben hal meg, egy olyan országban, ahol a felnőtt férfiak több mint fele elhízott, egy olyan országban, ahol minimum 200.000 ember gyógyszerfüggő, egy olyan országban, ahol az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberek kritikátlanul kezelik a médiából érkező információt.

ad347805-a0f7-499b-b31eaa92561837d6.jpg

A mindfulness nem csodaszer, nem egy hatóanyag, viszont egy remek lehetőség ahhoz, hogy elkezdjük gyakorolni a felnőtt viselkedés azon aspektusát, hogy nekünk kell tennünk a boldogságunkért, egészségünkért, boldogulásunkért. Két végén égetjük testünk erőforrásainak gyertyáját, majd kikapcsolásképp a tévé előtt bedobunk két sört, majd amikor betegek leszünk, akkor maximum annyit változtatunk, hogy elkezdünk gyógyszert szedni.

A világon éppen ezért sok kormány nagy erőfeszítéssel próbálja a mindfulnesst és minden más megelőzésen alapuló módszer minél szélesebb körben való elterjesztését, mert enélkül az egészségügy fenntarthatatlan.

Egyre hosszabban élünk, egyre kevesebbet törődve saját egészségünkkel így egyre több krónikus betegséggel bajlódunk, melyek miatt egyre többször vesszük igénybe az egészségügyi ellátást.

A végeredmény: a medscape 2017-es kiégés kérdőíve alapján az Egyesült Államokban az orvosok 42%-a ki van égve a munkateher miatt. Mindez egy olyan országban, ahol az orvos a legjobban kereső foglalkozás.

Tehát az amerikai eü dolgozók soha nem találkoznak azzal az egzisztenciális szorongással, amiben a magyar kollégáik minden nap élnek. Képzeljük el, hogy nálunk hágy százalék lehet kiégve. Ez viszont visszahat arra, hogy milyen ellátást kapunk, ha megbetegszünk márpedig megbetegszünk, mert az egészségünkről való gondolkodásunk mellőzi a tudatosságot.

Szerencsére már arra is van metaanalízis, hogy milyen jó az, ha egészségügyi dolgozók gyakorolják a mindfulnesst azért, hogy kicsit kevesebb stresszt éljenek meg.

 

Horváth Ágnes kapcsolódik Dr. Márky Ádám szavaihoz a stresszkezelés kapcsán:

"Alvástrénerként és mindfulness oktatóként nap mint nap tapasztalom, hogy a legtöbb embernek nincs egy hatékony, bármikor alkalmazható stresszkezelő technikája. A legtöbb embernek fogalma sincs, hogyan engedjen el problémákat, mit kezdjen a zavaró, negatív gondolatokkal, amik napközben vagy éjszaka rátörnek. Sokan közülünk nehezen tudják letenni az aggódást. Általános jelenség az, hogy pörgünk és nehezen tudunk kikapcsolni, pihenni.

Az állandó feladatvégzésből és rohanásból a saját jól-létünk érdekében meg kell tanulnunk kiszállni. A mentális betegségek nagy része abból ered, hogy szinte sohasem csendesedünk el, nincs kapcsolatunk önmagunkkal, az érzéseinkkel, a valódi vágyainkkal.

A meditácó az én értelmezésemben egy check-in önmagunkba. Az a 10-20 perc naponta, amit nem tévézéssel, hanem meditációval töltünk, valójában egy ajándék. Ajándék önmagunktól – önmagunknak."

A véleményeket végigolvasva az eredeti cikk címében megfogalmazott kérdésre remélem már egyértelmű a válasz - csak sajnos maga a kérdés is helytelen.

Mert a mindfulness se nem káros, se nem értelmetlen.

Köszönjük szakértőinknek, Horváth Ágnesnek és Dr. Márky Ádámnak a közreműködést, bármilyen további kérdés esetén keressétek őket is bizalommal, és Ádám szavait idézve, kezeljétek kritikával a médiából érkező információt.

Minket is!:)

 

képek: pinterest.com, gettyimages.com

Sosem leszel jó vezető.

Vezetői tréningek igénylésekor sokszor szembejön az a tévhit, miszerint ha a leendő Steve Jobsunk végigmegy az összes létező modulon, amit összerakunk neki, akkor ő bizony egyszercsak kész lesz. 

Ő lesz a jó vezető. 

Van egy rossz hírünk. Sosem leszel jó vezető. Így végleg, biztos nem. 

A vezetés nem olyan, mint a biciklizés, valaki vagy tud, vagy nem tud.

A vezetés egy kapcsolat, se több, se kevesebb.

29f33c6f76259731f9bcbae33315843c.jpg

Mint ahogy az esküvőd után sem mondhatod, hogy neked most már biztos jó a házasságod. Továbbmegyek, a széthullás utáni párterápia után sem fogod azt mondani, kész vagytok, most már tutira megjavítottatok mindent, ez már egy jó házasság. 

Az, hogy egy csapatot, vagy egy beosztottadat, legyen az alkalmazott, vagy projekttag (ld. matrózszemléletű vezetés:) ) hogyan tudsz vezetni attól - és csak attól - függ, hogy milyen az adott emberrel, csapattal a kapcsolatod.

És talán azzal sem állítok különösebben nagy újdonságot, hogy a csapattal mint olyannal sincs külön kapcsolatod, tekintve, hogy nem létezik. Ahogy a kisebbik lányom szokott fogalmazni: "fogalomra gondoltam Anya, olyan tárgyra, ami nem létezik." A csapat ilyen tárgy, magyarán a csapatodat sem fogod tudni másként vezetni, mint minden egyes elemével kialakított kapcsolaton keresztül.

Ha pedig 600 embered van (őszinte részvétem), akkor ott 527 embered rólad - és a vezetői tevékenységedről - kialakított véleményét az fogja meghatározni, milyen a kapcsolatod azzal a 73-al, akivel már valóban sikerült érdemben értekezned.

Ergo?

Ergo, nem leszel jó vezető.

Meg rossz sem egyébként, ezt a jó hírt már magadtól is kilogikáztad. Mindig éppen annyira vagy jó vezető, amennyiféle emberrel leszel képes olyan kapcsolatot kialakítani, amelynek a keretrendszerében úgy tudtok mindketten működni, ahogy az neki, neked - és reméljük a szervezetednek is, megfelelő.

És igen, lehet, hogy van olyan embertípus (csak hogy legyen mibe belekötni, hiszen mi is az embertípus ugyanmár, ilyen sem létezik - és tényleg nem.), akit annyira rühellsz, hogy egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni. Na, ott van fejlődési lehetőség igen, attól mondhatod, érezheted és tudhatod magad jobb vezetőnek, ha egyre több és több ilyennel megtanulsz együtt élni. Vezetőként is.

Vezetni a lógóst, aki mindig csak ígérget. Vezetni a lufit, aki kívülről selymesen csillogó unikornisos luftballon, belül meg üres, mint egy elsős füzete szeptember 2-án. Vezetni a csapattagothátbaszúróst, a páfránymögülrádugrósmindigmindentmegcsinálokot, a semmivelsemmegelégedőt, a mindenúgyjóahogyvanhagyjálbéként, és a többit.

De ettől nem leszel jó vezető. 

Mert ez nem egy olyan skill, amit elsajátítasz és utána működni fog. Hanem egy olyan, amiről tanulsz, olvasol, aztán dolgozol magadon, és utána még többet dolgozol magadon, és néha rosszabb lesz, néha jobb lesz. Először megtanulsz például delegálni, ami a legtöbb friss vezetőnek nehézséget szokott okozni, aztán mikor ötvenedszerre szúrnak el valamit az embereid, elkezdesz megint mindent magad csinálni.

Magad uram, ha szolgád nincs van.

Aztán mindent megcsinálsz, még annál is többet és ki is égtél, és fel is álltál a kiégésből és megint megtanulsz delegálni. Mert már tudod, hogy jobb kicsit elszúrva, mint sehogy. Közben jó vezető voltál? Ugyanmár. Voltál jobb, rosszabb, megint jobb. Aztán leszel megint rosszabb. 

De "jó vezető", leader a boss helyett, vagy a menedzser helyett, ahogy az a töménytelen bullshit ábra mutatja, na olyan sose leszel. 

bullshit.png

Lesz olyan embered, aki szerint te vagy a világ legjobb főnöke. Ha jól csinálod a dolgodat, egyre több és több ilyen lesz. De ehhez minden áldott nap dolgoznod kell azon a kapcsolaton, ami köztetek van, és amit úgy hívnak, vezetés. 

És nem, hiába tréningeled magadat, hiába jársz évekig a világ legjobb coachaihoz, vezetőfejlesztőihez, bárkihez, akkor sem tudhatod előre, hogy mikor kapsz megint egy új típust abból a 7.6 milliárdból, akivel tipped sincs, mit tudnál kezdeni. Akinek nem leszel jó főnöke. Nem azért, mert lógós, mert lufi, mert hátbaszúrós, mert elégedetlenkedő, mert statusquofan. Hanem azért, mert hozzá még nem értesz.

Még nem. 

GYERE FACEBOOKRA, PÜNKÖSDRE MEGLESZÜNK ÖTEZREN!

 

kép: pinterest.com, saját.