A változásban is élhető munkahelyedért dolgozunk.

Y2Y

Valenciától délre

Mikor idén a WizzAir betette a kínálatába Castellon-t, nem is volt kérdés, visszamegyünk Costa Blancára.

Négy éve töltöttünk itt már két hetet a famíliával, írtam róla akkor, imádtuk.  Persze nem ugyanoda mentünk most se, csak a környékre. Anno bejártuk a vidéket Déniáig, így most Déniánál kezdtük, és innen folytattuk a felfedezést. Itt béreltünk egy fantasztikus szállást, teljesen normális áron (hiszen alkudtunk, alkudtunk, alkudtunk. Utolsó pillanat, két teljes hétre, ő lesz boldog, hogy kiadhatja, vétek nem alkudni Airbnb-n, ne hagyjátok ezt a lehetőséget veszni!!), és innen fedeztük fel a környéket.

photo_20190730_210718-01-01_1.jpeg

Tartom, hogy a világ legjobb klímája itt van, ha gyerekkel nyaralsz. A nappali és az éjszakai átlaghőmérséklet között nincs több, mint 5-6 fok, de nappal sem megy fel a levegő 40 fok fölé. Magyarán felhúzol a gyerekre egy darab nyári ruhát, vagy pólót, vagy mindegy, és éjjel egykor még abban tud vacsorázni. Nincs hajszárítás, nincs aggódás, hogy kilenckor már ki kell jönni a vízből, mert hideg van. Mert nincs hideg. Nappal van 34, éjszaka 31. Csodálatos.

photo_20190731_181630-01.jpeg

A környékről még annyit, hogy a turisták itt is ugyanolyanok, mint a világon mindenütt. Úgyhogy a tengerparti üdülővárosok strandja tele van. A strand viszont nem tud róla, hogy hol vannak az üdülővárosok, mert továbbra is 200 km hosszú, csak Deniában 14 km. Magyarán arrébb autózol kerek 5 kilométert és máris eltűnnek az emberek. Ha mindezt befele is teszed a vidék fele, ahogy mi szoktuk, ha vége a délelőtti fürdésnek, mindenki elfogy. Márpedig eszméletlen helyek vannak mind-mind másfél óra autózáson belül. 

photo_20190724_200310-01.jpeg

Ha pedig azt hiszed Spanyolország drága, ezért nem mész oda, akkor el kell, hogy keserítselek. Az élelmiszerboltokban rendre olcsóbb minden, mint itthon. Nemcsak a baguett vagy a sonka (és milyen jamon!!), hanem a mosogatógéptabletta vagy a naptej is. A strandok mind szabadok, a belépők kifejezetten alacsonyak (kedvenc a Castello de Xativa volt, lenn majd a képeken, gyerekeknek ingyenes, felnőtteknek 2.4 EUR. Visegrád is drágább emlékeim szerint.).

Ami drágább, az a szolgáltatás, a fagyi, az éttermek. Azok sem eszméletlen drágák egyébként, a Balatont vagy a horvátokat biztos nem verik például :) Úgyhogy ha eddig nem lett volna rajta, írd fel de rögtön a bakancslistádra. 

És akkor jöjjön pár kép a meglátogatott 12 városból. A látnivalókat hadd ne soroljam fel, arra ott a Lonely Planet még mindig - bár a környéket sajnos nagyon nem ismeri :(. De mindenkinek van már google fordítója, ess neki a spanyol blogoknak, ha indulsz.

photo_20190726_155745_1.jpg

Amit ne felejts el, mert alap ha mediterrán országba utazol, felkutatni a helyi festivalokat. A spanyolok a https://www.nuestrasfiestas.com oldalon gyűjtik a fiestáikat (de az olaszoknál, franciáknál, portugáloknál is mindig bele lehet futni párba, annyit ünnepelnek :) ), itt nézd meg, és ha nem voltál még, irány a bikafuttatás, és a híres Moros Cristianos. De ha augusztus végén jössz, akkor a La Tomatina is itt van a környéken, ha van ilyenfajta perverziód, hogy szívesen dobáltatnád magad paradicsommal.

Ételek tekintetében Valencia környékén a paella a nagy kedvenc, illetve annak helyi változatat az arroz a banda, eszméletlen finom, de ne legyél rest felkutatni a review-kat, mielőtt bemész egy étterembe. A környék is beszéli a katalánt, illetve megvan a saját katalán krémje is például, annyiban különbözik a katalántól, hogy kardamomot is tesznek bele, fantasztikusan finom. Egyébként meg a tapas dívik errefele is, amit győzzél csak végigkóstolni és gyere haza te is négy kilóval nehezebben, mint én. :) 

 

Benidoleig és a Rectoria Villages

A legjobb tapasbár ever Benidoleig főutcájában van. Attól főutca, hogy ott van a tapasbár egyébként, mert a Rectoria falvak gyönyörűek és teljesen üresek, úgyhogy nem fog zavarni senki. A vacsorád 21h előtt ne próbáld meg kezdeni, de mi inkább még később, a helyiekhez hasonlóan 22h körül vacsoráztunk (könnyen átállnak a gyerekeink igen és délben kelnek, éljen a nyaralás :) ), mindenütt minimum éjfélig van melegkonyha, úgyhogy érdemes felvenni a tempójukat. A szieszta egyébként itt is létezik, de később, mint az olaszoknál, ebéd fél 3 körül, utána szieszta és 6-7 tájékán nyitnak ki újra a helyek, hogy beülhess egy sörre, mielőtt este 22h-kor elkezdesz tapasozni. Tudnak élni.

photo_20190724_192857-01.jpeg

Valencia

Csodálatos hely, mi két nap is visszamentünk, mert egy egész délutánt, estét szerettünk volna Európa legnagyobb akváriumában eltölteni. Online vedd meg a jegyeidet, nulla sor van, és érkezz délután. Estére annyira kiürült, a nyáron éjfélig nyitvatartó park, hogy teljesen egyedül sétáltunk a gyönyörű épületek között, fantasztikus volt. Egyébként fedezd fel a belvárost is, megéri. Mássz fel a katedrális tornyába, sétálj és óriáskerekezz a város 9 km hosszú parkjukban, amit egy régi folyómederben alakítottak ki.

Alcoi és Cocentaina 

Alcoi olyan gyönyörű, hogy ha egyszer egy útikönyvíró arra keveredik, vége is van. Egyetlen darab turista sincs sehol, nem ismeri senki. Pedig elképesztően fotógén város. A '70-es évekből ott maradt modernnek szánt félig romos épületek és falgrafikák között egy pazar óváros. Mintha Madridban sétálnál. A granita 1 EUR, a kávé 0.5. Ez már tényleg vidék. Érdemes a látogatást összekötni a Cocentaina mellett megbújó apró bástyához való sétával (ahol szintén egyedül voltunk), majd egy rövid sétával a szintén elképesztően hangulatos Cocentainá-val. Ezek tényleg nem turistahelyek, szóval ha sziesztaidőben érkezel, legyen nálad víz és kaja is, mert itt ugyan nem fogsz kapni :). 

 

Xativa

A legpazarabb vár, amit el lehet képzelni. És amit egész Valenciában, Murciában vagy Katalóniában láttunk, pedig beletettünk már párszáz várost és kilométert a környékbe. Érkezz délután, és tök egyedül leszel itt is, de csak hétig van nyitva, úgyhogy nagyon estére nem érdemes hagyni. Meg kihagyni sem. A város is csúcs egyébként, úgyhogy ott is irány utána sétálni.

Altea

Örök kedvenc. Ideje menni, mert drasztikusan nőtt a turistaszám már négy év alatt is, de persze szokás szerint csak a főutcában, szóval tekeregj arrébb kicsit, és egyedül leszel itt is.

Javea

Van strandja is, de az besorolható a semmi extra kategóriájába (ettől még kékzászlós meg minden, szóval nincs vele baj), viszont a város maga nagyon hangulatos, úgyhogy érdemes egy másfél órát sétát beiktatni.

IGEN, SOKAT CSAVARGUNK, FŐLEG NYÁRON. DE TÖBBEK KÖZT EZÉRT LETTÜNK SZABADÚSZÓK, ÉS KÉT CSAVARGÁS KÖZÖTT ANNYIT DOLGOZUNK, AMENNYIT CSAK BíRUNK. AZ INFO@Y2YCOACHING.HU-T PEDIG MINDIG NÉZI VALAKI ITTHON IS, íRJÁL NYUGODTAN, HA SZERVEZET- VAGY FOLYAMATFEJLESZTÉSRE VAN SZÜKSÉGED.

Addig meg gyere instára.

A sarkkörön túl - a Lofoten-szigetek

Norvégiát kevesen pipálják ki a bakancslistájukon, pedig annál többeknek van rajta. Mert nagyon messze van, mert irtózatosan drága, mert mindig rossz idő van.

Ez mind igaz.

Meg az is, hogy messze a legszebb ország, ahol valaha jártam. De a szépségén túl tud még valamit, amiért nem tudsz úgy hazajönni, hogy bele ne szeretnél egy életre. Úgy működik, ahogy minden országnak kellene a világon.

photo_20190629_203248-01.jpeg

Kezdjük az elején. Férjem mániákus pontgyűjtő (ezt úgy értsd, hogy van nevadai kaszinó, ahol törzsvásárlók vagyunk, mert egyszer voltunk ugyan, de úgy olcsóbb volt az all you can eat. Ne mondj semmit, egy életem, egy halálom.), aminek hála sikerült két Bécs-Tromso repjegyet nulla HUFért megcsípni a Miles&More jóvoltából. Egyébként ha nem vagy ilyen szerencsés, hogy hasonló férj/feleség van a birtokodban, repülj el fapadossal Londonba vagy Gdanskba, és másnap repülj tovább szintén fapadossal Tromsoba. Mindegyik hosszú út lesz, de Gdansk is gyönyörű (arról sem írtam még, pedig megérdemelné), London meg London.

photo_20190630_120359-pano.jpg

Ha eljutottál Tromsoba (az észak Párizsa, így hívják maguk között. Irtó cukik. És sosem jártak Párizsban.), bérelj egy autót, és indulj el Délnek.

Autóbérléshez, meg szállásfoglaláshoz is a szomorú hír, hogy a last minute itt nem fog működni. Iszonyatosan kevés szálláshely van a környéken, és azok is rettenetes pénzbe kerülnek. Adott hónapban foglalva 200-300 EUR-t is elkérnek egy éjszakáért egy sima fürdőszobás pici szobáért. Hostelben, nem szállodában. Én tavaly szeptemberben foglaltam végig az összes éjszakát, és így kijöttünk 70 EUR környékén éjszakánként, legtöbbször saját fürdőszobával, mobilházakban, hostelekben és airbnb-s lakásokban.

Ha sátorozni szeretnél, megteheted, mint mindenhol a skandinávoknál, szabad a pálya. 

img_0642-01.jpeg

A környék nem híres a jó idejéről, és ahogy két éve délebbre kifogtuk az egy hét harmincfokot, úgy most megismertük a hely valódi arcát is. Az északi sarkkörön messze túl voltunk, ez igaz, de azért a 6 fok itt sem indokolt nyári időjárás. Szóval sapka, sál, snowboard aláöltözet, viharkabát (!). Az egyik tromsoi katalógusból még a 'summer gloves' azaz nyári kesztyűk fogalmát is megismertük. Meglettem volna nélküle.

img_0473.jpeg

Nordland viszont nem lesz csúnyább a szakadó esőtől, a hidegtől és a rettenetes széltől sem. Ahogy haladsz délre Tromso-ból, eljutsz Senja egészen megdöbbentő szépségű szigetére. Az egyik travel vlogger videóinak hatására (most a többi Y2Y-os hitetlenkedve ingatja a fejét, mert köztudottan évi tíz órát sem töltök mozgókép előtt - na most tavaly ebből kb. kilencésfelet tettek ki a nordlandi drónvideók) került fel a bakancslistámra a hely - joggal. Nem kapták fel annyira, mint a Lofoten-szigeteket, de szépségében hasonlatos hozzá.

photo_20190630_102257.jpg

Azóta sem tudom mi történt ezzel a képpel. Egyik fotón sincs filter, itt először sütött ki a Nap, lehet, hogy ez ijesztette meg a telefonomat. Mindenesetre ez Reine, a világ legszebb települése. Tényleg az.

A norvégok híresek arról, hogy megdöbbentően rossz minőségűek az útjaik (mondjuk a mieink is és cseppel kevesebb a hó), plussz a hegyeikre egyáltalán nem építenek ilyesmit. Úgyhogy itt nem tudod azt megtenni, mint Európa nagyrészén, felautózol, leparkolsz, körbenézel, leautózol. Leparkolsz lenn, és felmászol szépen magad. Az outtt nevezetű applikáció kifejezetten használható például, csak abban ne nagyon reménykedj, hogy térerőd is lesz a hegyen, úgyhogy ments le előre mindent. Fantasztikus mászóútjaik vannak, azonban egyre érdemes figyelni.

photo_20190630_112834.jpg

Egy norvégnak attól lesz valami 'easy', hogy nincs rajtad karabiner. Az, hogy hányszáz méter a szintemelkedés hány percen belül, az mindegy neki, az easy az easy. Úgyhogy ha hozzánk hasonló puhány (értsd jól: heti 5 edzés 20 éve) kiránduló vagy, akkor javaslom a family walk útvonalakat. Bőven jó lesz :) 

photo_20190629_182501-01.jpeg

Senjáról komppal tudsz átjutni a Vesteralen szigetcsoportra. Itt megint érdemes előre tervezni, amit ne úgy érts kérlek, hogy megnézni, honnan indul a komp. Hanem úgy, hogy megnézni melyik nap megy és hánykor, mert három-négy óránként megy egy. Szezonban.

Úgyhogy kimész egy-két órával korábban és vársz. És ha lemaradsz róla, lekapcsolod a motort és vársz szépen további három órát. Előre foglalás nincs, meg reklamálás sem. Megmondták mikor indul, ha rajta szeretnél lenni, kimész időben, ennyi.

photo_20190628_131140-01.jpeg

És ahogy hajtasz fel a kompra, ki van táblázva, hogy melyik applikáción keresztül tudsz fizetni. Ha ott nincs kedved, akkor fenn majd kinyit egy bácsi egy ablakot és odamehetsz. És a norvégok felállnak és odamennek sorba állni, hogy kifizethessék a húszezer forintnak megfelelő kompjegyet. Nincs ellenőrzés, nincs rendszámolvasás. Fizetnek, mert azt mondták.

Roadtripjeink nagyját, ha épp nincs nálunk gyermek, nem barkochbázással szoktuk tölteni, hanem az adott országról olvasunk cikkeket, elemzéseket, érdekességeket. Az egyik ilyen elemzés írta, amely a norvég gazdasági csodát boncolgatta, hogy ha 

"meg akarsz gazdagodni úgy, mint a norvégok, fogd meg a lakosságod, dobd ki, és telepíts be helyettük öt millió norvégot."

Valahogy így. Egészen elképesztő gazdagság, nulla hivalkodással. Ugyanaz a norvég bordó faház, kert, trambulin, zászló, lakókocsi. És a hazai GDP 14x-ese az olajalapban tartaléknak, 5 millió főre.

Éjszaka sétáló fűnyíró robotok az út mentén, kajakok, jet-skik a falaknak támasztva. Buszmegállóban, túrautak elején letett biciklik tömege, gazda nélkül. Jó ezt látni.

És jó látni azt is, ahogy sorban állnak a fizetésnél, és ahogy nyugodt szívvel lekapcsolják a motort, mikor nem fértek fel a kompra. Hogy becsületkassza van mindenütt, hogy éjfélkor kisétál a bácsi a népszerű túraút parkolójából, hogy szerinte is esni fog, jöjjünk vissza reggel, de ha maradunk semmi gond, oda a borítékba dobjuk majd be a parkolási díjat (10 EUR-nak megfelelő korona:) ). Ja, hogy nincs koronánk, nem baj, lehet fizetni kártyával is, itt van a zsebében a kártyaolvasó. "We have to follow the future.". Egy teljes hetet csavarogtunk úgy, vidéken, hogy egyetlen egyszer sem fizettünk készpénzben sehol. 

photo_20190630_170415.jpg

Senján, Vesteralen szigetein ezer meg ezer szebbnél szebb utat találsz, ahol reggeltől másnap reggelig kirándulhatsz. A Nap két hónapot tölt az égen, amit úgy kell érteni, hogy megáll napnyugta magasságában, majd szemmel is érzékelhető tempóban körbemegy, aztán elkezd felmenni. Ami olyan fényeket eredményez, mint sehol a világon.

Vesteralen után érkezel el a Lofoten-szigetekre. Nem lehet leírni azt a szépséget, ami itt fogad. Nem tudsz úgy tíz percet autózni, hogy ne mondanád azt, soha nem jártál még szebb helyen. A szezon előtti utolsó héten mentünk, június utolsó hetében, ilyenkor már megjelentek a skandinávoknál szokásos lakókocsik a környéken, de tömeg, buszok, sehol. Még a világ legszebb településének választott Reine-ben sem. 

photo_20190630_175834-01.jpeg

A képekhez tartozzon hozzá, hogy öt napot esett az eső, és kettőt sütött a Nap. Az év 300 napján esik errefele, úgyhogy hozta a hely a formáját. Úgyhogy a brutál minőségű túracuccoktól itt nem tudsz eltekinteni. Vagy vedd meg kint, mert ha van valami, ami olcsó, az az. Farmerben nem látsz ugyan senkit sem (igaz, hogy város se nagyon van a környéken), a másfél éves és a nyolcvan is olyan technikai cuccban van, hogy a szíved szakad meg érte. Illetve másfél évest láttunk gumipapucsban és fürdőbugyiban is, én kicsit magasabbra húztam a cippzárt, mert aznap is 10 fok volt, bár tény, hogy sütött a Nap és az óceán is hivogató volt. Neki.

65664921_10157208804872159_3024980105484042240_n.jpg

Beszéljenek a képek, ha szállástippekre vagy bármi egyébre van szükséged, szokás szerint nyugodtan zaklass, eddig is küldtünk mindenkinek :) Egy hét sonkáskenyér (de az AI a boltokban felismeri, hogy almát tettél-e a mérlegre vagy paprikát és eggyel kevesebb gombot kell megnyomj!!:) ), estére mirelit húsgolyó mikrózva, mert az tényleg olcsó, otthonról vitt snickers és duty-ban vett jaegermeister. Cserébe a világ legszebb helye és tömény detox egy hétig. Amit meg kell tegyél érte, hogy órára pontosan végigtervezel mindent háromnegyed évvel korábban.

Megéri.

Ne a konkurenciával törődj, hanem a partnereiddel!

Rengeteg ügyféltől, egyéni vagy csoportos fejlesztési folyamatban, amikor vezetői csapatokkal dolgozunk, de még Y2Y-on belül is gyakran előjön, hogy a konkurencia így, a konkurencia úgy. És a srácok már lassan megszokják, hogy a falat lekaparom a témától, ha valaki megint ezzel jön.

Mert semmi értelme. De tényleg.

Nem konkurenciánk van, hanem partnereink. Hidd fellengzősnek, amit mondok, de hadd védjem meg az álláspontom.

Ha a konkurenciával foglalkoznánk, el sem indítottuk volna a vállalkozásunkat.

1248423815_photographer-sarolta-ban-photo-art-45.jpg

A) Azt sem tudjuk, mi a piac.

Hadd fókuszáljak most a saját szolgáltatásainkra, de remélem végiggondolod a saját üzletedre is. Mi coachingot, soft skill tréninget, szervezet- és folyamatfejlesztést árulunk a piacon. Ebből mindegyiket árulják a földgolyó majd minden országában. Minden nap születik egy új cég, minden nap születik egy új applikáció, ami majd helyettesít minket, a fejlesztési folyamatainkat. Mi is dolgozunk külföldre, külföldiek is dolgoznak itthonra. Skype-on, zoom-on, vagy egy olyan applikáción, amit ma még nem is ismerünk. 

Egyszer meg majd a combino is elüthet, de ettől félve nem menni a Szent István körút közelébe, badarságnak tűnne bárki szemében.

Akkor azzal a piaccal foglalkozni folyamatosan, aminek a mérete akkora, hogy sem belátni, sem jósolni a konkurencia növekedését nem lehet, miért lenne logikusabb?

Itt a saját példánk, magyarul írunk, magyarul van a honlapunk, mindent magyar piacra céloztunk. Ennek eredményeképpen az ügyfeleink 90%-a magyar. De a 10%-ban van görögtől kezdve indiaiig mindenfajta náció, a 90%-ban meg van rengeteg multi. És ez így van három éve, aminek az eredménye, hogy lett amerikai partnercégünk is, akinek a hazai dolgaiban segíthetünk, meg lesz balkáni is. És van olyan folyamatfejlesztési projektünk, aminél reményünk van átlépni a határokon, ha minden úgy alakul, ahogy most terveztük, és meghívtak minket globális konferenciára előadni, amiből születhetnek újabb és újabb nemzetközi projektjeink. Ami azt jelenti, hogy mi is a versenytársai leszünk más ország szereplőinek anélkül, hogy ebbe az irányba a kisujjunkat is mozdítottuk volna. Jobb bárkinek attól kinn, hogy előre retteg ettől? Ugyan dehogy. 

B) A piac, minden híresztelés ellenére, nem telített. Nagyon nem.

Btw hogy lenne telített, ha azt sem tudod mi a piac? 

512vev-gvql.jpg

Ezen a piacon, akárhol is van, lesz hely nekünk, ahogy neked is van. Ha üzleti coachingot árulsz, megnyugodhatsz, a cégek brutális többségének itthon tippje sincs róla, mi az a coaching. Mi dolgozunk most épp vagy 7 startuppal és van 700 itthon, akinél a CEO hálát adna az égieknek, ha lenne coacha, de nincs, mert azt sem tudja, mi az. KKV-k ugyanez zöldben.

Nem tudják mi az, és ha véletlen professzionálissal találkoznak, abból a párszázból, aki itthon dolgozik (ühüm, pár száz, nem több. És még ezzel is túlzok, mert a legtöbbjük nem dolgozik), látják, hogy működik, és indul a következő folyamat, aztán a következő.

Multiknál, SSC-knél, rétegmuri, felsővezetők, középvezetők, ha nagyon muszáj, megkaphatják, többi elvétve. De amelyik cégben egyszer elkezdesz dolgozni, ott ha jó minőséget szolgáltatsz, folyamatosan fog nőni az ügyfeleid száma. Ha pedig ügyesen csinálod, és nem egyfajta szolgáltatással vértezed fel magad, hanem többel, akkor a szolgáltatásaid száma is. 

Ha csak fele annyit törődnél azzal, hogy milyen szektorban, milyen partnereket, társszolgáltatókat, társtermékeket érdemes találnod, akikkel karöltve tudtok nőni, már háromszor ekkora lehetnél. És ne mondd, hogy a te szektorodban ilyen nincs, hát dehogy nincs.

Pár éve még lehetetlen volt pékségben tejet kapni, most már tudod, hogy a legjobb joghurt a legjobb zsemle mellett van, mert egy tejesnek volt annyi esze, hogy berakjon egy tejpultot a pékségbe. Egy pékségnek pedig annyi esze, hogy rájöjjön, hogy ha árul tejet is, akkor a vacsorádat is nála fogod megvenni, nem csak a zsemlédet.

És megint a pékeknél tartunk, mint az egyik podcastban, nem tudom ez hogy, és miért égett bele az összes metaforánkba, de tényleg így van, tapasztalod te is a piacon, nyisd is ki ezekre a szemed, és használd őket a saját szolgáltatásod/terméked kapcsán, ahelyett, hogy folyton a többiektől rettegsz.

Keresd azt a pontot, hogy kitől lehetnél te több, és ki az, aki tőled lesz az.

És nem állítom, hogy egyáltalán nem kell észben tartani, hogy ki mit csinál a piacon, dehogynem. De nem azért, hogy azon aggódj, hogy ki fog téged kitúrni és honnan. Hanem azért, mert abból is tanulhatsz, ahogy ők reagálnak, és abból is, ahogy te reagálsz rájuk. Arról nem beszélve, hogy ha valamit/valahol/valamiért nem szeretnél elvállalni, tudhatod, hogy kit ajánlhatsz magad helyett. Amitől aztán te is több leszel egyébként, mert neked is hálásak lesznek, hogy őt ajánlottad, mert jobb lett nekik, meg akit beajánlottál is örülni fog, hogy ajánlásra méltónak tartottad. Win-win-win.

Ahogy Kínában mondják: egyszerűbb meggyújtani egy gyertyát, mint átkozni a sötétséget.

 

Kövess légyszíves facebookon minket, most leszünk három évesek és szeretnénk 6000 like-al ünnepelni. Köszönjük!

 

ui: jól látod az első képet, még mindig az elképesztően tehetséges Bán Sarolta.

5 dolog, ami csak a valódi vezetőkkel történik

10 jel, hogy a főnököd csak főnök, nem vezető, 15 jel, amiből tudhatod, hogy rossz a főnököd, 273 dolog, amit a főnököd rosszul csinál, blablabla, és megint bla. A bullshit halmok margójára kaptok egyet tőlünk is:

 

Íme a véres valóság: 
5 dolog, ami CSAK a valódi vezetőkkel történik.

HR Revolution - Tényleg válság van a HR-en?

Munkaerőhiány, employer branding, generációk, megtartás, bevonzás, Big Data, automatizálás... akartok még pár buzzwordöt? Na jó, én sem! Beismerem, hogy a cím clickbait, mentségemre szóljon hogy ha azt a címet adtam volna: gyere el az első HR témájú Portfolio nagykonferenciára, valószínűleg te sem kattintottál volna.

De ha ez még önmagában nem lenne elég, hogy végig is olvasd, lássuk miért gondolom, hogy akár HR-esként, akár cégvezetőként ott a helyed!

Nem csak egymás vállát veregetjük

Azt szeretem a Portfolio-s rendezvényekben, hogy bármilyen témát tűznek is a zászlójukra, nem csak annak a szűk szakmai körnek szól, akiket közvetlenül érint. Én például először egy ingatlanos konferencián voltam náluk előadni, mert fontosnak gondolták, hogy az ingatlanberuházásban és üzemeltetésben érintett szakemberek halljanak arról is, mit keres egy mai fiatal, ha belép egy új irodába. (By the way idén is lesz FM&Office konferencia, gyertek!) Ugyanez a helyzet a HR Revolution-nel is: nem arról szól, hogy minden HR vezető elmondja milyen fantasztikus cégnél dolgozik és mennyire előremutató, szuperhatékony megoldásaik vannak például a jelöltek bevonzására - pont ugyanannyi üzleti vezető vesz részt a panelekben mint HR-es, és az tuti hogy ők nem fogják szépíteni, ha arról van szó, hogy náluk hogyan működik a HR, min kellene még tekerni ahhoz, hogy üzletileg hatékony szervezeteket építsünk.

Üzleti szemlélet

Bármennyire szeretjük elfelejteni, egyik cég sem önmagában azért létezik, hogy oda bejárjunk napi 8 órát és jól érezzük magunkat. Ha esetleg mégis tudtok ilyet aki csak ebből csinál pénzt, kérlek szóljatok!! :)

Pénz, Bankjegy, Euro, Ajándék, Hogy, Póráz, Ruhák Vonal

Szóval a HR az üzletért van, és nem önmagáért - éppen ezért egy HR témájú konferencia akkor kerek, ha nem csak színes prezentációkat nézegetünk jól hangzó emléletekről, hanem hús-vér vállalatvezetőkkel beszélgetünk arról, hogy melyik színes-szagos elméletet éri meg bevezetni a gyakorlatban egy cégnél. Ja, és az ugye már világos, hogy ezt eldönteni nem a HR dolga, mint ahogy a munkaerő-hiány sem a HR problémája, hanem a cégé, a felsővezetésé - a HR-rel együtt. Szóval május 23-án egy teljes szekció a bullshitmentes hatékonyságról fog szólni - véletlenül pont én moderálom.

Aktuális témák

Persze nehéz a jelenlegi helyzetben újdonságokat behozni egy HR konferenciára, mindenkinek a könyökén jönnek ki az újhullámos szoftverek, platformok vagy az employer branding. Ettől még nem kerülhetjük meg ezeket a témákat, de az nem mindegy, hogy kik beszélgetnek róla. Nem lövök le mindent előre, tessék átkattintani a rendezvény honlapjára!

Végre nem csak multiknak szól

Teljes szekció KKV vezetőkkel, KKV dolgozóknak? De hát náluk nincs is minden esetben HR osztály, sőt, lehet hogy még HR vezető sem! Na, pont ezért. El sem tudom képzelni, mennyire nehéz lehet kialakított HR folyamatok, hatalmas nemzetközi büdzsé, és egy felkészült szakmai csapat nélkül kezelni akár csak egy nehezebb keresést, vagy egy szervezeti átalakítást. Ezért is nem én leszek ebben a panelben, hanem Balázs.

Én azt mondom, ha egy HR rendezvényre mész idén tavasszal, mindenképpen ez legyen az, és döntsd el, hogy igazam van-e a fentiekkel.

Addig is amíg gondolkozol, olvass minket Facebookon is, vagy gyere Instára! (Dorka nagyon szeretné, ha a harmadik szülinapunkra meglenne a 6000, ne okozzatok csalódást! :) )

 

képek a Pixabayről és a rendezvény honlapjáról

Coaching szemléletben embereket vezetünk, nem szervezeteket!

Igen, a coaching szemléletű vezetés létezik, alkalmazható, bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknél pompásan működik. Nem mindenkinél, és főképp nem mindig, ahogy ezt Juci is megírta anno dacumal. Van azonban még egy aspektusa a kérdésnek, aminek még nem ástunk le a mélyére. 

Hogy mi van akkor, amikor egy szervezetet próbálnak coaching szemlélettel irányítani. Hát mi van akkor?

Katasztrófa. 

Najó, túlzok. Kicsit. Azért kicsit, mert a katasztrófa mérete attól is függ nyilván, hogy mekkora szervezetről beszélünk. Menjünk a nagytól a kicsiig. 

Egyre több multinacionális cégnél - legyen az SSC vagy hagyományos multi, mindegy - megfigyelhető az a tendencia, hogy a gyarmatok (miért, te minek hívod, egyébként nem az?) több és több dologban kapnak szabad kezet. A kicsikre van bízva, hogy mit és mikor csinálnak, amíg nagyságrendileg hozzák a számokat, a központ boldog.

maxresdefault-5.jpg

Legrosszabb verzióban ez a helyi felsővezetésnél úgy csapódik le, hogy "ránk" van bízva, hogy mikor és mit csinálunk, gyerekek. Akkor alakítjuk át mondjuk a teljes üzleti modellünket az egész országra (#truestory), amikor akarjuk. És - coaching szemlélet! felkiáltással - már tolják is lefele a felelősséget. 

A többesszámban elkövetett szervezeti - vagy akár szerkezeti változások  pedig pont úgy szoktak zajlani, mint a férjem az egyszeri férj szokásos esti kérdése: "Vasaltunk ma, drágám?". Nem, nem vasaltunk. Én biztos nem, hogy te vasaltál-e, te tudod. 

Ennek szervezeti szinten az lesz az egyenes következménye, hogy senkinek fogalma sincs, ki és mikor csinál, mit. Merthogy a szabad kéz szép dolog egész addig, amíg legalább azt tudjuk, hogy miben kaptunk szabad kezet. Ha a felsővezetésneadjaég a vezérigazgató nem áll bele a kérdésbe, hogy hiába itt a szabad kéz országosan, mi ezt és ezt így fogjuk csinálni, akkor itt bizony gond lesz. Márpedig stratégiai kérdéseknél is egyre többször tapasztalni a piacon, hogy ez történik.

Mit jelent az, hogy gond lesz? 

Az, hogy Istvánnak fogalma sincs róla, hogy mikortól kap új pozíciót mondjuk a sales-en, ahol húsz éve gürizik. Megkérdezte a csoportvezetőjét, az azt mondta, hogy még dolgoznak rajta a középvezetővel, nem tudják. A középvezető szerint a felsővezető dolgozik rajta, a felsővezető szerint a vezérigazgató. A vezérigazgató szerint pedig a felsővezető. Hiszen ő minden one-on-one-on rákérdezett, hogy mi újság az új sales modellel. És támogatta a felsővezetőt a döntések meghozatalában.

Csúcs.

Csak az nem hozta meg. Úgyhogy? Úgyhogy vár mindenki, mutogat felfele-lefele, az ing pedig csak nincs kivasalva holnapra. István pedig csak nem tudja mi lesz vele, senki sem mondta ki pontosan mikor lesz leütve, hogy tényleg átdolgozzuk a sales folyamatokat, tehát senki sem tudja, hogy mikor kerülnek fel a papírra az új pozíciók.

Ez Istvánt nyilván bizonytalansággal tölti el. A bizonytalanság pedig ezer éve holtversenyben az unalommal vezeti a ranglistát, a "szerettem itt, de el fogok menni." döntések indoklásainál. Vagy csinálsz exit interjút és megkérdezed, vagy elhiszed nekem. 

telemmglpict000153519947_trans_pvlberwd9egfpztclimqfyf2a9a6i9ychsjmeadba08.jpeg

A bizonytalankodó főnök borzalom.

A bizonytalankodó főnökÖK pedig tényleg elviselhetetlenek. Márpedig a szervezet legaljára még a legjobb szándék is így csurog le, a szervezet minden Istvánja ugyanezt fogja érezni. Nem tudják mi van. Várnak, de mire.

Ergo? Ergo stratégiai döntésekben (az mi? Nálatok mi?) nem húzunk coach sapkát, akár megengedi a központ, akár sem. Meghozzuk a döntést, mikor mi lesz, és számonkérjük. A coachszemlélet előjöhet a megvalósítás mikéntjénél, sehol máshol. 

El tudjuk képzeli, hogy mekkora lesz a katasztrófa egy-két éven belül, ha csak egy 2000 fős szervezetről beszélünk mondjuk? 

Azt ígértem a nagytól megyünk a kicsiig, de tudod mit, menj egyedül. Ha a te céged 300 fős, van átlag 4 igazgatód. Ha eldöntesz valamit, de nem raktok mellé kereteket, a szervezeted ugyanúgy 4 irányba tud szakadni, mint egy nagy. Semmi különbség. De, egy talán van - és emiatt mégis kisebb lesz a ramazúri. 

Hogy közelebb vagy az embereidhez. Tehát valószínűleg időben észreveszed, hogy ez az a pont, ahol nem bízhatod rá mindenkire, hogy keresse meg a saját megoldását. Vagy ha nem is veszed észre, talán a többiek észreveszik. Minél nagyobb vagy, erre annál kisebb az esélyed. 

Úgyhogy ha változtatni akarsz bármit is, ami szerinted stratégiai jelentőségű, álljál bele légyszíves. És kommunikáljátok is, hogy beleálltatok. A legapróbbtól a legnagyobb szervezeti/üzleti átalakításig minden elviselhető, ha kristálytisztán elmondjátok minden egyes dolgozónak, hogy mit akartok, és mikor. 

Az: "ezt akarjuk, amikor ti szeretnétek", vagy az: "ekkora szeretnénk, amit ti szeretnétek", kevés.

Céldátumok, tények, ok-okozati sorrend megmutatása, transzparencia.

Coaching szemlélet meg akkor, amikor már ezek megvannak. Majd ők kitalálják, hogy hajtsák végre, amit szeretnél. De hogy mit szeretnél, és mikorra, az a te dolgod.

 

Professzionális üzleti coachot találsz itt. Szervezet- és folyamatfejlesztést ugyanitt. Írhatsz messengeren, instán, info@y2ycoaching.hu -n.

Te vagy próbaidős, nem a munkavállalód!

avagy az onboarding 4 kulcsa

A brutális fluktuáció mellett nem meglepő, hogy a beillesztési folyamat - alias onboarding -, a régi "tartsunk egy munkavédelmi oktatást, aztán menjen a dolgára"-mentalitás helyett egyre inkább business critical issue lett/lesz a cégeknél. Kistesóm pont most hagyja abba az olvasást, aki nem tud magyarul, az ne írjon! felkiáltással, amiben lenne némi ráció, ha a ráció magyarul lenne. Sajnos azonban sem a szakirodalom, sem az élő nyelv nem használja a magyart jelen esetben, úgyhogy maradunk a hunglishnál, a szakmabeliek úgyis megszokták, a többiek meg úgysem olvassák végig. 

Millió és egy kutatás létezik a témában, a szokásos megkérdőjelezhető módszertannal és eredménnyel, egyet azonban sikerült egész rendesen pár éve lekutatni. Mégpedig azt, hogy minden munkavállaló közül, aki önként hagyja el a hajódat, 40% megy el az első 6 hónapban, további 16% meg a következő 6-ban. Magyarán több, mint az emberek fele az első évben távozik - ez az átlag.

ub3ssdf5s47ihgc7xvc2cd2ctq.jpg

Nyilván mivel te egyetlen cégnél dolgozol, így egy feladatod van, nézd meg, hogy nálad ez az arány mennyi, és vondd le a következtetéseket, majd próbáld meg a számokat csökkenteni, akárhol is állnak. De hogyan?

Egy jól felépített onboarding folyamattal, mert a kultúraváltás az onboardinggal kezdődik. Ha sikerül megfelelően integrálni az új belépőt a rendszerbe, és a rendszernek megtanítani, hogyan bánunk az új belépővel, már nyert ügyünk van. Egyrészt, mert mire lecsökken a fluktuációnk, addigra mindenki megfordul a kezünk között, másrészt, mert ha sikerül a megfelelő szemlélettel az onboarding-ot összerakni, bármit sikerülni fog.

És mivel tudom, hogy mindenki pipálni szeret, ezért jöjjön a 4 pont, aminek meg kell felelj. És ha mind a 4 pont mind a 4 rublikáját kipipáltad, és az alábbi infografika összes kockáján, karikáján van egy pipád, készen vagy. Állhatsz neki a következő folyamatodnak - ugyanebben a szemléletben. 

onboarding_nagy-jozsa_dorka_acc_1.png

1. Kapcsolat

Az, hogy az új belépőd biztonságban érzi-e magát nálad (értsd jól: esélyed lesz a megtartására), 4 emberen fog múlni. A közvetlen vezetőjén, a trénerén, aki az onboardingját végzi, a mentorán, és a buddy-ján.

A jó szándékomat jelzi, hogy megpróbáltam én mindegyiket lefordítani, de mikor megláttam, hogy a buddy helyes megfelelője koma lenne, feladtam. Vagy ahogy Juci kolleganőm mondta, "Koma, vagy ha nő, komámasszony!". Ha ez a négy embered megvan, már egész jól indulsz. Mind a négyről órákat lehetne beszélni, keress rájuk, gondold végig, nézd át a best practice-eket, hívj fel. De ha arra figyelsz, hogy már létezzenek, az is csúcs. És messze élenjáró lennél rögtön a kérdésben a hazai piacon. 

Pár tippet azért hadd adjunk, mi így szoktuk csinálni, lehet másképp is egyébként. Tényleg.

Egy, a vezetőt erőszakoljuk meg, hogy már pre-onboarding fázisban hívja fel a leendő munkavállalód. Hívja meg reggelizni, ebédelni, céges sörözésre, bárhova. Kezdjétek el integrálni a csapatba.

Kettő, a trénerek ne legyenek dedikálva az onboarding folyamatra. Nagyon ne. Mondok jobbat, ne a HR-t szivassátok vele megint (tényleg nem vagyok HR-es, nem hazabeszélek.), hanem a középvezetőket, csoportvezetőket és felsővezetőket. Alakítsatok ki trénerpoolt, képezzétek őket, forgassátok őket. Én mutatom be a cégtörténetet, te a cégstratégiát, ő a missziót, amő a CSR policy-nket. Aztán fordítva. Ha ezt jól csinálod, és át tudod ütni a felsővezetés fején, hogy részét kell, hogy képezzék a folyamatnak, nagyot lépsz előre. Mert a vezetőid szemléletmódja elkezd megváltozni. Elkezdik magukénak érezni az új munkavállalókat. Ők meg elkezdik úgy érezni, hogy törődnek velük.

Három, a buddy-t, a komát vagy a komámasszonyt, válaszd olyan társosztályból, aki feszülésben van a belépő osztályával. Miféle feszülésben? Hát olyanban, amiket a (hibásan elhelyezett) KPI-ok okoznak. Ha A) osztálynak az a közvetett vagy közvetlen érdeke, hogy X=0.3 legyen évvégére, míg B osztálynak az, hogy X=300, akkor az A)-sok és B)-sek egy idő után óhatatlanul fújni fognak egymásra. Rengeteg ilyen feszülés található egy átlag szervezetben, kezdj el velük dolgozni. Legyen ennek az egyik lépése a buddy-k beillesztése.

060210pod12.jpg

Négy, a mentoroknak tanítsd meg, hogy mit jelent az, hogy mentoringot csinálunk. Mit csinálunk, milyen gyakran, mire fókuszálunk, hogyan segítünk. Mikor húzunk partnersapkát és mikor húzunk tanácsadót, stb. A mentorpool és a trénerpool lehet azonos is egyébként, de még a buddy-kat is bevonhatjuk, ki hogy szeretné, és kinek mekkora a szervezete. Negyven fős szervezetben ugyanilyen fontosak ezek, félreértés ne essék. Még akkor is, ha lehet hogy ott ugyanazon az emberen van a mentor, a tréner, és a vezető sapka is. Nem baj. Ha tudja mikor mit csinál. 

2. Folyamatosság

Pre-onboarding, bevonás, alakíthatóság, egyéni fejlesztési tervbe (IDP az ábrán. Vagy EFT is lehetett volna, most már mindegy, elégedjetek meg a komával :) ) való átvezetés. Elkapom a grabancát, mielőtt még belépett volna, el ne lopják, mielőtt kezdene. Bevonom a saját tervébe, megkérdezem mire kiváncsi, hagyok neki teret, hogy alakíthasson.

Ha ezer éve érdekli, hogyan kell targoncát vezetni, akkor az is része lesz az onboardingjának, ha arra kiváncsi, hogyan mennek field sales-re a srácok csokit árulni, akkor az. Megkérdezem a véleményét, leülök vele 30 nap után, 90 nap után, 180 nap után. Rákérdezek mit csinálok jól, mit rosszul. Mi jó a cégemben, mi rossz. Adok és kérek tőle feedbacket. Ha jól csinálom, akkor a fejlesztési terveibe úgy fog átcsúszni, hogy észre sem veszi, hogy lejárt a próbaideje. Mert törődhet magával, fejlesztheti magát, mert ezt szereti. Ha nincs fejlesztési terve, itt az idő, hogy elkezdjem vele kialakítani. A bármilyen is jobb, mint a semmilyen.

qm_ltd.jpg

3.Együttműködés

Nem egymás mellett, egy időben. Együtt. Amihez meg kell mutatnom neki, hogy mi itt mit csinálunk (jobb esetben azért tudjuk :) ). Cégstratégia, társosztályok működése, kötelezők, online együttélés. A cégek 14%-a mutatja be a cég működését az új belépőknek, dehát hogyan várjuk el tőlük, hogy érezzék magukénak az ügyünket, ha nem mondjuk meg nekik, hogy mi az? Így működünk, ezért működünk.

Nem egy darab jelenléti ívet aláíratunk, hogy ott volt az oktatáson, amit 1997 óta nem tartott meg senki, hanem befogadjuk azt a szerencsétlent. Megértem, hogy csuklasz, kezeket fel, aki sosem látott még ilyen onboardingot. Nahát. 

Egyébként tök elérhető áron van már egy csomó olyan eszköz, tool, ami segíti az onboardingot. Ha nem akarunk játékosított saját platformot fejlesztetni (ami szintén behozza az árát, csak szólok), akkor vegyünk dobozosat, de virtuális lét nélkül nincs ma már beillesztés. Ha más nincs, a messenger, viber csoportjainkba vegyük be az újakat, mikor még be sem léptek! Preonboarding ugyanúgy, a jókra tényleg vadásznak, figyeljünk rá hogy a folyamat egészében mutassuk meg magunkat az online térben is. Lásson minket, tudja ki-kicsoda. Rettenetesen megkönnyítjük ezzel, hogy otthon érezze magát nálunk, ne hagyjuk elveszni, mert ha nincs jól, el fog menni, tényleg. Az éves bérének pedig átlagosan 38%-át dobjuk ezzel a kukába. Ha 100-ból elvesztesz 23 embert egy év alatt, mennyit dobsz így ki összesen? Nem egy bonyolult business case.

4. Mérhetőség

És ha már a business case-nél tartunk, nem fejlesztünk folyamatot úgy, hogy nem tudjuk most mi van, és mit akarunk. Miért tesszük rendbe az onboardingot? Mit akarunk elérni? Fluktuációt csökkenteni, nice, mi van még?

defense-large.jpg

Igyekezzünk tűpontosan célozni, ne a vakvilágba lövöldözni. Attól függően, hogy kit onboardingolunk (egyre szebb :) ), tudunk elérni teljesítménynövekedést? Tudjuk mi van most, és mit szeretnénk? Ha nem, hogy tudnánk mérni? Ha megkérdeztük mi a véleménye, azt mellévettük, hogy amikor azt mondták az onboardingunkra, hogy kettesalá, az mit jelentett nekünk fluktuációban, az mennyibe fájt, és amikor azt mondták, hogy csillagosötös, akkor mi történt?

Az életben még mindig nincsen ceteris paribus, nem, nem fogjuk tudni tűpontosan lemérni, hogy mi történt. Közben elköltöztünk, közben egy őrült lett a vezérigazgató, közben mellénk települt egy másik autógyár és elvitte a munkásainkat. Ez mind a valóság, igen.

Ettől viszont még meg kell próbálni lemérned, hogy mit csinálsz, mert ha el sem kezded, honnan fogod tudni, hogy jó nyomon jársz? A visszajelzéseket pedig tessék azonnal beépíteni.

Az onboarding folyamatba.

Minden folyamatba.

 

Onboarding programok, folyamatfejlesztés, szervezetfejlesztés, egyéni és team coaching, soft skill fejlesztés. Ezek vannak nekünk, ha írsz az info@y2ycoaching.hu-ra, még idén válaszolunk. Ami pedig ennél is jobb hír, hogy podcastunk is van, hallgassátok, terjesszétek. Tanítsuk meg a komáknak és komámasszonyoknak, hogy nemcsak zenét lehet hallgatni a kocsiban, lehet tanulni is. Folyamatosan. 

De. Járjál kávézni. Ingyen.

A napokban Juci kolleganőm átküldött egy cikket, "imádni fogod!" jeligével. A linkedinen megjelent cikk arról szólt, hogy az egyébként talán marketingtanácsadó hölgy, magából kikelve háborgott azon, hogy gyakran megkeresik azzal, hogy menjen el valakivel kávézni. Csak úgy.

Ingyen.

dagobertck.jpg

És, hogy ő rohadtul nem fog ilyet csinálni, hiszen drágább ennél az ideje. És ha valaki nem akar fizetni neki az első találkozásért, akkor ő azzal nem akar dolgozni. 

Nohát, ez úgy, ahogy van, tökéletes félreértés. Két dolog miatt.

Egyrészt, ami ingyen van, nem azt jelenti, hogy semmit sem ér.

Másrészt aki kávézik veled, IS ingyen teszi. Hupsz. Pedig egyébként simán lehet, hogy az órabére magasabb, mint a tied. Ha már itt tartasz, hogy EUR/60perc-ben méred az embereket. Jobbat mondok, lehet, hogy most a tied magasabb, és hat éve múlva az övé lesz ötszöröse. És akkor majd te akarnál vele kávézni, de ha ő is azt gondolja, mint te, biztos nem fog akarni leülni - veled.

A kávézás, és az idegen emberekkel való találkozás a létező legjobb lehetőség arra, hogy építsd magad, és a vállalkozásodat. És ha elhív valaki kávézni, menj el vele. Még a kávéját is fizesd ki, tudod mit.

Nem azért, hogy hasznod legyen belőle. Hanem, hogy neki legyen haszna belőled.

Nem azért mert ingyenélő. Hanem azért, mert lehet hogy van egy olyan kapcsolatod, gondolatod, ötleted, amitől ő előrébb jut eggyel. És ha eggyel előrébb lesz, majd jó szívvel fog gondolni rád. 

És lehet, hogy abból még nem lesz kávéd. Meg az is lehet, hogy a te borzalmasan drága órád tök ingyen leketyegett. Atyaég.

Egyszer meg fog térülni, megnyugodhatsz. 

És nem fogod tudni lemérni, amit én is utálok, mert legszívesebben a fogmosással töltött időt is mérném (miért nem kapok ajándékba egyszer olyan fogkefét, ami 3 percnél csipog?), mert ez az, amit hálózatkutató legyen a talpán, aki utólag lenyomoz.

Hogy kinek mit tettél, és ezért ki kivel beszélt rólad hat évvel később, amiről a másiknak eszébe jutott egy harmadik, aki végül elkéri a számodat és elhív egy következő kávéra. Amiből lesz egy tízmilliós üzleted. Amire ugrottál volna először is, csak hát nem volt kiírva az elsőre. Meg persze nem is emlékszel rá, hogy ki volt már. 

dagobert-duck-wird-65-jahre-alt_big_teaser_article.jpg

Szóval akár hiszed, akár nem, nem azért akarnak veled kávézni járni az emberek, mert azt remélik, hogy a rettenetesen széleskörű tudásodat az órabéred kifizetése nélkül elszipkázhatják. Ha meg 1000-ből 1 mégis, hát több is veszett Mohácsnál. Hanem azért, mert valamiért felkeltetted az érdeklődésüket. Úgyhogy veregesd meg a válladat, örülj neki, és fogadd el a lehetőséget, aztán tegyél meg mindent, hogy hasznos légy neki.

Ezt hívják networkingnek. Azon túl, hogy rámegy a veséd a sok kávéra, semmilyen más károd nem fog belőle származni. Hasznod viszont annál több. Majd egyszer. Többszöröse annak, mint amit órabérben kaptál volna.

Ha nem kávézol, ne tedd, akkor járjál konferenciákra, vagy reggelizzél, nekünk mindegy. Előbbit csináljuk mi is, a következő hétben lesz JobXperience, aztán FreelancerFestival, aztán StartupSafary. De utóbbit a túl fiatal szervezők a húsvéti szünetre tették, úgyhogy mi az iskola/oviszünetek miatt tuti nem leszünk. Spotify-on viszont igen.

Címkék: networking how-to

A sirályoknak a tengerparton a helyük

Két hete hallottam a vezérigazgatónktól egy belső rendezvényen a "sirály vezetői működés" fogalmát. 

Írtunk már a coaching szemléletű vezetésről, a rajtgépekről és a matrózokról is - copyright ;) - de madarakról még nem volt szó. Azt jelenti, amikor a felsővezető, aki egyébként köröz a szervezet felett, mint ahogy a sirály a tengerparton a halakat lesve, néha-néha lecsap egy fincsi falatra.

siraly.jpg

Ez a falat esetünkben egy operatív feladat, ami marhára nem az ő dolga, de nem bírja ki, hogy bele ne nyúljon. Átveszi a feladatot egy nála eggyel, kettővel, vagy ki tudja hánnyal alacsonyabb vezetői szinten ülő kollégájától.

Mondjuk meg is értem, ha a sok Board meeting, MC meeting, SC meeting vagy a többi két-hárombetűs helyett, ahol általában többé-kevésbé megszeppent kollégák próbálják pénzt, paripát, fegyvert remélve meggyőzni, jól esik néha "igazi" ügyekkel foglalkozni. Végre egy konkrét dolog, amit el lehet intézni, végre nem egy magasröptű prezi amit végig kell hallgatni, végre egy hús-vér kolléga karrierje, amit lehet egyengetni!

Azt hiszem itt az ideje, hogy elkeserítselek kedves felsővezető: mindez nem a te dolgod. Hogy miért?

Először is a te kapacitásod nem erre lett kitalálva. Másodszor pedig káros. Káros a beosztottaiddal felépített bizalomra, a szervezeted működésére, és a te reputációdra nézve is.

Mondok néhány példát, hogy lásd mibe szoktál belesirálykodni, és hátha meggyőzlek. Félreértés ne essék: ugyanúgy igaz lehet mindegyik a több ezer fős multi vezérigazgatójára, mint egy 20 fős kkv vezetőjére - maximum utóbbi kisebb kárt okoz. Eleinte...

Tehetségmenedzsment

Felfigyeltél valakire, akit tehetségesnek tartasz, nem ijed meg ha felsővezetőkkel kell dolgoznia, vannak jó gondolatai, és tudja is, hogy mit akar a karrierjében.

Szuper!

Ettől még nem kell a közvetlen vezetője helyett gondolkoznod azon, milyen előrelépési lehetőség lenne jó neki. Pláne nem kellene beleszólnod egy pályáztatási folyamatba. És legfőképpen nem kellene túlterhelned mindenféle bazifontos és izgalmas projektmunkával, ad hoc megoldandó ügyekkel.

Azért nem, mert mire valós lehetősége lesz magasabb pozícióba kerülni, annyira elege lesz a jótékony felsővezetői figyelemből, hogy inkább elmegy egy másik céghez egy kényelmes pozícióba ahelyett, hogy a te szekeredet tolná tovább. Arról nem beszélve, hogy megint nem bíztál meg a beosztott vezetődben azzal kapcsolatban, hogy ő majd fogja tudni, mi a legjobb fejlesztési eszköz és tempó a kollégájának. Türelem.

Mit csinálj helyette? Beszélj minden egyes beosztott vezetőddel a témáról, és tudd meg, ők hogyan gondolkodnak róla. Avatkozz be ahol kell: elvárásokkal, iránymutatással, jól elhelyezett kérdésekkel.

Válságmenedzsment

Hmm, nagyon jó terep. Ha valami félremegy, ami egy egész szervezetre hatással van, vagy ami megakasztja a szolgáltatást az ügyfelek felé, ki más segíthetne, mint az első ember, nem igaz?

Ismerek egy vezérigazgatót, aki ráadásul egy olyan iparágban dolgozik, ami alapvetően veszélyes üzem. Sokszor előforul havária, olyan helyzet amit például egy el nem kerülhető időjárási körülmény okoz - nincs mese, kezelni kell. Egy ilyen helyzetben az ő közvetlen beosztott középvezetői ezt az sms-t kapták hajnalban a terepen: "Biztos vagyok benne, hogy profin kezelitek a helyzetet. Vigyázzatok egymásra, és szóljatok, ha bármire szükségetek van!" Vajon ez a legjobb működés egy hasonló helyzetben, vagy az, ha óránként rájuk telefonálsz, és pontról-pontra beszámoltatod őket? Mit csináltak, milyen kockázatot hogyan kezeltek, és felteszel még három "és arra ugye gondoltatok, hogy.." kezdetű kérdést? Részemről a bizalmat választom.

Szervezetátalakítás

Teljesen jogos, ha van elképzelésed arról, hogyan kellene kinéznie és működnie annak a szervezetnek, aminek te vagy az élén. Szükség is van rá, hogy ezeket iránymutatásként beletedd egy szervezetátalakításba, vagy felhívd olyan kockázatokra, üzleti trendekre, lehetőségekre a figyelmet, amiket te a saját székedből valószínűleg hamarabb érzékelsz, mint a beosztottaid.

Ez az a pont, ahol meg is állhatsz.

stop.jpg

Mert nem neked kell majd a folyamatokat és a struktúrát működtetni, hanem a beosztottaidnak. Ők tudják, hogyan lesz nekik a legjobb, szóval hagyd őket kidolgozni a részleteket. Régen rossz, ha te tudod a legjobban mit hogyan kell csinálni a cégben, nem gondolod?

Ötletelgetés

Vannak olyan összefüggések, amiket csak te látsz, vagy te látsz meg először, mert madártávlatból könnyebb észrevenni.

Lesz egy ötleted, aminek a továbbviteléhez szükséged lehet adatokra.

Lesz egy feltételezésed, aminek az alátámasztásához kell egy szaki, aki ért az adott témához a cégen belül. Gondolsz egyet és írsz egy emailt vagy felhívod telefonon azt akihez tartozik a téma. Hiszen ismered, és nálatok igenis annyira közvetlen a kultúra, hogy nincs azzal semmi gond.

Elmondjam, hogyan szoktak lecsapódni ezek a telefonok munkatársi szinten? "Úristen, XY CEO azt kérte tőlem, hogy adjam meg ezt és ezt az adatot! Kapát-kaszát eldobni, tegnapelőttre küldenem kell!!" És bármilyen akadályba ütközik, ezzel a feladattal kapcsolatban mindenre az lesz a válasza, hogy "Mert XY CEO ezt kérte."

Megkérdezte, mihez van szükséged rá?

Nem.

Elmondtad neki, milyen oszlopok legyenek az Excel táblában?

Nem.

Elmondtad neki, mikorra kéred?

Nem.

Eszedbe jutott egyszer is, hogy ne három vezetői szintet átugorva osztogass feladatot?

Nem hinném.

El tudod képzelni, mi játszódhat le ilyenkor egy munkatárs fejében? Persze, hogy nem. Bármilyen furcsa, a munkatársak még a legjobb fej vezérigazgatótól is tartanak, egyszerűen azért, mert nem találkoznak veled nap mint nap. Nem szoktak hozzá, hogy csak úgy kapnak egy telefonhívást, tőled.

Kérlek, mielőtt legközelebb csupa jószándékból belenyúlsz a rendszerbe, beszélj a közvetlen beosztott vezetőddel, először is szondázd nála az ötletedet, és majd ő, a bejáratott utakon megszerzi neked az információkat és viszi tovább a témát.

Mert neki meg ez a dolga.

Szóval azt mondod, ha ezt mind betartod, akkor nem marad neked szinte semmi? Talán mégis, de ha nem egyértelmű akkor itt például találsz öt hivatásos business coachot, akik szívesen dolgoznak veled a válaszon. Az executive coaching is coaching ám, ne hidd el, hogy bármi különbség van, csak mert sokan felárazzák. A CEO is ember.

Amíg gondolkozol, addig nézz meg minket Instán és Facebookon is. Vagy hallgass podcastot.

 

Képek a Pixabayről.

A NAGY multi vs. KKV boxmeccs - Check In #3

Harmadik podcast adásunk a multi vagy kkv témát járja körül. Mi való nekem, melyikhez illik a tapasztalataom, a személyiségem? Igazak-e az előítéletek egyikkel vagy másikkal kapcsolatban? Ezt feszegetjük Dorkával, Jucival, BHB-val és Jasperrel.

Van-e olyan, hogy nekem való cég típus? Szerintünk ez ennél sokkal összetettebb kérdés.

Hallgasd meg youtube-on, hamarosan jön a soundcloud link is!

Ha lemaradtál az előző kettőről, megtalálod ITT és ITT.

 

A tartalommarketing egyetlen titka: a türelem!

A héten kaptam nagyságrendileg a 170. megkeresést annak kapcsán, hogy tartsak előadást/oktatást/írjak könyvet/adjak tanácsot/csináljak képzést arról, hogyan kell egy márkát tartalommarketingre épülve felhúzni. Eddig szinte minden alkalommal nemet mondtam, bármennyire is szeretek előadni, nem vagyok kommunikációs szakember.

Ráadásul elég melós lehet képzést gyártani azzal az anyaggal, hogy: "Türelem!".

142408_69d66a2771b0512e931e95bcea8ef2b1_large.jpg

A kérdés mindig úgy hangzik, hogy arról a titokról beszéljek, ami minket segített hozzá, hogy exponenciálisan növekvő márkát húzzunk fel egy ingyenes blog sablonra, mikor mellettünk áll földbe a pici hazai márkák sorozata, látszólag ugyanazzal a stratégiával.

Látszólag.

És ez az, amin érdemes elgondolkozni. Hogy mióta, milyen gyakorisággal csinálod ugyanezt. És hogy van-e átgondolt stratégiád, vagy csak írsz néha, aztán hátha. Mert a rossz hír, hogy nincs titok. Egyáltalán nincs. Csak sokkal, sokkal tovább kell várni, mint hinnéd. Ezért a legtöbben feladják útközben.

A tartalommarketinghez elképesztően sok időre van szükség. Ráadásul megpróbálhatsz belőle megtérülést kalkulálni - és hidd el, én is megpróbáltam - de beletörött a bicskám. Nemcsak azért, mert ember legyen a talpán, aki folyton leméri, hogy mennyi időt tolt blogolással, hanem azért is, mert egy olvasó sem tudja megmondani, hogy mikor és hogy érett be, hogy ügyfél lesz belőle.

Minden megkeresésünk úgy kezdődik, régóta olvasom a blogotokat. Régóta követlek titeket. Szeretem a cikkeiteket.

Az egyénileg, karrierútjában elakadt 29 éves is, és a 3000 fős cég 57 éves feje is ezzel kezdi. De hogy kinél melyik szó, mondat, cikk éri el azt a szintet, hogy azt mondja, na jó, gyertek, segítsetek nekünk is, hogy - a változásban is élhető munkahelyedért dolgozzunk veled*, az baromi változó.

Van contentstratégiánk, mindig is volt, néha elnagyoltabb, néha részletesebb. A blogon van fb oldal, insta, mindkettőt tanuljuk mi is folyamatosan. A fb jobban megy - tekintve hogy pont olyan öregek vagyunk, mint a felhasználóink - az insta kevésbe. Ezért kerestünk tanácsadót (ezúton is köszönjük Pikrea), kitanultuk hogy kell, csináljuk. A kommunikációs szaki kollegánk több hónapos/éves fülrágása eredményeképpen aztán elindítottuk a podcastot, ami egészen megdöbbentően erős szinten konvertál.

Amit egyrészt azért kell leírnom, hogy hozzá tehessem, igazad volt, Jasper!

Másrészt azért, hogy tudatosítsam benned és magamban is, hogy kell a) láb, b) láb, c) láb és d) láb. Nemcsak szolgáltatásban, hanem kommunikációban is. Van olyan ügyfél, aki csak instagramon követ minket, van olyan, aki csak a blogot olvassa, meg olyan is, aki saját bevallása szerint hatszor hallgatta meg a podcast adást a szervezeti láthatóságról, annyira magára ismert benne. És lehet, hogy majd egyszer feljön a blogra olvasni is, mert elhiszi, hogy podcast kettő van, cikk meg háromszáz, dehát nem szeret olvasni. És nem fogod elhinni, még olyan is van, aki azt mondta, hogy tök jó, hogy feltöltöttük soundcloudra is a podcastot, mert youtube-on ő biztos nem hallgatja meg. Az embernek legyenek elvei.

Szíve joga.

Viszont ha te üzletet szeretnél felépíteni egy blogra, akkor mindenkit el kell érned, aki a célcsoportod (van, ugye?). El kell érned azt, aki képeket szeret nézegetni, azt, aki beszélgetést szeret hallgatni, azt, akinek a nyomtatott sajtó csak a sajtó, és azt is, aki mindennap az oldalad frissítésével (és reklamálással :) ) kezd. És igen, ez elképesztően sok idő, és energia.

Úgyhogy ha elindítasz egy vállalkozást, és nekiállsz márkát építeni, és a tartalommarketinget szánod sales tevékenységnek is, akkor erre muszáj felkészülnöd. Mind lélekben, mind anyagban, mind mondanivalóban, mind statisztikában, egyébként. Mert az, hogy milyen ütemben növekedsz, nyilván egy csomó egyéb paramétertől függ.

De hogy növekedsz-e egyáltalán, nő-e az olvasottság, azt találod-e el, akit szeretnél, na ezek már rajtad múlnak. Meg azon, hogy nézed-e egyáltalán a számaidat.

És ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, akkor reagálsz rá. 

Szóval ha titokra vágysz, menj csak el, és hallgasd meg a szakikat a konferenciákon. Vagy hidd el, amit én mondok, és tegyél bele - a minőségen TÚL - következetességet, időt és türelmet. Más nem kell. De ezekből sok.

Ut sementem feceris, ita metes.

 

*(Az új szlogen egyébként már az új honlaphoz, meg miegyébhez készült, mert a többiek szerint a "Rendet rakunk a munkaerőpiacon." kicsit Ordnung muss sein! -szagú. Aki ismer személyesen, tudja, hogy ez engem cseppet sem zavarna, de biztos igazuk van. :) )

Minden modell téves, de vannak köztük hasznosak

Van egy jelenség jópár éve a világban, ami egy ideje hazánkba is begyűrözött: a startupok szervezeti kultúrájának (mintha legalábbis azonos lenne az összes) irreális szintű hypeolása. Semmi baj nincs magával a kultúrával egyébként, gond akkor van, mikor egy minden áldott jellemzőjében attól totálisan különböző vállalat nyúl a náluk bevált eszköztárhoz. Ha nekik jó, jó lesz nekünk is. Khm.

Ennek az egyik tipikus esete szokott lenni, amikor 'holnaptól agilisak leszünk!' címszóval megerőszakolnak egy szervezetet, hogy ráerőltessenek egy olyan szervezeti kultúrát, gondolkodásmódot amely annak sem érettségéhez, sem ritmusához, sem szervezeti működéséhez nem passzol. Rosszabb esetben a felsővezetéshez sem. (A legszórakoztatóbb végeredmények általában a nem IT cégeknél születnek.).img_1171.jpg

Ez általában gond nélkül sikertelenségbe fullad, kidobunk pár millió eurót az ablakon, meg gazdagabb lesz az eddigi túlburjánzott meeting-kultúránk pár, - az adott szervezet számára tökéletesen felesleges - meetinggel, aztán szépen kikopik két évtized alatt. Az a projektmenedzser, aki arra van szocializálva, hogy akkor is sikeresnek hazudja a projektjét, mikor nyilvánvalóan megbukott, sosem fog rendesen retrózni. Például.

Másik ilyen tinédzserkorú őrület a self-assessment-en, egyefene mondjuk magyarul, az önértékelésen alapuló fejlesztés. Mi is csinálunk ilyet, nem is ritkán, team coachingnál, fejlesztési projekt workshopjánál, akárhol. Értékeled saját magad, a megadott, vagy legtöbbször a közösen kitalált kritériumok alapján, aztán megdolgozzuk a témát egyszer, kétszer, háromszor, és visszamérjük.

Nincs is ezzel semmi gond, HA az adott kultúra erre alkalmas.

HA megvan az a szervezeti bizalom, ahol ez elfér.

Mert merem őszintén értékelni magam, mert merem őszintén értékelni a csapatom.

Mert a csapatom meri egymás és a saját működését is kitenni az asztalra.

Mert nem félek tőle, hogy az lesz az értékelés kimenetele, hogy az egyik csapat jobb, a másik rosszabb. Hanem az, hogy az egyiken ezt kell fejleszteni, a másikon azt.

Továbbmegyek nem félek attól, hogy ha én itt véletlen igazat mondok a saját vagy a csapatom teljesítményéről, úgy rúgnak ki, mint...

De amíg ez nincs meg, addig ott az önértékelésnek semmi helye. Biztosan többet árthatunk vele, mint használunk. 

Képzeljük el azt a csoportvezetőt, aki hozzá hasonlóan öt másik csoporttal tartozik egy felsővezető alá. A csoportok versenyeznek egymással, a csoportvezetők versenyeznek a vezető kegyeiért.

És amikor versenyzésről beszélek, azt szó szerint értem, hiszen a jó öreg "passzintsd az embereid fizetésemelését is a Gauss-görbére" elmélet alapján a csapatokat is egymás alá/fölé gyűrik folyamatosan, kemény forintokkal látványosan meg is támogatva a versenyfutást.

Na ebben a környezetben állj oda az 5 csapat elé és beszéljétek meg, hogy ti most itt felméritek saját magatokat, X, Y, Z, W szempont alapján. Úgyhogy mindenki nyilatkozzon, vajon ügyesek vagyunk-e X-ben, Y-ban, Z-ben, W-ben.

És azért csinálják mindezt, mert olvastak egy remek könyvet, ami szerint ez a startupoknál működik. Tényleg működik egyébként. Nem csak a startupoknál. Hanem ott, ahol a szervezeti transzparencia olyan magas, hogy ezek az információk elférnek egy asztalon, de még egy közös falon is. Ha már nagyon általánosítani akarunk, akkor ilyenek leginkább a korai fázisú startupok, az érettek egy része, valamint az egy test-egy lélek mentalitásban működő kkv-k. Esetleg az a pár mammut, akik elég szerencsésen darabolódtak ahhoz, vagy földrajzilag, vagy szerkezetileg, hogy szinte különálló kicsi cégeknél működnek.

Úgyhogy ha cégvezetőként bármilyen könyvet, cikket, módszert olvasol, teszteld nyugodtan, a saját csapatodon, cégeden is. De gondold át, és mérd fel (!!!) előtte, hogy kin, hogyan, és mit. És ne feltételezd, hogy ugyanaz fog sikerre vinni Téged, mint a Spotify-t.

Ahogy a jó öreg statisztikus mester, George E.P. Box mondta:

"Minden modell téves, de vannak köztük hasznosak."

 

HA TE SEM HISZEL AZ ELŐREGYÁRTOTT MEGOLDÁSOKBAN, AZ INFO@Y2YCOACHING.HU-N KÉRHETSZ TŐLÜNK AJÁNLATOT KÖZÖS GONDOLKODÁSRA. HOSSZÚ KÁVÉ KIS TEJJEL, 10 PERC ÉS OTT VAGYUNK.

Sosem leszel kész a szabadúszásra

Egyre több és több olyan megkeresésünk van, amely kimondatlanul, vagy kimondottan, de a szabadúszást, mint létformát keresi, hajszolja. Ehhez keres coachot magának, vagy tanácsot, inspirációt, de akárhogy is, szeretné ő is azt, mint mi. Egyrészt mert mindannyian tudjuk, hogy az maga a Szent Grál, másrészt mi amúgy is ezt testesítjük meg ugye, mind, itt a vájtuvájban #freelancerlife. Aha.

No, hát több fronton is ki kell ábrándítsunk mindenkit.

Kezdjük a másodikkal. Van köztünk teljes állásban dolgozó multis vezető, gyesen lévő multis, félállásban dolgozó kkv vezető, és két szabadúszó. Magyarán a szabadúszók jelen esetben egészen pontosan a felét teszik ki a csapatnak. Mi magunk sem vagyunk tehát megrögzötten azok. Abszolút nem.

Másrészt ha a Szent Grált keresed, rossz nyomon kapiskálsz (huh, de fura ez a szó így leírva), ez szinte biztos. Egyrészt a szabadúszásra nem mindenki alkalmas alkatilag, másrészt nem minden élethelyzetben lehet hozzákezdeni nulláról.

És mielőtt masszív fejingatásba kezdesz, olvasd végig még egyszer, mit írtam. Nulláról. Nulláról nem. 

Hmm.

Merthogy rengetegen (értsd, rengetegen) úgy képzelik el a szabadúszást, hogy hétfőn tényleg már rohadtul elegem van, úgyhogy kedden felmondok, szerdától szabadúszó leszek. Csütörtöktől pedig sikeres.

Hát ha erre a csütörtökre vársz, akkor jó eséllyel éhen fogsz halni. Hacsak édesanyád meg nem szán és vissza nem enged a hűtőjébe, nagyjából pénteken.

Ami a realitás ehelyett, hogy fokozatosan leszel az. És mivel a hazai munkahelyek padlóján maradva relatíve kicsi sanszod van arra, hogy ez úgy fog történni, hogy 7 órában dolgozol inkább, és 1 órában szabadúszol, aztán amikor az már királyul megy, akkor 6 órában, és 2 órában fusizol, és aztán amikor már az is, akkor,... .

Hát ilyen nincs.

tp_60481515891949_large.jpg

Ehelyett az van, hogy először a 8 óra tetején fogsz dolgozni 1 órát. Aztán a 8 óra tetején 2-t. Aztán 3-at, aztán 4-et, aztán eljutsz oda, hogy dolgozhatnál akár 5-öt vagy 6-ot is, viszont akkor vagy feldobod a talpad megint*, vagy fel kell mondd az állásod.

Azt az állásod, ami 8 órát fizetett eddig. Egy olyanért, ami most 5. Aztán következő hónapban meg a frász se tudja, mert igazából sosem próbáltál még belőle 8-at csinálni, úgyhogy nem tudod lesz-e.

Ergo ha ilyesmiben gondolkodsz, kénytelen vagy elkezdeni a mozaikéletedet építeni. Apró pici kockákat pakolni, a mostani munkád tetejére.

Fusizni egy kis ilyet, egy kis olyat. Németről latinra fordítani, mert megy az is, és mert remekül fizet (meg persze hasznos). Gépelni, mint egy 16 éves diák. Fejlesztgetni, freelancer melókat vadászni az upworkön, felregisztrálni az összes havert talentunora.

Ha idén csak öt hagyná abba a nyavalygást a csütörtök esti sörözéseken a munkája miatt, és csak ennek az ötnek talentunóznál új melót, te már előrébb lennél 2019-ben vagy negyven nyugodt estével és 500 rugóval a jutalékok miatt. Persze ez egyéni, kinek melyik ér többet.

Kiadod végre a nagyi régi lakását, és elkezded építgetni a mellékeseidet. Ruhapénzt szerzel, ahogy társalapítónk, Juci nevezi a nálunk megkeresett mellékesét. Igen, ruhapénzt. Nincs ezzel semmi gond.

Elkezded, és elég a Hada-ra. Aztán elég a H&M-re. Aztán a Zara-ra, aztán a Kati Zoobra, aztán a Valentinora, aztán, és nem folytatom, mert reméljük annál azért lényegesen több eszed van, minthogy ilyenekre verd el.

De a lényeget érted. Mellékesek, apróságok, szépen, lassan. Egy láb, két láb, három láb. Egy csempe ide a leendő új mozaikéletedbe, egy oda. És klasszisokkal több munka, mint valaha képzelted volna a 8-12 órás egy munkahelyeden. Aztán majd beérik az összes, hidd el. Van, akinek egy év alatt, van akinek kettő, van akinek tíz.

DE arra várni, hogy eljön majd azaz élethelyzet, amikor beköszön az a szerda, amire fent vártál, felesleges.

Nem fog beköszönni.

Ad astra per asperas.

*Fáradtságom szintjét mutathatja a tény, hogy fél oldalon belül kétszer fenyegettem halállal a kedves Olvasót. Ahogy a zseniális Michael McIntyre megállapította itt lenn: 2:10-től nézzétek. Threath of death. This is the only way you can get children to do things. :))

INSTÁN KÖVETSZ MINKET? #FREELANCERLIFE :) 

Színes lufik és szürke páfrányok harca - Check-In #2

Rengetegen kommentáltátok múltkor, hogy márpedig ez a magamutogatás borzalom, nem akartok szervezeti láthatósággal foglalkozni, nem akartok színes lufiként szálldogálni az irodában.

Miért nem elég, hogy dolgozom, hogy jól dolgozom, miért kell rólam tudniuk. Hát azért.

Erről beszélgetünk Jasperrel, Dorkával és Jucival a Check-In #2 részében. A podcastot szokás szerint megtalálod a fenti linken youtube-on, vagy pedig itt, soundcloudon. 

Karrierváltás nem létezik

Paradox módon egyre több és több megkeresést kapunk fiatal, 25-35 körüli srácoktól, lányoktól azzal, hogy segítsünk nekik megtalálni a karrierváltás módját.

Közben pedig minden konferencia a jövőről szól, a munkaerőpiac következő 10-20 évéről, ahol arról beszélünk és hallgatunk, aztán hallgatunk és még beszélünk, hogy gyerekek, könyörgöm, ennek így semmi értelme.

A karrierváltás már nem létezik.

El kell felejteni.

plano_henryshomemade_aliciasillers-600x600.png

El kell felejteni úgy, hogy érdemben még neki se álltunk. A karrierváltók még mindig elenyésző kisebbségben vannak (és itt idéznék szívesen kutatást, de szokás szerint nem leltünk olyanra, amiről még azt is el lehetne hinni, hogy akár hazai viszonylatban megalapozott, úgyhogy őszintén, fogalmunk sincs, valójában hányan vagyunk), ehhez képest viszont egyre több és több médium, tanfolyam, esemény, whatever foglalkozik a témával.

Cikkeznek róla, felkészítenek rá, példát mutatnak. Hogy te, ha majd karriert akarsz váltani, megalapozottan tedd. Mert eddig pisztáciát ettél, most majd meg sztracsatellát fogsz. De nem. 

Kár ekkora feneket keríteni a dolognak. Sőt, lehet, hogy egyenesen káros.

A karrierváltás fogalmának már vége van.

Nem a váltást kell megszokni, nem erre kell felkészíteni a harmincéves életközepiharmadi válságban szenvedőt, hanem fel kell végre ismernünk, hogy ez nem váltás.

Nem A) feleséget cseréljük le B) feleségre, hátha szebben vasal (give it a try!:) ) nem a kertvárosból költözünk a belvárosba, hátha kevesebbet kell a dugóban ülni.

Azok a karrierpályák, amik most kezdődnek, folyamatosan változni fognak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem tizenhatszor. Ha jól csináljuk, úgy, hogy szinte észre sem vesszük.

Az, hogy hagyjuk, hogy telepakolják a fejünket azzal, hogy a karrierváltók mekkora hősök, a karrierváltás milyen nehéz, micsoda tett, csak megnehezítjük a saját dolgunkat. Felejtsük el a váltásokat.

Karrieralakítás, olyat csinálhatsz, karrierigazítás, olyat is csinálhatsz.

simon_fraser_lodge_roof_tru-m.jpg

De minimális az esélyed rá, hogy 40 éves korodig ács leszel, aztán gondolsz egyet, és 41-től 82-ig fagyiárus.

Ehelyett 25 és 80 éves korod között be fogsz tölteni 18 munkahelyet, 12 szektorban, leszel alkalmazott, szabadúszó, félig alkalmazott, félig szabadúszó.

Leszel ács, aki tetőszerkezetekre specializálódik,

majd ács, aki éttermek tetőszerkezetére, majd ács, aki fagylaltozókéra,

majd nyitsz egy saját fagylaltozót is mellé, amit hétvégente visztek a családdal,

aztán franchise-t csinálsz belőle, először a fagyizókból,

majd rájössz, hogy külön a bódé is menne, úgyhogy szerzel rá egy sorozatgyártót.

És így tovább, amíg rád nem köszön a nyugdíj. Ha hagyod.

another_time_210417-091157.jpg

A karrieredet nem VÁLTOD, hanem hagyod alakulni. Jó, esetleg alakítod. És ez teljesen jó így. De a negyvenhét igazítási hadműveletnél, ha mind megállnál és azon töprengenél, most micsoda fába is vágod a fejszédet tulajdonképpen, csak eggyel hátrébb kerülnél a célodtól.

Akár tudod mi az, akár nem. 

Ráadásul nem azokat az időket éljük, amikor bárki a világon kiváncsi rá, mi van a névjegykártyádon. A pozíciók 85%-ról a kutya nem tudja, mit csinál valójában. Elég, ha te tudod.

Az viszont nem árt, ha te tényleg. Nem azt, hogy mi a megjegyezhetetlen pozíciód, hanem azt, hogy mi az a szolgáltatás, amit te nyújtani tudsz. Hogy ennek hány százaléka ács és hány a fagyisbódé franchise gazda, az már mindegy. Úgyis változik majd.

Változtatod.

Nem váltod.

HA TUDATOSABBAN SZERETNÉD CSISZOLGATNI A KARRIERED, INFO@Y2YCOACHING.HU. UGYANITT SZERVEZET-, VEZETŐ-, ÉS FOLYAMATFEJLESZTÉS. DE HA LEHET, MÁR CSAK MÁRCIUSTÓL, MERT MEGFULLADUNK. ÉS AHHOZ IS MOST SZÓLJ LÉGYSZí.

4 tipp, ha megnéznéd a téli Plitvicét

A horvátországi Plitvice Nemzeti Park mindenkinek bakancslistás szokott lenni, de sajnos jópár éve már gyakorlatilag élvezhetetlen nyáron a brutális tömeg miatt. Ősz végén, vagy kora tavasszal ettől még kötelező, de nem csereszavatos egyik sem a téli verziójával. Aminek egyetlen titka van, meg kell várni, míg a parkban is tél lesz, nem csak a naptárban. Az alábbi képek sajátok, és két hete készültek kinn.

photo_20190112_142904.jpg

Amire érdemes figyelni, ha téli látogatást tervezünk:

1. 1 nap elegendő

A felső tavak általában zárva vannak télen teljesen, így sok fényképezéssel és méregdrága sültkolbász fogyasztással együtt sem fogunk többet tölteni a parkban, mint 5-6 órát. Úgyhogy péntek este üljünk autóba, szombaton keljünk reggel, nézzük meg a parkot, majd este jöhetünk is haza. Az útvonalakat, kondíciókat érdemes indulás előtt csekkolni a nemzeti park honlapján.

photo_20190112_141445-01.jpg

2. Akkor induljunk, ha lefagyott

Az időjárástól függően a táj nagyon változatos képet tud mutatni. Tavalyelőtt, extrém hideg heteket követően az egész park színjéggé fagyott, amiről fantasztikus fotók készültek. No, arról már nem szól a fáma, hogy ez alatt az idő alatt a park gyakorlatilag teljesen zárva volt, meg arról sem, hogy a fotókat azóta is előszeretettel használják napi posztokként a park és a parkról szóló blogok facebook/instagram oldalaikon. Nem is lenne ez gond, ha feltüntetnék, hogy a képek bizony nem idén készültek. De nem teszik.

photo_20190112_143323.jpg

Amit tudunk tenni, hogy rákeresünk instagramon és facebookon is a fotókra, és figyelünk. Ha az időjárásjelentés és az utazók fotói is összecsengenek, és a nagy vízesés jégbe fagyott, a hó belepte a fákat, de napsütést mondanak a hétvégére, rohanjunk szállást foglalni és induljunk. Szállás annyi lesz, mint égen a csillag, mert pár megtévelyedett távolkeleti turistán kívűl senki nem látogatja télen a parkot, úgyhogy azt előre semmiképp se kössük le, csak ha már meggyőződtünk róla, hogy nem a csupasz szürkeség vár minket, hanem igazi jég.

photo_20190112_102605.jpg

3. Csúszni fog

Meglepő fordulat. Mountexben/decathlonban lehet szerezni olyan szilikonpántokra szerelt kis szögecseket, amikkel élvezhető lesz a túra, ezekkel ne spóroljunk, jól jöhetnek máskor is jeges túrákon, téli terepfutásokon, vagy bármilyen hasonló perverzió megléte esetén.

photo_20190112_143149-01.jpg

Nekünk volt ilyen, a többiek pedig kapaszkodtak az életükért, az ösvények nincsenek letakarítva, a hidak pedig ugyanúgy lefagynak, mint a vízesés, aminek a látványáért érkezünk.

photo_20190112_102714.jpg

4. Vigyünk magunkkal ételt

A park méregdrága és minősíthetetlen étkezési lehetőségei közül egy büfét fogunk nyitva találni. Itt még forralt bort is kaphatunk, nem drágábban, mint ha a Marriottban innánk egyet Párizsban. Cserébe egész különleges élmény, a horvátok úgy tűnik adnak a szavukra, náluk a forralt bor, nem más, mint forralt bor. Szegfűszeget, fahéjt, hasonló lelkicsipkéket nélkülözve átgőzölik a tejhabosítóval a vörösbort és kész is. Páratlan gasztronómiai élmény, de nyilván nem is ezért megyünk, szóval tessék csak telepakolni azt a hátizsákot, nem akkora a bejárható távolság, hogy ne tudnánk magunkkal cipelni.

photo_20190112_142522-02.jpg

photo_20190112_110743-01.jpg

photo_20190112_142342-01.jpg

photo_20190112_144401-01.jpg

photo_20190112_143530.jpg

 

HÉTVÉGÉN KISZELLŐZTETJÜK A FEJÜNKET, AMIT HÉTKÖZNAP TELETÖLTÜNK SZERVEZETEKKEL, FOLYAMATOKKAL ÉS VEZETŐKKEL. BÁRMELYIKBEN ÉRINTETT VAGY, FACEBOOKON, INSTÁN, YOUTUBE-ON VAGY AZ INFO@Y2YCOACHING.HU-N MEGTALÁLSZ MINKET!!!

Vezetőből nincs gyors erjesztésű!

Az a sör.

Van egy érdekes hatása a fluktuációs spirálnak, amiről kevesebbet szoktunk jajongani. Az, hogy egy szervezetben melyik szinten indul be a mozgás, több egyöntetű hatás eredménye, ami nyilván egyedi boncolgatást igényel. Vannak azonban dinamikák, amelyek visszatérően megjelennek 200-300, de még inkább 1000-2000+ fő feletti szervezetekben. 

Ilyen például a legalsó vezetői szint begyorsulása.

rebel-yell-movie-set-1977-rollercoaster0816.jpg

Egyrészt ezen a szinten szűkül legnagyobbat egy hagyományosan felépített szervezet (ne hagyd magad megtéveszteni, attól még, hogy minden létező irányban megtalálod már egy főnöködet a világon, ha csak egészen sematikusan próbálnád lerajzolni, ugyanoda lyukadnál ki, mint az egyiptomiak, nincs új a nap alatt.).

Magyarán e szint alatt ragadnak be számszerűleg a legtöbben.

Másrészt ezen a szinten lesznek a srácok a legkapósabbak a piacon. Tapasztalat már van, kiégés még nincs, hétjegyű fizetés szintén nincs.

Harmadrészt ők azok, akiknek a létezését a leginkább szeretik egy cégnél készpénznek venni.

Brutális mennyiségű képzést még nem kapnak, őrülten azért nem kell rájuk koncentrálni, hiszen annyira nem fontosak (bah, dehogynem!!), cserébe viszont tudnak érdemi "munkát" is végezni, hiszen velük pótolják ki az emberhiányt.

A csoportvezetői (vagy hívd ahogy szeretnéd) szinten beindult fluktuációs spirál, egy még rosszabb dinamika berobbanásáért szokott felelni. Mégpedig a "Más nincs." alapon történő kinevezések tragikus időszakának eljöveteléért.

Elment a csoportvezetőm (megint), kell valaki helyette (megint), találok valakit a csapatban, aki már 7 hónapja ott van (megint), hát kinevezem (megint).

Nem azért, mert megérett rá, nem azért, mert eleget fejlesztettem, nem azért, mert őstehetség, nem azért mert bízom benne, nem azért, mert szerintem ez a karrierútjában a következő lépés, nem azért mert ezzel tudnám motiválni,

hanem azért, mert ott ül.

És mert van egy olyan céges policym (truestory, és nem is ritka!), hogy csak legalsó szintre vehetek fel embert. Ergo, ha elmegy egy csoportvezető, aztán még egy és még egy, akkor sorban az összeset kinevezem, akit az irodában találok és jóccakát. 

Félreértés ne essék, abszolút híve vagyok az utódlástervezésnek, ahogy a belső kiválasztásnak IS.

sorgyar.jpg

Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenkiből vezetőt kell faragni, akár akarja, akár sem, mint ahogy azt sem, hogy a céghez érkezésük után 7 hónappal történő kinevezésük után el lehet hinni, hogy készen vannak, csoportvezető pipa. És azt sem, hogy nem jobb-e néha akár évekig egy betöltetlen teamleaderi pozíció, mint egy rosszul betöltött. 

Mert ha ezt nagyüzemben csinálod, az lesz a vége, hogy tele lesz a legalsó vezetői szinted "Más nincs."-alapon kiválasztott emberekkel.

Akikből nyilván nem fogsz osztályvezetőt/részlegvezetőt csinálni. Meg igazgatót sem.

Vagy hát. Hmm.

Más nincs.

Más nincs alapon viszont öt év múlva felsővezetést építeni azért melós. És rengeteg vérvesztességgel jár általában.

Szóval gyors erjesztés sörnél van, vezetőnél nincs. Egyébként sörnél is olyan a végeredmény :)

 

Ha te sem hiszel a varázspálcával gyártott vezetőkben, hosszú távú vezetői támogatást találsz itt, vagy az info@y2ycoaching.hu -n. Akár csoportvezető, akár felső.

Hiába vagy jó, ha nem tudnak róla(d)

A visibility témaköre az, amit ma megdolgozunk. Mielőtt még leszedetitek rólunk a keresztvizet a folyamatos hunglishért, mondjatok jobbat. Vagy mondunk mi, legyen szervezeti láthatóság. Légyszíves, ezentúl így használni.

Rendben van a szervezeti láthatóságod akkor, amikor eléred azt a cégnél, hogy tudjanak rólad. Tudják, hogy létezel, tudják, hogy jó vagy. Mert látható vagy a szervezetben. 

Ki a frászt érdekel. Gondolod először, de ha nagy cégnél dolgozol, egész biztos hibásan teszed.

Egyrészt azért, mert tetszik, vagy nem tetszik, az összlétszámotok gyorsabban nő, mint a döntéshozóké. Ergo egy döntéshozóra először 1, majd 100, majd 1.000, majd 10.000 ember jut. Tehát amikor azt gondolod, hogy a HR-es, vagy a nagyfőnök teljesen hülye, mert azt sem tudja te ki vagy, mégis ő dönt arról, hogy te jó vagy-e egy új pozícióra, félig igazad van.

Abban, hogy nem tudja ki vagy. Másik részében viszont nem, mert nem biztos, hogy ő a hülye.

Ha van a csapatodban, csoportodban, osztályodon, részlegeden nálad láthatóbb ember, hát ő fog eszébe jutni először. A hangyakirálynő sem tud szemmel tartani egyszerre 10.000 hangyát. 

4406_720x405.jpg

A nagy szervezetek ezt már annyira felismerték, hogy erősebb középvezetői szinttől felfele már bónuszcélként is egyre gyakrabban lehet találkozni a visibility-vel. Valahol indokoltan, hiszen ha nem vagy elég látható, soha az életben nem lesz belőled felsővezető.

Célkitűzésként viszont azért elég nehéz kérdés ez, mert a szervezeti láthatóság elérésére szervezetenként (és vezetőnként!) változó, hogy milyen eszközök alkalmasak, ráadásul full nem mérhető objektíven. Úgyhogy ha célként okay is, bónuszt általában nem pakolnak belé, magyarán a normál bónuszcéljaid ALATT helyezkedik el. Ami azt eredményezi, hogy bekerül abba a végtelenül üres dobozba az agyadban, ahol a régi 2 kredites választható tantárgyaid laknak 15 éve.

Az érdekes viszont nem is az, hogy milyen eszközökkel tudsz látható lenni, mert általában 7-9 perc gondolkodás után ezt saját magad is meg tudod mondani. Sőt dolgozunk olyan nagy szervezetben, jellemzően 15.000+ munkavállalóval, ahol erre már bevett módszerek vannak: a munkavállalókat oktatják arra, hogy mit kell tenniük azért, hogy megjegyezzék a nevüket. Mert nem mindenkinek megy ez zsigerből.

Az érdekes az, hogy a gyomrod kifordul a gondolatától is, hogy ezzel kell foglalkozz.

De vajon miért?

Milyen hiedelmek laknak ennek a legalján?

Mitől félsz, és egyáltalán:

Mit érdekel, hogy ki fog strébernek tartani, ha bezzeggyerek címkét kapsz a homlokodra?

Ha ezen elgondolkozol, talán meg tudod fejteni, hogy neked mi az a gát, ami miatt ez az a téma, ami már 5. éve minden teljesítményértékeléseden előjön. Hogy tök jó, amit csinálsz, de nem vesznek észre. Mert nem vagy hajlandó elmenni a főnököd helyett erre meg erre a meetingre, mert lesütöd szemmel bújsz a határidőnaplódba, ha arról van szó, ki fogja tartani az ilyen meg olyan prezentációt. Mert nem veszed fel a telefont, mert nem vállalod el a külföldi utat, mert nem mész le vacsorázni a többiekkel, ha kiküldetésen vagy, mert nem szervezed meg a főgóré látogatását, mert nem jelentkezel az önkéntes feladatokra, mert még a fontos emaileket is a főnökökkel küldeted ki, mert annyira konfliktuskerülő vagy, mert, mert mert. Mert, tudod te jól, hogy miért. 

Csak abba gondolj bele, hogy ha ma indítasz egy céget, és felveszel magadnak tíz embert, akkor az olyan kardinális kérdéseket is fogod tudni, hogy Pisti hosszában soronként, vagy keresztben oszloponként tekerve fogyasztja a főtt kukoricát*.

kid-corn-20180628132057_jpg_q75_dx720y432u1r1gg_c--.jpg

De ha jól csinálod a dolgodat, nagyon jól, és még annál is jobban, és a célod is az, akkor 20 év múlva lesz 3000 embered. És a 99%-ukról azt sem fogod tudni, hogy kicsoda, nemhogy minden kis vacak szokását. 

Ugye.

Hát akkor meg miért várod el, hogy rólad mindent tudjanak.

Soundcloudon itt hallgathatod meg az első podcastunkat, ahol a tervezés témakörét boncolgattuk. 2019-re visibility ügyben van terv?

 

*Fogadjunk, hogy felemelted a két kezed és kipróbáltad. Pedig csak a bolondok eszik soronként. :)